Brassói Lapok, 1936. április (42. évfolyam, 76-99. szám)

1936-04-01 / 76. szám

4. oldal Vádol a Burtk­áék tragédiába fűlt élete AZ ASSZONY KISEBBSÉGI FÉRFIT, A FÉRJ KISEBBSÉGI NŐT SZERETETT Kéthónapos házasság, mely négy ember életét tett tönkre Cluj, március 31. Az asszonynak ötezerhétszáz lej havi fizetése volt. A férjnek ennél is keve­sebb: ötezerkettőszáz. Ennyit kapott a banktól, melynek eleinte szorgalmas tisztviselője volt. Később — igazgatója véleménye szerint — sok olyan dolog történt vele kapcsolatban, ami az igazga­tónak „nem tetszett“. A fiatal tisztviselő megismerkedik júniusban az ugyancsak fiatal egyetemi tanársegédnővel. Har­madrangú vendéglőben történik a meg­ismerkedés, ahol a lány, a rendőrfőnök jóvoltából, ingyen ebédeket eszik, amink­­­a szegény. Két hét sem teák bele és a fiatalember házassági ajánlattal áll elő. A lány eleinte óvatosan elhárítja magá­tól a megtiszteltetést, mert úgy hallja, közös ismerősüktől, hogy a fiú életében a menyasszonyok sorában ő lenne a ne­gyedik vagy ötödik. A fiatalember a megkérés időpontjában is vőlegénye egy másik fiatal lánynak. De az „nem szá­mít“. Augusztusban megtörténik a há­zasság. A fiatal férj az tízezerkettőszáz­­lejes havi fixéből, melyhez még délutáni könyvelésért kettőezerötszázat keres egyik magánvállalatnál, fényűző lakbe­rendezést, gépkocsit, majd házat vásárol. Tízezer lejjel hozzásegíti feleségét a ta­nári képesítő vizsgához, sógornőjét be­íratja az egyetemre, sógorát a politech­nikumba. Ezenkívül százezrei vannak egy ékszerésznél, aki ezeket a pénzeket „közös üzletekbe" fekteti. Az egybekelés után rövidesen kiderül, hogy az asszony súlyos beteg Szanató­riumi gyógykezelésre szorul, majd ál­landó ápolónőt kell mellette tartani. Er­re is futja az ifjú férj és az asszony fi­zetéséből, ami összesen, a leggondosabb összeadás mellett sem tesz ki többet ti­­zenháromezernégyszáz lejnél. Amiről még élni is kell, még kosztot, lakbért, cselédet, adót és egy csomó elkerülhetet­lenül szükséges kiadást kell fedezni. S mikor gépkocsi, ház és lakberendezés, te­hát a közös szerzemény minden ingó és ingatlan vagyontárgya az asszony nevé­re van iratva, egyszercsak eldördül egy revolverlövés. A golyó az ifjú férj bal­szemén keresztül hatol az agyba, eszmé­letre sem tér többé, néhány órai halál­tusa után kiszenved a klinikai ágyon. Tessék jól figyelni az időpontokra. Házasságkötés napja: 1935 augusztus 5. A halálos baleset napja- 1935. októ­ber 9. Az egész házasélet, ....., t az mennyel, ennyi vagyongyarapodással mindössze hatvannégy nap alatt zajlott le. KÉT KIVÁLÓ EMBERPÉLD­áNY Az asszony 1936 március 27-én került a vádlottak padjára. Barátnői, pályatársnői, tanárai, igaz­gatónője csak a legjobbat tudják mon­dani erről a sovány, középmagas, gyász­­ruhás asszonyról. Már a diáklányok ott­honában, mintegy kétszáz lány őt tartja maga közt a legkülömbnek. Elnökükké választják. Pályadíjat nyer az egyete­men. Cselédlányoknak, monostori föld­műveseknek ismeretterjesztő előadásokat rendez. Az iskolában példás fegyelmet tart, kitűnő tanárnő. Lakásadói szerint feddhetetlen magánéletet élt A férj is kitűnő ember, a bankszak­mában elsőrendű munkás. Maga a Nem­zeti Bank fiókigazgatója, aki különben a kereskedelmi akadémián tanára is volt, pártfogolja, rajta tartja a szemét. Igaz­gatója szerint is csak a legutolsó idők­ben vett észre olyan dolgokat, amelyek „nem tetszettek“. Két ilyen kiváló emberpéldányból, két hónapi együttélés leforgása alatt, nem tud semmi jó kitelni, csak egy tragédia s egy botrányos részletekkel tarkított bűnpör. Mi lehet ennek az oka? KÉT RÉGI SZERELEM, SŐT TÖBB Az eseményeknek a házasság előtti időben kell gyökerezniük. Jól sejti ezt a vizsgálat s a tárgyalást