Brassói Lapok, 1936. március (42. évfolyam, 50-75. szám)

1936-03-01 / 50. szám

„QUICK" Tere Sublimat az érzékeny bőr pengéje. Lei 13 Superba: az érdes szakáll pengéje. 11 'uorantsd' univerzális penge , „ »9 .­ A határidő eltelte után sem indított csa­patokat a kormány a zendülők ellen, ami annak bizonysága, hogy ismét a lázadó katonák maradtak felül, akik ujjat húz­tak az újabb paranccsal is és ezzel iga­zolták, hogy a kormány, sőt maga a mi­­kádó mögött álló had­vezetőség sem ura többé az országnak. Azt, hogy a két jelentés közül melyik felel meg a pillanatnyi tényleges helyzet­nek, ma még nem lehet megállapítani. A valószínűség azonban amellett szól, hogy a zendülők nem feszí­tik a végletekig a hurt és így valószínű, hogy az aláírt meg­állapodást valóban be is tartották, a köz­épületeket elhagyták és a vezető tisztek legközelebb hadbíróság elé állanak. Ezt a „hadbírósági eljárást‘­ azonban nem sza­bad komolyan venni, mint ahogyan azt a zendülők sem veszik komolyan. A leg­felsőbb hadbíróságok tagjai ugyanis leg­nagyobbrészt szintén a katonai párt és felfogás hívei és így a fellázadt tisztek „engedetlenségét“ nem fogják súlyosan minősíteni. ELLENTÉTES JELENTÉSEK TOKIÓ HELYZETÉRŐL­­■ Akárcsak a katonai és polgári párt kö­zötti harc politikai eredményei tekinte­tében, Ugyanúgy ellentétes jelentések vannak Tokió nyugalmát és rendjét ille­tőleg is. A péntek délelőtt befutott jelen­tések szerint I. Tokió utcái ismét csendesek és Kashi tábornok, városparancsnok, ismét ura a helyzetnek. E jelentések azt mondják, hogy már a középületek elől is bevonták a katonai őröket és hogy megnyitották mindazokat az utcákat és tereket, amelyek eddig a forgalom elől el voltak zárva. Ezzel szemben a délutáni jelentések a japán helyzetről ismét sötét képet fes­tenek. E hírek szerint a császári palotá­ban még mindig sűrű és fontos tanácsko­zások vannak. A magasrangú politikusokat a mikádó palotájában szállásolták el, hogy azok mindig kéznél legyenek. Ugyanezek a jelentések azt állítják, hogy a tisztek, akik a megállapodást alá­írták, váratlanul ismét megtagadták az engedelmességet és nem hajlandók a köz­épületeket kiüríteni. A kormány tagjai éppen ezért ismét rendkívüli miniszter­­tanácsra ültek össze és azon úgy hatá­roztak, hogy a legdrasztikusabb eszkö­zik­kel fordulnak most már a lázadók el­len. A halott határozat ellenére is azon­ban nem mer a kormány a zendülő ka­tonaság ellen fellépni, mert vátja, hogy egy ilyen erélyesebb közbelépésnek hely­rehozhatatlan következményei lehetné­nek. Ezekkel a sötétebb hírekkel egyidőben érkezik az a jelentés is amely szerint az első hajóraj tengerészei parancsot , kaptak, hogy azonnali »«álljanak partra. Ezeknek a matrózoknak a­z a feladatuk, hogy zárják körül azt a városnegyedet, amelyben a zendülő szárazföldi hadsereg befészkelte magát és tisztítsák meg a középületeket az engedetlen katonaság­tól. . E pillanatban nem lehet rég megálla­pítani, hogy a tengerészeknek adott ez a parancs mikor költ: előbb adték-e ki, mint mielőtt a „megállapodást " a zendü­­ lőkkel megkötötték volna avagy későb­ben, a­zaz már akkor, amikor a megál­lapodás szerint is a zendü­lő katonaság­nak el kellett volna hagynia a középüle­teket, de azok indokolatlanul és váratla­nul az engedelmességet ismét megtagad­ták. Amennyiben a megál­lapodás meg­kötése után kapott volna parancsot a be­avatkozásra a tengerészet, abban az eset­ben még nagyon messze vagyunk attól, hogy a japán katonai forradalmat likvi­dált és befejezett forradalomnak tekint­hessük. 2. oldal . 1. 