Brassói Lapok, 1938. augusztus (44. évfolyam, 173-197. szám)

1938-08-01 / 173. szám

1938. augusztus 1 DISTjoról­rSTjon A. fasizmus faj védelmének __jelentősége „Itt az ideje, h­ogy az olaszok egészen nyíltan hitet tegyenek a faji gondolat mellett." Ezt a mondatot tartalmazza an­nak a tíz tételnek egyike, amelyet a ró­mai közművelődési minisztérium nevében az olasz főiskolai tanárok egy csoportja felállított. A szóbanforgó tíz tétellel, ille­tőleg azzal a kiáltvánnyal, amellyel a ró­mai közművelődési minisztérium azokat nyilvánosságra hozta, a fasizmus most már ebben a kérdésben is hozzáhasonul a nemzeti szocializmushoz a Róma­-Berlin tengely jegyében, bár a kiáltvány kifeje­zetten hangsúlyozza, hogy nincs szó a né­met fajelméletnek Olaszországba való átültetéséről. Az olasz fajvédelmi kiáltvány egyelőre leszögezi, hogy —­ a német példától elté­­rőleg — nem bölcseleti, vagy vallási szán­dékai vannak a fajvédelmi mozgalommal, lényegében azonban ennek így is ugyan­az a célja, mint németországi mintájának. A manifesztum ugyanis kikiáltja a „razza italianá”-t, vagyis az olasz fajt és arra­­való utalással, hogy „az olaszok többsé­gükben árják” és a longobárdok ideje óta, vagyis az elmúlt évezred folyamán nem keveredtek idegen fajvakkal, meg­állapítja az olasz faj kiválóságát és­­ előkelőségét. Az újdonsült olasz fajelmélet persze, okulva a német minta tudományosan számtalanszor megbélyegzett és nevetsé­gessé tett baklövésiből, meglehetősen óva­tos. Nem meri nagyon hangoztatni, hogy az olasz nép teljesen elüt a többitől, mond­juk, a némettől, franciától vagy görög­től, hanem csak azt állítja, hogy az „észa­ki árjasághoz” tartozik és emellett han­goztatja, hogy az „északi" szót itt nem földrajzi értelemben kell venni, mert ez lényegében csak mintaképet jelent. A sok szónak, a tít gondosan megfogalmazott tételnek az a vége, hogy az olaszok „eu­rópai emberek” és európaiságuk általános keretében megőrizték olasz fajiságukat is. Ezzel szemben a zsidók azért nem tartoz­hatnak az olasz fajhoz, mert egyrészt nem európai eredetűek, másrészt pedig éppoly kevéssé olvadtak be az olasz népbe, mint például az arabok Szicília megszállása alatt. Ebből rögtön kitűnik, hogy az egész faj­­védelmi kiáltvány tulajdonképpeni célja a zsidóságnak az olasz néptől való elkü­lönítése azon a címen, hogy európán kívüli elem és hogy az egyetlen népcsoport, amely Olaszországban nem asszimiláló­dott. A szabadelvű európai sajtó érthető mó­don sokat foglalkozik a fasizmusnak ez­zel a nemzeti szocializmushoz való asszi­­milálódásával. Rámutatnak különösen az angol és francia lapok arra, hogy éppen kifejezett olasz fajról a legnehezebb beszélni, hiszen az alatt az évezred alatt is, amelyről a kiáltvány azt mondja, hogy az olasz nép nem keveredett, renge­teg normán és francia élt Nápolyban és Szicíliában, sokáig a spanyolok uralkod­tak délen és északon és hosszú idegig oszt­rák volt Nápoly, Velence és Milánó jelle­ge. Ezek a népek többször áthaladtak a mai Olaszország területén s annak egyes részein évszázadokon át éltek, hogyan le­hetséges hát, hogy nem maradt semmi nyomuk és nem befolyásolták az olaszok tiszta fajiságát ? Szicília bármely váro­sában, vagy falvában ma is két egymástól teljesen elütő olasz emberfajtát lehet látni, amelyek egyike olajosbőrű, barna és tipi­kusan arabok az arcvonásai, másika pe­dig kékszemű, szőke és tagadhatatlanul