Brassói Lapok, 1986 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1986-10-17 / 42. szám
BL MEGÉNEKLÜNK, ROMÁNIA A Kortárs színház gálája Válaszol EUGENIA BUSUIOCEANU, a Kor és igazság szerzője Contemporane. — Szép közönségsikere volt a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház előadásának... — Első perctől bíztam a sikerben! Hogy miért? A sepsiszentgyörgyi társulatról mindig csak jót hallottam, olvastam. Nézőktől, szakemberektől. Az idén pedig, május 8-án, színdarabom magyar nyelvű sepsiszentgyörgyi bemutató előadásán jelen voltam. A játékot figyeltem (a szöveg, hiszen én „szültem", bennem van), nos, a kitűnő előadás minden képzeletemet felülmúlta! Tapasztalhattam a társulatról hallottak igazat. — Milyen élmény hatására íródott a kor és igazság? — A negyvenes évek végén magam is diák voltam... Csodálatos kor volt az... Tele voltunk lelkesedéssel, meg akartuk váltani a világot... És keresni kezdtük az igazságot... Egyik hősöm mondja: „Az igazság létezik, de nem mindig látjuk... Ott van valahol, diszkréten, somolyogva meghúzódva, a nagy zajtcsináló igazságtalanság mellett". Kötelességünk állandóan kikeresni! — teszem én hozzá... — A darab először,tudomásunk szerint, 1971-ben került színre... — Igen, a fővárosi Kis Színházban, egy nemzeti drámaverseny alkalmával. És díjazott lett. Tíz év múlva, 1981-ben a televízió is bemutatta. — Néhány szót a munkásságáról... — Tíz színdarabot írtam eddig... Valamelyiket ezek közül mindig játsszék... Pillanatnyilag a Giurgius Színházban van műsoron egyik darabom... Most próbálják a fővárosi Bulandra Színházban Találkozás a metrónál (Intîlnire la metrou) című munkámat, rövidesen sor kerül a bemutatóra. — A magyar nyelven kívül még milyen nyelvre fordítottak munkáiból? — Szerb nyelvre. Az Eminescu şi Veronica című színdarabot... A szerb televízió mutatta be, s a hírek szerint szép sikere volt. — Ön szerint, mi (lehet) a célja szándéka egy színházi gálának, de nevezzük inkább találkozónak... — Igaza van, a találkozó meghatározás jobban kifejezi a lényeget. Találkoznak a szerzők — egymással és a közönséggel. Az egymással való találkozás lényegében szakmai tapasztalatcsere, a közönséggel való találkozás, vizsga... Aztán találkoznak a szerzők szakemberekkel, kritikusokkal is, és ott a bíráló bizottság, melynek tagjai ízigvérig szakemberek... Egy mondatban: hasonló találkozóknak igen nagy haszna lehet a drámaíró munkásságában a jövőre nézve, végső soron a „fogyasztóra", a nézőre vonatkoztatva... (SZ.) Méltón helytállni Beszélgetés dr. EMIL POENARU-val, a Brassó municípiumi kultúrbizottság elnökével — A Megéneklünk, Románia országos fesztivál VI. kiadásának municipiumi, úgynevezett tömegszakaszára készül Brassó... — Igen, decemberben a műszaki-tudományos alkotótevékenységben, jövő év januárjában pedig az előadóművészetben „lépnek dobogóra" a résztvevők ezrei. Amit azonban pontosítani szeretnék: acél az állandó tevékenység, a megújulással járó folytonosság. Tehát nem az, hogy néhány nappal a „színrelépés” előtt gyorsan leporolunk például egy régi táncot, brigádműsort, esetleg szaktanulmányt (ez utóbbira nem is igen van lehetőség), hanem követelmény: csak kimondottan újdonságokkal lehet a nézők (és az elbírálók) elé kiállni. Viszont, hogy