Brassói Lapok, 1927. június (33. évfolyam, 121-144. szám)

1927-06-01 / 121. szám

1927. június 1. AKASSÓI LAPOK 3. oldal, 121. szám. Egy bukaresti rendőr agyonlőtte a feleségét az esküvő napján Részegségében hencegésből újdonsült feleségére célzott, akit a golyó szívén talált . Tragikus esküvő Bukarestben BUKAREST. (A Brassói Lapok tudósí-­­­tójától.) Szombaton este tragik­us kimenetelű esemény történt a fővárosi, n­ egy Stefan N. Stefan nevű rendőr, akiinek lakása Buka­restben, a Strada Vitejescu 3. szám alatt van, esküvője napján agyonlőtte menyasszonyát. Az ekeiről a következőket jelentik: A rendőr már hosszabb idő óta udvarolt egy Olympiade nevű munkásnőnek. Mielőtt Stefan a rendőrséghez került volna, az egyik dohánygyárban dolgozott, s ott ismerkedett meg a leánnyal. Stefan már régebben fele­ségül akarta venni az árva Olympiadet, ne testvérnénye teljes erejével ellenkezett, mert azt akarta, hogy fivére gazdagon házasodjék. Amikor Stefan a rendőrség kötelékébe lépett, a fiatalok elhatározták, hogy a nővér ellenkezését nem veszik tovább figyelembe, hanem megesküsznek. A polgári esküvőt szombaton délelőttre tűzték ki. A polgári esküvő után az egész esküvői vendégsereg elment a Stradst Carolon levő »Két kapitány«-hoz, címzett hodegába, bősé­ges nullasreggelire, ahonnan azután hazatér­tek a vőlegény lakására, a Strada Vitejescu 3. szám­ alá, ahol az udvaron egy fa alatt. Megtérített asztal mellett folytatták a lakmá­­rozást. Az italozás vidáman folyt egészen este 6 óráig, s tartott volna talán reggelig, ha köz­ipén — a vőlegény le nem részegszik. A ré­szeg Stefan egyszerre csak elővette szolgá­lati revolverét és öt lövést adott le a leve­gőbe. Aztán fontoskodva hangoztatta, hogy milyen jó céllövő, s ennek bizonyítására mindjárt fel is ajánlotta, hogy egy golyót el­repít a menyasszonya bal válla felett. A ven­dégek igyekeztek a rendőrt tervéről lebeszél­ni, s felvilágosítani, hogy ne tegye, mert sze­­­­rencsétlenség történhetik. Stefan azonban rá­juk sem hallgatott, felemelte a revolverét, célzott és lőtt. A lövést velőtrázó sikoltás kö­vette. A golyó átfúrta a menyasszony szívét. Hiábavalónak bizonyult minden segítségnyúj­tás, a szerencsétlen nő szörnyethalt. A mulatságnak természetesen azonnal vé­ge lett, az elkeseredett fiatal férj öngyilkos­ságot akart elkövetni, s ebben csak" nagy­­nehezen lehetett megakadályozni. A vendégek az esetről azonnal jelentést tettek a rendőrségen, amely letartóztatta Ste­fani, a nő nob­listét pedig a halottaik­urk­á­­ba szállították. A magyar képviselőházban még mindig az appropiációs javaslatot tárgyalják Interpelláció néhai Nagyatádi Szabó István emlékének megsértéséről BUDAPEST. (A Brassói Lapok tudósító­jától.) A képviselőházban Pogány Frigyes beterjesztette Magyarországnak Lettországé­val, Finnországgal és Németalfölddel kötött kereskedelmi és Ausztriával kötött határfor­galmi egyezményről szóló jelentéseit, majd ismét áttértek az appropriációs pénzügyi meghatalmazási javaslatra. Ennek során Kos­­salka János, majd Szilágyi Lajos a hadiköl­­csön valorizációjához, a tisztviselő kérdés­hez és a nyugdíj ügyhöz szóltak. Berki Gyu­la beszédében megbotránkozással emlékezett meg arról a kínos ügyről, hogy az egyetemi tanárok szegedi összejövetelét követő­­vacso­rán Mészöly László dr. egyetemi tanár Tót­ágas című darabját adták el. E darab főhőse néhai Nagyatádi Szabó István volt, akit a szerző mint a megvesztegethetőség és bor­­nírtság megtestesítőjét tüntetett föl. Berki­nek e kijelentésére az egész házban nagy fel­háborodás tört ki. Beszédét így fejezte be: Tiltakozunk ellene, hogy éretlen és méltat­lan módon szinte vigye valaki a magyar kis­gazda alakját, s hogy kiélezze a társadalmi ellentéteket. Felhívom erre az esetre a kul­­tuszminiszter úr figyelmét és kérek ez ügy­ben sürgős , szigorú vizsgálatot. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter távollétében Petry Pál államtitkár válaszolt, az interpellációra, s megígérte, hogy az ügyet megvizsgálja, de kéri a közvéleményt, hogyha a darab valóban emlék­sértő volna. Az a Zrínyi Ilona, »az minden ékszerét le­tette a haza oltárára« (ezt Julika néni mond­ta­­igy, s hozzá méltó volt a fia is, Rákóczi Ferencz. Mert Magyarország tökéletes ötöd­része az övé volt s ezt utolsó barázdáig fel­áldozta nem­i csak a magyar népnek, de az ország minden fajta népének a szabadságá­ért. Szeme-szája tátva maradt Annácskának, aki — nem ismételhetem elégszer — nem rég »abszolvált«, s aki írni és olvasni igen jól tud, aze most hallott először Zrinyi Ilonáról, Rákóczi Ferenczről és tapst hallott először (mert ő, rá se sor került) Petőfi Sándorról, a János vitéz­nek, ennek a csudaszép ebesé­nek a költőjéről. Es Jobst hallotta­ először azt is Julika nénitől,­ hogyan fordult be a konyhába egy legény, hogy rágyújtson a pi­pára, holott az már javában égett, de hát szép leány volt benn, s az lett a konyhába lépés következése, hogy az égő pipa Maru­­dott, az alvó szíve pedig tobggyuladlott. És Julika nénitől tudta taeg Annacska, hogy volt egy Szendrey Júlia nevű szép úri leány, aki felesége lett a jó öreg korcstatáros költő fiá­nak s ott a Juliáék kertjében volt egy tó, annak a partján egy szomorú fűz s arról ir­ta ezt a világhíres költő: "Álldogálok a tó partján, szom­orufűz mellett, Nékem­ való hely, engem ily bus szomszéd­­ság illet. Nézem’ lecsüngő ágait szomorú fűzfának, Mintha azok csüggedt lelkem’ szárnyad vol­­nának. Ezt úgy, ahogy leártam­', Julika néni mondta , s én csak annyit toldottam hozzá, hogy, az a szomorú fűz még ma is él,­­ amin már Julika néni is csudálkozol. Ezt én így tovább is folytathatnám némi képzelő erővel, de azok, a már említett kü­lönös gondolatok nem hagynak békében íme: »adva van« egy öreg asszony, aki sem írni, sem’ olvasni nem tud, ellenben akkora jár­tassága van a magyar nemzet ezer éves tör­ténetiben, hogy én meg volnék elégedve, ha minden egyszerű embernek, (az írni és ol­vasni tudónak is) ekkora jártassága volna. És »adva Van« egy okos, ír­ni és olvasni tudó, hányszor ismételjem meg, hogy népiskolát abszolvált leányka­ az az egész magyar his­tóriából csak egy névvel találkozott, a Má­tyás király nevével, — vele is egy fájdalmas közmondás keretében. Ez a lányka "csupán a román nemzet történetét és alkotmányát tanulta, még pedig román nyelven, szóról-szó­­ra bemagolván, amit a tanító megtanulásra feladott, de abszolúte semmit sem értett meg a bemagolt leckékből és Stefan cel Maren kívül egy név sem­ akadt meg agyacskájában. Csudálatos, valahányszor erre a minden haj­szán nélkül való, lelket gyilkoló, elmét buliló megoldásra gondolok, mindég elembe vető­dik Goga Octáviánnak, a költő miniszternek az alakja, s önkéntelen kérdezem: Igaz, köl­tő társ, hogy Ön nem­ a közoktatásnak, de a belügynek a minisztere, mindazonáltal ön­­■ től szeretném­ hallani, miként vélekedik e pedagógiai szörnyűségről? A sokat szidott Appony Jennek előtte húsz esztendővel cse­kélységemet bízta Ivóit még, hogy iskolás gyer­mekek részére megírjam a magyar nemzet történetét. Én m­egirtam, ő lefordittatta ro­mánra, tótra, szerbre, ruthénre, németre s úgy nyomatta­m, hogy’ a kontjv egyik oldalán a magyar szöveg legyen, másik oldalán a ro­mán meg a többi. Mi volt ennek az értelme? Az volt ennek az értelme, hogy­ a gyermek az anyany­elvén tanulhatta meg a történetet s egyben az állami nyelvéből is ráragadt va­lami. Mi az értelme