Brassói Lapok, 1928. október (34. évfolyam, 224-249. szám)

1928-10-01 / 224. szám

l oldal, 224. szám. A nagyváradi újságírók üdvözölték az új prefektust, de válaszképpen Bogdán professzor úr megleckéztette őket Nagyvárad. (A Brassói Lapok tudósí­tójától.) A nagyváradi újságírók péntek dél­ben testületileg elmentek bemutatkozó vizitre Bogdán Ionescuhoz, az új prefektushoz. Több, mint húsz napilapnál dolgozó hivatásos újság­­író kereste fel a volt jogakadémiai dékánt, a liberális kormány legújabb helyi exponensét Az újságírók fel akarták használni az alkal­mat, hogy legégetőbb sérelmükről felvilágosít­sák a prefektust és orvoslást kérjenek, kérjék, hogy javítsanak a nagyváradi sajtó­helyzeten, amely ma az országban valóban egyedülálló. A cenzúra kezelése sehol sem olyan rosszaka­ratú, mint Nagyváradon. — Jókai mondotta, visszaemlékezve a Bach korszak sötét lapjai­ra, hogy a cenzor nem lesz, hanem születik és butának születik. Természetes, hogy ez a mon­dás csak azokra a cenzorokra vonatkozott, a­kik kéjelegni tudnak a kezükbe adott hatalom­ban és szadista vággyal gyilkolják a gondola­tot. Lehet a cenzor modern, más szellemű em­ber is, aki tudja, hogy a kezében nem arra va­ló a vörös ceruza, hogy visszaéljen vele és örömtől repesve szántsa fehérre az ujsághasá­­bokat. A cenzort az állam védelmére rendelte a kivételes tövény és ha a béke tizedik eszten­dejében Románia hatalmasai úgy találják, hogy még mindig szükség van rá, úgy a cen­zor teljesítse kötelességét, amikor erre szükség van. A cenzorra ezért senki sem haragudhat, a cenzor ilyenkor gép, aki elvégzi a rábízott fel­adatot legjobb lelkiismerete szerint. Hogyan van ez azonban Nagyváradon? Nagyváradon hol a cenzor, hol az éppen ural­kodó prefektus, hol mind a kettő ádáz ellen­ségei a nyomtatott betűnek. Legszívesebben úgy rendszabályozzák meg a sajtót, hogy be­tiltanának minden újságnak a megjelenések Minek az az újság? Minek a közönséget infor­málni? Hogyan vesz magának egy firkász bá­torságot, hogy k­ritizálni is merjen? Ez az ő gondolkodásuk. Nagyváradon a prefektusok és a cen­zorok nem a törvény szellemét, hanem a maguk egyéniségét viszik abba a fel­adatukba, hogy mi jelenjen meg és mi nem? Nagyváradon sok függ attól, hogy a cen­zor véletlenül milyen pártállású, a cikkíró, vagy a cikktéma rokonszenves-e előtte, vagy sem. Kell is ahhoz magasabb államérdek, hogy üresen maradjon egy hasáb, vagy mingjárt egy egész oldal. Megírni egy olyan eseményt, amelynek véletlenül a cenzor egyik rokona, barátja, vagy ismerőse a hőse? Szörnyűség! Ki vele! A leghalványabb írás, amely szót emel, a legparányibb keserűség, hogy nem egészen gyöngyélet a kisebbségi élet, már tendencia, lázstás, sértés, provokáció, sőt, brrrr!__(bor­sódzik az ember háta.) irredentizmus. A cenzúrának ilyen kezelése ellen méltán van felháborodva a nagyváradi újságírótársa­­dalom, amely tegnap délelőtt úgy vélte végre, hogy elérkezett az ideje már annak, hogy a dolgok megváltozzanak. Úgy gondolta, hogy Bogdan Ionescu, a francia kultúrán nevelke­dett jogi tanár megérzi a sérelem fantasztiku­mát, a megbontottság mélységét, azt a morális csődöt, ami a cenzúra erőszakosságának az eredménye. Hegedűs Nándor, a „Nagyvárad“ főszerkesztője irodalmi románsággal elmondott szenvedély nélk­­li, temperált hangon illusztrál­ta a nagyváradi újságok és újságírók helyze­tét, nemcsak az ország többségi, hanem az or­szág kisebbségi újságirodalma mellett Elmon­dotta Hegedűs Nándor Bogdán Ionescunak, hogy annak idején Nagyváradon törölte a cenzura a bécsi forrongásokról szóló táviratokat.