ez így megvalósuljon, elengedhetetlenül szükséges az állandó, vagy ha úgy tetszik, a fesztivál szüneteiben is fennálló tevékenység. — Lehet tehát beszélni állandó tevékenységről... — Fenntartással... Azaz: pozitív, de negatív példák létével-megemlítésével. Pozitív példa (túlzás nélkül, akár országos figyelmet érdemlő példa) a műszaki-tudományos alkotótevékenységet illetően, a traktorgyár klubja, melynek szervezésében az itteni műszaki köröket több, mint ezren látogatják rendszeresen. És ez nem egy könnyelműen, felelőtlenül odavetett számadat! Magam személyesen láttam azt a huszonöt osztályt, amelyekben a gyár mérnökei tartották, nem egy esetben gyakorlati bemutatóval egybekötött előadásaikat. Hasonlóan jó tevékenység folyik a brassói Tudomány és technika házában is. Egyébként az említettek (és nem csak ők) a közeljövőben megtartandó műszaki-tudományos szesszióra is készülnek, természetesen a Megéneklünk, Románia fesztivál égisze alatt. Ami pedig az előadóművészetet illeti, igencsak pozitív példaként említhetem meg a brassói szövetgyár amatőr együtteseit. Nem tudom, mennyire ismeretes, hogy már javában zajlanakott, ahol zajlanak...) a municípium üzemeiben, gyáraiban az úgynevezett részlegek közötti dialógusok. A szövetgyári műkedvelők már ezen a „belső" szakaszon is remekeltek! Sikerük titka: ebben a tevékenységben a gyár vezetői is részt vesznek! Egyszerű „titok", nem?... De ne maradjak adós negatív példával sem: jóval többet vártunk-várunk a traktorgyár, a Metrom üzem, a csavargyár, a brassói szállítási vállalat amatőr együtteseitől. Többet a fafeldolgozó-vállalattól, a Nivea gyártól, a Detrobirea vállalattól... — Következik a klubok, illetve vállalatok, intézmények közötti dialógus, azaz szakasz. Van-e idő behozni a lemaradást, fel lehet-e készülni, ha nem is kitűnően, de legalább jól erre? — Teljes erőbedobással — igen. Ezt az érintettekkel már meg is tárgyaltuk. Az elmúlt hét végén beszélgettünk (sokadszor!) ezeknek az amatőr együtteseknek a vezetőivel-felelőseivel, megpróbáltuk kielemezni a tapasztalt hiányosságok okát-miértjét. El kell ismernem, szó esett bizonyos objektív okokról is a részükről. Többen is hangsúlyozták: hiányoztak a jó képességű instruktorok, hiányoznak a jó brigádszövegek... Nos, van ebben igazság. Mindenesetre lehetőségeink szerint igyekezni fogunk segíteni ezeken a gondokon. És ezen a találkozón hangzott el a javaslat egy municípiumi rézfúvós együttes megalakítására is. A javaslatot elfogadtuk. Kölcsönösen meghallgatva egymást, segítséget nyújtva azoknak, akik ezt igénylik, ez, hogy úgy mondjam, a munkastílusunk, hiszen szándékunk azonos. Brassó méltó helytállása ebben a pártfőtitkár kezdeményezte, országos és nemes vetélkedőben. Lejegyezte: PATAI SÁNDOR Igény , a rendszerességre Útban Apáca felé a fülemben visszhangzott egy néhány évvel ezelőtt örmösön, fiatal műkedvelő (színjátszó és táncos) mondta szöveg: „Ha azért jött, hogy összehasonlítsa a valóságot a papíron lévővel, értem a jelentettel, véleményem szerint jól is tette, meg nem is. Jól tette, mert ha a valóság más — kevesebb —, mint a jelentett, ok ez részünkről a szégyenkezésre... Ugyanakkor: régen rossz az, ha kívülálló hívja fel a figyelmet a lényegében közös