Brassói Lapok, 1934. augusztus (40. évfolyam, 171-197. szám)

1934-08-01 / 171. szám

1934. augusztus 1. HIG­KSGYöIKES A lejtőn nincs megállás Kiváltképpen amióta a kisebbségellenes uszí­tás hullámát az uralkodó nemzet szélsőjobb­oldali, diktatúrát követelő, túlzó-nacionalista elemei és sajtója mesterségesen duzzasztják, szinte nap-nap után kell szóvá tennünk olcsó hazafias érdemekre pályázó, elvakított több­ségi tisztviselőknek a kisebbségi vidékeken el­követett önkényeskedéseit, törvénytelenkedé-­seit, basáskodásait. A bukaresti biztatás u­gyanis egyre több és erősebb visszhangra ta­lál, persze leginkább azoknak a románoknak a körében, akik csupán a kisebbséggyűlöletből tudnak érvényesülési lehetőségeket és tőkét kovácsolni maguknak. De most — íme — egy Kovács, aki hozzá m­ég Béla is, szintén a kisebbségellenes hajszá- ból, a magyargyűlöletből igyekszik összeková­csolni magának azt a tőkét, amelyet a kegyelt­­séghez és a bizonyára nem megvetendő jöve­delemmel járó városvezetői állás megtartásá­hoz szükségesnek vél. A nagyszalontai idő­közi bizottság elnökéről van "szó, aki fogta magát és önhatalmúlag kitiltotta városából°az Egész kisebbségi magyar sajtót, élén a B. L-kal. Mit neki a törvényes szabadságjogok, mit neki az alkotmány. Kovács úr, Nagyszalonta ma­gyar időközi bizottsági elnöke, városára nézve önhatalmúlag módosította máris az alkotmányt, amelyhez az ország ügyeit intéző politikusok és államférfiak nem mernek könnyelműen hoz­zányúlni.­­ Kovács Béla, akit a csaknem kizárólag ma­gyarokból álló nagyszalontai liberális párt­tagozat segített be — ha ideiglenes jelleggel is — a polgármesteri székbe, bosszúból tiltotta ki városából a magyar lapokat. Amiatt, mert bírálni merték köztevékenységét. Tették ezt rom­án lapok is, ezeket azonban nem tiltotta ki a nagyszalontai helyiérdekű diktátor. Saját kezdeményezéséből létesített parancsuralma egyelőre csak a magyar sajtó ellen irányul. Nyilván úgy véli, hogy ez szabad prédája lehet a magafajta helyi basák kénye-kedvének s egy ezen a réven bebizonyíthatja: bár kétsze­resen is magyar — névleg, de azért honmen­­lésben túltesz a legelfogultabb és legfanatiku­sabb románokon is. Mindenesetre tudtára kell adnunk minden­kinek, akit illet, hogy Nagyszalontán, az ősi hajduvárosban, amelyet mindig a szabad szel­lem jellemzett. Kovács Béla, az időközi bizott­ság és a kormánypárti tagozat elnöke, meg­valósította azt a sovén román diktatúrát,­­amely után az igazi románságnak csak el­enyésző kisebbsége áhítozik. Kovács ur meg­előzte az időket s pápább lett a pápánál. Revi­deálta pártja programját, amelyért Ducának meg kellett halnia, s az alkotmányt egyaránt. Hatálytalanította az országban általánosan ér­vényben lévő törvényeket, amelyek alapján a kisebbségi magyar sajtó szabadon megjelenhe­­tik és terjeszthető. A nagyszalontai interimár­­slnök, aki Kovács is, Béla is s mindeddig ma­­gyarként igyekezett szerepelni, városában le­taszította az uralomról saját pártját, a liberá­lis pártot, a liberálisok hozta alkotmányt s ki­kiáltotta a személyi diktatúrát. Józan ésszel ilyen vakmerő törvénytiprásra még a legelvakultabb és legszélsőségesebb ro­mán