Isépy István - Szigeti Zoltán (szerk.): Botanikai Közlemények, 92. kötet (2005)
2005 / 1-2. sz. - KUN ANDRÁS - TÓTH TIBOR - SZABÓ BRIGITTA - KONCZ JÓZSEF: A dolomitjelenség: kőzettani, talajtani és növényzeti összefüggések. (Kőzet-, talaj- és növény elemzések magyarországi mészkő- és dolomit sziklagyepekben)
BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK 92. kötet 1-2. füzet 2005. A DOLOMITJELENSÉG: KŐZETTANI, TALAJTANI ÉS NÖVÉNYZETI ÖSSZEFÜGGÉSEK (KŐZET-, TALAJ- ÉS NÖVÉNYELEMZÉSEK MAGYARORSZÁGI MÉSZKŐ- ÉS DOLOMIT SZIKLAGYEPEKBEN) KUN ANDRÁS, TÓTH TIBOR, SZABÓ BRIGITTA., KONCZ JÓZSEF/ 1 MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2-4. 2 MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézete, 1022 Budapest, Herman O. u. 15. SzIE Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Környezetgazdálkodási Intézet, 2103 Gödöllő, Páter K. u. I. Elfogadva: 2005. április 10. Kulcsszavak: dolomit, mészkő, aprózódás, lejtőforma, talajtípus, elemtartalom, sziklagyep, dolomitjelenség Összefoglalás: A magyarországi dolomit- és mészkőterületek növényzetének különbségeit a vegetációkutatók korábban feltárták. Kőzet- és talajtani elemzések is történtek, ezek az eredmények azonban nem adtak világos választ a dolomitnövényzet egyediségének kialakulására. A szerzők három fő kérdése: 1. Milyen összefügés van négy kőzet (dachsteini, szarmata és lajta mészkő, dolomit), talajaik és az ott élő növények elemtartalmai között? 2. A négy kőzet vegetációjának különbségeit milyen mértékben magyarázza a kőzetek és talajok elemtartalma, milyen egyéb tényezők lehetnek felelősek ezért? 3. Ezek alapján miként igazolódik, vagy hogyan módosul a dolomitjelenség klasszikus elmélete? Az analízisek megmutatták, hogy a kőzetekben talált nagy elem-eltérések a talajokban csökkennek, a növények elem-összetételében még inkább kiegyenlítődnek. A növényekben mért elemtartalom-különbségek nem elegendőek ahhoz, hogy magyarázhatóvá tegyék a dolomitnövényzet egyedi fajösszetételét. Szerzők megállapították, hogy a négy kőzeten lényegesen eltérő talajképződési folyamatokra lehet következtetni. A fő tényező az eróziós és a felhalmozódási folyamatok megvalósulásának mértéke, területi aránya. Két fő csoport különböztethető meg: A.) A homorú lejtőkkel tagolt, karsztosodó dachsteini mészkövön előrehaladottabb a talajképződés (nagy humusztartalom, agyagosodás, jó tápanyagszolgáltató képesség, pH-csökkenés). B.) A dolomitnövényzet előfordulási területein, a porlódó mészkő (szarmata- és lajta mészkő), valamint a dolomit domború lejtőin a szerves törmelék nagy része erodálódik. A talajok itt fejletlenek, a kőzettörmelék- és kőzetpor nagy mennyiségben keveredik a talajba. Emiatt rossz a talaj szerkezete, csekély a tápanyag- és vízszolgáltató képessége. A talajképződést akadályozza a felszínek nagy hőingása és kiszáradási hajlama is. Mindezek erős edafikus stresszt okoznak, amely megakadályozza a növényzet záródását. Szerzők a B.) pontban leírtakat tekintik a dolomitjelenség megvalósulásának, azt tehát a sajátos edafikus mintázatok kialakulását magyarázó elméletként definiálják. Az itt leírt kőzet-talajtani jellemzők vegetációra gyakorolt fő hatása, hogy a zonális növényzet (erdő, cserjés) kialakulása gátolt. Az edafikus stressz következtében az érintett felszíneken a mindenkori makroklímától eltérő mikroklimatikus-edafikus viszonyok hatnak. Ezekben a mikroklíma-talaj terekben olyan fajok találhatók, amelyek másutt ritkák, vagy hiányoznak. A dolomitjelenséggel összefüggésben kialakuló populáció-kollektívumokat, növényzeti típusokat nevezzük összefoglalóan dolomitvegetációnak, dolomitnövényzetnek. 1 OCCitDjel