Brassói Lapok, 1939. augusztus (45. évfolyam, 174-199. szám)
1939-08-02 / 174. szám
1939. augusztus 2 ft. t. A fehéregyházi Petőfi-ünnep a magyar közösségi érzés elemi megnyilatkozása volt Teleki Ádám a Magyar Népközösség nevében Perfili sírja mellél egységbe szélítolta Erdély magyarságát A munkásság szónokai a népek testvériségét hangoztatták Segesvár, július 31 Verőfényben ünnepeltük Petőfi halálának kilencvenedik évfordulóját. Már napfelkelte előtt megérkeztek a fehéregyházi honvédsírhoz az első zarándokok s az ünnepség már kezdetét vette, amikor még egyre sereglettek a küldöttségek az ország legtávolabbi sarkaiból. A környék szórványmagyarsága s számos udvarhelyszéki község lakossága is befogatott s szekéren sietett Fehéregyházára. A honvédemlék magaslatáról feledhetetlen látvány nyílt. Villogó fehér gyolcsingek, piros székely szoknyák sokasága özönlött fel a hegynek s az áradat még az ünnepi menet megérkezte előtt ellepte kavargó színpompájával a sirerző kis ligetet. Az egykori csatatér felől közelgő tömeg látványa eleve elárulta, hogy az idei emlékezés is a magyar nép legszélesebb rétegeinek ünnepsége lesz. Kilenc óra után elindult az egyesületek és küldöttségek menete is a fehéregyházi Hangya-szövetkezet udvaráról. Felvirágozott zászlók imbolyogtak méltóságostul egy-egy csoport előtt. A menetet ezidén is kalaplevéve üdvözölte a házai elé gyülekező fehéregyházi román lakosság. A felvonuló dalárdák, szavalókórusok és zenekarok az emlékmű vadonatúj ráccsal övezett térségén a szónoki emelvény körül foglaltak helyet. A bensőséges délelőtti ünnepségről a legtöbbet és legszebbet azzal mondhatnék, hogy ott sokféle változattal maga a nép, a tömeg, szerepelt. Nagy Béla segesvári unitárius lelkész imája után sorra felharsantak a dalárdák énekei. A segesvári Magyar Kaszinó dalárdája, a medgyesi Magyar Polgári Kör dalárdája, a segesvári Református Dalkör, a homoródszentpáli Dávid Ferenc Egylet dalköre, a szászrégeni Magyar Polgári Kör dalárdája, a brassói Magyar Dalárdőúri család tagja mondta el az ezidei Petőfi emlékbeszédet s ez a beszéd méltó volt azokhoz a demokratikus hagyományokhoz, melyek éppen a Teleki grófokat fűzik Petőfihez, a nép harcos fiához s minden kiváltság esküdt ellenségéhez. Teleki Ádám gróf országgyűlési képviselő a kilencven évvel ezelőtt lezajlott fehéregyházi csata gyászos emlékeinek idézésével kezdte szónoklatát. „Az eszme, amiért Petőfi küzdött, akkor elbukottnak látszott” — mondotta Teleki Ádám „de a költő és mártír társainak vére megtermékenyítette a földet és lelkében magasra emelte nemzetét. Petőfi mégsem, élt hiába: eszme- és érzékvilága feltartózhatatlanul hódított és diadalmaskodott. A nép költője volt, az egyetemes emberi jogok lánglelkű harcosa, aki életét is feláldozta az egyenlőség, a szabadság és testvériség eszméiért. Petőfi kora emelte fel a da,a fiatfalvi ifjúsági énekkar s a Csíkszeredai Dal- és Zeneegylet énekkara művészi képességeinek legszebb teljesítményeivel áldozott a szabadságharcos költő emlékének s szépen érvényesült az emlékmű mögött elhelyezett segesvári, csekefalvi és fehéregyházi fúvószenekarok játéka is, szolgasorból a magyar nép fiait és tette egyenrangúvá földesuraival. Petőfi szíve a nemzet egyetemességéért dobogott, amelyen belül egyenlő joga van a főúrnak és a