köztisztviselő sem ragadtatta magát el­eddig. Ilyesmit csak egy hatalmi mámorába belerészegü­lt, megkótyagosodott liberális-ma­gyar tehetett, aki mindenáron elismerést akar szerezni a többségi nemzet részéről, aki min­­d­enképpen ki akarja mutatni, hogy ő egy fa­natikus románnál is alkalmasabb a magyar város vezetésére, hiszen kész és kapható bár­­mikre saját fajtája, a magyarság ellen. Kész armilyen törvénytelenségre és alkotmány­­ipró szolgálatra, ha ezt a kisebbségi sorsban ülő magyarság ellen kell tenni. A nagyszalontai magyarellenes magyar kis­irály magatartását és eljárását fölösleges jel­ekkel minősítenünk. Minősíti az önmagát s a kisebbségi magyar közvélemény bizonyára kellően megítéli. A többi azokra a hatóságokra tartozik,­ amelyek arra hivatottak, hogy ére­rvényt szerezzenek az ország alkotmányának is törvényeinek. Azt ugyanis nem hihetjük, hogy Kovács Bélát, Nagyszalonta külön diktá­torát, szabadon hagyják garázdálkodni, mintha a­ maga szemétdombján kukorékolna s megtűr-j­ék, hogy egy megkótyagosodott kisvárosi akényur a maga korlátolt szempontjai sze­ BOGARAK, tücskök, poloskák, legyek és mindenféle rovarok ra­dikálisan kipusztíthatók a Sv'V MA¥©E a japán rovarpor által. rint külön államot teremtsen az államban, egy­szerűen letaszítsa és lábbal tiporja az ország egyelőre még alkotmányos rendszerét. Az effajta nagyszalontai köpenickládák nevetsé­gessé is tehetik az államéletet, ha erélyesen le nem nyesik őket. A renegátokban az uralkodó nemzetnek sem lehet öröme. Hiszen tudhatják, hogy a lejtőn nincs megállás. Negyven éven felülieknél nélkülözhetetlen s „FLORE ALifi haj regenerátor Csalhatatlan szer ez a régi bevált hajviz. Nem festőszer. Biológiai folyamat adja vissza az egészséges és természetes hajszint. I üveg ára 60 lej. — Kapható drogériákban és parfümériákban. Vezérképviselete DROGUERIA „CENTRAL11 ORADEA.___________ 3. oldal 1 Nagy rokonszenv-tüntetés Szehenhem Glo püspök mellett Négyezer főnyi tömeg felháborodással utasította vissza az erdélyi és birodalmi hitleristák gyalázkodásait Nagyszeben, július 31. A szász evangélikus püspökségi szék­hely lakossága vasárnap délután nagy ro­­konszenv-tü­ntetést rendezett Glondys Viktor dr. püspök mellett, akit a hitleris­ták, szervezeteiknek a kormány által tör­tént feloszlatása kapcsán nemcsak erdé­lyi, hanem birodalmi sajtójukban is gya­lázatos módon támadtak és rágalmaztak az utóbbi hetekben. Nyilvánvalóan itteni tudósítások és sugalmazások alapján ma­ga a Hitler-kormány hivatalos lapja, a Münchenben megjelenő Völkischer Beo­bachter, valamint Göbbels propaganda­miniszter berlini lapja, az Angriff is zsi­dóbérencnek és népárulónak bélyegezte a tiszteletreméltó és hatalmas műveltségű Glondys püspököt, csupán amiatt, mert nyíltan síkraszállott a hitlerista őrültség és mételyhintés ellen s óvta ettől egyhá­zát és népét. A püspök elleni példátlan gyalázkodá­­sok általános felháborodást keltettek a szász népközösség egész megfontolt és ma már kétségtelenül többségben levő részében s az utóbbi időben egymást érik, a rokonszenv-megn­yi­­­vánuu­l­ások a bátor­hangú és szókimondó egyházfő iránt. Vasárnap délután a nagyszebeni