Brassói Lapok, 1928. október (34. évfolyam, 224-249. szám)
1928-10-01 / 224. szám
l oldal, 224. szám. A nagyváradi újságírók üdvözölték az új prefektust, de válaszképpen Bogdán professzor úr megleckéztette őket Nagyvárad. (A Brassói Lapok tudósítójától.) A nagyváradi újságírók péntek délben testületileg elmentek bemutatkozó vizitre Bogdán Ionescuhoz, az új prefektushoz. Több, mint húsz napilapnál dolgozó hivatásos újságíró kereste fel a volt jogakadémiai dékánt, a liberális kormány legújabb helyi exponensét Az újságírók fel akarták használni az alkalmat, hogy legégetőbb sérelmükről felvilágosítsák a prefektust és orvoslást kérjenek, kérjék, hogy javítsanak a nagyváradi sajtóhelyzeten, amely ma az országban valóban egyedülálló. A cenzúra kezelése sehol sem olyan rosszakaratú, mint Nagyváradon. — Jókai mondotta, visszaemlékezve a Bach korszak sötét lapjaira, hogy a cenzor nem lesz, hanem születik és butának születik. Természetes, hogy ez a mondás csak azokra a cenzorokra vonatkozott, akik kéjelegni tudnak a kezükbe adott hatalomban és szadista vággyal gyilkolják a gondolatot. Lehet a cenzor modern, más szellemű ember is, aki tudja, hogy a kezében nem arra való a vörös ceruza, hogy visszaéljen vele és örömtől repesve szántsa fehérre az ujsághasábokat. A cenzort az állam védelmére rendelte a kivételes tövény és ha a béke tizedik esztendejében Románia hatalmasai úgy találják, hogy még mindig szükség van rá, úgy a cenzor teljesítse kötelességét, amikor erre szükség van. A cenzorra ezért senki sem haragudhat, a cenzor ilyenkor gép, aki elvégzi a rábízott feladatot legjobb lelkiismerete szerint. Hogyan van ez azonban Nagyváradon? Nagyváradon hol a cenzor, hol az éppen uralkodó prefektus, hol mind a kettő ádáz ellenségei a nyomtatott betűnek. Legszívesebben úgy rendszabályozzák meg a sajtót, hogy betiltanának minden újságnak a megjelenések Minek az az újság? Minek a közönséget informálni? Hogyan vesz magának egy firkász bátorságot, hogy kritizálni is merjen? Ez az ő gondolkodásuk. Nagyváradon a prefektusok és a cenzorok nem a törvény szellemét, hanem a maguk egyéniségét viszik abba a feladatukba, hogy mi jelenjen meg és mi nem? Nagyváradon sok függ attól, hogy a cenzor véletlenül milyen pártállású, a cikkíró, vagy a cikktéma rokonszenves-e előtte, vagy sem. Kell is ahhoz magasabb államérdek, hogy üresen maradjon egy hasáb, vagy mingjárt egy egész oldal. Megírni egy olyan eseményt, amelynek véletlenül a cenzor egyik rokona, barátja, vagy ismerőse a hőse? Szörnyűség! Ki vele! A leghalványabb írás, amely szót emel, a legparányibb keserűség, hogy nem egészen gyöngyélet a kisebbségi élet, már tendencia, lázstás, sértés, provokáció, sőt, brrrr!__(borsódzik az ember háta.) irredentizmus. A cenzúrának ilyen kezelése ellen méltán van felháborodva a nagyváradi újságírótársadalom, amely tegnap délelőtt úgy vélte végre, hogy elérkezett az ideje már annak, hogy a dolgok megváltozzanak. Úgy gondolta, hogy Bogdan Ionescu, a francia kultúrán nevelkedett jogi tanár megérzi a sérelem fantasztikumát, a megbontottság mélységét, azt a morális csődöt, ami a cenzúra erőszakosságának az eredménye. Hegedűs Nándor, a „Nagyvárad“ főszerkesztője irodalmi románsággal elmondott szenvedély nélkli, temperált hangon illusztrálta a nagyváradi újságok és újságírók helyzetét, nemcsak az ország többségi, hanem az ország kisebbségi újságirodalma mellett Elmondotta Hegedűs Nándor Bogdán Ionescunak, hogy annak idején Nagyváradon törölte a cenzura a bécsi forrongásokról