Brassói Lapok, 1939. november (45. évfolyam, 252-277. szám)
1939-11-01 / 252. szám
1939. november 1 m.l OLASZORSZÁG ÉS AZ ANKARAI SZERZŐDÉS A BL számára írta GEORG POPOFF (Róma) Olaszország nagyon tartózkodó és kételkedő magatartást tanúsít az ankarai egyezménnyel szemben. Az olasz megnyilatkozások ritkák és rendkívül szárazak. De számos beszélgetésből, amelyet folytattunk, elég világosan látható, hogy az angol-francia-török szövetségi szerződés megkötésének hírére az első olasz megnyilatkozás érthető módon az a felismerés volt, hogy a szerződés valamilyen formában az olasz érdekkörökbe is belenyúlik és bizonyos mértékben korlátozni akarja Olaszország mozgási szabadságát. Mégsem ez a legfőbb oka annak, hogy az olaszok, valamint a velük barátságban álló dunai és Balkán-államok római képviselői valamelyes aggódással néznek a török szerződés esetleges további kihatásai elé. Persze, szívesen hisznek az angoloknak, akik ma azt hangoztatják, hogy a szerződés „nem irányul Olaszország ellen” és hogy Anglia, valamint Törökország, éppen úgy, mint Olaszország „egyaránt érdekelt fél abban, hogy a Balkánon fenntartható legyen a béke és status quo.” Az ilyen természetű biztosítgatásokat Rómában ma — mint mondottuk — szívesen elhiszik. De mindenki felteszi a kérdést, hogy vájjon mit hoz a holnap? Vájjon az a szerződés — kérdik Rómában — nem rontott-e az amúgy is feszült balkáni helyzeten? Ott van például a szerződés hatodik szakasza, amely a Szovjetszövetség és egy, vagy több Balkán-állam közötti viszály esetére felmenti Törökországot attól a kötelezettségtől, hogy segítségére siessen a megtámadott Balkán-államnak. Ez a pont, úgy látszik, bizonyos mértékig gátat akar vetni annak, hogy egy esetleges helyi jellegű balkáni viszály túlságosan elharapózzék. Mégis ennek az utóbbi napokban sokszor emlegetett szakasznak az olvasása közben az olaszok akaratalanul is Butler angol külügyi államtitkárnak az ankarai egyezmény megkötése előtt néhány nappal az alsóházban tett szenzációs kijelentésére gondolnak, amely szerint a Lengyelországnak adott angol függetlenségi biztosíték csak Németországra vonatkozott, nem pedig Szovjetoroszországra is. Nincs-e vájjon — kérdik önkéntelenül is Rómában — az ankarai egyezménynek is valamilyen hasonló titkos záradéka egyik, vagy másik Balkán-állammal kapcsolatban? Rómában egyáltalán nem biztosak abban, hogy nem létezik egy ilyen záradék. Minthogy tehát sem Törökország és előreláthatóan sem Anglia nem köteles egyik, vagy másik Balkán-állam ellen irányuló szovjetorosz támadás esetén a megtámadott segítségére sietni, Olaszországban meglehetősen tamáskodó a hangulat azzal az angol megnyugtatással szemben, hogy az angol-francia-török szövetségi szerződés „még jobban megszilárdította a Balkán semlegességét”. A mindenféle nem örvendetes bonyodalmaktól eltekintve, amelyek adott körülmények között veszélyeztethetik a Balkán békéjét, még más okai is vannak annak, amiért Olaszország úgy hiszi, hogy a most megkötött angol-francia-török katonai szerződés várható kihatásaival szemben bizonyos aggodalom töltheti el. A legfontosabb ok ezek közül a Dardanellák kérdése, amely éppen úgy, mint évtizedekkel és évszázadokkal ezelőtt, várat-lanul ismét a hatalmak közti versengés tárgya lett. Az utóbbi hetekben és hónapokban Ankarában a török lapok, vala-mint különböző török államférfiak azt a tételt állították fel, hogy „Törökország, mint eddig is, a Balkán-álamok védelme-zőjének szerepét tölti be”. Ezeket és a hasonló kijelentéseket Olaszország ter-mészetesen nem vette éppen szó szerint. Rómában nagyon jól tudják, egyetlen dunai és Balkán-állam sem vágyik arra, hogy visszakerüljön az egykori török uralom alá. De ez a szólásmondás, amely szerint Törökország a Balkán-államok védnökének tekinti magát, azonnal más is sokkal valóságszerűbb értelmet kap, mihelyt Törökország angol segítséggel lehetőséghez jut, hogy azt a helyzetét, amelyet a tengerszorosoknál elfoglal, az eddiginél sokkal messzebbmenő mértékban kihasználja. Olaszország részére nagy megkönnyebbülés volt, hogy a tervezett szovjetorosz-török paktum a Moszkva által akart formában meghiúsult