Brassói Lapok, 1935. március (41. évfolyam, 49-75. szám)

1935-03-01 / 49. szám

XLl. évfolyam Főszerkesztő Péntek 49 szám. Szele Béta tír. 1935. évi mátcias í ELOFZETÉSI ARAK: Belföldre: A kézbesítő kézbesítési dijával és • pénzbeszedö nkasszö-dijával egyetemben 74 lej. BraSsöban70 lej. Ha az előfizető közvetlenül a «(adóhivatal­nak fizet, az előfizetési díj 68 lej. — Postai kézbesítéssel és közvetlenül a kiadóhivatalnak fizetve, az előfizetési dij havonta 60 lej. — külföldre: negyedévre 300 lej. félévre 600 lej. eeészév re 1200 lej — Magyarországon negyedévre 12 pengő, félévre 24 pengő, egész évre 48 petigd. — HIRDETÉSEK dija hirdetési oldalon 3 lej, páros (bal) szövegoldalon5.50 lej, páratlan (jobb) sző- vegoldaloa 6 lei négvzetcentiméterenkén* Hirdetési dijak előre fizetendők. Szerkesztőség és kiadóhivatalt Braeov, Sir. Regele Carol 36—58. lelefonszátnok kiadóhivatal 82.. szerkeszt fcee 83 Numeruszok Irta: Tanódy Endre Emberi hangok törnek át a gyűlölet kakofóniáján: iiimimwi umwmmmmmmmmmmmmmBmmMmmmgi Jöttek, mert jönniök kellett és meg jönni fognak, mert a viz is arra folyik, amerre utat nyitnak neki. ^ < Éveken át nemcsak izgatást engedé­lye, hanem izgntási egyedárusága van nálunk is annak az irányzatnak, amely minden elégületlenségct kisebbsegellc- nes és antiszemita mederben akar leve­zetni. Nem a tömegek elégületlenseget, mert annak tilos kifejezést adni. hanem a proletarizálóiló középosztály^ eilenfor' radalmi célokra felhasználható nemze­dékének a különleges elégületlenseget Amennyiben józan logikáról ezeknel a tanoknál egyáltalán szó Kiét a gon­dolatmenet az, hogy a jogegyenloseg el­évült és elavult, a nép- és fajkozosseg — lásd Hitler — az egyetlen védelemre méi*ó és jogokkal felruházott közösség. Ennek az érdeke az, hogy minuenki más pusztuljon és^ ezzel minden rendel­kezés megokolható. Ezekkel szemben alkotmányra es nemzetközi szerződésekre hivatkozni nagypn nehéz. A; „polgári“ jogegyenio- ség olyan dogmája a fennálló rendne*^, . mint például az Istenben való hit a té­teles vallásoknak. Az a hitvita, amely Isten léte körül forog, nem hitvita, ha­nem a hit és liitétlenség megmérkőzne. A jogegyenlőség a tizennyolcadik szá­zad végén és a tizenkilencedik század második felében megszerzett es vissza­szerzett minimuma annak, amit^ civili­zált polgári társadalom elnevezés alatt elméletben és valóságban ismerünk. A huszadik század úgy indult hogy ebből a jogegyenlőségből valóságos egyenlő­séget fejlesszen ki, mert azzal minden­ki egyetértett, hogy a jogok egyenlősé­ge messze állott a távoli utópiától, n helyzetek tényleges és valóságos egyen­lőségétől. Századunk azonbaa hamarosan vissza­fordult ezen az utón. A háború halálos sebéből vérezve, még egyszer felhorkant, aztán tehetetlenül visszahullott.^ Azóta hajcsárok korbácsütései alatt vánszorog visszafelé, de mégis gyorsan halad, mert a feltámasztott múltak rohanva jönnek rá szembe. Olyan vonat ez,^ a mely döcög, de amely mellett kísérte­ties erőktől hajtva száguldanak el_ rég meghaladott táviróoszlopok. ^ Röviden ezt ellenforradalomnak hívják, amely­ből permanens ellenforradalom lett és j amelynek szintén van uj elnevezése, a mint minden újszülöttet is névvel jelöl- j nek meg. Ez a permanens ellenforrada­lom: a fasizmus. Romániában alakilag ma is fennállna* általános és titkos választójog alapján összeülő népképviselet. Az a lényeges j és szembetűnő megkülönböztetés, amely a kisebbségek rovására a gyulafehérvári határozatot követő másodperc óta ál­landóan és nem változatlanul, hanem állandóan fokozódóan megvan, nem n háború utáni fasizmus terméke volt, hanem a tizenkilencedik század „nem­zetállamának“ függvénye. Igaz, hogy a békeszerződések kenet­teljes kifejezésekkel ígérik egy jobb kor hajnalát ebben a vonatkozásban, de miként Madách oly bölcsen mondja es a román fasiszták bizonyára jól isme­rik m^t már házikönyvtárukból az emberiességnek és az igazságnak ezt a drámai hőskölteményét, „nem a kakas szavára kezd virradni“ és még kevésbé tehát a vén államférfiak szavára, akik a szerződések idején már kakasok sem voltak. A virradatnak az alkonyra veszélye­sen emlékeztető fényhatásai alatt régen elmosódtak ezek a csalóka színek és j mi is megindultunk a nagy lejtőn. A mély meder aljából kinyúló szir- I „Az állam nem Shqlock, hogii egyesek (estélMH kivágott Kassai (áplálfon másokat!“ —- jelentette ki Antonescu Mihály egyetemi tanár a georgist a fiatalság gyűlésén Szombatira flsszehlvtöh a nenzefl-paraszfpärf állandó bizoíiságáf Az Adeverul előkészítést lát a numerusz valahikuszban a német imperializmus délkelet irányú előtörésére Bukarest, február 28 A nemzeti parasztpárt fővárosi párt- helyiségében Vajda kolozsvári beszéde óta egymást érik a tanácskozások. _ A legutolsó 24 órában a párt számos vidé­ki vezető politikusa érkezett Bukarest­be, különösen ókirályságbeliek, akik csaknem kivétel nélkü élesen kifogásol­ják Vajda agitációs tevékenységét. Rá­mutatnak arra, hogy miután Vajda még mindig a nemzeti parasztpárt tagja, sőt egyik vezére, a helyzettel nem ismerős polgárok ezrei jogosan hihetik, hogy a kisebbségellcnes mozgalom legfőbb patrónusa a nemzeti parasztpárt. Éppen ezért kérik, hogy a párt sür­gősen tisztázza álláspontját ebben a kérdésben. Ez a konfúzió annál ke­vésbé álhat fenn, mivel az uj program keretében a nemzeti paraSztpnri meg­értő, demokratikus szellemű kisebbsé­gi politikára kötelezte el magát. Mihalachet az uralkodó ma kihall­gatáson fogadta. Az audiencia után a pártelnök hosszasan tanácskozott Maniu­tek azok az ellenmondások, amelyek a leromló középosztály érdekei és a sza­badságszólamok között, a kapitalista önzés valósága és a nemzeti ön- feláldozás frazeológiája, a hatalom atyai szemforgatása és a nagytömegek örök árvasága között kiegyenlithetet- lenül fennállanak. Ezeken Zugnak át a tajtékzó habok, könnyűek és üresek és eltakarják a va­lóságot, hogy a nagytömegek érdekei messze távol állanak ezektől a numeru- szoktól, amelyek egyetlen kis osztály­nak marakodásait tüntetik csak fel. Még a közkézre adott hamis statiszti­ka szerint is a kisebbségi vállalatok munkásai és kisluvatalnokai igen magas arányszámban, egészen kilencven szá­zalékig románok, tellát a tömegeket nem zárja ki a mai nemzetellenesnek bélyegzett állapot. Az igazgatói állások mikénti megosztása pedig nehezen tün­tethető fel a román parasztság és mun­kásság sorskérdésének. Még távolabb áll ezeknek életproblé­máitól, hogy hány román, magyar és zsidó ügyvéd van, miután mindegyik fajtából lényegesen több áll rendelkezé­sünkre, mint amennyire szükségük van. Maradim tehát a költői lendületű érv, hogy a vezető osztály adja a nemzeti erőt — (hol vannak ilyenkor a minden­ható parasztok, a nemzeti erő kizáróla­gos ősforrásai?) és ha ez elsorvad az idegenek nyomása alatt, akkor minden megdől és rabigába görnyed. — Messzi vad, Lupuval és Madgearuval. Kiszivár­gott hírek szerint a megbeszélések so­rán különösen Lupu kelt ki élesen a numerusz valakikusz jegyében folyó agitációk ellen. Különösnek tartotta, hogy Vajdát egy liberális érzelmű ügy- A'édekből álló csoport vette rá arra, hogy megszegje a fegyelmet s olyan te­vékenységbe kezdjen, aminek ódiumai természetesen a pártra liáramlanak. Il­letékes helyen úgy tudják, hogy Mihala ehe a pártban uralkodó közhangulat nyomására szombatra