Brassói Lapok, 1936. február (42. évfolyam, 25-49. szám)

1936-02-01 / 25. szám

­936. február ) KORSZERŰ JEGYZETEK Egyke-divat Barátom — leépített tisztviselő — meséli a kávéházi asztalnál: — Ha nem járt volna erre véletlenül egy is­merős, aki a ma is jómódban élők maroknyi gárdájához tartozik, rá se eszméltem volna eme kóros lelki elváltozásomra... — Úgy kezdődött a dolog, hogy az ismerős fel akart keresni valakit. Valakit, akit nem is­mert. Útbaigazítottam, hogy a kávéházban megtalálhatja bizonyos időpontban, ott üldö­gél az ablak mellett, magas ember, barna ru­hában, ilyen és ilyen cipővel, emüyen és emi­­lyen nyakkendővel, stb.... Barátom rámnézett, mint egy bolondra. Hon­nan tudod, hogy ma éppen azt az öltözetet hordja? Vagy úgy. Tényleg. Az embernek több ru­hája is lehet Vagy lehetne. Magamnak se tűnt fel, hogy az utóbbi időben — és i­emcsak én — kezdtem ismertetőjelnek tekinteni a ruhát. Azt a bizonyos őszi-tavaszi-ünnepi-h­étköznapi gúnyát, lehetőleg szolid, sötétes színben, hogy minden alkalomra megfeleljen. Kovács Pistá­ra gondolok és megjelenik előttem kékcsíkos zakójában, hajtókáján a válltól öt centire va­lami gyengén kivehető, de makacsul eltávolít­hatatlan pecséttel. Molnár Béla viszont a vas­szürke, angolosan szabott és hanyagul kopott sportkabátot asszociálja agyamban évek óta. Tíz évvel ezelőtt mindenesetre más volt a helyzet. Egyik barátom arról volt ismeretes, hogy a barna szint kultiválja. Ruháinak na­­gyobb része barna volt. A másikat alig lehetett rábeszélni, hogy a változatosság kedvéért a kékek közepette szabasson magának egy-egy világosabb színűt is, egy drappot, világosszür­két... » Mindenesetre a ruha nem tart örökké. Idő­közönként muszáj újat összebűvészkedni. Ez esemény, amit az ismerősök elkönyvelnek. Esetleg összeüt magának az ember egy köny­­nyebb ruhára nyári és tavaszi s egy nehezebb­ őszi-téli érvénnyel. Ez már magasabb teljesít­mény. „ — Így rongyolódott le a középosztály álta­lában és a kisebbségi középosztály különösen — fejezte be elmélkedését barátom lehajtott fejjel , úgy látszik, ezek a társadalomtudo­mányi bölcselkedések a gazdasági viszonyok és eszmekör egyenes összefüggéséről igazak, mert íme, csak így eszméltem rá, véletlenül, hogy fogalmaim elváltoztak. Elfajultak. Észre­vétlenül elsorvadt tudatomban a „ruhák“ vagy „ruhatárs“ fogalma­s helyébe lopakodott a „ru­­h­a‘‘, így, egyesszámban, névelővel. A ruha, az a bizonyos, amiből legalább is használható és Szalonképes állapotban, többnyire csak egy van, egyetlenegy, amelyet őrzünk, kefélünk is vasalunk, mert meg kell őrizni a külszínt utol­só leheletünkig, amíg csak el nem visz ben­nünket az ördög... Szólt és elindult, mert aznap délután állás­keresőbe ment egy vállalathoz, ahol ügynöki állás volt üresedésben, százalékos alapon, min­den fix nélkül. A háború és a filmoperatőr Roland I. Falk, a nagyhírű moziopera­­tőr nagy filmvállalatok megbízásából rö­viddel az abesszin háború megkezdése után az afrikai csatatérre indult, kellő számú film­fel vevő gép­pel felszerelve. La­­zasan keresgélni kezelte a „grandiózus csa­­tajeleneteiket,“ amelyek majd a vér és puskapor özönével, tízezer­­ fil ínszalag­ul éter hosszúságban, elkápráztassák a moziközönséget. Valódi helyszíni felvé­tel! Tize­zer halotti A napokban azonban kiábrándultan tért haza Párisba. —­ Fimtechnika szem­pontból nem elég érdekes az ügy — je­lentette ki. Guerilla- és járőr­harcok foly­nak, sokat esik az eső, nincsenek igazi nagyszabású csaták. . . Egyszóval unalmas csetepaté ez az afri­kai háború. Egyetlen vigasztalása maradt szegény filmop­era­tőrnek: a készülő új vi­lágháborúban inkább