földművelőnek, minden rendű és rangú magyarnak. Petőfi kora emelte a magyarságot az európai népek modern társadalmi berendezkedésének színvonalára. A szabadságharc akkor elbukott, de elvei megfogantak és az egyetemes magyarság gondolatát mindörökre egybeötvözték az európai közösség eszméivel.” Teleki Ádám ismertette az 1848-as jobbágyfelszabadítás eseményeit, majd így folytatta: „Úr és szegény a Petőfi kora eszméinek hatása alatt lettek egyenlők a törvény előtt, a terhek viselésében, a szabadságjogokban és a nemzeti méltóság egyetemességében. Petőfi a magyar nép szellemi egységének jelképe.” „Bízzunk a fehéregyházi sík halottjának álmaiban!“ Az igazi magyar népi egység hitvallása A szónok Petőfi minden társadalmi tagozódáson felülálló magyar egyetemességét méltatta, amely különösképpen a magyar ifjúságra ró mindmáig korszerű kötelességeket.A boldog emlékezés és bizakodó jövőbe tekintés mellett azonban” folytatta Teleki Ádám — „elháríthatatlan árnyként lebegnek felettünk az enyészet árnyai is, amelyek a régi csatatér felett bolyonganak. Most is vészterhes, súlyos időket élünk, lelkünket összeszorítja az aggodalom, élve ebben az önmagát emésztő, marcangoló világban, oly távoli népek, nemzetek testvéri egyetértésétől. A népek, noha mind egyformán Istenünk teremtményei, kevésbé értik meg ■gymás szavát, mint valaha és egymás vesztére törnek a világ mind négy sarkán... Petőfi kiábrándult lélekkel gyötrődött a nemzet és az emberiség végpusztulásának sötét vízióin. Az egyetemes testvériségnek, a nemzetek, a népek és emberek közti válaszfalak ledőlésének beteljesedését nem érte meg, aminthogy nem érték meg mások sem és magunk is döbbent lélekkel érezzük messzebb magunkat Petőfi eszméinek valóraváltásától, mint valaha. De mégis hinnünk kell, hinnünk bennök és küzd értünk értük!” A közönséget mélyen megrázó beszéd a következőkkel zárult: „Magyarok, higyjünk Petőfi eszméiben, higyjünk és bízzunk a fehéregyházi sík halottjának álmaiban. Fogjunk mi is össze, legyünk eggyé a nép ölelkező egységében. Temessük el a széthúzás fekete átkát, legyen szívünkben egy szent, nagy közösség, igazi magyar népi egység, melyben egy legyen úr és pór, gazdag és szegény, boldog és boldogtalan. Olvadjunk egybe lélekben, hogy népünket teljes egységben szolgálni tudjuk. Mutassunk példát a jövő nemzedéknek ebben a nagy lelki egybeolvadásban, mely népünk fennmaradásának egyetlen biztosítéka. Legyünk egyek egymás szeretetében, legyünk egyek történelmi feladataink teljesítésében, legyünk egyek az emberiség magasabbrendű békés hivatásának a hitében és legyünk egyek népünk szent ügyének szolgálatában!’ Minden társadalmi réteg, hitfelekeze és világnézeti csoport elhozta koszorúját Az ünnepség legmeghatóbb megnyilatozása a föld egyszerű fiainak hitvallása olt Petőfi szabadságharcos szelleme melett. Ifjú Fekete Domokos oklándi széciy gazda elszavalta Petőfi halálának ilencvenedik évfordulójára irt alkalmi ölteményét, Páll Károly udvarhelyi kismaros saját Petőfi-fohászát jött elmondni a demokrácia vértanújának sírjáoz. Tizenhat fehérharisnyás segesvári zékely alkalmazott Szilágyi János népöltő Székely ígéretét adta elő, Petőfi szmei örökségének elvállalását hirdetvén. A műsort befejező koszorúletételnél iztatóan kidomborodott a romániai magyarság minden társadalmi rétegének, hit