művelődés-szórakozásszórakoztatás örömeire! Amennyiben ez a helyzet — az illető közösség megérdemli a sorsát, mert nem emel szót az e munkával megbízott szervezők tevékenysége ellen..." A lényeget mondják ezek a szavak, s mert magamévá tettem-teszem őket, nem az „ellenőrzés" szándékával érkeztem Apácára... ♦ Mátis Klára, az apácai általános iskola igazgatónője, nem egy színpadi siker megvalósítója a helyi műkedvelőkkel. pon- TORDAI SÁNDOR (Folytatása a 7. oldalon) 1986, X. 17. / * — // EFTIMIE MODÂLCA gyűjteményes kiállítása alkalmából Születésnapi köszöntő, mert a művész idén töltötte be ötvenedik életévét. Ez az évforduló minden ember életében alkalom a visszapillantásra, a megtett út eredményeinek összegezésére — hát még egy olyan alkotó művész életében, aki ennek az útnak tetemes részében idejét és energiáját a köz szolgálatába állította. Mint a Képzőművészek Szövetsége Brassó megyei fiókjának elnöke, mint alkotó művész és mint állampolgár egyaránt szinte szünet nélkül dolgozott, s keze nyomát viseli nem egy brassói épület, mint ahogy a város arculatának alakulása, megújhodása is. Következetesség és egyenletes lét — és alkotói ritmus — talán ez lehetne a mottója a Viktóriateremben bemutatott gyűjteményes kiállításának. Ez megmutatkozik a festői munka legapróbb „atomjában", az ecsetvonásban. Figyeljük csak meg alaposabban Modâlcă harminc évvel ezelőtti olajfestményeit, grafikáit, rajzait, akvarelljeit: mindenütt — habár igen rejtetten, igen változatosan — rábukkanunk arra a figyelmes, elmélyült tekintetre, amellyel a művész a világot, a dolgok szerkezetét és összefüggéseitfürkészi, s ennek eredményét az alkotói technikában: a rövid, határozott, szinte kb-125 év telt el a Buszán Nép Erdélyi Irodalmi és Kulturális Szövetségének (Asociaţiunea Transilvană pentru Literatura ş Cultura Poporului Român), minden idők legjelentősebb román kulturális szövetségének a megalapítása óta. Megalapító haladó szellemű „negyvennyolcasok“ voltak, akik Avram lánca, Axente Sever és Simion Balint adományait használták fe erre a célra. A szövetség megalapításának az előkészületei azonban 1860-ra datálódnak, az elképzelés „szülői" Timotei Cipariu, George Bariţiu, Ioan Maiorescu, Aron Florian és A.T. Laurian voltak. George Bariţiu szerint azonban az igazi „szülő" a törcsvári Ioan Puşcariu volt. Ő javasolta az eljövendő szövetség nevét is a Telegraful român című újságban közölt egyik cikkében, és ugyancsak ő járult hozzá a szövetség szervezeti szabályzatának kidolgozásához. A szövetség alapító ülésére Szebenben, 1861. október 23., november 4. és az ezt követő napokban került sor. A Szervezeti Szabályzat előírásai szerint a szövetség tagja lehetett — függetlenül nemzetiségétől vagy vallási hovatartozásától — bárki, aki a megállapított tagsági díjat fizeti és vállalja, hogy elősegíti a megszavazott program valóra váltását. Az ülés résztvevői ugyanakkor tiszteletbeli tagokat is választhattak „bármelyik országból", ezek tiszteletbeli tagságát azonban az illebista ecset-, ceruza- vagy tollvonást. A terem egyik sarkában 1951-ből származó furavázlaton éppoly jól kivehető ez, nyilabb, nagyméretű olajfestményein, talán inkább jellemző erre a Pădurence ciklus ( talán úgy fordíthatnák: Erdővidéki asszokubista látásmódtól a