­­ Nagyváradon nem volt szabad meg­írni egy sor kommentár nélkül, hogy mi történik Bécsben. Elmondotta, hogy Nagyváradon a cenzúra figyelme kiterjed az országból teljesen távol­eső dolgokra és kiterjed a legjelentéktelenebb lokális eseményekre, hogy hiába a nagyváradi sajtó a legopportunusabb, szordinója alig teszi hallhatóvá a hangját és az újságíró kezén érzi a béklyót, mikor rávezet egy mondatot a fehér papírra: a cenzorok az abszurdumig vitt ön­cenzúra ellenére még mindig annyi kivetni va­lót találnak, hogy problematikussá teszik az egész újságírást. Pedig, —­ ha már határváro­­sokról van szó, — Aradon és Teresváron és Szatmáron is van cenzúra. Bogdan Ionescu, az új prefektus, íróasz­tala mögül látható figyelemmel hallgatta meg az újságírók keserves mondanivalóit, azután pedig ahelyett, amit vártak tőle, kijelentette, hogy a cenzúrára szük­­ség van, szükség van azért, mert a nagyváradi lapok hangja triviális, hogy a nagyváradi újságok sokat megengednek maguknak, amit nem volna szabad és végtére a határ is tíz kilométerre van. Az igaztalan vádak mélyen elkeseríte­tték a nagyváradi magyar újságírókat, akiknél sze­rényebb, szenvedélytelenebb és beketszeretőbb kollégát még nem hordott a föld hátán. Nem támad, nem purifikál, nem "bánt se kicsit, se nagyot, cselekvőképesség hijján, csak éppen, hogy regisztrálni próbál. Triviális! a nagyvá­radi sajtó hangja triviális, — mondotta a meg­­leckéztető Bogdán prefektus m úr. Ó, mit szólsz Te ehhez nagyváradi közönség? Aki unottan sepred le a kávé mellől a lapot, mert már is­mét nincs valami benne, amiről az egész város­­ beszél. És az a körmönfont Hegedűs csak ugy­­ vágta a L­elyi Kolosszálist nyakon, hogy közö I ben a bulik arcát simogatta. TTTTTTfTTTTTTTTTTTVTTTTTTVTfftTYVTTTVYYVYTTYYTyYVVV?7»▼▼▼▼▼▼*▼▼▼▼▼▼▼▼▼ tTvyrviTvmTtTmtTmTffTftTTH» Női­ kabát kelme és trico-costum újdonságok! CZINK & VERZAR r DIVATÜZLETÉBEN BRASSÓ 1331 Kolostor és Welsz Mihály-u. sarok BRASSÓI LAPOK 1928. október 1. Vakmerő rablótámadás Brassó m megyében A rablók katonafegyverrel voltak felszerelve Brassó. (A Brassói Lapok tudósító­jától.) A brassómegyei Bodzaforduló szomszédságában az országúton vakmerő rab­lótámadás törtét. George Pane nevolasi keres­kedő bevásárolni volt Bodzafordulóban. Megterhelt teherautóval igyekezett hazafelé, az elhagyott országúton, amikor az út melletti bozótos területről hirtelen négy rabló ugrott elő s felemelt fegyverekkel feltartóztatta az autót. A megijedt kereskedő meg sem kísérelte a menekülést, mert a rablók mindegyike ka­tonafegyverrel volt felszerelve. Amíg a táma­dók egyike fegyverével sakkban tartotta a kereskedőt, addig a többiek a megterhelt au­tót teljesen kifosztották. George Pane hazaérkezése után nyomban jelentést tett veszedelmes kalandjáról a ható­ságoknak. Kiderült, hogy a rablótámadások azon az útvonalon napról-napr­a megismétlőd­nek s csak az elmútt napok valamelyikén fosz­tott ki ugyanazon rablóbanda két bukaresti autót. A bevezetett vizsgálat azt is megállapí­totta, hogy ezek a rablók követték el azt a bot­falusi támadást is, amit akkor a nagy Balán­­lázban a Bálán terhére írtak. A Brassó­ kerületi csendőrség most már tel­jes felkészültséggel vonul fel a régóta működői rablóbanda ellen. Külön csendőr­osztagokat küldtek ki a gyanús területek átkutatására a a nyomozás irányítását Dumitrescu csendőrka­pitány vette át, aki a Bálán elleni üldözést is sikeresen levezette. TTTVTTTVVT­TTTTTTVVTVTVTVTTVTTTTTt 'TTTTTTTTYTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT „Tud valami piszkosat az igazságügy miniszterről? Jelentse be!