Borsszem Jankó, 1876 (9. évfolyam, 418-469. szám)

1876-01-02 / 418. szám

2 Borsszem Jankó. JANUÁR 2. 1976. Az Izsó-kiállításban. — Sylvester éjjelén. — „Búsuló juhász“ (szomorú nótát fut.) „Csokonai.“ H­add el már, te, mert hadd el hadd lesz belőle! Ne szegényflautáskodjál itt az én árnyé­komban. Nem szeretem azt a beteg nótát, még ha már­vány furulyából csor­og is. A mondó vagyok, hogy heje­­haj ! (Dalol.) Bájoló lágy trillák, Isten áldjon, Lillák, Trillák, Lillák . . . „Részeg kortes.“ (utána rímelveAtkozott vas­villák! Egészen össz­elyukgatták ezt az egyetlen ködmö­­nömet, pedig gipsz-b­árány bőriből való. Hajh, szűcsnek de csak rész volt szegény Izsó! Hanem a korteskedést, azt aztán isten igazában értette; magam se tudom mi­vel kapatott be, csak azt érzem, hogy aféle »Laboda, lábad ide-amoda« dőlöngőzik alattam. Józan Gábris legyen a nevem, ha nem borkőbül vésett ki. „Csokonai“ (kivéve kezéből a kulacsot.) Addsza csak, hadd kortyintok egyet ebből a csikóbőrösből . . . Hahó ! Hát nem csi­kó ennek a bőre ? Biz isten, úgy meg van a teremtve, majd hogy a szemem közé nem nyerített! Csikóbőrös kulacsomnak Drágalátos lotyogása . . . „Tánczoló legény“ (utána rímelve.) Márvány belű szomszédomnak Rimes- himes kotyogása . . . „Csokonai“ Fogod be mindjárt azt a mosdatlan szádat, te ? Hogy ki nem felejtette belőle a nyelvet az a mi szegény mesterünk, — de hisz az mind beszélt, a­mit ő csinált, bezzeg, lett volna csak kontár az apád... „Fonóleány“ (elejti az orsót.) Ni­ni, még csak föl se emeli senki az orsómat! Bús világ lesz ez! „Csokonai,“ ügy kell neked, galambom! Csinál­tattad volna meg magad Engel Józseffel, majd nem lett volna olyan pörge az orsód, hogy még el is bírjad ejteni. „Részeg kortes“ (fölemeli az orsót.) Ehol­la, gyöngyöm, ’sz az én térgyem olyan könnyen csuklik,­­ hogy utána hajlom a gombostűnek is . . . Eladó vagy­ é­­­t szagácskám ? „Házaló zsidó“ (eléugrik.) Eladó? Mi van eladó? Hogy adja? Khendnek a khulacsa? Adok érted b­iz garast no, hisz úgyis t­udom, hogy már üres. Pedig Miklós mest­er, fogadom, t­eli khulacsot vésett a markhába kennek . . . „Részeg kortes.“ De hát mikor olyan szomjas gégét faragott a torkomba, . . . adta élethűsége! „Házaló zsidó.“ No mi van hát eladó? „Fonóleány.“ Magam vagyok eladó, hát nem látja, szomszéd ? „Házald zsidó.“ Tyhü, ördöghöz, az rósz! úgy éljek, az nagyon rosz ! Hiszen magácska, lelkiem, csak egy gipsz figura! Egy szobrászati skulptor! Az miná­­lunk nem ér semmit­ se. Jaj, ha volna maga egy trümó­­tiseb, vagy egy ócskha b­éli khaput, akk­or lehetne ráb­enni egy pár florint. De egy státhua? Aj paj ! „Petőfi-mellszobor.“ Ármányos Izsója, hogy el­találta azt a zsidót! Olyan jebuzeus magyarsággal táj­­csol, mintha Batyu khán ivadéka volna. „Czigány Laokoon.“ Oh jáj, kirem sipen, nássá­­gos zsidó urácskám, én is eládó vónék mán rígen; ázs istenke is megáldáná, ha engem is megvenne; egy forintár’ bizs’ istenke odádnám magám, a kis rájkómat meg ötven kárájcsárjával. Ázs istenke is megáldja . . . . „Házaló zsidó.“ Wie hájszt? Mit akhar a more? El akhar adódni ? Tígy éljek, ez nagyon jó! Hát mi vagy the? Nem vagy te bornyu, vagy serthés, vagy csizma, vagy khrinolin, hogy volna nekhed érthék! The vagy egy grupp, egyéb semmi! Micsinálok én most Grupp-al ? Mosthan khöll Actatius-czigány! „Ételvivő pórnő“ (orra alá tartja a párolgó gu­­lyásost). Nesze zsidó, ebből szedj, ha van eszed! Papri­kás gipszből van ám öntve. „Házaló zsidó.“ Piha, viszed el innen az orrom elől? Ne thréfálj a thréfival! . . . t­udom, hogy nagy k­eresztény gól volt szegény Miklós mest­er, az isten nyugaszthatja,. . . mégis kbár érthe, merth az­­ilyen magamformáb­, mint az Arany János vagy az Ötvös báró vagy az Egres Gábor, ugyancsak khóserül khi­­vésb­e. A gyerekheimnek mondva! „Czigány Laokoon.“ Van is azs urnák gyereke! „Házaló zsidó.“ Hogy ne volna ? Én úgy vagyok alakbítva, hogy mindjárt meglátszik, hogy a gyerek­eim otthon vannak! (Indulva.) No, látnom már, hogy itt nincsen eladó. Maguk­at nem veszi meg senk­i. Igaza is van a világnak, mert nincsenek aranyból, vagy ezüst­ből, vagy Nordbahnból? Az volna egy kinczlerisch mathriál, a­miből lehet csinálni egy darab műremekhet, így persze vegyenek meg magok magokhat,­­ mért nem lett a mesterünk khölföldi és csinált franczia Cso­­khonait és angol Pathikárus Ferichót és spanyol részeg khortest, a khit a dán Guzman k­onzol mindjárt­ meg­venne. Ajánlom engemet, én megyek és eladom magam khrétának az Orczy-k­ávéház markhörjének. „Petőfi-mellszobor“ (Csokonaihoz.) Hej, Miska bácsi, azt hiszem, helyesen beszél ez a polgártárs. „Csokonai.“ No,legalább azt látom ebből, hogy megvan még a nemzet! A Bosporus mellől. A zultáh megígérte, hogy jövőben a keresztények végrendelete is törvényes érvényességű lesz Törökország­ban. Hm! Eszerint l­étez ezáz végrendelete is, mely sze­rint Konstantinápoly a muszkát illeti meg és Palmerstoné is, ki Egyptomot az angoloknak testálja.

Next