Borsodi Szemle, 1985 (30. évfolyam, 3-4. szám)
1985 / 3. szám - NAPJAINK KÉRDÉSEI - Tóth Pál: A gazdaság és a reform képe a köznapi tudatban: Egy közvéleménykutatás tapasztalatai
egyenlőtlenségek viszont tovább mélyültek. Nézzük meg tehát, hogy ezek a valóban csak vázlatosan érintett kondíciók hogyan, miként formálták a köznapi tudatnak a politikáról és a gazdaságról, a jövőről és jelenünkről alkotott képét. A TÁRSADALMI CSELEKVÉS „PROGRAMJA” A POLITIKAI TUDATBAN Napjainkban a politikai alapelvek változatlansága mellett egyre több szó esik társadalmunkban a változásról, a ___ „hogyan tovább” kérdéseiről, a továbblépés lehetőségeiről. Egy olyan közvélemény-kutatás, mint az 1983. évi Borsod megyei vizsgálat, természetesen nem kerülhette meg ezt a problémát: megpróbáltuk felmérni, hogy társadalmunk, a politikai tudat, a közgondolkodás, vagy egyszerűen az emberek mennyire nyitottak a változások iránt, mennyire igénylik és főként milyen területeken kívánják ezeket a változásokat realizálni? Arra a kérdésre, hogy véleményük szerint szükség van-e társadalmunkban jelentősebb változásokra, a megkérdezettek túlnyomó többsége határozott igennel felelt. A kérdezettek 45%-a annak a véleményének adott hangot, hogy változásokra szükség van annak érdekében, hogy mielőbb túljussunk jelenlegi nehézségeinken. A kérdezettek harmada azonban nem éri be ennyivel, hanem „azonnali”, határozott változásokat sürget, mondván, minél később nyúlunk a megoldásra váró problémákhoz, annál rosszabb lesz. Minden tizedik megkérdezett lényegében azt mondta: megőrizni vívmányainkat! Nem „változtatásokra” van szükség tehát, hanem azt elérni, hogy a dolgok ne forduljanak még rosszabbra. Ez a felfogás, ha nem is mereven elutasító, mindenesetre alkalmas arra, hogy a határozott változtatások, mondjuk a reformkövetelések ellen bevethető legyen. Végezetül, létezik a köznapi politikai tudatban egy „óvatos” felfogás, vagy álláspont is, amely szerint nem szabad meggondolatlan változtatásokba bocsátkoznia a politikának, mert ezek megbolygatják a társadalomi stabilitását, kockázatosak. Igaz, elenyésző volt azoknak a száma, akik a változtatások politikáját egyfajta kalandorságként, kockázatos vállalkozásként fogták fel vagy értelmezték. De, hogy van ilyen nézet és hat, az tény. Voltaképpen a közvélemény a stabilitás nyújtotta biztonság és a jelenlegi nehézségek leküzdése között kénytelen választani. Adataink alapján úgy tűnik, hogy a nagy többség, a közvélemény széles tábora biztosan követne egy olyan politikát, amely határozottabban ez utóbbi mellett kötelezi el magát. Hogyan, milyen módon képzelik el az emberek a változásokat? A kérdésre adott válaszok legmeglepőbb tanulsága az volt, hogy a gazdasági reformnak, egyáltalán a reform gondolatának mennyire nincs bázisa még az értelmiség körében sem; hogy a reform körül évek óta folyó szakmai-politikai vitáknak milyen kevéssé sikerült a szélesebb közvéleménybe behatolnia, hogy a tömegtájékoztatási eszközök és a propaganda milyen „sikeresnek” bizonyultak abban a tekintetben, hogy a reformviták érvei és ellenérvei teljesen ismeretlenek még olvasott, iskolázott rétegek körében is. A megkérdezetteknek mindössze 15,6%-a válaszolta azt, hogy a továbbfejlődésünk záloga egy „igazi” reform, tehát a társadalmi-politikai változásokkal összekapcsolódó gazdasági reform. Hogy a tömegpropaganda leegyszerűsítő tételeinek és szólamainak milyen hatása van a köznapi politikai tudatra, mi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy a megkérdezettek kétharmada szerint a szocializmus attól lesz erősebb, ha „jobban dolgozunk”. Nyilvánvaló, ha a kérdezettek közgazdasági kultúrája elmélyültebb volna, talán akkor ettől differenciáltabb „programot” is fel tudtak volna vázolni a maguk számára. Ahhoz képest, hogy mit képviselnek, elég sokan voltak azok, akik effajta „kemény vonal” bevezetését sürgették. A megkérdezettek 30%-a szerint a szo-