Borsszem Jankó, 1883 (16. évfolyam, 1-52. (782-833.) szám)

1883-01-07 / 1. (782.) szám

(I AM BETT). yssj’vf _ '^N ánat borult a nagy respublikára, Ledőlt a legszilárdabb oszlopa .... ^Az újév első pirkadó sugára A gall szemekbe könnyeket, lopa. 0! mert az a félszem örökre zárva. A melyben a vezértűz lángola, Hogy nemzetét — a kellő perezre lesve — ( Dicsőségre, — vagy romlásra vezesse! A nagy halálhír szétfut a világba , megdöbben rája az egész világ. Elég e frank polgárnak bús halála — És megrázkódnak nagy monarchiák. Megáll a nemzetek históriája S elhagyva útját uj ösvényre hág......... Ki megdőltével is még így hatott, Nagyok között is nagy volt e halott! Mikor a büszke császárság a sárba Ejté a meggyalázott trikolort, Akkor tört a homályból napvilágra Egy senki, — szava zenge, vére forrt — S a lobogót a sárból az oltárra Emelte föl, — és bár győzelmi tort Nem ülhetett, — ő a becsületet Megmenté, mikor minden elveszett. S a senki nagy jön. A köztársaságot Fölépitette a honszeretetet.­­ A munkánál ő első sorban állott S a mű legbuzgóbb őrizője lett. Mert száz ellenség ezer aknát ásott. — De győze ő száz ellenség felett. Kegyetlen szóval vett rajtuk erőt. •— S ott vonaglának lábai előtt. Most vége! —Lángszavakkal, lángeréllyel ! Nem alkot többé franczia hadat, Mely boszurente éles fegyverével Szörnyű revanch­e-ért »a Berlin!« halad. Meghalt még ifjú szívvel, szenvedéllyel. Csodás nagysága is félben maradt......... S az ifjú ellent látják sírba szállni Germániának dicső aggastyáni! . . . ; Borsszem Jankó. Január 1. 1883. Most vége! — Többé szavától leverve Az akna-ásók nem vonaglanak : Merészebb lesz a trónkeresők terve, Vadabb a vörösinges népsalak......... S hogy Gambettát teszik a hamv-vederbe Remeg a gall szív egy kérdés alatt: »Nem halt-e véled jók legjobbika A szent Revanche s a szent Rezpu­blika ! ?« Cseh táviratok Gambetta barátjaihoz. Leitmeritz. (jan. 2.) Francziaország gyászol. Fran­­cziaország nincs egyedül. Egész Leitmeritz vele gyászol. Leitmeritz és Paris testvéri bánatban ölelkeznek. Haza­fias mély bánatának kifejezést adandó, ma Leitmeritzben az uj cseh korcsmárosok — kik vannak egyen — a vilá­gos pilzeni sör helyett csak fekete gyászt habzó korom­sötét márcziusit mérnek. L­itmeritz nevében: Antoine Pospischill. Horitz. (jan. 2.) Horitz meg van rendülve. Horitz fájdalma nagy. De néma. S azért hangot ad. Hangot akkor, mikor Prága hallgat. Szégyen Prágára — dicső­ség Horitzra! Horitz a kor színvonalán áll. Horitz nevében: Guillaume Naprstik. Wlkovitz. (jan. 3.) Leitmeritz és Horitz már szól­tak. De Wlkovitz még nem szólt. Wlkovitz most szól. Egész czivilizált világ érzi a veszteséget, de egész czi­­vilizált világ manifesztácziói semmisek volnának ha Leit­meritz, Horitz és Wlkovitz hallgatnának. Föltesszük Francziaországról, hogy Wlkovitz részvétének fölfogja nagy értékét. Ha nem — küldje vissza táviratunkat. Különben elvárjuk, hogy e nagy tettünkért a Concorde­­téren három szobrot fog emelni: Leitmeritz, Horitz és Wlkovitz kultúrás góczpontok számára. Wlkovitz nevében : Francisque Drahanek. KATHEDRAI BÖLCSESÉGEK. Tanár (az állattani vizsgán). Ha maga távolról lát egy kutyát futni az utczán, miről ismeri meg, hogy az kutya és nem pe­czethal ? Hiszen ez is emlős állat ? b­ölcsészeth­allgató. Az ugatásról. Tanár. Nem igaz. A farkáról ösmeri meg, mert ez a kutyánál mindig balra van kunkorodva, b­ö­lcsészet hallgató­­félhangon.) Hátha annak a kutyá­nak a farka el van vágva .... Tanár. No hát akkor meg lehet vizsgálni a fogait. * .............mert hisz a tanárnak legnagyobb öröme, ha­­ a tanuló lételéhez hozzájárulhat.

Next