zöld­ségpiacon közel négyezer tekintélyes szász polgár gyűlt össze, majd zárt menetben az alsó- és felsőváros több utcáján át az evangélikus leánygimnázium udvarára vo­nult, ahol a mult évben a szász alkot­mánynapot is tartották. Útközben a tö­meg lelkesen éltette Glondys püspököt s tüntetett a hitleristák ellen. A felelőtlen és aljaskodó hitleristák ezúttal sem ta­gadták meg magukat. A Mária királyné­utcán nagyobb csoportba verődtek s megtámadták a tüntető menetet, csufondáros szavakkal illetve azt és záp­tojásokat is dobálva rája. Ez az arcátlan­ság kihozta sodrából a tüntetők egy ré­szét s tettleges elégtételt igyekeztek ven­ni maguknak. Verekedés támadt, amely­ben mindkét részről többen sebesülése­ket szenvedtek. A tüntető gyűlés délután 4 órakor vette kezdetét a leánygimnázium udvarán Kästner esperes elnökletével. Az esperes nagy beszédet mondott, amelyben előbb a gyűlés nevében hűségnyilatkozatot tett a király és állam iránt, majd felháborodás­sal utasította vissza azokat a méltatlan támadásokat, amelyek Glondys püspökit’ az erdélyi és birodalmi hitleristák részé­ről érték. Hangoztatta, hogy a szász evangélikus egyház egy emberként hűség­gel ragaszkodik a püspökhöz s megvédi a rágalomhadjárat ellen. Ezután a nagyszebeni evangélikus egy­­ház főgondnoka, Süssmann dr. tanár be­szélt. Rámutatott arra, hogy a szász népközösség nyolc évszázados történe­tében még soha sem fordultak elő ilyen lelki­ismeretlen és galád támadások a hivatott vezetők ellen. Őrülteknek mi­­nősítette a hitleristákat, akik a vi­szálykodást és rágalmazást a birodalmi sajtóba is átvitték. A Süssmann dr. által előterjesztett ha­tározat, amelyet a gyűlés egyhangú lel­kesedéssel fogadott el, kimondja, hogy a szász népközösség ellen tör az, aki a püs­pököt támadja. A szász gazdatársadalom nevében Buchholzer mondott beszédet, szintén, megbotránkozással kelve ki a hitleristái módszerei ellen. A hatalmas népgyűlés a hitlerizmus elleni heves kifakadásokkal ért véget. Már augusztus elsejével elbocsátották a nyelvvizsgán elbukott kisebbségi vasúti munkásokat Se végk­ielégitésre 19 se nyugdíjról nem beszél as elbocsátó irat , Kolozsvár, julius 31 A kisebbségi vasúti munkások, akiket a államnyelv elégtelen ismerete címén a fegyelmi bizottság elbocsátásra ítélt, eddig úgy tudták, hogy csak 1934 decem­ber 31-ike után kerül sor a végzés foga­natosítására s addig még meghagyják őket munkájukban. Ezért aztán villámcsapásként érte és sújtotta le őket a CFR üzemfőnökségének 6102 számú leirata, amelyet szombaton kézbesítettek ki nekik. Ez a leirat értesíti a nyelvvizsgán elbuktatott magyar vasúti munkásokat, hogy az 5.556—934 szám­ú távirati rendelet és a fegyelmi bizottság végzése alap­ján már augusztus elsejével végleg elbocsátottaknak kell tekintenék magukat. Az írás szűkszavúan csak ennyit közöl s egyáltalában nem tesz említést sem vég­kielégítésről, sem nyugdíjról. Ilyenformán m­ár szerdán többszáz kisebbségi vasúti műhelymunkás családja kezdi meg a nyom­orgást a legteljesebb bizonytalanság közepette. Az elbocsátás foganatosítása annyival is súlyosabban érinti őket, mert reménykedtek abban, hogy a fegyelmi bizottság döntése