felekezetűnek s világnézeti csoportosulásának olthatatlan vágya a demokratikus nemzeti egység iránt. A romániai Magyar Népközösség nevében Teleki Ádám országgyűlési képviselő helyezte el az első koszorút a Petőfi-emlékmű talapzatára. Utána Szele Béla dr. ügyvéd az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület koszorúját tette le s bejelentette, hogy ez EMKE elvállalja a pusztulásnak indult sírhely rendbehozatalát. Lévay Lajos dr. tanár az Országos Magyar Dalosszövetség, Bérczy Lajos tanár az aradi bölcsöyegyesület, Horosz Béla újságíró a kisebbségi újságírószervezet koszorúját hozta. A bánsági magyar írók nevében ifjabb Kubán Endre koszorúzta meg a sírt. Ezután Biró Lajos dr. tanár a Magyar Népközösség udvarhelyi tagozata, Jakab Géza közíró az aradi magyar sajtó, Búzás Márton dr. orvos a Csíkszeredai Dal- és Zeneegylet, Laczkovits Albert iparos a medgyesi magyar dalosok és Schmidt Ferenc az Aradi Dalkör nevében tett hitvallást a szabadság, egyenlőség és testvériség halhatatlan dalnoka mellett. Az emlékmű talapzatát, majd az oszlop bronz feliratát is elborította a sok virágkoszorú. A munkásság Petőfi szellemében kívánja a magyar egységet „A magyar néptömegek lelkében élő, petőfikultuszt őszintén és félreérthetetlenül bizonyították a földművesség és Munkásság szónokai is. Tamás Gábor szóviv gazda a bomoródmenti székelység nevében emlékezett meg Petőfiről, a székely nép nagy barátjáról, Eichner Emil nyomdász pedig az udvarhelyi munkások hódolatát fejezte ki a világszabadság dalnokának. A kolozsvári munkásság szónoka, Józsa Béla, az 1848-as idők forradalmi hagyományait méltatta s kijelentette, hogy a magyar munkásság Petőfi szellemében kívánja a magyar egységet, de ugyanekkor Petőfi szellemében ragaszkodik a népek közti testvériségéhez is. „Valljuk a testvériséget” — mondotta Jaim Beke — azokkal, akiknek nyelvük épp olyan drága, mint nekünk a magyar, valljuk a testvériséget a román nép fiaival, akik mellettünk a gyárakban, a műhelyekben küzdöttek, sokszor megszükitett jogainkért s az egyenlőségért. Valljuk ezt a testvériséget s ennek megbontói ellen — bárki legyen az — Petőfi határozottságával fogunk küzdeni”. A munkásszónok beszéde után Kiss Dénes a marosvásárhevi és Csizmadia István a szászrégeni munkásság, Kiss Péter a brassói székely alkalmazottak, Szakács János a székelyszenterzsébeti földművesek s Szécsi Sándor a segesvári székely alkalmazottak nevében helyezett el egy-egy koszorút a sírra. Külön kell megjegyeznünk a segesvári Petőfi-ünnepség egyetlen román szónokát, Francisc Tina szászrégeni vasmunkást, aki koszorúját a következő románul mondott szavakkal tette le a sírra: „A szászréeni román munkások nevében koszorút áztam a szabadságharcos Petőfi sírjára!” A vallásszabadság városából, Tordáról, küldött koszorút Márton Ferenc, a segesvári magyarság virágait Dénes János és Csutak József helyezte a talapzatra. Az emlékoszlopnál lefolyt ünnepség minden szónoklatát külön bemondó és hangszórókészülék továbbította a sírkertbe már be nem jutott s a szabad mezőn s országúton hullámzó tömeghez. Este a segesvári városháza színháztermében újabb nagyméretű emlékünnepély zajott le a melléktermeket is megtöltő hatalmas közönség jelenlétében. Az est 5 oldd" SPERIVUMI Útlevél nélkül, csak 1 személyazonossági igazolvánnyal BRASSÓBÓL INDUL: aug. 10 reggel 4-kor BUDAPESTRE ÉRKEZIK: aug. 10, este BUDAPESTRŐL VISSZA: aug. 16-án BRASSÓBA ÉRKEZIK: aznap hajnalban. Az Itazás ára: Lei 3.350*személyenként oda és vissza, számozott 3-ik osztályú vagonokban. A budapesti szálloda és kirándulások költségei lejben fizethetők. BEIRATKOZÁSI HATÁRIDŐ: 1939 augusztus 2.