Borsszem Jankó, 1869 (2. évfolyam, 53-104. szám)
1869-01-03 / 53. szám
Január 3. 1869. Borsszem Jankó Újévi (Bolond rímekben.) Ezen első napon nem utolsó gondom Az újév-köszöntő, íme hát elmondom! Régi jó szokáson, okoson, bolondon — Mert messze van London. Ezen ifjú évben légyen hát békesség, Véres csata csak a választáson essék, Itt is csak pirosló egri vér öntessék, Kell még más rím? — Tessék! A viszály ördöge légyen távol innét. Szeged adjon szappant, Heves adjon dinnyét, Találja el kormány minden ember ínyét, Ki látta már dinnyét? Bal, balbal s szélbal közt ne legyen különbség, Választások őket mindegyütt megdöntsék, De teremjen azért mégis elég zöldség — Istené a földi ég. Tisztes, dús keresményt mindenki találjon, Zsivány előtt vasút magától megálljon, Mindenki tyúkszeme csak kormánynak fájjon — Temesvár ne fázzon.*) Nagy embereinket, ég, légy szives óvni, Kerülgesse zsivány, s minden Csemátom, És ne érje rendjel, s ha kívánnak szónyi, Legyen közel Kónyi. A ki hosszú éltet kíván, az siessen, És Borsszem Jankóra előre fizessen. Gondom lesz, hogy rajta száz évig nevessen, S mig nevet él — Te s s en*) Borsszem Jankó. *) Tetszik érteni ez elmés szójátékot? B. J. **) Második és nem utolsó rész rím a Borsszem Jankóban. B. J. 3 SCHWARZ GYULÁNAK. Törvényhozó, törvénytudó nem mindegy — Ferdíteni és hazudni egyre megy. Honvédzászló — mondod — sárgafekete. — De a törvény mást mond: hát ez illik-e ? Törvénytudó, mondd, a törvényt nem tudtad? Vagy, mit mondtál, egyszerűen hazudtad? EGY FEHÉRVÁRI VÁLASZTÓ. spitzig icziG. Tudod-e sógorlében, hald a jövő választásoknál az izraelitáknak lesz meg a legtöbb betolás ? Seifensteiner salamon. Hogyan lesz aztat, sógorlében ? spitzig. Hát mert bízom legtöbb dolga lesz akkor a hébernek. Uj előfizetési felhívások. Pauca sapientia decipitur publicus Joannunculus Piperculus. I. „Magyar Allocutio.“ Rerum anima — ordo. Chrysostomus Porhymogenitus. Azon szakadatlan roham közepett, melylyel népek, államok és közönségek korunk élhetetlen eszméinek és vakitó tévedéseinek vegyes folyása alatt megszöknek, s a józan ész parancsolja, hogy a sajtó a koreszméknek ne szolgai kengyelfutója legyen, hanem inkább akadálya és azon rostája , melyen keresztül a világosság nem könnyen hat át. Számra minél gyengébb, s minél elszigeteltebb valamely nép, annál könnyebb azt princípiumokkal megnyergelni szemben az átalakítási erők hatalmával, annál súlyosabb felelősség inti a sajtót, úgy izgatni a közvéleményt, hogy ellen tudjon állni a felvilágosodott szomszédnépek civilizációjának, és ne essék soha a szabadelvüség, haladás, s többféle divatos ábrándoknak zsákmányul. Ily nemes czélra a rokon szellemi erők és hazafias törekvések ösztönszerüleg egyesülnek azon czélra, hogy a népet a szabadkőmívesség tanaitól megóvják, hogy minden inveterált érdeket megvédjenek és gondosan kenegessék a veszettül rohanó nyitók szél tojásaiból származó éles léghuzamban megköszvényesedett kiváltságokat, melyek századokon keresztül alkoták a nemzet méltóságos részének jellemét, túlsúlyát és szabadalmakért lelkesülő érzületének legmélyebb forrását. E nagy feladat méltánylása birta az „Idők Tanúja“ és „Pesti Hírnök“ túladóit arra, hogy azon nemes tajtéktól, melyet egymás ellen túrtak eddig, közös vállalatuknak legyen túrós a háta, s így a jelen programm alapján „Magyar Allocutio“ czime alatt összeszűrték a mérget, hogy azon csaholók ellen köpdössék, kik hígvelejű filozófiájukban világosságért óbégatnak még akkor is, midőn szemüket, ha van nekik, kisüti a nap.