pointillista jellegi felosztott mikróterek alkotó kihasználásáig portrék — román népviseletbe öltözötteő — tulajdonképpen a román népművészet lányok igen modern eszközökkel való jel aprólékos látástechnikája Modálos szám köz a továbblépéshez a korszerű művész Ezért van az, hogy bár klasszikus témák látják — elsősorban a természet, mégpe konfliktusban a modern civilizációval, ha régebbi, szinte ideális, harmonikus állapoti művészi látásmód és megoldás izgalmassége, elmélyültsége és aprólékossága „köz a jelen művészetébe ágyazza a művész a így válnak a néző számára A virágzó ak tél, A fák arabeszkje, a Cserna völgyében darab s a fészek, sőt még a Magaskohók az ipari társ egyéb megjelenítései, a port csendéletek alkotójuk művészi fejlődésének köveivé: a műfaj és tematikai változatossá; ott munkál az egyéni világlátás és a kommai tudás csakúgy, mint az alkotói egyénisékezetes optimizmusa, hite a művészet ere az emberi alkotó és építő munka értelmes A létezés közvetlen öröme árad a gazdag visszafogott színekben, amelyek által Moda kezelése, festészete a román népművészet kárával mutat szoros rokonságot. Akárcsa — még a folklórhoz legkevésbé kapcsolódások esetében is —, dinamikus, s mégis irtóan mozgalmas mértaniság, a formak érzetek ritmusa figyelhető meg. „Az emberélet útjának felén" — s tegyi művészi alkotó tevékenységének delelőjén ■ te örömmel és elismeréssel gratulálhatunk Modálcának, aki bár hunyadi tájakon látt a napvilágot, Brassót választotta élete és pályája színhelyéül. A gyűjteményes kiáilit nyitja, hogy Modâlcă festői életműve e válás hiteles és avatott művészi krónikája. LENDS EFTIMIE MODALCA: Erdővidéki szépség Eredetileg pihenőszabadságnak szántuk, és kerek esztendőt fáradoztunk előkészítésén. Családom tagjai átlagon felüli ötletekkel hozakodtak elő, előtte azonban igen helyesen rávilágítottak arra, hogy a hegyi túra két legfontosabb kelléke a hegy meg a túrázó. Kinéztünk hát a térképen egy délceg domborzati formát, és tömbházunkban elkezdtük a kondícióedzéseket. Fizikai erőnlétünk fokozásáról gondoskodott a liftkezelőség, amely minden nap tapintatosan kikapcsolta a felvonót. A harmadik lépcsőfutam után rendszerint úgy éreztük, a Csomolungma tetején fekszik tizedik emeleti lakásunk, annál is inkább, mert — hűsítőt keresve — lépten-nyomon Yetibe, a Sridzsiderbe botlottunk. Elhatároztuk, összeírjuk a legszükségesebbeket. Úgymint, egyegy pár bakancsot felmászni a hegyre, ugyanannyi nadrágot lecsúszni róla. Fontosnak találtuk, hogy mindenkinek legyen körömcipője, hátha meghívnak a kokosza bálra, és futócipője, ha medvészés közben morogni kezd a málna. Viszünk még gumicsizmát, mert reggelente nagy a harmat, meg vulkanizálót, hogy ragasztgassa a levált talpat. Mindezeket a fiam szedte rímbe, egy hármas szekrény tartalmáról a kislányom készített listát. Indulás előtt két nappal azonban kiderült, hogy a legszükségesebb kellékek lajstroma terjedelmesebb a Pallas-lexikonnál. -Úgy döntöttünk,, megjelentetjük a lexikon második, szűkített kiadását. Nem a legszükségesebbeket jegyezzük fel, hanem csak a szükségeseket. A listáról kihúztuk a nagymamát, hogy kocsiba egy molett hátizsákot gyömöszöljünk helyére. Lemondtunk a háziorvosról, akinek amúgyis csak a tetőcsomagtartón