normán eredetű. Ugyanígy nem mondha­tó távolról sem egységesnek a lakosság a mai Olaszország más vidékein sem. Ezek után nem csoda, hogy még a Szentszék hivatalos lapja, az Osservatore Romano is gúnyolódik a fasiszta fajvé­delmi kiáltvánnyal kapcsolatban és a né­met fajteoretikusok műveiből az idézetek egész sorát vonultatja fel, amelyek azt állapítják meg, hogy az olasz faj nem egyéb „negroid típusú kevert fajnál’. Valóban, a ném­et fajvédők még akkori­ban, amikor hire-hamva sem volt a Ber­lin—Róma tengelynek, sőt a két parancs­uralmi országot ellenségesen állította szembe többek között a déltiroli németség sorsa s kiváltképen az osztrák kérdés, az előrelátás teljes hiányával az olaszokat is éppúgy negroidoknak bélyegezték meg, mint a franciákat. De tévedés volna azt hinni, hogy a faj­­védelemnek s eze­n a réven az antiszemi­tizmusnak a fasiszta politikába való fel­vétele csak azért történik most, hogy ez­zel is egységesebbé váljék a tengely­poli­tika. A fajvédelemre való áttérés közvet­len okát az angol sajtó leginkább abban látja, hogy Olaszországnak most rendki- A krétai kormán­yzó jelentést tett Athénben a lázadás leveréséről Menekülnek a zendülés vezetői — Szigorú büntetés vár a lázadókra Athén, július 30. A krétai lázadásról és annak leveréséről a következő újabb részletek kerültek nyilvánosságra: A kaneai kormányzót a lázadók nem fogták el, mint azt először jelentették. A kormány, mihelyt a lázadás híréről értesült, azonnal új kormányzót nevezett ki Szerabüosz tábornok személyében. De nem került sor arra, hogy az új kor­mányzó elfoglalja hivatalát, mert délután 3 órakor már megérkezett a régi kormányzó távirata, hogy a lázadást leverte. Húsz perc múlva a kormányzó megerősítette a hírt s hozzátette, hogy egész Krétában teljes a rend és nyugalom. Közölte a kormányzó azt is, hogy 25 csendőrével 400 lázadót futamítot meg. Mikor azután a kormány által küldött repülőgépek megjelentek, a felkelők körében teljes Fejetlenség vált úrrá és egyszerűen szétfutottak. A kormányzói palota és a kaszár­nyák csak pillanatnyilag jutottak a felkelők kezére, mert a tisztek és a kormányhű csendőrök hamarosan újra elfoglalták azokat. A felkelők között szerepelt Kanes Emanuel Muntakisz nevű volt polgármestere is, akit annak idején különböző visszaélések miatt bocsátottak el hivatalából. A lapok kiemelik, hogy egész Kréta sziget© és Kanea népe teljes ellenszenvet tanúsított a felkeléssel szemben , ennek köszönhető, hogy a lázadás nem terjedt tovább. A lázadók közt a lapok szerint kommunisták is akadtak, akik az­után elmenekültek. A menekülő felkelők és a csendőrség között Kanea város kijáratánál újabb tűzharc keletkezett, amelynek során 3 felkelő meghalt és 2 csendőr megsebesült. A lázadás teljesen kudarcot vallott s annak vezetői menekülőben vannak. A kormány táviratban köszönte meg a kormányzónak erélyes eljárását és a felkelés gyors leverését. A távirat tol­­­mácsolja a görög király legmagasabb megelégedését is s egyben közölte, hogy a lázadókra szigorú büntetés vár. Egy német nemzeti szocialista lap szerint Franciaország bevitelében Németország foglalja el a második helyet Berlin, július 30. „Németország most a második helyet foglalja el Franciaország szállítóinak a listáján, rögtön az Amerikai Egyesült Államok után s Anglia és Belgium előtt, amelyek vetélkednek vele ezért a he­lyért”, — állapítja meg a „Wirtschafts­politischer Dienst”, a német nemzeti szo­cialista párt gazdasági lapja a Francia­ország és Németország között jelenleg folyó kereskedelmi tárgyalásokkal kap­csolatban. A lap kiemeli, hogy a két or­szág között a kereskedelmi árucsere egyensúlyban van s hogy a jelenlegi tárgyalások befejezése után még beha­tóbban fogják tanulmányozni a két or­szág közötti gazdasági kapcsolatok kér­déseit. Hodgson Horgosba angol ügyvivő visszatért Salamanca szerint a frontodon nem történt semmi je­lntős esemény . Újra bom­bázták Gondra és Va­encia kikötőjét Salamanca, július 30. A spanyol polgárháború frontjairól a köztársaságiak nem közölnek új jelenté­seket, a felkelők pedig részleteredmé­­nyekről adnak hírt. Úgy látszik, hogy a köztársaságiak előretörése az Ebro jobb partján megállott, miután Franco tábor­nok nagy erőt vetett szembe velük. Az eszamadurai fronton viszont a felkelők előrenyomulása lassudott meg, ami köz­­társasági sikernek számít, minthogy a* Eb*o melletti nagy támadásnak éppen az estramadurai fronton viszont a felkelők a célja. Az erők így pillananyilag ki­egyensúlyozódtak a két legfontosabb fronton. Egy cordobai jelentés ugyan ar­ról beszél, hogy a Don Benitonál levő „zsák-fronton” a nemzetiek nagy győzel­met arattak s a köztársaságiak 51 ágyú­ját és 400 gépfegyverét kerítették hatal­mukba, de ez csak elkésett jelentés lehet, mert hiszen salamancai jelentések szerint Don Benito környékét a köztársaságiak már a hét elején kiürítették. Salamanca most nem is jelent semmit erről az „új” győzelemről. Arról számol be csak, hogy az estramadurai fronton újra megkezdő­dött az előrenyomulás, miután a nemze­tiek a Puerto Liano és Acedere közötti országutat teljesen felszabadították. A többi fronton nem történt semmi jelentős, — mondja a salamancai hivatalos jelente­tés.A légi haderő azonban munkában volt, mint mindig, ha a frontokon álló harc alakul ki. A felkelők jelentése szerint pénteken hat köztársasági repülőgépet si­került lelőniök. Gandia kikötőjét ismét bombázták és jelentős károkat okozó tü­zeket idéztek elő. Bombázták Valencia kikötőjének katonai intézményeit is. Londoni jelentés szerint Hodgson an­gol ügyvivő, aki hetekkel ezelőtt hagyta el Burgost, amikor az angol hajók elleni támadások elhárítása kérdésében ered­ménytelenül tárgyalt a Franco-kormány­­nyal, újra visszatért a felkelők kormány­zási székhelyére és megkezdte tevékeny­­­­séssét. 4xz Osservatore "Romano válassza Atíred­elmek „Nős vagyok s bár élve nem hagyom el a börtönt, fiamnak anyja van“ — MONDTA SCHULCHNIGG VOLT K­ANCELLÁR. MIELŐTT FUGGER VERA GRÓFNŐVEL ÖSSZEESKETTÉK Páris, julius 30 Emlékezetes, hogy a Harmadik Biro­dalom ausztriai főmegbizottja, Bu­rckel dr. nemrégiben összhivatta a külföldi saj­tó képviselőit, akik előtt nyilatkozatot tett Schuschnigg exkancellár helyzetével kapcsolatban. Bu­rckel szerint Schusch­nigg „nyugalmát és szabadságát kifogás­talannak lehet mondani”, csupán azt akadályozták meg, hogy a kancellár vi­szontláthassa Fugger Vera grófnőt, aki­vel nincs megesküdve s igy együttélésük különösen a katolikus egyház erkölcsi szempontjából súlyosan kifogásolható lenne. Külföldön s igy Párisban is ez a nyi­latkozat főleg azért keltett feltűnést, mert egyrészt Schuschnigg szerelmi éle­ vüli módon meggyűltek a belső gazdasági, politikai és társadalmi nehézségei , a fa­siszta kormány nemzeti szocialista példá­ja szintén a