Borsodi Szemle, 1974 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1974 / 1. szám - GAZDASÁGI ÉLET - Nagy Aladár: 25 éves a KGST
A KGST-országok már eddig is jelentős eredményeket értek el a népgazdasági tervek nemzetközi összehangolásában. Most megegyeztek a tervkoordináció elvi kérdéseiben. Eszerint a jövőben lényegesen megnő a 15—20 éves lejáratú népgazdasági tervek szerepe. A hosszú lejáratú (15—20 éves) és a közép lejáratú (5—7 éves) nemzeti népgazdasági tervek összehangolását más-más módszerekkel kell elvégezni. Az előbbi tervek előkészítéséhez és megalapozásához szükség van tudományos módszerekkel kidolgozott távlati prognózisokra. A népgazdasági ágazatok szintjén pedig olyan együttes tervezést kell kialakítani, amely lehetővé teszi a KGST-szintű optimum megközelítését. A különböző gazdasági egységek közvetlen nemzetközi termelési kapcsolatainak elsőrendű jelentősége van. Ennek révén lehet a leghatékonyabban fejleszteni a nemzetközi szakosítást és kooperációt, illetve így érhető el a kedvező költségmutatóval rendelkező nagy sorozatok gyártása. A tagországok kölcsönös kapcsolataiban jelenleg ugyan lassú ütemben fejlődik az áru- és pénzviszonyok aktivizálása, azonban fokozatosan növekvő szerepükre feltétlenül szükség van. Ezért tovább kell fejleszteni a nemzetközi árucsere-egyezményekben alkalmazott külkereskedelmi kontingensrendszert, fokozni kell a hitelek szerepét, és javítani kell a kamatpolitikát. Mivel az utóbbi időben egyre inkább előtérbe kerültek a szerződéses (külkereskedelmi) árak kérdései, ezért vizsgálatukat a tudományos kutatások középpontjába kell állítani. Annak ellenére, hogy az ún. monetáris (valutaárfolyam, közös valuta, konvertibilitás stb.) kérdésekben az előrehaladás igen lassú, a jövőben fokozott erőfeszítéseket kell tenni e problémák elvi és gyakorlati vonatkozásainak tisztázására. A nemzetközi gazdasági együttműködés további elmélyítése érdekében tovább kell fejleszteni az egész tevékenység intézményrendszerét. Ennek során ösztönözni kell a nemzeti intézmények közvetlen nemzetközi kapcsolatainak kialakulását és a közös (nemzetközi) intézmények létrehozását. [3] A következőkben vizsgáljuk meg kissé részletesebben a legsürgősebben megoldandó kérdéseket. Ezek mindegyike elméleti jelentőségű is, és szoros kapcsolatban van a mindennapi gazdasági gyakorlattal. 1. A nemzetközi gazdasági együttműködés legáltalánosabb kérdései közül emeljük ki a szocialista gazdasági integráció értelmezésének problémáját. a) Egyesek nem látnak semmiféle különbséget egyrészt a szocialista országok, másrészt a fejlett tőkés országok gazdasági integrációja között. Ezek az elképzelések elhanyagolják a konkrét termelési viszonyok tartalmában meglevő lényeges különbségeket, és eltúlozzák a termelőerők nemzetközi méretekben lezajló fejlődésének általános vonásait. Mások viszont a szocialista gazdasági integrációt anynyira elszakítják minden más természetű gazdasági integrációtól, hogy teljesen háttérbe szorulnak az integrációs tendenciák közös, általános vonásai. Valójában a szocialista gazdasági integráció helyes elvi modelljét a földrajzilag meghatározott, vagyis regionális jellegű integrációk általános vonásainak és a szocialista természetű integráció sajátos jellemzőinek egyidejű feltárásával lehet megközelíteni. b) Ugyancsak igen fontos elvi kérdés a szocialista gazdasági integráción belül megvalósuló gazdaságpolitikai koordináció. Még megoldatlan kérdés, hogy a koordináció során a tagországok nemzeti szuverenitása miként és milyen fokozatokon keresztül érvényesül. Emellett rendkívül összetett feladat annak részletes és tartalmi bizonyítása, hogy a nemzeti és a közös érdekek alapvetően egybeesnek, miközben megfelelő lehetőség van a nemzeti önállóság megőrzésére és fejlesztésére. c) A nemzeti népgazdasági tervek összehangolásában, tágabban a nemzetközi tervezési együttműködésben három fontos részkérdést kell mielőbb tisztázni. Először is egyértelműen meg kell határozni a hosszú lejáratú népgazdasági tervek jellegét, belső tartalmát és az összehangolás módszereit. Másodszor, állást kell