jutott volna hely. A tartályból kieresztettük a benzin felét, és a négy gyertya közül kicsavartunk kettőt. Minek flancolni? Félgőzzel, azaz félgázzal haladunk, de ha ütközünk, a kocsi fele épségben marad. Az utolsó éjszakát csomagolásra szántuk. Félálomban téblábolva, de annál alaposabban mérlegeltünk mindent. Úgy gondoltuk, viszünk magunkkal vízhatlan órát meg tűzhatlan gyufát. A vízhatlan órával a patakokban is pancsolhatunk, mert az ZÁGONI ATTILA csak félig telik meg ebihallal feje a villámcsapástól sem sok magunkhoz vettünk még kova tűzcsiholó ősembert ábrázoló . Reggel a markosabb szó csomagtartó födelét, majd e faluból, amikor váratlanul le földre vetették magukat a mi rékcsere másfél órát sem tat celeculát kellett a földre rakt belül volt. A csomagtartó tetejének hiányoztak a markos szomszi Néhány testes asszonyságot ült földre hajtattam. Az ingyetfluvant a zár, újabb tíz kilométer megti tor, később tüsszentgetni a kisrint kaptak, elvégre azért vittü A tuzhatlan gyula előnye, hogy van lángra. Hagyománytiszteletből követ, taplót, száraz ágat, és egy arlangfestményt emszédok segítségével lecsuktuk a lindultunk. Már kiértünk az első sröppentek az útszéli verebek, és izei munkások. Durrdefekt! A kertott, pedig egész csomagtartónyi is, lévén hogy a pótalkatrész legmásodszori lecsukásakor nagyon idők, de én feltaláltam magam, tettem a kocsi tavára, és a szántóáz addig tartott, míg be nem katitele után köhögni kezdett a moebbik gyermek. Mindketten aszpik magunkkal a házi patikát, hogy HTTP mit IM'iilől használjuk is. Félúton leszakadt a kipufogócső, majd szivárogni kezdett a hűtőfolyadék. Ragtapaszos elsősegélynyújtást alkalmaztam. A cél előtt elpattant ékszíjat garanciaidőben lévő bársonyövvel helyettesítettem, a meghibásodott dudát fiam rekedtes hangú trombitájával. Vásári komédiásoknak néztek, amikor megérkeztünk a kempingbe. A házikókban már a zsindely alatt sem volt hely, a sátort viszont nem használhattuk, mert útközben, amikor betört a szélvédő, orkánkabátokat férceltünk belőle. Elhatároztuk, a csillagos ég alatt alszunk, hadd tanuljanak a gyerekek asztronómiát. Sajnos, egész éjjel zuhogott. A kocsiban maradtunk, s az égi áldást a hegymászó bakancsokkal mertük ki az utastérből. Reggel búcsút intettünk öreg masinánknak, és körömcipőben elindultunk a csúcs felé. Harmathulláskor gumicsizmában folytattuk utunkat, majd mezítláb, mert a nagy sietségben otthon felejtettük a vulkanizálót. A menedékházban aludtunk, négyen két székláb között. Ha valamelyik felkelt vagy visszafeküdt az osztályon felüli széklábak közé, illedelmesen elkérte a cipőhúzó kanalat. Néhány derékropogtató éjszaka után leereszkedtünk a völgybe. A zsibongó gyermekboly alatt alig találtuk meg autónkat, de még majdnem az egész kocsiváz épségben volt. A találékony nebulók a kipufogóból kályhacsövet rögtönöztek, az üléseket pedig elhordták a tábori előadásra díszpáholynak. Egy széktámlánk sem volt tehát, amire esténként — a zuhogó záporban — nyugovóra hajthattuk volna fejünket. Pihegve szálltunk fel az első vonatra. Az itthoni állomáson a nagymama várt frissen, kipihenten. No meg a háziorvos, aki latinul latolgatva egészségi állapotunkat, határozottan kijelentette, hogy sürgősen „rekuperálni“ kell minket. A