-ig Beiratkozások: i@Enania menetjegyirodában (volt Europa) BRASOV, STRADA REGELE CAROL 49. (Brassói Lapokkal szemben). Telefon 255. műsorából kiemeljük a Csíkszeredai Dal és Zeneegylet Kodály-előadását, az udvarhelyi munkástestedzők Petőfi-szavalókórusát s a brassói Magyar Dalárda teljesítményeit. A KOLOZSVÁRI MAGYARSÁG IS EGYSÉGESEN HÓDOLT A SZABADSÁGHARCOS KÖLTŐ ESZMÉINEK Ez idén a kolozsvári magyarság is nagyméretű ünnepségen áldozott Petőfi halhatatlan, emlékének. A hetekkel ezelőtt megalakult Petőfi Emlékbizottság felhívására többezer főnyi tömeg gyűlt egybe a Magyar Színházban,, ahol a Magyar Népközösség nevében Asztalos Sándor dr. ügyvéd, a lakosság nevében pedig Nagy István és Jordáky Lajos, a munkásság szónokai s Szabó Árpád lapszerkesztő tartottak beszédet. A román munkásság nevében Surdu Mihai tartott emlékbeszédet a világszabadság költőjéről. A szónokok Petőfi demokratikus hitvallásának a mai időkre is kötelező tanulságait feszegették s a szabadság, egyenlőség és testvériség szellemében fogalmazták meg az erdélyi magyarság korszerű szükségleteit. A műsoron a kolozsvári munkás- és földészdalkarok Petőfi-dalokkal szerepeltek. A Petőfi-ünnepély közönsége táviratban üdvözölte a segesvári Petőfi-ünnepélyek résztvevőit. A TEMESVÁRI PETŐFI-ÜNNEPÉLYEKET NEM ENGEDÉLYEZTÉK A Bánsági Magyar Népközösség vasárnapra Petőfi-emlékünnepélyt tervezett a Temesvár határában lévő újszabadfalui Petőfi-emlékműnél, a hatósági engedély azonban nem érkezett meg. A Népközösség vezetősége így csak koszorút helyezhetett az újszabadfalui emlékműre. A bánsági magyar írók Franyó Zoltán vezetésével ugyancsak engedélyt kértek Petőfi-emlékünnepély rendezésére, a kérvényre azonban nem érkezett válasz. A bánsági magyar írók megkoszorúzták a szabadfalui Petőfi-emlékművet és ebből az alkalomból kiáltványt bocsátottak ki. A bánsági magyar írók megbizásából egyébként Kubán Endre hírlapíró koszorút helyezett el a fehéregyházi Petőfi-emlékműre és ugyanakkor felolvasta a kiáltvány szövegét is.__________________________ Minden tartalékos tisztnek tisztáznia kell helyzetét A nagyvezérkar közleményt adott ki, amelyben felszólítja a katonai helyzetüket (pontos csapatbeosztásukat) nem ismerő tartalékos tiszteket, valamint azokat, akik 1939—1940-re több csapategységtől kaptak behívót, hogy felvilágosításért forduljanak írásban a honvédelmi minisztérium személyzeti igazgatóságának tartalékos tiszti ügyosztályához (Directia personalului, Bíróul 6 Ofiteri de rezerva). Kérésükben tüntessék fel polgári helyzetüket és állandó lakhelyüket, is. A nagyvezérkar egyben felkérte a polgári hatóságokat, valamint a vállalatok vezetőit, hogy vizsgálják felül a tartalékos tisztek helyzetét és azokat, akiknek ügye nincs rendben, kötelezzék helyzetük tisztázására. Minden olyan tartalékos tisztet, akiről megállapítják, hogy nem ismeri pontosan beosztását, katonai bíróság elé állítják. A közleményt Tencscu tábornok, a nagyvezérkar főnök© írta alá.