akad majd számára megfelelő „szenzációs anyag“... Egy egész nép meg­­se­mmi­sí­tése... Ludendorff, a nagy német hatezer könyvet irt. Címe: A totális háború. Vég­ső­­következtetése: „Nem szabad elfelejte­nünk, hogy a jövő háborújában nem any­­nyira arról lesz szó, hogy legyőzzük egy ellenséges nemzet haderejét, hanem hogy előidézzük egy egész nép megsem­misítését. Egyszóval: a jövő háborújában tiszta és tökéletes munka kell. Megsemmisíteni az egész ellenséges országot, szőröstől­­bőröstöl, csecsemőket sem véve ki. Hat­van, száz, kétszázmillió embert, a­mennyi csak él az ellenséges országban. Ludendorff­nak igaza van: ez a jövő háború képe. Ezek után elő is kell ké­szülni rá, nem a háborúra, hanem annak meggátlására. Kőműves Géza: Japán nem avadszék: lilább véres összetűzés a mongol-mandzsu határon Moszkvai jelentések szerint a mandzsu katonaság lázong a japán tisztek ellen Peking, január 11. A nankingi központi kínai kormány uralma alól kiszakadt tiopej tartomány­nak, a „függetlenné"' vált északkínai tar­tományok egyikének politikai tanácsa most szerződést kötött Mandzsukuó kor­mányával. A szerződés értelmében a két japán gyámság alatt déli független állam szorosan együttműködik gazdasági és ka­tonai tekintetben. A mandzsu-mongol határról újabb sú­lyos összeütközést jelentenek. Ismét mandzsu-japán fegyveres csapat tört be mongol területre Ulmn-Derzsunnál, ahol ez már a harmadik ilyen határsér­tés. A mandzsu-japán csapat megtámad­ta a mongol határőrséget, amely visszatü­­zelt. A támadók egy halott hátrahagyásá­val­­ visszavonultak. Tokiói jelentés szerint a mongolok Mandzsukuó határán 51 hadászatilag fon­tos ponton egész had­ideretet összpontosí­tottak, amelynek száma 15­ ezerre rúg. A japán fővárosban úgy tudják, hogy a Mongol Népköztársaság hadereje már 850 ezerre emelkedett s a legmodernebb fegyverekkel van felszerelve. A mingott hadseregnek mintegy 100 repülő­gépe, 20 tankja és 4 ezer páncélos teher­gépkocsija van. A Moszkvában kötött mongol-szovjet szövetségi szerződés sze­rint a Mongol Népköztársaság hadseregének vezetését szovjet tisztek vet­ték át s igy a vörös és mongol hadsereg szoros együttműködése biztosítva van. Moszkvába érkezett jelentése­k arról számolnak be, hogy Mandzsukuóban na­pirenden vannak a zendülések. Egy szov­jet területre átszökött mandzsu katona el­mondta, hogy több laktanyában lázadás tört ki és súlyos összetűzések keletkeztek a mandzsu katonaság és a japán tisztek között. Az egyik ilyen forradalmi jellegű katona­ felkelés során négy japán tisztet agyonvertek A Porunca Vremii adófizetői Milliókat szerzett már Radulescu *** a hazafiaskodásból Bukarest, január 11. A Lupta a múltkor leleplezte a Porun­­ca Vremii manőverét, amellyel Grósz Jenőből évi 300 ezer lej támogatást va­salt ki. Radulescu Ili­é dr. főszerkesztő és a keresztény nemzeti párt egyik fő­városi kerületének elnöke azonban nem á­llt meg a Cageronál. Egyéb zsidó válla­latok is sorra kerültek. A Lupta, amely egy ideig hallgatott, most folytatja a leleplező cikksorozatát. Újabb kliséket közöl. Ezúttal az Agri­­cola Fonatéra biztosító társaságot „vágta meg“ a maradéktalan hazafiasság törhe­tetlen bajnoka, mindössze kétszer 24 ezer lej erejéig, amelyet „évi támogatás“ cí­mén vett fel. A nyugtákat közli a Lupta, amely szerint Radulescunak, akit tej és autógumilopás miatt kitettek az egyik fővárosi kerületi városházáról, két éven belül — ennyi ideje hazafiaskod­ik ugyan­is — többmillió lejes vagyona lett és ha­tározottan nagy jövedelmű embernek mondható. A Porunca Vremii állandóan vérvád­ról szóló súlyosan faj- és felekezeti gyű­löletre izgató rajzokat