kórházban a lepedőkből vízhatlan sátrat rögtönöztünk, és lenyőspray-vel frissítgetve magunkat, elkezdtük tervezgetni a következő évi pihegőszabadságot. Grahat EFTIMIE MODALCA: Erdővidéki táj SZELLEMI LÁTÓHATÁR eghétulsó apró cefvnt leg- I a legszabadon nyokc). A i, finom, I ezek az i alakok hagyozései. Az iára eszet útján, oglolkozdig nem gém egy hinga s feszültelhozza“, alkotásait: nafák, A , A mais vagy rék és a mérföld- 3 mélyén oly szakig követjében ésségében, és mégis ike tollkromatik képein de alkotértéktart szerke■k hozzá, r őszint Eftimie 3 meg a művészi más bizoros és e JAY ÉVA Jelzések Előhang A Gh. Dima Filharmónia október 20-i hangversenyének vendégszólistája Szabadi Vilmos magyarországi hegedűművész. A fiatal, 1959-ben született művész a budapesti Liszt Ferenc zeneakadémián végezte tanulmányait. A Hubay Jenő nevével fémjelzett nemzetközi hegedűversenyen első díjat nyert és ezzel felhívta magára a nemzetközi zenei közvélemény figyelmét is. Európa számos országában koncertezett már, 1984-ben megjelent első hanglemeze is. Zenekarunk kíséretével a romantikus versenyirodalom egyik gyöngyszemét, Mendelssohn e-moll hegedűversenyét játssza. A versenymű 1845-ben került először bemutatásra, Lipcsében. Mendelssohn csodálatos géniusza nyilatkozik meg benne. A koncerten még elhangzik Prokofjev 1917- ben komponált klasszikus szimfóniája. A mű — a szerző egyik legnépszerűbb, ma is mindenütt szívesen játszott alkotása — a bécsi klasszikusok stílusában íródott, a szerzőre jellemző egyéni zamattal és igen magas művészi színvonalon. A hangverseny Paul Dukas francia zeneszerző Bűvészinas című szimfonikus költeményével zárul. A szerzemény Goethe Zauberlehring című balladája nyomán készült. Tartalma: a bűvész távollétében inasa kiszabadítja a szellemeket, de azok felett uralkodni nem tud. Szorult helyzetéből a hazaérkező mester szabadítja ki, aki helyükre parancsolja a megbolydult szellemeket. A koncert karmestere Aurel Niculescu, a brassói származású, Bukarestben élő művész. BifflasHnnMBKSüKi Az október 27-i hangverseny karmestere I. Ionescu-Galali. Szólista a zenekar karmestere, Marius Sima, akinek előadásában egy elég ritkán hallható remekmű, Vieutemps francia szerző negyedik hegedűversenye hangzik el. A hangverseny Filip Lazár román zeneszerző Rádiózene című szerzeményével kezdődik. A hangversenyen még elhangzik Brahms harmadik szimfóniája. MIKLÓS IMRE Valami hiányzik, Mişu és Paula számára a szekrény az életet jelenti. Fizetik részleteit és közben minden erejükkel azon vannak, hogy „benépesítsék" a már bútordarabnak nem is nevezhető vagyontárgyukat— státusszimbólumukat. S „gyűjtés“ közben a becsületről is lemondanak, emberi sorsokból építik lépcsőjüket az érvényesüléshez... Eljön egy pillanat viszont, amikor ők maguk is rádöbbennek, hogy szegényebbek kifosztott áldozataiknál, hogy életük sivár, a szekrényből kifelejtettek „valamit", s anélkül a valami nélkül az életük egy fabatkát sem ér. Kötözetlen, szabadon járó rabok Paul Everac Mindent a szekrénybe (Dulapul) című darabjának alakjai, akiket a váradi színház színészei keltettek életre és hoztak el hozzánk. A címszerepeket Körösi Csaba — Misu — és Kiss Török Ildikó — Paula — alakították — meggyőzően. Meggyőzően mondom, mert Paula