“ Dagad a Stelian Popescu—Istrate Micescu botrány Bukarest. (A Brassói Lapok tudósító­jától.) Mind szilajabb és mind véresebb lesz az a páros viaskodás, amit a liberális párt két matadorja, Stelian Popescu igazságügyminisz­ter és Istrate Micescu, a kamara alelnöke foly­tatnak egymással a nagy nyilvánosság előtt. A halálos boxmérkőzés, melynek minden tussa nyomán vér ömlik a felekből, legutóbb Mices­­cunak egy borzalmas vádjában kulminált, a­mivel Románia igazságügyminiszterét illette. Azzal vádolta Stelian Popescut, hogy végren­deletet hamisított, s e hamisítás révén jutott vagyonhoz, befolyáshoz, hatalomhoz. Micescu ma a Dimineatában, mely a mi­niszter lapjával, az Universullal szemben, úgy látszik, korlátlanul a rendelkezésére áll, jól­lehet a demokrata Dimineaţa ellenzéke a libe­rális pártnak és a nemzeti parasztpárt politi­kájával rokonszenvez, felteszi a kérdést: — Miért nem válaszol Stelian Popescu az ő vádjaira? Miért nem válaszol, arra a vádra, hogy végrendeletet hamisított? Mi van azzal a perrel, melyet az Universul örökösei indítot­tak ellene s azzal a viszonnyal, melybe őt há­zassága juttatta a lappal? Micescu Istrate azt mondja, hogy ezeket a vádakat Lu­pu dr., a mostani liberális minisz­ter, Stelian Popescu kollégája sorakoztatta fel pár évvel ezelőtt egy röpiratban. Az Uni­versul tegnapi száma le is szögezi, hogy Mices­­cunak nincs fantáziája, mert vádjait régi al­jas, professzionista rágalmazó állításaiból ko­vácsolja. Micescu felveti a kérdést, hogy mit szól ehez a kérdéshez Lupu, aki együtt ül Ste­lian Popescuval a kormányban, s akitől a röp­­irat származik. Az igazságügyminiszter és Micescu kiszá­míthatatlan fordulatokkal fenyegető párbaja, lévén mindkettő ügyvéd és az igazságszolgál­tatás előkelő tényezője, rendkívül izgat­ja Ro­mánia ügyvédeit is. Megállapítható, hogy a nagy többségük Micescuval rokonszenvez, s ebből érthető meg az az akció ia, melyet Os­­­­vald Teodorescu bukaresti, Cupceanu Iasii és I Balase ,bukaresti ügyvédek a Cuvântul út­­­­­án indították meg. Ezek hárman tekintélyes­­ ügyvédek, felhívást intéztek a lapban­­ az ország valamennyi ügyvédjéhez, hogy akinek csak valami panasza van vagy sérelme az igazságügyminiszter ellen, az közölje ezt Balaseval a Cri­­vitei­ u. 13. sz. a. Mindjárt egy esetet is mondanak el. Mi­­hailescu Agrikolt Temesváron, jóllehet semmi konkrét vád nem volt ellene, az igazságügy­­miniszter rendeletére letartóztatták, a házát pedig lepecsételték. TWYTVTVTTTTVYTTVTVYTYYYWWTTYVTV Német és francia hadvezérek együtt írják meg a marnei csata történetét Pár­is. (A Brassói Lapok tudósítójától) A Rumeur című lap azt a szenzációs tudósítást közli, hogy egy párisi könyvkiadó vállalatnak sikerült megnyernie a volt német trónörököst, Budendorff tábornokot, Joffre és Foch marse­­­lókat, hogy közösen írják meg a marnei csata hiteles történetét. Tunney 10 ezer dolláros bundát vett menyasszonyának Az amerikai lapokban olvassuk, hogy Ge­ne Tunney, a boxolás világbajnoka, október­ben tartja esküvőjét Polly Landerrel Nápoly­ban. Az esküvő után a boxoló-világbajnok egyéves nászútra indul feleségével. Egész Európát be fogják utazni. Tunney nemrég küldötte le nászajándékát menyasszonyának. Ebben a nászajándékban szerepel egy 10.000 dolláros bunda, 48 estélyi ruha, 100 pár kesztyű, egy 800 dollár értékű retikül és meg egész csomó hasonló mennyisé­gű és értékű „apróság.“ Az amerikai lapok megjegyzik, hogy Tur­­ner a szerelmétől sokkal jobban elszédü­lt, mint Dempsey legerősebb állkapocsütésétől.

Next