Brassói Lapok, 1927. június (33. évfolyam, 121-144. szám)
1927-06-01 / 121. szám
1927. június 1. AKASSÓI LAPOK 3. oldal, 121. szám. Egy bukaresti rendőr agyonlőtte a feleségét az esküvő napján Részegségében hencegésből újdonsült feleségére célzott, akit a golyó szívén talált . Tragikus esküvő Bukarestben BUKAREST. (A Brassói Lapok tudósí-tójától.) Szombaton este tragikus kimenetelű esemény történt a fővárosi, n egy Stefan N. Stefan nevű rendőr, akiinek lakása Bukarestben, a Strada Vitejescu 3. szám alatt van, esküvője napján agyonlőtte menyasszonyát. Az ekeiről a következőket jelentik: A rendőr már hosszabb idő óta udvarolt egy Olympiade nevű munkásnőnek. Mielőtt Stefan a rendőrséghez került volna, az egyik dohánygyárban dolgozott, s ott ismerkedett meg a leánnyal. Stefan már régebben feleségül akarta venni az árva Olympiadet, ne testvérnénye teljes erejével ellenkezett, mert azt akarta, hogy fivére gazdagon házasodjék. Amikor Stefan a rendőrség kötelékébe lépett, a fiatalok elhatározták, hogy a nővér ellenkezését nem veszik tovább figyelembe, hanem megesküsznek. A polgári esküvőt szombaton délelőttre tűzték ki. A polgári esküvő után az egész esküvői vendégsereg elment a Stradst Carolon levő »Két kapitány«-hoz, címzett hodegába, bőséges nullasreggelire, ahonnan azután hazatértek a vőlegény lakására, a Strada Vitejescu 3. szám alá, ahol az udvaron egy fa alatt. Megtérített asztal mellett folytatták a lakmározást. Az italozás vidáman folyt egészen este 6 óráig, s tartott volna talán reggelig, ha közipén — a vőlegény le nem részegszik. A részeg Stefan egyszerre csak elővette szolgálati revolverét és öt lövést adott le a levegőbe. Aztán fontoskodva hangoztatta, hogy milyen jó céllövő, s ennek bizonyítására mindjárt fel is ajánlotta, hogy egy golyót elrepít a menyasszonya bal válla felett. A vendégek igyekeztek a rendőrt tervéről lebeszélni, s felvilágosítani, hogy ne tegye, mert szerencsétlenség történhetik. Stefan azonban rájuk sem hallgatott, felemelte a revolverét, célzott és lőtt. A lövést velőtrázó sikoltás követte. A golyó átfúrta a menyasszony szívét. Hiábavalónak bizonyult minden segítségnyújtás, a szerencsétlen nő szörnyethalt. A mulatságnak természetesen azonnal vége lett, az elkeseredett fiatal férj öngyilkosságot akart elkövetni, s ebben csak" nagynehezen lehetett megakadályozni. A vendégek az esetről azonnal jelentést tettek a rendőrségen, amely letartóztatta Stefani, a nő noblistét pedig a halottaikurkába szállították. A magyar képviselőházban még mindig az appropiációs javaslatot tárgyalják Interpelláció néhai Nagyatádi Szabó István emlékének megsértéséről BUDAPEST. (A Brassói Lapok tudósítójától.) A képviselőházban Pogány Frigyes beterjesztette Magyarországnak Lettországéval, Finnországgal és Németalfölddel kötött kereskedelmi és Ausztriával kötött határforgalmi egyezményről szóló jelentéseit, majd ismét áttértek az appropriációs pénzügyi meghatalmazási javaslatra. Ennek során Kossalka János, majd Szilágyi Lajos a hadikölcsön valorizációjához, a tisztviselő kérdéshez és a nyugdíj ügyhöz szóltak. Berki Gyula beszédében megbotránkozással emlékezett meg arról a kínos ügyről, hogy az egyetemi tanárok szegedi összejövetelét követővacsorán Mészöly László dr. egyetemi tanár Tótágas című darabját adták el. E darab főhőse néhai Nagyatádi Szabó István volt, akit a szerző mint a megvesztegethetőség és bornírtság megtestesítőjét tüntetett föl. Berkinek e kijelentésére az egész házban nagy felháborodás tört ki. Beszédét így fejezte be: Tiltakozunk ellene, hogy éretlen és méltatlan módon szinte vigye valaki a magyar kisgazda alakját, s hogy kiélezze a társadalmi ellentéteket. Felhívom erre az esetre a kultuszminiszter úr figyelmét és kérek ez ügyben sürgős , szigorú vizsgálatot. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter távollétében Petry Pál államtitkár válaszolt, az interpellációra, s megígérte, hogy az ügyet megvizsgálja, de kéri a közvéleményt, hogyha a darab valóban emléksértő volna. Az a Zrínyi Ilona, »az minden ékszerét letette a haza oltárára« (ezt Julika néni mondtaigy, s hozzá méltó volt a fia is, Rákóczi Ferencz. Mert Magyarország tökéletes ötödrésze az övé volt s ezt utolsó barázdáig feláldozta nemi csak a magyar népnek, de az ország minden fajta népének a szabadságáért. Szeme-szája tátva maradt Annácskának, aki — nem ismételhetem elégszer — nem rég »abszolvált«, s aki írni és olvasni igen jól tud, aze most hallott először Zrinyi Ilonáról, Rákóczi Ferenczről és tapst hallott először (mert ő, rá se sor került) Petőfi Sándorról, a János vitéznek, ennek a csudaszép ebesének a költőjéről. Es Jobst hallotta először azt is Julika nénitől, hogyan fordult be a konyhába egy legény, hogy rágyújtson a pipára, holott az már javában égett, de hát szép leány volt benn, s az lett a konyhába lépés következése, hogy az égő pipa Marudott, az alvó szíve pedig tobggyuladlott. És Julika nénitől tudta taeg Annacska, hogy volt egy Szendrey Júlia nevű szép úri leány, aki felesége lett a jó öreg korcstatáros költő fiának s ott a Juliáék kertjében volt egy tó, annak a partján egy szomorú fűz s arról irta ezt a világhíres költő: "Álldogálok a tó partján, szomorufűz mellett, Nékem való hely, engem ily bus szomszédság illet. Nézem’ lecsüngő ágait szomorú fűzfának, Mintha azok csüggedt lelkem’ szárnyad volnának. Ezt úgy, ahogy leártam', Julika néni mondta , s én csak annyit toldottam hozzá, hogy, az a szomorú fűz még ma is él, amin már Julika néni is csudálkozol. Ezt én így tovább is folytathatnám némi képzelő erővel, de azok, a már említett különös gondolatok nem hagynak békében íme: »adva van« egy öreg asszony, aki sem írni, sem’ olvasni nem tud, ellenben akkora jártassága van a magyar nemzet ezer éves történetiben, hogy én meg volnék elégedve, ha minden egyszerű embernek, (az írni és olvasni tudónak is) ekkora jártassága volna. És »adva Van« egy okos, írni és olvasni tudó, hányszor ismételjem meg, hogy népiskolát abszolvált leányka az az egész magyar históriából csak egy névvel találkozott, a Mátyás király nevével, — vele is egy fájdalmas közmondás keretében. Ez a lányka "csupán a román nemzet történetét és alkotmányát tanulta, még pedig román nyelven, szóról-szóra bemagolván, amit a tanító megtanulásra feladott, de abszolúte semmit sem értett meg a bemagolt leckékből és Stefan cel Maren kívül egy név sem akadt meg agyacskájában. Csudálatos, valahányszor erre a minden hajszán nélkül való, lelket gyilkoló, elmét buliló megoldásra gondolok, mindég elembe vetődik Goga Octáviánnak, a költő miniszternek az alakja, s önkéntelen kérdezem: Igaz, költő társ, hogy Ön nem a közoktatásnak, de a belügynek a minisztere, mindazonáltal ön■ től szeretném hallani, miként vélekedik e pedagógiai szörnyűségről? A sokat szidott Appony Jennek előtte húsz esztendővel csekélységemet bízta Ivóit még, hogy iskolás gyermekek részére megírjam a magyar nemzet történetét. Én megirtam, ő lefordittatta románra, tótra, szerbre, ruthénre, németre s úgy nyomattam, hogy’ a kontjv egyik oldalán a magyar szöveg legyen, másik oldalán a román meg a többi. Mi volt ennek az értelme? Az volt ennek az értelme, hogy a gyermek az anyanyelvén tanulhatta meg a történetet s egyben az állami nyelvéből is ráragadt valami. Mi az értelme