és Mişu végső táncukkal az általuk élt élet hiábavalóságára, a büntetlen, de büntetett életre döbbentik rá a nézőt. Talán többet mondhatott volna a darab és többet nyújthattak volna a színészek is, ha a rendezésben nem „váltakoztak“ volna a nagyon jó megoldások a kevésbé jókkal. Nem telt ház tapsolt a váradi vendégjátéknak, de akik ott voltunk, szívből örvendtünk neki. Végül is — egy kicsit vigasztalásul — a színész annak játszik, aki eljön megnézni őt és nem annak, aki távol marad. (Kissé Jó napja volt vasárnap a brassói kultúrházban, a kézdivásárhelyi Népszínház együttesének, a hivatásosak elő-évad dömpingjének a pillanatnyi szünetében két teltházat is össze tudtak hozni Móricz Zsigmond klasszikus regényének három felvonásos színpadi változatával. Persze, hogy Nyilas Misi drámájának vitathatatlan népszerűsége felfokozta az állóhelyekkel is csak részben kielégített igényeket, de a harminctagú csoport az első jelenetektől kezdve egyöntetűen bebizonyította: csupán a saját játékukért is érdemes volt a kitűnő őszi kirándulóidőt a felére lerövidíteni. Szőcs Géza rendező csoportja — az egyéni teljesítmények természetes hullámzásával is — összességében több mint jó benyomást tett a mostanában ugyancsak „foglalkoztatott" brassói publikumra. A szereplők csiszoltabb beszédtechnikájától a színpadi mozgás magabiztosságáig, a kosztümök, díszletek korfestő igyekezetétől a háromfelvonásos dráma választásának a merészségéig számos érvet felhozhatnánk a népszínházi koncepció-képlet életképességének, létjogosultságának az igazolására. Együttes teljesítményük méltatását meghívónak szánjuk további brassói vendégszereplésekre. (M.S.E.) ASTRA - 125 tévés állami szerveknek kellett jóváhagyniuk. Az ASTRA programjában a román kultúra terjesztése, annak felvirágoztatását biztosító széles körű akciósorozat szerepelt, szoros együttműködésben a romániai és az idegen hatalom alatt lévő országrészekben lévő kulturális szövetségekkel. A tagsági díjakból, a különböző adományokból, az erdélyi bankok adományaiból, valamint a Kárpátokon túli anyagi segítségből az ASTRA komoly anyagi alappal rendelkezett ahhoz, hogy megvalósíthassa tulajdonképpeni fő célját, a tömegek felkészítését a Nagy Egyesülésre. Az ASTRA következetesen tevékenykedett a kultúra fejlesztéséért, a nemzeti egység megteremtésének ideálja, valamint a különböző nemzetiségek közötti testvériség megvalósításáért. Számos erdélyi magyar, illetve szász értelmiségi volt tagja vagy munkatársa a szövetségnek. A szebeni alakuló ülésen (1861) a szövetség tiszteletbeli tagjává választották gróf Csáky Györgyöt és E.Lukalacot, az Ost und West című lap szerkesztőjét. Egy évvel később, a brassói ülésen, a történész Váradi Péter és a szebeni gimnázium igazgatója, F. Kratke lett tiszteletbeli tag. 1863-ban , a balázsfalvi ülésen Nádasdy kancellárt, 1866-ban pedig, a gyulafehérvári ülésen, a kolozsvári jogtudományi akadémia igazgatóját, Istvándi Pált, majd a tudós Mikó Imrét választották tiszteletbeli taggá. A különböző nemzetiségiek közötti barátság megvalósítása-erősítése igen fontos helyet foglalt el az ASTRA tevékenységében, ez számtalan példával bizonyítható. Octavian Goga, a szövetség tagja, Petőfi és Ady verseit fordította román nyelvre. Évi üléseit