vezető elnök is, aki már nagyon szeretne túllenni az egész szenzáción. Olyan tempót diktál a tárgyalásnak, mintha kergetnék. Tatai tanút követ, helyszíni szemle helyszíni szendét, kérdések pergőtüze hall egy­­egy gyámoltalan tanúra. Mire ráocsúd­­nék a kérdések értelmére, már meg is es­kették, vagy eskü nélkül elbocsátják. A fiatalember harminc év körül jár és a negyedik menyasszonyánál tart. Miért ez a szenvedélyes igyekezet a fősülésre? Közben­­ öt évig egyhuzai­bua a vőle­génye egy igen egyszerű külsejű tisztvi­selőlén­ynak. A lányt, illetve kéthónapos menyecs­két, pletykák egész legendaköre veszi körül. Két egyetemi tanár nevét érintik a tanuk felé kapcsolatban akik mellett tanársegédi minőségben dolgozott. Azon­felül egy fiatal karmesterről be is bizo­nyosodik, hogy éveken át udvarolt neki, de „házasságra nem gondoltak“. A két­hónapos házasság alatt a férj talál­kozik az öt éven át tartó ideállal, sőt egy h­ir­­telen ötlettel egész vagyonát rá akarja íratni ugyanakkor, mikor felesége súlyos betegen fekszik a szanatóriumban. Az asszony is bemutatja férjének a lányko­ri udvarlót, aki a férj távollétében is megfordult az asszony lakásán, de hang­súlyozottan csak „udvariassági látogatás­ra“. Mindig volt valaki jelen ilyenkor a rokonok, barátok közül, tehát semmi rosszra ne tessék gondolni. Az asszony különben is beteg volt. Olyan betegség­gel, amiről az orvos csak zárt tárgyalá­son hajlandó nyilatkozni és itt is csak úgy, ha páciense feloldja az orvosi titok­tartás alól. Burtk­áné bírái előtt Két tevél és két kérdés Felolvasásra kerül két levél. Egyiket az asszony lányhuga, Dorina írja nővé­rének. (Emlékeznek Moliére vígjátéká­­ból a Dorina névre? Ő az a pajkos szo­bacica, aki a háznál minden dolgot ösz­­szezavar, hogy végül is a szerelmes szí­veket a házasság révébe segítse.) Ez a Dorina szép, feltűnően szép fiatal ,any és levelében tréfásan arról panaszkodik, hogy nem akad marha (dobitoc), aki fe­leségül venné őt De felolvasnak egy másik levelet is Ezt a halott férj írja, kevéssel a tragé­dia előtt, sógorasszonyának, a szép Do­nnának. Hogy csalódott a házasságában, hogy voltaképpen nem is élt házaséletet még, felesége betegsége miatt, aki ki­’ca-Az aaczony intelligens. Nagyon 'intelli­­gens. Három férfi intelligenciája szorult belé, mondják a házasság előtti udvarló, a fiatal karmester barátai. A férfi intel­ligens, nagy jövőt ígérő fiatalember, ál­lapítják meg főnökei és barátai. Pénzük van. Házuk, gépkocsijuk, szép lakásuk. Fiatalok. És mégse boldogok. Az asszony erősíti ugyan, hogy jól éltek, nem voltak nézeteltérések köztük, de a férj panaszai, öngyilkossági tervei, türelmetlensége az asszony állandó betegeskedésével szem­ben, mind­amellett szólnak, hogy ez a házasság már csírájában elrontott dolog volt, hiszen a legelső két hónapban sem hozta meg számukra a boldogságot. Nincs abszolút boldogság, jelentette ki a pár­hetes férj igazgatójának, mikor ez fi­gyelmesen kérdezősködött tőle új élete felől. Ilyeneket nem beszél a mézeshe­­tekben, aki úgy érzi, hogy megtalálta a számára leginkább megfelelő élettársat. — Dehát miért nem vette el önt? — kérdi az elnök a nagyon sovány, nagyon­­ gyengén öltözött, nagyon megviseltnek látszó barna asszonytól, aki öt éven át volt a Burtica menyasszonya, majd hir­telen férjhez ment egy másik igénytelen­ben is azt hazudta neki, hogy egy operá­ció következtében veszítette el érintet­lenségét Két kérdés azonban feleletet kíván a két levél alapján. 