Borsszem Jankó, 1869 (2. évfolyam, 53-104. szám)
1869-01-03 / 53. szám
2 HÍRESEK arczképcsarnoka. Х1ЛII Tisza Kálmán. Született — pártvezérnek nem meghal — vezéri ambitiójából kétségkívül kigyógyulva, s e szerint tovább fog élni, mint a baloldal. Jellemző tulajdonsága, hogy édesapja ura bundáját kifelé fordítva viseli. Az a bunda volt a legpecsovicsabb bunda egész Bihar vármegyében; ismerte minden gyerek tiz mérföldnyire, a mi Biharban, hol nincsenek hegyek, igen megfogható. Tisza Kálmán, mint kifordított bunda-ősiséget kerítette nyaka köré ez örökséget. Voltak egyébiránt gyöngé de bb pillanatai is, mikor t. i. ő és pártja fáztak, s ekkor befelé fordította a szőrösét; arra azonban nem emlékezik senki sem, hogy levetette volna, s belső emberei erősítgetik, hogy nincs is semmi szándéka mindaddig levetni, mig miniszteri székbe nem ülhet, nem tartván opportunusnak addig valódi ruházatában magát a világnak bemutatni, ami kétségtelen tanúságot tesz politikai hivatottsága mellett. Egyébaránt pártvezérségét is örökségképen vette át 1861-ben azon testamentum paupertatis alapján, mely mai napság is együtt tartja e párt azon részét, mely örökösen ama zsíros hivatalokat hánytorgatja , melyeken mások bíznak. 1865-ben is nem azért osztotta meg a vezérséget a másik Kálmánnal, mintha egyikök is nem volna képes ugyanannyi kálmanitást csinálni, mint mennyit ketten közös erővel producálnak, hanem csupán mert pártjukból két párt nem kerül, vezér pedig mindenik akar lenni. Igaz, hogy azóta ismét keletkeztek fiók-pártok és kocka-vezérek, de mihelyest nemcsak vezér, hanem párt is kellett, azonnal újra összefoldozták a miatyánk szent nevében a pártot. A geszti vezér kedvencz úri mulatságai közé tartozik a demokrata szabadelvűség is; ó, ő kiválókép demokrata! Ennek hirdetésére tart magának két újságot: egyet Pesten, egyet Biharban, s azok a szerencsétlen újságírók, akik hivatva vannak az ő demokrataságának evangeliumát hirdetni, s az ő liberalismusára hymnusokat írni kötetlen versekben, nem győzik privátim eléggé magasztalni, mily nyájas és leereszkedő ő nagysága olyankor, mikor méltóztatik velök hosszabb beszédbe ereszkedni, ami persze csak nagy ritkán történik, s 1861 óta egyszer csaknem valóban meg is történt, csak azon múlt, hogy nem talált velük beszédbe ereszkedni. Az egyenjogúságot valláskülönbség nélkül mindenkire kész kiterjeszteni, föltéve, hogy az illető lutheránus. A zsidókat pedig annyira szereti, hogy az árendátorságot, mint a hűbéri viszonyra emlékeztető, az újdonsült egyenjogú polgárok méltóságával incompatibilis szerződményt, elszedi tőlük. Úgy ám! — Aztán milyen radicális! Az ország házában olyan dolog nem is kell neki, ami kivihető. Hiszen azt akárki megcsinálja , ahol nem kell a „geszti meder “-ből Tiszának kiáradnia. Ő csak azt fordrozza, ami kivihetetlen. Mit neki a Balatont lecsapolni! Mit neki csatornát építeni Szegedéről Pestre? Ezt végezték a mérnökök, azért jártak a technikába az istenadták. Hanem a Balatont egy kanál vízbe menni--------akarni! — A Dunával a Misssippit összekötni!— A csöndes óceánon át lánczhidat építeni, melyen a nemesek, ha még hozzá lutheránusok is, ingyen járhatnak által! — ez neki való! Ez az ő eleme! Mit neki nagyot tenni? A mi kivihető, az eo ipso nem nagy, mert in consequenti látszik, hogy hát kivihető volt. Mit neki a népnevelést a felelős kormány kezébe tenni ? — így könnyű mesterség népet nevelni! — Hanem meghagyni a népnevelést a papság kezei közt, és úgy nevelni értelmes népet: ez már föladat, ez hozzá méltó, mert ez olyan, amire nincs példa, mióta a világ világa valószínűleg ezután sem lesz; de azért a föladat nem kisebb, s a merészség talán nem botorság, midőn olyan hős veszi a vállára , kiről nem tudni: nagynak kisebb-e önönmagával, vagy kicsinek nagyobb-e Grhyczy Kálmánnál ? Képünk Tisza Kálmánt Muczi paripáján tünteti fel,melynek hogy miként esik az eledel, melylyel tartják, elég ékesszólóan mutatja rajtunk, mely utolsó vonásáig hű. B. J. Borsszem Jankó Januae 3, 1869.