Isépy István - Szigeti Zoltán (szerk.): Botanikai Közlemények, 86-87. kötet (1999-2000)
1999-2000 / 1-2. sz. - GARAB GYŐZŐ: Horváth Gábor (1944-2000)
BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK 86-87. kötet 1-2. füzet 1999-2000. (megjelent 2001.) „A töredék nem attól az, mert hiányzik belőle valami, hanem attól, ami benne megvan. ” (Esterházy Péter: Harmonia Caelestis) HORVÁTH GÁBOR (1944-2000) Súlyos veszteség érte tudományos életünket. 2000. szeptember 11-én, életének 56. évében elhunyt Dr. Horváth Gábor, a Szent István Egyetem Kertészettudományi Kar Molekuláris Növénybiológiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, a növényi stresszfiziológia és fotoszintézis kutatások nemzetközi rangú művelője. Horváth Gábor 1944. március 22-én született Budapesten. Édesapja kárpitosmester, édesanyja egészségügyi asszisztens volt. Gábor ifjúkorában elsajátította a kárpitosmesterséget; nyilvánvalóan ebből az időből hozta magával a munka, a rend szeretetét és a jól végzett munka örömét. Tudományos pályáját az ELTE biológia-kémia tanári szakán végzett tanulmányai befejezése után, 1968-ban az MTA Szegedi Biológiai Központja (SZBK) Növényélettani Intézetében kezdte Faludi Dániel Ágnes munkacsoportjában, melynek 1971-ig az ELTE Származás- és Örökléstani Tanszéke adott otthont. Itt készült el egyetemi doktori értekezése is „Karotinoid bioszintézis normális és mutáns kukoricában” címmel. Ezen mutánsok vizsgálata mutatott rá többek között a karotinoidok fényvédő szerepére (Horváth et al. 1972). 1971-ben, amikor az épület első szárnyának átadása után, az SZBK-ban is megkezdődött a munka, GÁBORra már mint tapasztalt kutatóra számíthatott mind Ágnes mind pedig az intézet első igazgatója, Farkas Gábor akadémikus. A csoport megszervezésén, a labor felszerelésén és a munka elindításán kívül ekkor kellett az intézeti életet is beindítani. Minden bizonnyal számos, a későbbiekben bőségesen kamatoztatott szervezési tapasztalatot szerzett ezekben az időkben. Ennél is sokkal fontosabb azonban az, amit nap mint nap láthatott, tapasztalhatott Faludi Dániel Ágnes és Farkas Gábor mellett: a tudomány mélységes tiszteletét, a tudás mindenek feletti, tekintélyelv nélküli elismerését, a fiatalabb kollégákkal való törődést. Nem véletlen, hogy Gábor 1990-ben, az MTA-hoz