Borsodi Szemle, 1982 (27. évfolyam, 1-2. szám)
1982 / 1. szám - NAPJAINK KÉRDÉSEI - Porkoláb Albert: Gondolatok a pályakezdő értelmiség helyzetéről
lakás felépülésével számolunk, s a felépült lakások jelentős százalékát fiatalok kapták, őket elsősorban az érdekli, hogy mikor és mennyiért jutnak önálló otthonhoz. Tanácsaink átérzik a pályakezdő fiatalok gondjait. Az ifjúsági törvényből a tanácsokra háruló egyik legfontosabb ifjúságpolitikai feladat a családalapítás, a lakáshoz jutás segítése. E kérdés során tanácsoknak, fiataloknak egyaránt figyelembe kell venni, hogy az elmúlt években nagyon sok fiatal lakásgondját megoldottuk, de még most is 10 100, 30 éven aluli (közöttük 6500 fiatal házas) vár lakásra; — 15 éves lakásépítési programunk van. A pályakezdő fiatalok lakáshelyzetének megoldása is e program keretén belül lehetséges; — a fiatalok reális megtakarítási lehetőségei és a mai lakásárak — enyhén szólva — nincsenek összhangban. Az állami lakásépítési lehetőségek is végesek. Ezért keressük a lépcsőzetes lakáshoz jutás feltételeinek megteremtését. A lépcsőzetes lakáshoz való jutás azt jelenti, hogy a lakások nagysága jobban igazodik a mindenkori családnagysághoz. Elképzelésünkhöz szeretnénk megnyerni a fiatalokat. Ehhez tudatosítanunk kell, hogy a lépcsőzetes megoldás az ő érdekeiket szolgálja, s a megoldás azért lépcsőzetes, mert az első lépcsőt egy másik követi. Erre a második lépcsőre tanácsainknak kell garanciát adni, s ezeket a garanciákat meg is kell tartani! A pályakezdők egzisztenciális gondjait a lakáshoz való jutás nehézségei mellett más tényezők is szaporították az elmúlt években. A fiatal diplomások kezdő bére sajnos alacsony. A munkahelyi vezetők ezen gyakran úgy segítenek, hogy a bértétel alsó határánál magasabb kezdő béreket állapítanak meg. Igyekezetük azonban sok helyen újabb feszültségeket szül: az öt-hat évvel korábban végzettek úgy érzik, hogy nagyobb szakmai rutinjuk, gyakorlati tapasztalatuk nincs kellően megbecsülve, hiszen a most munkába állt kezdők és az ő bérük között alig néhány forint a különbség. A növekvő egzisztenciális gondokat az olyan jelenségek is mutatják, mint néhány szakmában az elhelyezkedés szaporodó gondjai, a pályázati rendszer ellentmondásai (egyes területeken kevesebb a meghirdetett állás, mint ahányan végeznek, a vállalatok olyan feladatokra írnak ki pályázatokat, amelyekre nem képez az egyetem stb.), a fiatal szakemberek nem ott kapják a legtöbb támogatást, ahol rájuk a legnagyobb szükség van. Ma nincs olyan érdekeltségi rendszer, vagy nem működik, amely arra ösztönözné a munkáltatókat, hogy képzettségüknek megfelelő munkakörben foglalkoztassák a pályakezdő diplomásokat. Sokan közülük úgy érzik, hogy ma „pazarolnak” velük. A pályakezdők egzisztenciális gondjait az új kollektívába való gyors beilleszkedésük csökkenti leghamarabb. A megyei tapasztalatok azt mutatják, hogy ehhez több önállóságot, bizalmat, bizonyítási lehetőséget kell a munkáltatóknak is biztosítani. A fiatal értelmiségiek sokszor megfogalmazzák, hogy a munkájukkal kapcsolatos szakmai törődést nem tartják megfelelőnek. Jó részük úgy érzi, hogy hangja a döntést hozókig nem mindig jut el, pedig lenne javaslata, ötlete, mondanivalója. A nem mindig kiegyensúlyozott munkahelyi légkör miatt sok fiatal számára úgy tűnik, hogy az új javaslatok megvalósításáért nem érdemes küzdeni. Ezek aztán kihatnak a kezdő szakemberek munkahelyi közérzetére is. A rossz közérzet megnehezíti a beilleszkedést. Pedig a pályakezdők gyors beilleszkedése fontos egyéni, munkahelyi és társadalmi érdek. Rontja a közérzetet, de az egyetemi, főiskolai oktató-nevelő munka eredményességére is hatással van, hogy ma a legtöbb munkahelyen a tanulmányi eredmény sem az elhelyezkedés lehetőségét, sem a kezdő béreket, sem a beosztást nem befolyásolja. Az a pályakezdő fiatal, akit a pályázati rendszer első