363 szavazattal 154 ellenében A francia­ kamara megszavazta a francia szovjet egyezményt A vita lezárása előtt botrányos jelenetek játszódtak le a jobb- és a baloldal között Páris február 29. Bár sok szépséghibával, de a francia kamara mégis imponáló többséggel meg­szavazta a francia—orosz egyezmény ra­tifikál­tatásának engedé­­nét. A hetek óta tartó vita után tegnap késő este került a záró beszédekre a sor, amelyeket a ka­mara már nem tudott türelemmel és bi­zalommal végig hallgatni. A botrány Henriett képviselő beszéde alkalmával tört ki, aki elmondotta, hogy Franciaor­szág nem köthet szövetséget egy olyan állammal, amely kémekkel áraszt­ja el az országot és amely ügynökeivel az ország rendjének felforgatására törekszik. Hen­­riett képviselő e kijelentései után kitört a botrány. A baloldal a padokat verte és s­zidalmazta a jobboldalt. Közben az egyik szocialista képviselő átment a jobboldali padsorokba, hogy a rajongó­­kat csendre intse, de onnan a jobbolda­liak formálisan kikergették. Az általános felfordulásban Peté ka­marai alelnök a teremőröket berendelte, aki a jobboldali padsorok előtt sorakoz­tak fel. Az utolsó felszólaló Pierre Cot légügyi miniszter volt, aki a javaslat mellett nyi­latkozott és kimutatta azt hogy a szov­jet repü­­lőflottája ma a világ legerősebb hadserege. Rámutatott arra is, hogy a mai katonai biztonsági rendszer teljes­sége megköveteli, hogy Franciaország a Szovjettel szövetséget kössön és ezért kéri a kamarát, hogy az fogadja el az egyezményt. Cot szavai után Sárréti­ miniszterel­nök kért szót, de Paté alelnök a nagy za­varban állítólag nem vette észre, hogy a miniszterelnök beszélni akar és elrendel­te a szavazást. E hírforrás szerint Sarra­­ut miniszterelnök a bizalmi kérdést akar­ta felvetni. Ez a jelentés nem látszik egé­szen valószínűnek, mert hiszen ismeretes, hogy a Szovjet tiltakozott az ellen, hogy a francia kormány az egyezményt csak a kormánynak adott bizalmi votum árán szavaztathassa meg. Éppen ezért valószí­nűbbnek látszik az a másik hírforrás,­­ mely szerint Sarraut a szavazás előtt nem is kért szót, csak miután a kézfel­emeléssel való szavazás megtörtént és megállapítást nyert, hogy 380-an szavaz­tak a ratifikálás mellett, emelkedett szó­­lásra és azt kérte, hogy ne csak kézfel­emeléssel, hanem névszerinti szavazással is szavazzák meg a szovjet egyezményt mert a francia kormány nem akar­na egyezménnyel kapcsolatban bizalmi kér­dést felvetni. Így került a névszerinti szavazásra sor, amelynek eredményeként 363 szavazattal 154 ellenében a francia kamara az orosz—francia egyezményt megszavazta. Ez a szavazati arány megfelel a szov­jet hangoztatott kívánságának is. A hí­rek szerint ugyanis a Szovjet azt a kí­vánságát fejezte ki, hogy szeretné, ha a Franciaországgal kötött egyezményt a francia kamara abszolút többséggel sza­­vazná meg. Ungár Adolf dr. letartóztatás­ban marad 1 emervár. február 29 Zsúfolásig telt terem előtt pénteken délelőtt féltizenegykor kezdte tárgyalni a Radulescu—Deleanu—file dr. vádtanács Ungár Adolf dr. fogvatartása ellen be­nyújtott fellebbezést. Nicolau Constantin és Ligeti Sámuel dr. védőbeszédei után Buzoianu ügyész tartotta meg vádbeszédét. A bíróság megerősítette a vizsgálóbíró letartóztatási határozatát és 30 napos vizsgálati fogságot rendelt el Ungár Adolf dr. ellen. Ung­ár Adolf dr. meghajlással tudomásul vette a döntést, amely ellen a táblához fellebbezett. A táblai vádtanács csak a jövő hét csütörtökén ült össze, úgyhogy Ungár Adolf dr. addig fogva marad. ' ' ____ a tábla felmentette a sinfalvi kilengések­ről írott cikkek miatt vád alá helyezett és első fokon elítélt újságírókat Az ítélet jogerős Kolozsvár, február 29. Ismeretes, hogy a kolozsvári ügyész­ség a Marzescu-rendtörvény alapján vá­dat emelt Szentimrei Jenő, Szász Endre, Végh József, Olajos Domokos, Rákos Aladár, Zágoni István, Zomora János, Walter Gyula és Kovrik Károly kolozs­vári újságírók ellen. A vád alapját azok a cikkek képezték, amelyeket a felsorolt újságírók a két év előtti sinfalvai rom­bolásokról írtak. A törvényszék súlyo­san elítélte a vádlottakat, akiknek fel­lebbezésére pénteken tárgyalta az ügyet a kolozsvári Ítélőtábla, ahol a vádat Ilea Livius táblai főügyész, a védelmet pedig Szegő Imre dr. képviselte. A védő kifejtette, hogy a rendtörvény 5-ik sza­kasza szerint sajtóperi vádemeléshez a minisztérium előzetes engedélye szüksé­ges, a