zsidóüldözéssel akarja azok­ról a figyelmet elterelni. Hogy ez a felte­vés korántsem alaptalan, jelzik azok a híradások, amelyek szerint a római kor­mány máris intézkedéseket tett elsősor­ban az Olaszországba menekült német és osztrák zsidók, de emellett az olasz zsi­dók ellen is. Mi több, komolyan szó van arról, hogy legközelebbi ülésszakán a fa­siszta nagytanács olyan intézkedéseket határoz el, amelyekkel a zsidó felekezetű olasz állampolgárokat kizárják nem csu­pán a közhivatalokból, hanem a gazda­sági és társadalmi élet területeiről is. Ilyképpen most a fasizmus is, amely pedig uralmának eddigi másfél évtizede alatt tartózkodott a fajvédelemtől és anti­szemitizmustól, abba a helyzetbe került, hogy ezekhez a módszerekhez kell folya­modnia, holott még csak néhány évvel ez­előtt is fölényesen elvetette őket. A fajvé­­­delmi kiáltvány ennélfogva a fasiszta Olaszország általárós, helyzetének eddig páratlan súlyosságát jelzi, 4n­­ 3. oldal tének ezt a nyilvános kipellengérezését igen parlaginak ítélték, másrészt meg mulatságosnak látszott, hogy éppen Ber­lin megbízottja lép fel a „jó katolikus" szerepében, egyidejűleg a vallásellenesnek nevezhető házasságjog Ausztriában való életbeléptetésével. Utólag az is kiderült, hogy Bürrkel nyi­latkozata az egyszerű tények szempontjá­ból sem felel meg a valódi helyzetnek. A Vatikán hivatalos lapja egyik utóbbi számában idevonatkozókig a következő precíz tényeket szögezi le: 1. Schuschnigg kancellár házassága gróf Fugger Verával valóban megtörtént. 2. A kancellár családjogi helyzetét az egyházi hatóságok tisztázták. 3. Az esküvő a bécsi Dominikaners­kirche-ben zajlot le. 4. Schuschnigg az esküvőn, miután már a Gestapo foglya volt, személyesen nem jelent meg ugyan, de egy szabályszerű, az egyházi hatóságok által láttamozott megbízással rendelkező személy képvi­selte. 5. Ezt az eskü­vőt, amelyet a legszűkebb körben tartottak, főképpen Schuschnigg sürgette, mert „Fugger grófnő személyé­ben anyát akart adni kisfiának, mivel ő nem számol azzal, hogy élve hagyhatja a börtönét”. 6. A kancellár halálraítéltnek tekinti magát s fogságbavetésének első percétől kezdve vonakodott hamis illúziókkal ál­tatni magát. A Vatikán lapjának közleményéből ki­tetszik, hogy Brückelnek a volt kancellár családi­ helyzetére vonatkozó közlései ha­misak voltak s nyilatkozata — az ízléses­ségtől eltekintve­­— teljesen alaptalanul és méltatlanul igyekezte megtépázni Schuschniggné erkölcsi hírnevét. újabb sortű­z a rangooni zavargókra Rangoon, július 50 Rangoon városában, ahol a napokba­­l véres lázongások zajlottak le, még min­*­dig nem állt helyre teljesen a rend. Szom­*­baton a város négy pontján gyülekeztek tüntető csoportok, amelyeket a rendőrség végül sortl­zzel oszlatott széjjel. A sortü­­­zeknek 4 halottjuk és 16 sebesültjük van, valamennyi a benszülöttek részéről. A rangooni zavargások halálos áldoza­­tainak száma a hivatalos jelentés szerint 53, míg a sebesülteké 279. Más hírforrá­sok viszont a halottak számát százra, a sebesültekét háromszázötvenre becsüli. Iorga professzor szubid­­előadása Brassóban Brasov-Brassó, július 30. A Latin Egyetem keretéig Iorga Nicolae egyetemi tanár, királyi tanácsos vasárnap, július 11-én délután 4 órakor a Kereskedelmi és Iparkamara nagytermében előadást tart. A­ belépődíj nélküli előadásra az érdeklődőket ezúton hívja meg a Latin Egyetem igazga­tósága.

Next