Brassói Lapok, 1928. február (34. évfolyam, 25-48. szám)

1928-02-01 / 25. szám

2. oldál, 25. szám, BRASSÓI LAPOK 1928. február 1. ebben az országban. Stere Constantin óriási tapsvihar között szólal fel. A kormány önkényuralmáról beszél, s a paraszt sorsáról. Beszéde alatt a gyűlés néhány kommunista kazeg­­ója közbe­zólt, s l­övetelték a ko­mmu­­nisták számára az amnesztiát. Mihalache arról beszél, hogy miért sze­gényednek el a csatolt területek. Ennek oka­it abban látja, hogy 1 : 1,' fegyházté­telekkel rakják meg Erdély közigazgatását, de sokban hozzájárulnak ehhez a liberális bankok is. 'Ilii! Mill Msiniti Gyula a kisebbségekről szólnek, nem az állam nyelvén. A kisebbségi problémára, amely ma­ már nem jogkérdés, hanem közigazgatási problé­m­a is, figyelemm­el kell lennie és annak kellő fontosságot tulajdonítani, mert az már az­­utóbbi időben nemzetközi kérdés lett. Mi tisztességér­ megoldjuk a kér­dést, s kiemel­jük a kisebbsége­ket a pártspekuláció örvényéből. Beszédét a decentralizáció követelésé­vel fejezi be, s azzal, hogy a nem­zeti paraszt­pártnak kell átadni a kormány vezetését. Ezután felolvassák és elfogadják a hatá­rozati javaslatot, amely kiemeli, hogy a Jassi­­ban megtartott két nagygyűlés elítéli a mai kormány­ási rendszert, bejelent, hog meg­indítja a törhetetlen harcot, s a törvényes­ség az alkotmányosság érdekében követeli a kormány­ lemondását A­­nagygyűlés utolsó szónoka Maniu Gyu­la, a nemzeti parasztpárt elnöke vol. A leg­nagyobb tragédia az, — állapítja meg, — ho­­'y az álla­m és a nép között áthidal­ha­tatlan szakadék tátong Az agrárreform rossz és hibás végrehajtása teljesen e­sz e"ényítet­te az országot. Az önkényuralom úazaélé­­seiről, a választások erőszakosságairól szé­gyen beszé­m is követeli a szabad választást. A kormányzásra ma a ne­m­ze­ti-p­araszt­­ipárt hivatott, s rém igaz az a vá'*, hogy n'm­s e’ég tanaszta'a'a a kormányzási'oz. Szocális igazságra van szükség, demokráciára, külföl­di tőkére. A pénzt stabilizálni kell, a mun­kát megbecsülni. .­­_ Van még egy kötelességünk: azoknak is könnyű életet kell biztosítani Gazdaságilag és kul­turálisan, aki más nyelven be­ .......................................................................................................................... ..........w-.wrrfrrff[.fffr:wjjj . Aradmegye hadirok­kantjai k­érdiEg­­ üttért van törvény, ha minden vonaton stijátsszák? Küldöülégileg keresik meg a vármegyei preme­dast — Még a hadi­rokkantaknak sem kegyelmez az adóprés !_­­ARAD, (A Brassói Lapok tudósitójától) Arad város és várír­egye hadirokkantjai kül­­döttségileg keresik föl a vá megyei prefek­tust Sánta és béna férfiak, roncsátlenzetüek, lesújtottak, alikkel szörnyen a legkegyizít­­lenebb volt a véres zivatar, mert életüket és életigényeikket meghagyta, csak életlehető­ségeik csonkította meg. Ezek a rokkant férfiak memorandumot nyújtanak át a vár­megyei prefektusnak, memorandumot, a­melyről­­ nem tud­juk m­ár számon tartani, hoggy hányadik és abban a hosszú sorban, amivel a rokkantak állandó és keserves ostrom alatt tartják az illetékes hatóságokat. Az aradi memorandum, mégis kiválik a többiek közül. Nem panaszolkodik, nem a rokkantak rettentő sorsát tárja föl, hanem vádol és felelősségre von. Pontokba foglalja a törvény