ellen a Semmitőszékhez benyújtott fellebbe­zésük még jóra fordíthatja helyzetüket. Brassóban fizetik a nyugdíjat Brassó, július 31. A brassói pénzügyigazgatóságnál megkezd­ték a július havi polgári és katonai nyugdíjak kifizetését. A nyugdíjkifizetések sorrendje a következő: Július 30-án az A, B, C, D, E, F, 31-én a G, H, I, J, K, L, augusztus 1-én az M, N, O, P, R, S, augusztus 2-án a T, U, V, W, Z kezdőbe­­tűs polgári nyugdíjasok kaphatják meg járu­lékaikat. A polgári nyugdíjakat a feltüntetett napok délelőttjein fizetik ki. Július 30-án délután az A, B, C, D, E, F, jú­­lius 31-én délután a G, H, I, J, K, L, augusz­tus 1-ének délutánján az M, N, O, P, R, S és augusztus 2-án délután a T, U, V, W, Z kezdő­­betűs katonanyugdíjasok vehetik kézhez nyug­­díjaikat. Az erdélyi és bánsági gyógyszerészek értekezlete Kolozsváron Kolozsvár, július 31 Erdély és a Bánság gyógyszerészei va­sárnap délelőtt értekezletre gyűltek ösz­­sze a városháza tanácstermében, hogy az 1930-be­li egészségügyi törvény rájuk nézve sérelmes rendelkezéseit és az or­voslás lehetőségeit megvitassák.­­ Az értekezletet 10 órakor a marosvásár­­helyi Osváth Károly gyógyszerész nyi­totta meg, ismertetve annak az akciónak a történetét, amelyet a gyógyszeres egyesület a szerzett jogok védelmében megindított. Rámutatott arra, hogy Som­­lea Mihály kartársuk tervezetet dolgo­zott ki az egészségügyi törvény gyógy­szerész-vonatkozásainak a módosítására ,s felhívta a résztvevőket, hogy fejtsék ki álláspontjukat a tervezettel szemben.­­ Mózes Károly gyógyszerész, a kolozsvári liberális párttagozat egyik vezető embe­re volt az első hozzászóló. Fogyatékos­nak minősítette a Som­lea-féle tervezetet amely szerinte nem terjed ki kellőleg a kisebbségi gyógyszerészek szerzett jogai­nak a védelmére. Több más felszólalás után bizottságot küldtek ki, amely átdol­gozza a Somlea-tervezetet, azután pe­dig jelentést tesz a közgyűlésnek, am­el­y megteszi a lépéseket, hogy az egészség­ügyi törvény sérelmes szakaszait az er­délyi és bánsági gyógyszerészek kívánal­­­mainak megfelelőleg módosítsák. II* Budapest, július 31 Vasárnap reggel megrendítő hír érke­zett Székesfehérvárról Budapestre: Karinthy Frigyesnek, a kitűnő ma­gyar írónak felesége Székesfehérváron öngyilkosságot követett el és életveszé­lyes sérülésekkel beszállították egy ottani szanatóriumba. Az öngyilkosságról még hiányoznak közelebbi részletek, az eddigi értesítés szerint Karinthyné Székesfehérváron egy pa­lota erkélyéről ugrott le és olyan sú­lyos sérüléseket szenvedett, hogy be­szállítása után az orvosok azonnal vér­átömlesztési műtétet hajtottak végre rajta. Állapota azonban továbbra is súlyos. Az öngyilkossággal kapcsolatban Ka­rinthy Frigyes nyilatkozott és nyilatko­zatában azt írja, hogy felesége nem követett el öngyilkossá­got, hanem véletlen baleset áldozata. Szerinte felesége már hosszabb ideje tériszonyban szenved s így valószínűleg leesett az erkélyről. ^ ' ■■■ Öngyilkosságot követett el Karinthy Frigyes felesége Székesfehérváron leugrott egy palota erkélyéről és súlyos sebe­süléssel szanatóriumba szállították — Karinthy szerint baleset történt, nem öngyilkosság

Next