ismét összehívja az állandó bizottságot. Az ülés napi­rendjén a Vajda-ügy fog szerepelni. Bennfentes politikusok hangoztatják, hogy Mihalache határozottan szembe fog helyezkedni az „operai elmélet­tel s a további félreértések elkerülése vé­gett a nagynyilvánosság részére is eb­ben az értelemben tesz majd nyilatko­zatot. Megszólal a felvilágosodotí román közvélemény A fővárosi lapok számos nyilatkoza­tot közölnek vezető politikusoktól és közéleti személyiségektől, akik a legha­tározottabban elítélik a hitleri vágányo­kon elindított kisebbségellenes izgatást. A csernovici ügyvédi kamara elnöke komolytalannak tartja a mozgalmat, a míg a jelenlegi alkotmány érvényben van. S ezt elsősorban az ügyvédeknek kellene tudniok, akik jelentős hivatá­suknál fogva a törvény betűjét nem forgathatják ki igazi értelméből. Figyelemreméltó nyilatkozatot tett Antonescu Mihály egyetemi tanár a ge- orgista-párti fiatalság minap tartotl gyűlésén. — A mi nacionalizmusunk — mon dotta — építő nacionalizmus és nem * demagógia hazafiassága. Nem import­áru és nem eladó cikk. A mi fiatnlsá előrelátás és a távoli jövő jósi megérzé­se kell ehhez az érveléshez. Egyelőre a kormány, a parlament, a hadsereg, a nemzeti egyház és az a néhány ember, aki a nagy kisebbségi elnyomás dacára I még a szabadfoglalkozásokban a több­ségekből megmaradt, elég erős a nem­zeti tömegek védelmére. És a hivatali állásokban is vannak még néhányan az üldözések után, sőt lényegesen többen is lehetnének, ha egy-egy ember nem öt ál­lást tartana elfoglalva — nemzeti tul- buzgalomból. Ebben a vonalban n kiemelkedő pon­tok a numeruszok, a nagy történelmi előadás egyes müsorszámai. Ezekkel szemben komoly lielyzetvizsgálatnak volna helye az ország politikai térké­pén. Meg kellene éreztetni, hogy a kisebb­ség is tud tenni valakikért és valakik ellen. A kisebbségiek között nemcsak sok ügyvéd, hanem sok ügyfél is van. Nemcsak orvosok, lmnem betegek is és az igazgatók a vállalataikkal nem ki­zárólag a többségiek kizsákmányolását folytatják, hanem időnként és helyen­ként hathatós segitséget tudnak nyújta­ni többségi érdekeknek és ugyanezek­nek igen hathatósan ártani is tudnak. Szóval, foglakozni kellene egymás kö­zött is ezekkel a nuraeruszokkal. Csak ngy kérdezem, anélkül, hogy fe­lelnék, hogy a kisebbségek jelenlegi szerkezcTej alkalmasak-e erre a mód­szerre és vezéreik megtalálják-e az utai az igen számos és még mindig tettreké pes román irányzatok, körök, pártok és emberek felé, akik a numeruszokat le- enyhíteni és ritkítani tudják? Ugyancsak puszta kérdés, hogy a ki­sebbségi politikában is lehet-e egyszerű megtérés utján üdvöziilni és hogy a tör­ténelem is olyan kegyes ebben, mint az égi hatalmak? Tudjuk, hogy a közvélemény nehezen hajlik puszta magyarázatokra és míg a bőrén nem érzi, nehezen érti meg az idők ostorsuhogását. A kisebbségi blokk önmagában nem gyors megoldás. A szá­szok liol csendesen, hol hangosan he­lyeslik, ami történik, az antiszemitiz­musra pedig a kisebbségi pártokban is vannak kapható emberek, talán még a numeruszon felül is. Az oroszok álmod­nak, a bolgárok áthatolhatatlanok, a re- gáti zsidók számra nagyobb része ro­mánnak követeli magát a kisebbségek elleni vonatkozásokban is éppúgy, ahogy az erdélyi zsidók nagyrésze magyarnak. Hány numerusznak kell még jönnie, mig ezekben n szétszórt töredékekben felébred az élethez való jogért a teítre- készség, ami alatt elsősorban a maguk közötti kollektív gondolkozás értendő. Miután n gondolat az első és legnagyobb cselekedet. Ez az az ige, amely kezdet­ben ugyan nem volt. de amely időnként már megszólalt és örökre el nem né- mithatc

Next

/
Thumbnails
Contents