a mai történettartásnak? Az, hogy a magyar gyermek sohasem fogja megtanulni a román történelmet és alkot­mányt. Hozzá­tehetem: mióta iskola van a világon, soha oly tudatlan nemzedék még a népiskolából nem került­­, mint amilyen tu­datlan kikerül ez időszerint. Most pedig álljunk meg egy szóra, ma­gyar költők s minden rendű és rangú penna­forgatók! A magyar gyermek nemzete múlt­jának ismerete nélkül nő fel és öregedik meg. Történetünknek még leg­magaslóbb alak­jait sem­ fogja megismerni Arany János az ő Toldijával. Julika nénin keresztül, megmutat­ta, mi a teendő. Az a teendő, hogy sorba kell venni nemzetünk igazi hőseit, nem csak a kardforgatókat, de példának okáért az ős­ma­gyar hazát kereső Körösi Csom­a Sándort, meg a latin helyett magyar nyelvű oktatást követelő Apáczai Csere Jánost is, s meg kell énekelni életüket, tetteiket szépen csengő ver­sekben. Hála Istennek,, annyian vagytok köl­tők, még pedig jelesek, mint csillag az égen, fűszál a réten: osszátok meg a munkát, s »régi dicsőségünkből« egyetlen egy sem ma­rad­t éji homályban.« Nem diszkótésü köny­­vekről van szó, ellenkezően: ponyváim való, egyszerű, olcsó füzetekről. • Honom szép keb­lü leányaim pedig seprűzzék ki a Szivek har­cát, meg az ófajta lélekrontó_ fércé­ményeket, s ne szégyeneljenek lehajolni a nagy magya­rokról szóló versezetekért a kiteritolt pony­vára, s ne csak ajánlják, de vegyék és osz­togassák a nép és az ifjúság között s olvas­sák maguk is. Mert jól jegyezzük meg: nem érdemel életet az olyan nép, amely még a saját múltját sem ismeri. ebből senki se vonjon le következtetéseket a szegedi egyeserei anárikai felfogására. Kért mindenkit arra, hogy addig senkit se vádolja­nak, amíg az ügy megvizsgálva nincs. Mészöly László Tótágas című darabja miatt különösen a kisgazda társadalom fel­háborodása oly nagy arányú, hogy Klebels­­berg a színdarabot átvizsgálás céljából a szerzőtől bekérette. Mészöly, úgy látszik, szintén rájöhetett hibájára, mert levelet írt a miniszternek, amelyben mindenkitől, akit snecbántott, bocsánatot kér. Darabját vá­ratlanul a színpadról is visszavonta Mészöly a sajtó egyik képviselőjének ki­jelentette, hogy a darab osztályokat nem gú­nyol és a darab hősének semmi köze Nagy­atádi Szabó Istvánhoz. Nagyatádit az gya­­lázza, aki a hősben őt véli felismerni Kisebbségi lapot ad ki a nép­­szövetségi ligák szövetsége Pekár Gyula lett a kongresszus alelnöke BERLIN. (A Brassói Lapok tudósítójá- r­ól.) A népszövetségi ligák nemzetközi szövet­ségének kongresszusán a főtanács a kon­gresszus alelnökévé, valamint a nevelő és propaganda ügyek bizottságának elnökévé Pekár Gyulát választották meg A tanács magyar előterjesztésére elfo­gadta azt az indítványt, hogy az Unió ki­sebbségi folyóiratot adjon "ki, mire négy óra alatt százötven előfizető jelentkezett, s így a lap rövidesen megjelenik. A nevelésügyi bizottság ülésén Végh Jer­nő, a magyar diákügyi bizottság képviselője rámutatott" arra, hogy a népszövetséget Ma­gyarországon nehéz propagálni, mert a közvélemény népszövetségellenes tekintettel arra, hogy a népszövetség nem váltja valóra a kisebbségek ügyében tett ígéreteket. Nungesser és Colli tényleg elfitisztultak A katasztrófa az ír partok mellett történt LONDON. (A Brassói Lapok tudósító­jától.) A Petit Parisien szerint Nungesser és Colli repülőgépe az ír partoknál viharban pusztult el. Egy ír parasztgazda azt állítja, hogy május kilencedikén délelőtt sokáig látta a repülőgép roncsait, a part közelében hány­kolódni, s erős benzinszagot érzett. A ron­csok később elsülyedtek. A parton egy palac­kot találtak összetörve, amelyen a repülőgép nevének kezdőbetűi olvashatók. A tenger itt harminc-negyven méter mély.

Next