közölt. Ezeknek eredményeként azután „támogató össze­­geket“, és „segélyeket“ szed be egy pár hülye pénzes zsidótól — fejezi be a Lap­­ja a cikket. Yespasitamnak igaza vol A pénznek igazán nincsen szaga. Szerelemből tette Megtámadta és meg akarta fojtani Rökk Marika budapesti színésznőt egy fiatalember Budapest, január 31 Rökk Marika, a szépségéről híres buda­pesti színésznő különös kaland közép­ k­ontjába került. Rökk Marika édesapja,­ökk Ede, szerdán megjelent a főkapi­tányságon és feljelentést tett Csetári Já­nos 39 éves fiatalember ellen, aki szerelmével nemcsak üldözi lányát, de az utóbbi időben egyenesen halállal fenyegette meg, ha nem hallgatja meg. Rökk Ede elmondotta, hogy körülbelül egy évvel ezelőtt levelet kaptak a posta­ládában. Szerelmes vers volt benne. Rökk Marika nem egy ilyen levelet kapott, ezért nem is keltett különös feltűnést. A levelek és versek azonban mindennapos m­­e. Ne hagyja magát be­csapni ! Ha Koprolt kér,nesze meg a cso­magolást : minden csokoládé-passzillán minden doboson raj­ta áll a Koprol név. fűtőanyagnak van salakja !A szervezet fűtőanyaga az élelem. De ennek a fűtőanyagnak is van salakja, amelyet a gépezet jó működése érdekében okvetlenül el kell távolítani. Ha a rendes után bélrenyheség miatt a salakot a szervezet nem választja ki, úgy gondoskodni kell annak eltávolításáról, különben felgyülemlik és a legkülönbözőbb betegségeket és zavarokat okoz­za. Erre a célra hashajtót szedjünk. De a hashajtó megválogatásánál legyünk óvatosak. Csak az a has­hajtó felel meg a célnak, amelynek hatása biztos, enyhe, nem okos görcsöket, íze pedig kellemes. E feltételeknek legjobban a KOPROL csokoládé pasz­tilla felel meg. KOPROL AZ IDEÁLIS HASHAJTÓ 4'L mnshéiás NAGY SIKFRRIL FUT Verebes Ernő, Szőke Szakáll Ottó Wallburn, Hunzái* Puffi ____________ K.sérök Halmay Tibor, Félix Bressart. — A tolongás elkerülésére legyek elővételben ' z®iseis«ira Vasárnap délelőtt Blits Blank, (Nagytakarítás' Anna Ondrával és Wolf Albach Retlyvel 3. oldal Aranyerek! Az ember kedvetlen, ingerlékeny és a* élet örömtelen! Borzasztó állapot! Az el* viselhetetlen fájdalmakat meg kell már egyszer szüntetnünk. Használja egyszer már tényleg az orvosok által oly gyakran rendelt „Goedecke“-féle :%.• -y Anuso! aranyérkupokaf. Ezt a szert az egész világon ismerik és örülni fog, hogy mily gyorsan és biztosan megszünteti panaszait és fájdalmait. Az Anusol aranyérkúpok kaphatók gyógy­szertárakban. sak lettek. Sőt az ismeretlen lángoló sze­relmes levelet és verseket író­naponként többet is kezdett küdeni. Néhány­ hét múlva az ismeretlen Jo­hannes Rex névvel írta alá a leveleket. „Megkérem Marika kezét", írta egy napon és a helyzet kezdett kínos lenni. A levelek hangja egyre fenyegetőbb lett Meggyilkolással fenyegette meg Rökk Marikát, ha nem lesz a felesége. — Megfojtom, ha kosarat ad! — fe­nyegette az ismeretlen a színésznőt. A rejtélyes szerelmes most már nap­hosszat a villa körül ólálkodott és Rökkék nem mertek már az utcára kimenni mert válogatott szidalmakkal fogadta őket az ismeretlen férfi. A Bükkéktől tá­vozó férfivendégeket is inzultálmi kezdte többször üldözőbe vették, de mindannyi­szor sikerült megugrania. Végül is vélet­len folytán megállapították személyazo­nosságát és lakását. Nyomban rendőr ment ki érte és előál­lította a főkapitányságon. A rendőrorvos már a felületes vizsgálatnál is megállapí­­totta, hogy János ön- és közveszélyes őrült kihallgatásakor azt vallotta hangosan kiabálva: — Szeretem Marikát és Marika is sze­ret engem! Nem tágítok szerelmemtől! Beszállították az angyalföldi tébolydá­ba az „ibolyaszemű“ színésznő őrült szerelmesét.

Next