a mai történettartásnak? Az, hogy a magyar gyermek sohasem fogja megtanulni a román történelmet és alkotmányt. Hozzátehetem: mióta iskola van a világon, soha oly tudatlan nemzedék még a népiskolából nem került, mint amilyen tudatlan kikerül ez időszerint. Most pedig álljunk meg egy szóra, magyar költők s minden rendű és rangú pennaforgatók! A magyar gyermek nemzete múltjának ismerete nélkül nő fel és öregedik meg. Történetünknek még legmagaslóbb alakjait sem fogja megismerni Arany János az ő Toldijával. Julika nénin keresztül, megmutatta, mi a teendő. Az a teendő, hogy sorba kell venni nemzetünk igazi hőseit, nem csak a kardforgatókat, de példának okáért az ősmagyar hazát kereső Körösi Csoma Sándort, meg a latin helyett magyar nyelvű oktatást követelő Apáczai Csere Jánost is, s meg kell énekelni életüket, tetteiket szépen csengő versekben. Hála Istennek,, annyian vagytok költők, még pedig jelesek, mint csillag az égen, fűszál a réten: osszátok meg a munkát, s »régi dicsőségünkből« egyetlen egy sem maradt éji homályban.« Nem diszkótésü könyvekről van szó, ellenkezően: ponyváim való, egyszerű, olcsó füzetekről. • Honom szép keblü leányaim pedig seprűzzék ki a Szivek harcát, meg az ófajta lélekrontó_ fércéményeket, s ne szégyeneljenek lehajolni a nagy magyarokról szóló versezetekért a kiteritolt ponyvára, s ne csak ajánlják, de vegyék és osztogassák a nép és az ifjúság között s olvassák maguk is. Mert jól jegyezzük meg: nem érdemel életet az olyan nép, amely még a saját múltját sem ismeri. ebből senki se vonjon le következtetéseket a szegedi egyeserei anárikai felfogására. Kért mindenkit arra, hogy addig senkit se vádoljanak, amíg az ügy megvizsgálva nincs. Mészöly László Tótágas című darabja miatt különösen a kisgazda társadalom felháborodása oly nagy arányú, hogy Klebelsberg a színdarabot átvizsgálás céljából a szerzőtől bekérette. Mészöly, úgy látszik, szintén rájöhetett hibájára, mert levelet írt a miniszternek, amelyben mindenkitől, akit snecbántott, bocsánatot kér. Darabját váratlanul a színpadról is visszavonta Mészöly a sajtó egyik képviselőjének kijelentette, hogy a darab osztályokat nem gúnyol és a darab hősének semmi köze Nagyatádi Szabó Istvánhoz. Nagyatádit az gyalázza, aki a hősben őt véli felismerni Kisebbségi lapot ad ki a népszövetségi ligák szövetsége Pekár Gyula lett a kongresszus alelnöke BERLIN. (A Brassói Lapok tudósítójá- ról.) A népszövetségi ligák nemzetközi szövetségének kongresszusán a főtanács a kongresszus alelnökévé, valamint a nevelő és propaganda ügyek bizottságának elnökévé Pekár Gyulát választották meg A tanács magyar előterjesztésére elfogadta azt az indítványt, hogy az Unió kisebbségi folyóiratot adjon "ki, mire négy óra alatt százötven előfizető jelentkezett, s így a lap rövidesen megjelenik. A nevelésügyi bizottság ülésén Végh Jernő, a magyar diákügyi bizottság képviselője rámutatott" arra, hogy a népszövetséget Magyarországon nehéz propagálni, mert a közvélemény népszövetségellenes tekintettel arra, hogy a népszövetség nem váltja valóra a kisebbségek ügyében tett ígéreteket. Nungesser és Colli tényleg elfitisztultak A katasztrófa az ír partok mellett történt LONDON. (A Brassói Lapok tudósítójától.) A Petit Parisien szerint Nungesser és Colli repülőgépe az ír partoknál viharban pusztult el. Egy ír parasztgazda azt állítja, hogy május kilencedikén délelőtt sokáig látta a repülőgép roncsait, a part közelében hánykolódni, s erős benzinszagot érzett. A roncsok később elsülyedtek. A parton egy palackot találtak összetörve, amelyen a repülőgép nevének kezdőbetűi olvashatók. A tenger itt harminc-negyven méter mély.