szóló táviratokat. Nagyváradon nem volt szabad megírni egy sor kommentár nélkül, hogy mi történik Bécsben. Elmondotta, hogy Nagyváradon a cenzúra figyelme kiterjed az országból teljesen távoleső dolgokra és kiterjed a legjelentéktelenebb lokális eseményekre, hogy hiába a nagyváradi sajtó a legopportunusabb, szordinója alig teszi hallhatóvá a hangját és az újságíró kezén érzi a béklyót, mikor rávezet egy mondatot a fehér papírra: a cenzorok az abszurdumig vitt öncenzúra ellenére még mindig annyi kivetni valót találnak, hogy problematikussá teszik az egész újságírást. Pedig, — ha már határvárosokról van szó, — Aradon és Teresváron és Szatmáron is van cenzúra. Bogdan Ionescu, az új prefektus, íróasztala mögül látható figyelemmel hallgatta meg az újságírók keserves mondanivalóit, azután pedig ahelyett, amit vártak tőle, kijelentette, hogy a cenzúrára szükség van, szükség van azért, mert a nagyváradi lapok hangja triviális, hogy a nagyváradi újságok sokat megengednek maguknak, amit nem volna szabad és végtére a határ is tíz kilométerre van. Az igaztalan vádak mélyen elkeserítették a nagyváradi magyar újságírókat, akiknél szerényebb, szenvedélytelenebb és beketszeretőbb kollégát még nem hordott a föld hátán. Nem támad, nem purifikál, nem "bánt se kicsit, se nagyot, cselekvőképesség hijján, csak éppen, hogy regisztrálni próbál. Triviális! a nagyváradi sajtó hangja triviális, — mondotta a megleckéztető Bogdán prefektus m úr. Ó, mit szólsz Te ehhez nagyváradi közönség? Aki unottan sepred le a kávé mellől a lapot, mert már ismét nincs valami benne, amiről az egész város beszél. És az a körmönfont Hegedűs csak ugy vágta a Lelyi Kolosszálist nyakon, hogy közö I ben a bulik arcát simogatta. TTTTTTfTTTTTTTTTTTVTTTTTTVTfftTYVTTTVYYVYTTYYTyYVVV?7»▼▼▼▼▼▼*▼▼▼▼▼▼▼▼▼ tTvyrviTvmTtTmtTmTffTftTTH» Női kabát kelme és trico-costum újdonságok! CZINK & VERZAR r DIVATÜZLETÉBEN BRASSÓ 1331 Kolostor és Welsz Mihály-u. sarok BRASSÓI LAPOK 1928. október 1. Vakmerő rablótámadás Brassó m megyében A rablók katonafegyverrel voltak felszerelve Brassó. (A Brassói Lapok tudósítójától.) A brassómegyei Bodzaforduló szomszédságában az országúton vakmerő rablótámadás törtét. George Pane nevolasi kereskedő bevásárolni volt Bodzafordulóban. Megterhelt teherautóval igyekezett hazafelé, az elhagyott országúton, amikor az út melletti bozótos területről hirtelen négy rabló ugrott elő s felemelt fegyverekkel feltartóztatta az autót. A megijedt kereskedő meg sem kísérelte a menekülést, mert a rablók mindegyike katonafegyverrel volt felszerelve. Amíg a támadók egyike fegyverével sakkban tartotta a kereskedőt, addig a többiek a megterhelt autót teljesen kifosztották. George Pane hazaérkezése után nyomban jelentést tett veszedelmes kalandjáról a hatóságoknak. Kiderült, hogy a rablótámadások azon az útvonalon napról-napra megismétlődnek s csak az elmútt napok valamelyikén fosztott ki ugyanazon rablóbanda két bukaresti autót. A bevezetett vizsgálat azt is megállapította, hogy ezek a rablók követték el azt a botfalusi támadást is, amit akkor a nagy Balánlázban a Bálán terhére írtak. A Brassó kerületi csendőrség most már teljes felkészültséggel vonul fel a régóta működői rablóbanda ellen. Külön csendőrosztagokat küldtek ki a gyanús területek átkutatására a a nyomozás irányítását Dumitrescu csendőrkapitány vette át, aki a Bálán elleni üldözést is sikeresen levezette. TTTVTTTVVTTTTTTTVVTVTVTVTTVTTTTTt 'TTTTTTTTYTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT „Tud valami piszkosat az igazságügy miniszterről? Jelentse be!