1. Várjon Viorica is csak egy dobitoc­­ot akart fogni Buruieában, hogy mindös­­sze kéthetes ismeretség után és tudva a férjjelölt eljegyzési szenvedélyéről, igent mond s négy hétre a meg­emerkedéstől házasságra is lép­vele. 2. Várjon a férj lóridén meggazdago­dási (gépkocsi, berendezkedés, házvásár­lás) mennyiben áll összefüggésben a há­zasságával és mennyiben az ékszerésszel közös üzleteivel? tisztviselőhöz. Semmi szép nincs ezen a fiatal asszo­nyon. De nagy, tág, meleg tekintetű dió­barna szemei vannak. És azt a finom, biztató mosolyt sem lehet elfelejteni, mellyel odaköszönt a vádlottak padján ülő nőnek, aki utóda volt, szerencsésebb utód a szeretett férfi kegyeiben neki és úgy lehet a férfi — gyilkosa. — Lehetetlennek tartotta, hogy elve­gyen engem — mondja egészen termé­szetes hangon, bár a szemeiben könnyek fénylenek —, mert én kisebbségi vagyok. Mintha azt mondta volna, nekem testi hibám van. Púpos vagyok, vérbajos, vagy leprás. Az ilyeneket nem­ szokás felesé­gül venni. Fiatal tanárnő tesz tanúvallomást, a vádlott egyik legjobb barátnője, aki ama bizonyos szörnyű­emlékű éjszakát is ná­la töltötte. Nem is tanúskodik, szabály­szerű védőbeszédet mond barátnője mel­lett. Hogy a néhai férj fűnek-fának pa­naszkodott boldogtalanságáról, ehe,/. csak annyi megjegyzése van, hogy „tisztára patologikus jelenség volt ez nála". A vádlott magánéletét pletykák mérgezték meg. Bizonyság erre a fiatal karmester, aki nagyon hosszasan udvarolt neki, na­gyon szerette és végére járt minden men­demondának. Egyik sem bizonyult igaz­nak. — Miért nem ment akkor a vádlott ehez a karmesterhez, ha annyira szeret­te? — kellemetlenkedik új kérdéssel az elnök. — A házasságot ezzel az emberrel ön­ként értetődően kizártnak tartotta. Ez kisebbségi volt, 6 pedig nagy román (ro­mánca). KIK A BŰNÖSÖK? Mindketten szegénysorból indultak el Meg kell nézni a hozzátartozóikat: tisz­tes, egyszerű falusi emberek valameny­­nyien. A szép Dorinát és a politechniku­­mos öccsét kivéve. Mindkettőről kider­ült, hogy értelme­sek, tehetségesek, nagy jövő előtt állók. És e nagy jövő útjában akadálynak lát­ták az önként fakadt és olthatatlannak látszó érzést, mely kisebbségi nő felé von­zotta a férjet s kisebbségi férfi felé az asszonyt. Ki akarták metszeni tragukbó­l, mint nem hozzájuk méltót, ezeket a von­zalmakat, mint falusi emberek szokták bicskával kivágni a kelevényi saját tes­tükből, ha már tűrhetetlenné válik a saj­tósa. És most az egyik halott, a másik gyil­kossági bűnpör vádlottja. Ha felmentik is, micsoda élet, micsoda jövő várhat rá a történtek után, mikor minden hím­­szennyesét meglobogtatták a nagy nyil­­vánosság előtt. Pedig lehet, hogy f­elmen­tik. A szombati tanúvallomások nagyot sokat lendítettek a helyzetén. De ezt a négy félretaposott életet már semmiféle földi hatalom nem teheti jóvá. Az eset maga nagyon bonyolult, nem lehet egyetlen indutóokra vissza­vezetni a tragédiát. De ami az érzelmi vonatko­zásokat illeti, egészen bátran az utolsó évek nemzetiségi izgatásaira, túlfűtötten szélsőséges, elfogult hangulatában kell az okok kútfejét keresnünk. íme hová vezetnek szegény, kicsiny, de nagyrahivatott emberek esetében ezek az erdélyi levegőhöz, minden izében méltatla­ ví acsarkodások. Ilyen tragédiák ez sg­etnek belőlük­­. fognak születni egészen bizonyosan ennél különbek is még. Burtica Vasile erőszakos haláláért, Burticáné Pintiliescu Viorica végzetesen elrontott életéért, Erdős Júlia és Rónai Annal gyógyíthatatlan lelki sebeiért in­nen, a bírósági teremből vádolja egy hangos magánvád mindazokat, akik meg­­mérgezték életüket. Akik mindnyájunk életét megmérgezték. Tessék odaültetni őket is, Burticáné mellé, a vádlottak padjára. És tessék végre igazságos ítéle­tet mondani felettük. Szentimrei Jenő Mézeshetekben sincs tökéletes boldogság A tárgyalás közönsége: első­sorban balról jobb­­ra: dr. Spernic és Pabius védők, mellettük Burtk­­áné. Róth Mária felvételei 1936. ápri­ls )

Next