rendelkezéseit, amiket a hadirok­kantak védelmére az ország parlamentbe ho­zott, de arai csak ivott malaszt maradt, mert ez a törvény is,­zont annyi más, elkallódott a végrehajtó hatóságok közönye és lelkiis­meretl­ensége között. Az IOV-re vonatkozó törvény előírja, hogy az állami és srárosi adóhivatalokba lehetőleg b-­i­okkant­akat kell alkalmazni azokra a munkakörökre, amikre megfelel­nek. Arról is intézkedik a törvény, hogy a lehetőleg hadiirokkantakat kell alkalmazni adni az IOV. helyiségeiben, ahol ügyeiket rangok intézhetik. A hadirokkantaknak — a törvény rendelkezése szer­int — elsősorban kellett volna részesülniök a földreform áldá­saiban. Intézkedett a törvény, hogy a hadi­rokkantak, özvegyek és árvák minden évben ingyen fát kapjanak az állami erdőkből. Gon­doskodott a törvény a rokkantak adóelenge­déséről is, de kimondotta azt is, hogy a havi 7—117 lejt kitevő rokkant nyugdíjakat min­d­en hónapban szabályszerűen kiszessék. A törvénynek tehát vannak jóakaratú rendelkezései, de — amint az aradi memo­randum megállapítja, — egyetlenegy intéz­kedésének sem­ tettek eleget a végrehajtó ha­tóságok. A városi és állami hivatalokban el­vétve se lehet hadirokkantat találni. Az IOV ügyeit hatalmas hivatalnokgárda intézi, a­kik előtt a had­rokkantak szánalmas koldu­sok akkor, amikor az admninistrációs szervezet millió­kat emészt föl a rendelkezésre álló alapokból. A földreform során nemcsak a falusi, d­e a városi hadirokkantakról is megfeled­keztek, az elsőtől az utolsóig, az ingyen fára vonatkozó rendelkezést 1927-ben nem haj­tották végre az illetékes fórumok. Az adó­­elengedésre vonatkozó intézkedést pedig úgy hajtják végre, hogy az adóbehajtó közegek egyszerűen lefoglalják azt a szánalmasan kevés rokkant­nyugdíjat is,­­amit havonként kapniok kellene, s amiből a kiutaló szervek negyedéves rendszert csi­náltak talán csak­ azért, hogy az igazságta­jz az aradi hadirokkantak memoram I dumának lerövi­d­tett tartalma. Felelősségre vonás és vád, ami mellett nem mehetünk el szótlanul. Nemsak azért, mert a világba- I ború légszána ( sah’) áldozatairól van szó,­­ hanem azért is, mert egy megszavazott és ér­­­­vényben levő törvény jel­es negligálását, ki­játszását és elkallódását látjuk azoknak a végrehajtó hatóságoknak a kezén, amelyek mír­ raár rendszert csinálnak a fojtogatásból. B^TOS'HAIAOU _____________________________________tanul szedett adó könnyebben legyen felvon­tlINDENNEMÜ HOLLÓBÓL EREDŐ BETEGSÉG ESETÉN: ható. N­ÖVÉ­NYKIVO­NATOK­BO­L15 MENTHOL­BÓL KÉSZÜLT ALKOHOLTARIAK­tU V BEDÖRZSÖLŐ V SZER HAU0I,Cs] .cArtPitóAWMjJ Hemoroidok Akik iszonyú fájdalmakban szenvednek a hemo­­­­roidok miatt, jól fogják magukat érezni és csendes álmuk lesz ha a Kadum-kenőcsöt használják, amely­­ rögtöni enyhülést hoz. -r fs brassói min­ksági népgyűlése BRASSÓ. (A Brassói Lapok munkatár­sától.) A brassói egységes szakszervezet fel­hívására és vezetésével a brassói munkásság . hó 29-én, vasárnap nagy népgyűlést tar­tóa, melynek a munkásság gazdasági hely­zetének feltárása és megvitatása volt az egyet­len programmpontja. Az elnöki megnyitós után a Redout nagytermét és karzatát színül­­tig megtöltő munkásközönség előtt Gheorghe Vasilescu ecsetelte először román nyelven a munkásság tűrhetetlen gazdaság­helyzeté­­nek okait, kitérve a