negyedik szakasz pedig előírja, hogy ezt az engedélyt a vád alapját ké­pező bűncselekmény elkövetésétől szá­mított egy éven belül kell beszerezni. Tekintettel arra, hogy a vádemelés óta már két esztendő telt el, továbbá pedig a vádemelésre nem kért engedélyt az ügyészség, kéri a vádlottak felmentését. A tábla ezután jogerősen felmentette a vádlottakat. A­z ítéletben az ügyész is­­ megnyugodott. Huszonötezer fontba kerül v­­oner­n­ temetésé A Az angol alsóház letárgyalta a pótt Költségvetést London, február 29. Az angol akóházban tegnap egész éj­szaka tárgyalták a pótköltségvetés ja­vaslatát. Egyes képviselői csoportok vita során több alkalommal elnapolási in­dítványt nyújtottak be az elnöknek, aki azonban nem volt hajlandó a vitát meg­szakítani, mert a kormány ragaszkodott ahoz, hogy a pótköltségvetést teljes egé­szében letárgyalják. A pótköltségvetés egyik tétele 25 ezer fontról szólott, amely összeget a kor­mány V. György király temetésének költségeire kérte. Ezt a tételt az alsó­­ház egyetlen szó vita nélkü­l elfogadta, mire a kormány tagjai megtapsolták a munkáspártot, amely megértő magatar­tásával lehetővé tette, hogy az elhunyt király temetési költségei körül vita ne keletkezzék. CIPITOL MOZGÓ Brassó. Nagy sikerrel fut Kitilt Haitistól legszebb regénye f­ütmen: „VECIQRIA“. • Egy natty szerepen: története Főszerepben* Lili$6 Uliricfl és Theodor LOOS. Vasárnap délelőtt 11 órakor naiv matiné. 1936 március 1 Az egészség mintsen „Évek óta szenvedek gyomor- és májbarban, a világon mindent megpróbáltam, de semmi eredménye nem volt. Már az egész reményem elvesztettem. Borzasztó kínok között vergőd­tem, semmit enni nem tudtam és ha ettem is valami könnyű ételt, azt kihánytam, sárga voltam, mint a citrom, már utóbbi időben alud­ni sem tudtam. Egy barátnőm figyelmessé tett a lapokban hirdetett „Gastro D“ gyógyszerre és az ő rábeszélésére megvettem egy üveg­gel. Mondhatom, velem csodát tett ez a gyógy­szer, már az első üveg elhasználása után meg­szűntek a fájdalmaim és visszakaptam étvá­gyam és nem ismerek saját magamra, hogy a jó Isten megsegített és a „Gastro D“-től ismét teljesen egészséges vagyok. Ajánlom minden szenvedő betegnek ezt a kitűnő gyógyszert“. Kerekes Sándorné Str. Frumoasa No. 52, Bucure?ti. Kapható gyógyszertárakban. Postán meg­rendelhető: Császár E. gyógyszertárában, Bu­­curești, Calea Victoriei 124. A nagyváradi cipőgyárak munkásainak béremelési tárgyalásai nem vezetnek eredményre Nagyvárad, február 29 A nagyváradi Carmen és a nagyváradi Primus cipőgyár munkabér-konfliktusa még mindig nem nyert elintézést. A leg­utóbbi és a munkaügyi inspektorátus előtt tartott tárgyaláson abban állapod­tak meg a felek, hogy a gyárak a munká­sok követeléseire 48 órán belül megadják válaszukat A megegyezésre azonban — így mond­ják a beavatottak — nincs remény. A helyzet ugyanis az, hogy ez a két gyár tele van úgynevezett „mesterekkel", „munkavezetőkkel“ és „munkavezető je­löltekkel". Ezek a munkások fix fizetést is kapnak és ők azok, akik a gépeket ki­szolgálják és a fontosabb termelési ága­kat ellátják. A 400—500 munkás közül kör­ül­­bel­ül 50—60 ilyen élőmunkás van, a­kik semmi körülmények között sem csat­lakoznak — sztrájk esetén — a sztrájko­­lókh­oz. Ezek a gyár emberei, akikkel szemben ott állanak az akkord munkások és azok alacsonyabb bére. A gyárak tisz­tában vannak azzal, hogy amennyiben ezek a másod- és harmadrangú munkát végző akkordi­ munkások a bérkonfliktus el­mélyülése esetén elhagy­ják munkahe­lyüket, a gyár helyettük bőségesen kap más munkásokat és ez a magyarázata an­nak, hogy a békés megegyezés kilátásta­lannak látszik. A gyárak egyébként mintegy hónappal ezelőtt öt százalékos béremelést kilátásba is helyeztek, de amikor ennek a fizetés­emelésnek végrehajtására került a sor, odamódosították az ajánlatot, hogy csak­is az úgynevezett „drágább munkáknál“, tehát a termelés tíz-tizenöt százalékánál hajlandók ezt az ötszázalékos fizetés­­emelést megadni.

Next