Szabó Zoltán (szerk.): Botanikai Közlemények, 30. kötet (1933)
1933 / 1-4. sz. - MOESZ GUSZTÁV: Kümmerle Jenő Béla emlékezete
BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA ZEITSCHRIFT DER BOTANISCHEN SEKTION DER KÖN. UNGARISCHEN NATURWISSENSCHAFTLICHEN GESELLSCHAFT. SZERKESZTI SZABÓ ZOLTÁN. XXX. KÖTET. 1933. 1—4. FÜZET. Kimmerle Jenő Béla emlékezete. (Arcképpel.) Huszonöt évvel ezelőtt a tavasz és nyár átmenetének gyönyörű idejében ketten barangoltunk botanizálva az Adria sziklás partvidékén. 1907. jún. 9-én megmásztuk a Velnácot. A fehér sziklák tüzesen verték vissza a nap vakító sugarait. Víznek nyoma sem volt, az ételt pedig nem kívántuk. Szívesen fordultam volna vissza, ha nem láttam volna őt magam előtt haladva, amint újabb és újabb érdekes növények megpillantásától fellelkesülve fáradhatatlanul ment előre. Végre fent voltunk a csúcson. A cél elérése, a gyűjtött növények nagy száma és a természet elbűvölő nagyszerűsége boldoggá tett minket. Szikár alakja a hegy ormán úgy tűnt fel, mint egy győzelmet hirdető zászló a vár legmagasabb pontján. Akkor nem láttam a jövőbe, de most tudom, hogy a Velnác csúcsán jegyezte el magát a Velebittel. Ez a kirándulás volt kezdete sok évre terjedő, sok sikert hozó, de nagy fizikai erőt igénylő velebiti, albániai, kvarneroi és boszniai gyűjtő útjainak. Csakis a lelkesedés, a botanizálás láza vitte őt csúcsról-csúcsra és mindig beljebb a hegyek közé. Csakis az ő szerénysége, mértékletes életmódja tette lehetővé, hogy a szinte járhatatlan sziklavilágban nagy területet kutathatott át, összesen húszszor járt a Elekhegy és az albán, macedóniai határ között elterülő hegyvidéken, legutoljára 1929 nyarán. Erről a területről összesen 7978 növényt hozott haza. Csak mi tudjuk, hogy ezek a növények a gyűjtőnek mekkora energiájáról és áldozatkészségéről tesznek tanúbizonyságot. El kell ismernünk, hogy bárhol is botanizált, akár az Alföldön, akár a Kárpátokban, akár a Velebit hegyei közt, erejével nem takarékoskodott. Leginkább mégis a Velebit hegység vonzotta. Várjon miért. A Velebithez való vonzódásának két forrása is volt: házassága és Degen Árpádnak velebiti kutatásai. Huszonöt évvel ezelőtt, ugyanakkor, amikor együtt botanizáltunk az Adria mellékén, ismerkedett meg Zenggben egy bájos horvát leánnyal, Dobiasch Karolin Botanikai Közlemények, 1933.1