kérdés nemzetközi vi­szonylataira is. E szempontból a bal legfőbb kiforrásaként azt a tényt domborította ki, hogy a világ munkássága, ahelyett hogy egy táborban küzdene helyzete megjavításáért, két gazdasági internationaleban van megszer­vezve. Adatokkal bizonyítja, hogy az amster­­damista munkásvezetőknek a polgári ható­ságokkal való együttműködése sehol sem eredmményezte a munkas­tr­i­egek nyomorának az enyhítését, ellenkezőleg megkönnyítette az uralkodó osztálynak az elnyomottak kizsák­mányolását amelyet az amsterdamista ve­zérek a közös bizottságokban való jelenlétük által szentesítenek. Rámutatott továbbá, hogy, az utóbbi 5—6 hónapban egész Európában a munkásság osztályharcos szellemének föl­élénkülése észlelhető, s ezzel kapcsolatban a szervezkedés erős fokozódása, ami egyedüli A következő szónok Ábrahám Bernát, az egységes szakszervezetek titkára volt, aki bejelentette, hogy a népgyűlés legfőbb fel­adatának éppen a szervezkedés föllendítését tartja. Hiteles adatokkal igazolja ezután be­szédében, hogy míg a drágaság Romániában kb. hetvenszerese a háború előttinek, (ha t. i. csak azoknak a cikkeknek az árát vesz­­szük tekintetbe, amelyekre a munkásnak szüksége van), addig a munkabér átlag 30-— 40 szerese csupán a háború előttinek, vagyis a munkásnak félannyiból kell mesélnie, mint a háború előtt. A drágaságot részben a hazai iparpártolás címén a külföldi ipartermékek­re kirótt horribilis vámok is okozzák Mint Anglia pl. a külföldről importált cikkekre átlag 6 százalék vámot ró ki, Belgium 8 szá­zalékot, Ausztria 17 százalékot Németország 19 százalékot Magyarország 33 százalékot, addig Románia 992 százalékot. Majd ugyan­csak adatokkal ecseteli a brassói és Kr­ssó­­környéki gyárakban uralkodó, a munkásságot mélyen megúlzó munkaviszonyokat a 10, 11, sőt 12 órás munkanapot, a törvényben elő­írt 8 óra helyett, a pénzbüntetéseket, az in­dokolatlan elbocsátásokat, stb. Majd a mun­kanélküliség kérdésére tér át melyet a mun­kaügyi minisztérium még nemi régen annak egyszerű letagadásával, most pedig részben csendőrségnek és rendőrségnek a mozgósí­tásával vél elintézketni, részben pedig a dol­gozó munkásság megadóztatásával a munka­nélküliek javára. A városi tanácsok sem sok­kal adakozóbbak Beszéde végén odakonkan­­dál, hogy a munkásság helyzetének javulá­s­a egyetlen mód az egységes, közös fronton való szervezkedés. Nem kell — úgymond — a romániai munkásságnak sem Amsterdami, sem Moszkva, hanem szakszervezeti egység, mely egyedül biztosíthatja legalább a kis fa­lat kenyeret az éhező munkásnak. A népgyűlés végül két határozati javas­latot fogadott el: egyet, melyben a munkás­ság gazdasági megszervezkedését határozza el és követeli a 8 órai munkaidő törvényes betartását, az építkezések megkezdését, ál­lami munkanélküli segélyt, teljes szervezke­dési, szólás-, és sajtószabadságot és az egy­séges szakszervezetek törvénytelen üldözései­­nek beszüntetését. A második határozati ja­vaslatban tiltakozik a népgyűlés a buk­resti és nagyváradi munkásotthon törvénytelen be­zárása ellen és követeli a bukaresti egységes szakszervezetek ellen indított frupben jogi alapot nélkülöző per beszüntetését A népgyűlés általában méltóságteljes le­folyású volt és a munkásdalárda éneke után a legteljesebb rendben oszlott szét.

Next