Isépy István - Szigeti Zoltán (szerk.): Botanikai Közlemények, 91. kötet (2004)
2004 / 1-2. sz. - KEVEY BALÁZS: Vöröss László Zsigmond (1914-1996) emlékezete
2006 MÁRC 20. BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK 91. kötet 1-2. füzet 2004. (megjelent 2005.) VÖRÖSS LÁSZLÓ ZSIGMOND (1914-1996) EMLÉKEZETE KEVEY BALÁZS Pécsi Tudományegyetem, Növénytani Tanszék, 7624 Pécs, Ifjúság útja 6. drótposta cím: keveyb@ttk.pte.hu Elfogadva: 2004. április 21. Vöröss László Zsigmond a magyar botanika és pedagógia sokak által tisztelt és szeretett egyénisége volt. 1965-ben ismertem meg, amikor a Pécsi Tanárképző Főiskola biológia szakos hallgatója lettem. Előadásai, növényrendszertani gyakorlatai élvezetesek voltak. Amikor észrevette, hogy kissé fáradtan figyelünk rá, „bedobta” csillogó, fanyar humorát, s hallgatói hirtelen felkacagtak. Ilyesmi történt egy napsütéses télvégi napon is, amikor,egy gyakorlati foglalkozáson kivitt bennünket a botanikus kertbe. Megálltunk egy magas fa előtt, legalább 30 méternyire, s kérdezte: „Ki tudná megmondani, hogy ez milyen fa. Egy levél sem volt rajta, hát egyikünk sem mert szólni semmit. VÖRÖSS tanár úr erre -jellegzetes „pattogó” hangján - megszólalt:,Magas kőris! Hát nem látják, hogy a hajtásvégeken keresztben átellenesen állnak a rügyek!?" Igen tiszteltük benne, hogy műveltsége egyéb tudományágakra, sőt különböző művészeti területekre is kiterjedt. Egyéniségéből sugárzott, hogy nem csupán jó szakember, hanem egyben kitűnő pedagógus is. Siklóson született 1914. március 22-én. Már gyermekkorában megmutatkozott a biológia iránti érdeklődése, ugyanis csiga-, kagyló- és rovargyűjtéssel foglalkozott. A siklósi polgári iskola elvégzése után a Kiskunfélegyházi Tanítóképzőbe került. Itt Móczár László zoológus professzor édesapja, Móczár Miklós tanítványaként kezdett elmélyülni az élővilággal kapcsolatos törvényszerűségekben. A tanítói oklevél megszerzése után a Szegedi Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola természetrajz-földrajz-testnevelés szakán folytatta tanulmányait. Legkedvesebb tanárai itt Greguss Pál botanikus, Ábrahám Ambrus zoológus, valamint Littke Aurél és Kogutowicz Károly geográfusok professzorok voltak. A főiskola elvégzése után oktató-nevelői munkáját a bátaszéki polgári iskolában - 1938-ban kezdte. Pályafutásában a II. világháború hét évig tartó törést okozott. Három és fél évi katonai szolgálatból két évet a keleti fronton töltött, majd a három és fél évig tartó orosz hadifogságból 1948-ban szabadult. Hazatérte után ismét Bátaszékre került, ahol általános iskolában tanított, majd szakfelügyelőként is tevékenykedett. 1951-től a Dombóvári Tanítóképző Intézetben folytatta pályafutását, s ebben az időben végezte el Szegeden az egyetemet.