“ Dagad a Stelian Popescu—Istrate Micescu botrány Bukarest. (A Brassói Lapok tudósítójától.) Mind szilajabb és mind véresebb lesz az a páros viaskodás, amit a liberális párt két matadorja, Stelian Popescu igazságügyminiszter és Istrate Micescu, a kamara alelnöke folytatnak egymással a nagy nyilvánosság előtt. A halálos boxmérkőzés, melynek minden tussa nyomán vér ömlik a felekből, legutóbb Micescunak egy borzalmas vádjában kulminált, amivel Románia igazságügyminiszterét illette. Azzal vádolta Stelian Popescut, hogy végrendeletet hamisított, s e hamisítás révén jutott vagyonhoz, befolyáshoz, hatalomhoz. Micescu ma a Dimineatában, mely a miniszter lapjával, az Universullal szemben, úgy látszik, korlátlanul a rendelkezésére áll, jóllehet a demokrata Dimineaţa ellenzéke a liberális pártnak és a nemzeti parasztpárt politikájával rokonszenvez, felteszi a kérdést: — Miért nem válaszol Stelian Popescu az ő vádjaira? Miért nem válaszol, arra a vádra, hogy végrendeletet hamisított? Mi van azzal a perrel, melyet az Universul örökösei indítottak ellene s azzal a viszonnyal, melybe őt házassága juttatta a lappal? Micescu Istrate azt mondja, hogy ezeket a vádakat Lupu dr., a mostani liberális miniszter, Stelian Popescu kollégája sorakoztatta fel pár évvel ezelőtt egy röpiratban. Az Universul tegnapi száma le is szögezi, hogy Micescunak nincs fantáziája, mert vádjait régi aljas, professzionista rágalmazó állításaiból kovácsolja. Micescu felveti a kérdést, hogy mit szól ehez a kérdéshez Lupu, aki együtt ül Stelian Popescuval a kormányban, s akitől a röpirat származik. Az igazságügyminiszter és Micescu kiszámíthatatlan fordulatokkal fenyegető párbaja, lévén mindkettő ügyvéd és az igazságszolgáltatás előkelő tényezője, rendkívül izgatja Románia ügyvédeit is. Megállapítható, hogy a nagy többségük Micescuval rokonszenvez, s ebből érthető meg az az akció ia, melyet Osvald Teodorescu bukaresti, Cupceanu Iasii és I Balase ,bukaresti ügyvédek a Cuvântul útán indították meg. Ezek hárman tekintélyes ügyvédek, felhívást intéztek a lapban az ország valamennyi ügyvédjéhez, hogy akinek csak valami panasza van vagy sérelme az igazságügyminiszter ellen, az közölje ezt Balaseval a Crivitei u. 13. sz. a. Mindjárt egy esetet is mondanak el. Mihailescu Agrikolt Temesváron, jóllehet semmi konkrét vád nem volt ellene, az igazságügyminiszter rendeletére letartóztatták, a házát pedig lepecsételték. TWYTVTVTTTTVYTTVTVYTYYYWWTTYVTV Német és francia hadvezérek együtt írják meg a marnei csata történetét Páris. (A Brassói Lapok tudósítójától) A Rumeur című lap azt a szenzációs tudósítást közli, hogy egy párisi könyvkiadó vállalatnak sikerült megnyernie a volt német trónörököst, Budendorff tábornokot, Joffre és Foch marselókat, hogy közösen írják meg a marnei csata hiteles történetét. Tunney 10 ezer dolláros bundát vett menyasszonyának Az amerikai lapokban olvassuk, hogy Gene Tunney, a boxolás világbajnoka, októberben tartja esküvőjét Polly Landerrel Nápolyban. Az esküvő után a boxoló-világbajnok egyéves nászútra indul feleségével. Egész Európát be fogják utazni. Tunney nemrég küldötte le nászajándékát menyasszonyának. Ebben a nászajándékban szerepel egy 10.000 dolláros bunda, 48 estélyi ruha, 100 pár kesztyű, egy 800 dollár értékű retikül és meg egész csomó hasonló mennyiségű és értékű „apróság.“ Az amerikai lapok megjegyzik, hogy Turner a szerelmétől sokkal jobban elszédült, mint Dempsey legerősebb állkapocsütésétől.