az ASTRA mindig más helységben tartotta meg. Ezek az ülések ünnepet jelentettek az illető helység valamennyi lakója számára. A szamosújvári ülésről (1835) írta a korabeli sajtó: „A vendégek nagy száma nem tette lehetővé azoknak csak románokhoz való elszállásolását, de a nem román lakosok szívesen ajánlották fel otthonaikat e célra." A sebesi ülésről (1894) szólva: „Az ülés alkalmából adott hangversenyt nagyszámú, különböző nemzetiségűeket képviselő közönség hallgatta meg." A Gazeta Transilvaniei írta a szilágysomlyói ülésről (1878): „A vendégeket Csúcsán 12 fogat várta, ahonnan, fényes ebéd után, továbbindultak. Krasznán Nagy Domokos járásbíró ugrott a kocsisor elé, letartóztatási szándékkal. S miután valamennyi vendég igazolta magát, a kocsisor békésen tovább haladt. Szilágysomlyó bejáratánál, diadalív alatt, a város polgármestere várta a vendégeket. A város piacán egy másik diadalív és kórus, Miliei indulóját énekelték tagjai. Az utcák zsúfolva voltak emberekkel. Nem látszott más, mint határtalan lelkesedés, és nem hallatszott más, mint diadalkiáltás: Să trăiască! Éljen!" Tevékenységével az ASTRA jelentősen hozzájárult az 1918. december 1-i politikai aktus megvalósításához, a Nagy Egyesüléshez. Ezt a tevékenységet főleg a Román Kommunista Párt történelmi nevezetességű IX. Kongresszusa után értékelték kellően. Nicolae Ceauşescu elvtárs 1967. június 17-én, Szebenben tett látogatásakor a következőket írta az ASTRA-könyvtár Aranykönyvébe: „Egymást követő generációk jeles képviselőinek fáradhatatlan munkája eredményeként, azoknak, akik a néptömegek között a nemzeti és társadalmi felszabadulás eszméit terjesztették, az ASTRA értékesen hozzájárult népünk nemzeti öntudatának kialakításához és haladó kultúrájának fejlődéséhez." ŞTEFAN PETRARU APÁTHY GÉZA Őszről, tavaszról Itt az ősz — s aligha tévedek, ha kijelentem: pontot tehetnék versem végére. Mert az ősz Brassóban — és bizonyára a világ minden táján — önmagában is a legszebb vers, amelyet egyetlen költő buzgó égig veselkedése sem képes szépségben fölérni: elcsitulnak, kihunynak mellette a szemfényvesztő metaforák. De, íme, hirtelen esők zubognak alá az őszre, a tájra, a versre, hirtelen hosszú esők. ” És mert, bevallom, fáj, hogy latyakos-szürkére ázik az ősz-vers, mégiscsak, verset kell írni, fellegyző, napsugár-szólító kiáltást, mely fényt gyújt, az emberek legbensőbb tájain, hogy szívekben, gondolatokban fellobogjon — ha nem lobogna — a tavasz. Hiszen az emberek legbensőbb tája sem egyetlen évszakú táj... Mert szeretlek Ne ringass szóval, ne turkálj hajamba, hogy rossz kedvem mosollyá szenderedjen, mégha öröm zenélne ujjbegyedben — hagyj, leginkább hagyj egészen magamra. És ne szólj meg, ha táltosodott kedvem csikó-vidáman szökellne a Napba, ne fegyelmezz, ha játszva fényt harapna, mert nem játszhatnál velem gondfeledten. Ha mégis szólnál, úgy szólj, hogy semmiképp erőd ne fitogtasd, meg ne alázzon és lázadni ne bujtson a gyengeség. Hiszen tudod már, nem is magyarázom, a férfi lázadás mindig eretnek. Csak azért féltelek tőle, mert szeretlek. Tíz éve hunyt el Apáthy Géza, a Brassói Lapok munkatársa, a romániai magyar költők egyik ígéretes tehetsége. E versekkel emlékét idézzük. (Csutak Levente rajza) KL 42. SZÁM 4-5. OLDAL