és ilyenformán a török-orosz együttműködés a Balkánon egyelőre nem valósult meg. De az angol-francia-török katonai szövetség megkötése emlékezteti Olaszországot az angol politika régi álmára, hogy Anglia a gibraltári és szuezi tengerszorosokon kívül a Dardanellák felett is, ha Törökországgal közösen is, uralkodjék. Rómában máris olyan hírek keringenek, amelyek szerint Weygand és Wavell antant-tábornokok többhetes ankarai tartózkodásának fő célja az volt, hogy előkészítsék egy körülbelül 100.000 főnyi angol-francia katonai különítménynek a Dardanellákhoz való kiküldését. Ez az esemény, ha bekövetkeznék, természetesen még messzebbmenően és pedig Olaszország részére negatív irányban változtatná meg a helyzetet Európa délkeleti részén. És ezeknek a céloknak további követése esetén — gondolják Rómában — nagyon kevés joggal lehetne a „Földközi tenger keleti részében való béke fenntartásáról” beszélni. Annak ellenére, hogy már hónapok óta tervezték, az angol-francia-török katonai szövetség megkötése tehát, ahogy Rómában látják, úgy a Balkánon, mint a Földközi tenger keleti részén, nemcsak meszszemenő módon megváltoztatta a helyzetet, hanem azt az aggodalmat is felvetette, hogy ezzel mlég nincs vége a fordulatnak és minden valószínűség szerint még további döntő változások következnek be a legközelebbi jövőben Európa délkeleti részén. Rómában egész világosan látják, hogy Anglia fáradhatatlanul folytatja azt a törekvést, amellyel lehetőleg minél több államot akar mozgósítani — ha nem is katonailag, de politikai és gazdasági téren — Németország ellen. Nagyon jelemző, hogy a Törökországgal kötött szerződés aláírása napján azt jelentették Londonból, hogy az angol külpolitika legközelebbi két célja a következő: 1. Az éppen megkötött angol-franciatörök katonai szövetség ellenére mégis meg kell valósítani a tervezett török-szovjetorosz barátsági szerződést és ezzel megfelelő biztonságot szerezni Szovjetoroszországnak a jelenlegi európai háborúval szembeni további magatartása tekintetében. 2. Angliának mindent el kell követnie, ami módjában van, annak érdekében is, hogy megjavítsa Törökország és Olaszország között a viszonyt és ezáltal további biztosítékot teremtsen magának egész Délkeleteurópa helyzetét illetőleg. Az angol politikának ilyen messzemenő terveivel szemben, amelyek Európának erre a részére vonatkoznak, felvetődik a kérdés: hogyan képzeli el Olaszország a maga bekapcsolódását ebbe a helyzetbe? Erre vonatkozólag — mint már említettük — egyelőre még nagyon kevés támpont van. Minél nagyobb az a tevékenység, melyet a hadviselő felek kifejtenek és ennek következtében minél inkább növekedik a további bonyodalmak veszélye, Olaszország annál tartózkodóbb. Ez az óvatos olasz politika azonban tökéletesen egyezik a dunai és Balkán-államok nagy többségének a kívánságával és magatartásával. Ezért tartják Rómában valószínűnek, hogy az a hajlandóság, amely a dunai és Balkán-államok körében a háború kezdete óta amúgy is megvolt az Olaszországra való szorosabb támaszkodás terén, most még kifejezettebb formában fog megnyilatkozni és ebből a szempontból a nyugati hatalmak és Törökország között megkötött szövetségi szerződés végeredményben Olaszországra nézve is előnyös lesz. bizottság vasárnaptól kezdődőleg Moszkvában folytatja működését. MEGKEZDŐDÖTT A LETTORSZÁGI KATONAI TÁMPONTOK MEGSZÁLLÁSA (Moszkva, Rador) A Havas-ügynökség jelenti, hogy a lettországi katonai támpontok megszállására induló első szovjet csapatszállítmány vasárnap reggel befutott a határon fekvő Zilupa állomásra. A szovjet csapatot Latgale tábornok, a lett hadsereg egyik hadoszályparancsnoka üdvözölte. A lett díszszázad zenekara játszotta az Internacionálét, míg a szovjet csapat zenekara rázendített a lett himnuszra. (Riga, Rador) Apsitis lett külügyminiszter és Kotze német követ aláírták a lettországi németek visszatelepítésére vonatkozó egyezményt (Róma, Dunaposta) A Popolo d’Italia jelentése úgy tudja, hogy a most összeülő szovjet parlament e 4 kérdést vitatja meg: 1. A volt lengyel területek bekebelezése a Szovjetszövetségbe. 2. A Szovjetszövetség politikája a balti államokkal szemben. 3. A Szovjetszövetség és Németország második baráti egyezménye. 4. A Szovjetszövetség viszonya a többi nagyhatalmakhoz. Arádon röpcédulákkal hívják fel a lakosságot az utólagos állampolgári jelentkezésre Arad, október 30. Az utólagos állampolgársági bejegyzésről szóló legújabb törvény végrehajtása kapcsán Arad város vezetősége azt tanulmányozza, hogy miképpen egyszerűsítsék a kérvényezési eljárást Valószínűleg új kérvényt kérnek majd a felektől, de ezeknek jogukban áll hivatkozni a régi kérvény számára, sőt esetleg vissza is kaphatják a régi iratokat, hogy azokkal szerelljék fel új beadványaikat A város egyébként a kérvényezés lehetőségét a legszélesebb körben népszerűsíteni akarja és ezért falragaszokon, valamint házról házra terjesztett röpcédulákkal hívja majd fel erre a Lakosság figyelmét Semleges döntőbírósághoz fordul Finnország, ha a moszkvai tárgyalás eredménytelenül végződne Helsinki vélemények szerint hosszú ideig eltartanak az orosz tárgyalások és finn küldöttség valószínűleg kedden tér vissza Moszkvába Október 31-én ül össze a szovjet parlament, hogy kimondja a Lengyel tervetek bekebezését volt (Helsinki, Rador) A finn kormány tagjai vasárnap délután megbeszélést folytattak a parlamenti pártok vezetőivel a Szovjetunió javaslatairól. A kormány e megbeszélések alapján új utasításokat dolgoz ki a Moszkvába visszatérő finn küldöttség számára. (Kopenhága, Dunaposta) A dán fővárosba még nem érkezett hivatalos értesítés arról a válaszról, amelyet a finn kormány a legutóbbi moszkvai javaslatokra ad. Hire jár, hogy Finnország a tárgyalások kudarca esetén semleges döntőbíróság igénybevételét ajánlja. Finn részről hivatkoznak az 1932. évi finn—szovjet szerződésre, amelynek értelmében a két ország közti esetleges nézeteltérések csakis békés úton intézhetők el. A finn küdöttség valószínűleg kedd este utazik ismét Moszkvába. Helsinki politikai körökben hosszú tárgyalásokra számítanak. (Stockholm, Dunaposta) A svéd kormány újabb 4 évjáratot hívott be katonai szolgálatra. Ezzel szemben, mint hire jár, ugyanannyi tartalékost leszerelnek a korábban behívottak közül. (Moszkva, Rador) Nyugatfehéroroszország Bialystokban összeült nemzetgyűlése kimondotta a Szovjetszövtséghez való csatlakozását, valamint a szovjetrendszer bevezetését. (Moszkva Radar) A DNR sajtóügynökségjelentése szerint a szovjet parlament, amely október 31-ikén ül össze, napirendjének legfőbb pontjaként ünnepélyesen kimondja a volt lengyel területeknek a Szovjetunióhoz való csatolását. A parlamentben a nyugatukrajnai és nyugatfehéroroszországi nemzetgyűlések is képviseletet kapnak. (Vilna, Rador) A Reuter-ügynökség jelentése szerint Vilnában a bevonuló litván csapatokat ünnepélyes fogadtatásban részesítették. A litván, orosz, lengyel és zsidó népközösségek vezetői üdvözlő beszédeket mondtak. A litván közönség leírhatatlan lelkesedéssel köszöntötte a litván hadsereg felvonuló egységeit, míg a lengyel lakosság csendesen viselkedett Vasárnapra virradóan, három heti hallgatás után újból megjelentek a vilnai litván, lengyel és zsidó újságok. (Moszkva, DNR) A Német Birodalom és a Szovjetunió érdekhatárainak megállapításit rendez német-szovjet vegyes 3 okte' Japán nem szándékozik tárgyalni Angliával és Amerikával (Tokió, Dunapesta) A Comex japán sajtóiroda közlése szerint a külügyminisztérium tájékoztató irodájának vezetői kijelentette, hogy a japán kormánynak a jelen pillanatban nem áll szándékában Angliával és az Amerikai Egyesült Államokkal tárgyalásokat kezdeni függő kérdések megoldására. Ami a helyettes külügyminiszternek Craigie tok'oi angol nagykövettel folytatott legutóbbi megbeszélését illeti, az csak táj.k..zindó jellegű eszmecsere volt. Takarékossá! ! meggazdagít Fém takarékpersely olyan berendezéssel, amely jelzi a bedobott 10 lejeseket és mutatja, mennyi gyűlt össze Önműködőleg csak akkor nyitik ki, ha 1000 lejt tartalmaz. A használat végtelenségig megismételhető. Kapható: M. et M. KESTENBAND Bucuresti, Str. Selaxi No. 9., darabonként 100 lejért. Az egész országba szállítjuk 100 lej — plusz 30.— szállítási díj ellenében, utánvéttel. Román királyi szabadalom