Brassói Lapok, 1939. november (45. évfolyam, 252-277. szám)

1939-11-01 / 252. szám

1939. november 1 m.­l OLASZORSZÁG ÉS AZ ANKARAI SZERZŐDÉS A B­­L számára írta GEORG POPOFF (Róma) Olaszország nagyon tartózkodó és ké­telkedő magatartást tanúsít az ankarai egyezménnyel szemben. Az olasz meg­nyilatkozások ritkák és rendkívül szára­­zak. De számos beszélgetésből, amelyet folytattunk, elég világosan látható, hogy az angol-francia-török szövetségi szer­ződés megkötésének hírére az első olasz megnyilatkozás érthető módon az a fel­ismerés volt, hogy a szerződés valami­lyen formában az olasz érdekkörökbe is belenyúlik és bizonyos mértékben korlá­tozni akarja Olaszország mozgási sza­badságát. Mégsem ez a legfőbb oka an­nak, hogy az olaszok, valamint a velük barátságban álló dunai és Balkán-álla­mok római képviselői valamelyes aggó­dással néznek a török szerződés esetle­ges további kihatásai elé. Persze, szíve­sen hisznek az angoloknak, akik ma azt hangoztatják, hogy a szerződés „nem irá­nyul Olaszország ellen” és hogy Anglia, valamint Törökország, éppen úgy, mint Olaszország „egyaránt érdekelt fél ab­ban, hogy a Balkánon fenntartható legyen a béke és status quo.” Az ilyen termé­szetű biztosítgatásokat Rómában ma — mint mondottuk — szívesen elhiszik. De mindenki felteszi a kérdést, hogy vájjon mit hoz a holnap? Vájjon az a szerződés — kérdik Rómá­ban — nem rontott-e az amúgy is feszült balkáni helyzeten? Ott van például a szerződés hatodik szakasza, amely a Szovjetszövetség és egy, vagy több Bal­kán-állam közötti viszály esetére felmenti Törökországot attól a kötelezettségtől, hogy segítségére siessen a megtámadott Balkán-államnak. Ez a pont, úgy látszik, bizonyos mértékig gátat akar vetni an­nak, hogy egy esetleges helyi jellegű balkáni viszály túlságosan elharapózzék. Mégis ennek az utóbbi napokban sokszor emlegetett szakasznak az olvasása köz­ben az olaszok akaratalanul is Butler an­gol külügyi államtitkárnak az ankarai egyezmény megkötése előtt néhány nap­pal az alsóházban tett szenzációs kijelen­tésére gondolnak, amely szerint a Len­gyelországnak adott angol függetlenségi biztosíték csak Németországra vonatko­zott, nem pedig Szovjetoroszországra is. Nincs-e vájjon — kérdik önkéntelenül is Rómában — az ankarai egyezmény­nek is valamilyen hasonló titkos záradé­ka egyik, vagy másik Balkán-állammal kapcsolatban? Rómában egyáltalán nem biztosak abban, hogy nem létezik­­ egy ilyen záradék. Minthogy tehát sem Török­ország és előreláthatóan sem Anglia nem köteles egyik­, vagy másik Balkán-ál­lam ellen irányuló szovjetorosz támadás esetén a megtámadott segítségére sietni, Olaszországban meglehetősen tamáskodó a hangulat azzal az angol megnyugtatás­sal szemben, hogy az angol-francia-török szövetségi szerződés „még jobban meg­szilárdította a Balkán semlegességét”. A mindenféle nem örvendetes bonyodal­maktól eltekintve, amelyek adott körül­mények között veszélyeztethetik a Bal­kán békéjét, még más okai is vannak an­nak, amiért Olaszország úgy hiszi, hogy a most megkötött angol-francia-török ka­tonai szerződés várható kihatásaival szemben bizonyos aggodalom töltheti el. A legfontosabb ok ezek közül a Dardanel­lák kérdése, amely éppen úgy, mint évti­­­­zedekkel és évszázadokkal ezelőtt, várat-­­­lanul ismét a hatalmak közti versengés­­ tárgya lett. Az utóbbi hetekben és hóna­­­­pokban Ankarában a török lapok, vala-­­­mint különböző török államférfiak azt a­­ tételt állították fel, hogy „Törökország,­­ mint eddig is, a Balkán-álamok védelme-­­­zőjének szerepét tölti be”. Ezeket és a­­ hasonló kijelentéseket Olaszország ter-­­­mészetesen nem vette éppen szó szerint. Rómában nagyon jól tudják, egyetlen du­nai és Balkán-állam sem vágyik arra, hogy visszakerüljön az egykori török ura­lom alá. De ez a szólás­mondás, amely szerint Törökország a Balkán-államok védnökének tekinti magát, azonnal más is sokkal valóságszerűbb értelmet kap, mihelyt Törökország angol segítséggel lehetőséghez jut, hogy azt a helyzetét, a­melyet a tengerszorosoknál elfoglal, az eddiginél sokkal messzebbmenő mérték­­ban kihasználja. Olaszország részére nagy megkönnyebbülés volt, hogy a ter­vezett szovjetorosz-török paktum a Moszkva által akart formában meghiúsult és ilyenformán a török-orosz együttmű­ködés a Balkánon egyelőre nem való­sult meg. De az angol-francia-török ka­tonai szövetség megkötése emlékezteti Olaszországot az angol politika régi ál­mára, hogy Anglia a gibraltári és szuezi tengerszorosokon kívül a Dardanellák fe­lett is, ha Törökországgal közösen is, uralkodjék. Rómában már­is olyan hírek keringenek, amelyek szerint Weygand és Wavell antant-tábornokok többhetes an­karai tartózkodásának fő célja az volt, hogy előkészítsék egy körülbelül 100.000 főnyi angol-francia katonai különítmény­nek a Dardanellákhoz való kiküldését. Ez az esemény, ha bekövetkeznék, természe­tesen még messzebbmenően és pedig­­ Olaszország részére negatív irányban vál­­­­toztatná meg a helyzetet Európa délkeleti részén. És ezeknek a céloknak további követése esetén — gondolják Rómában — nagyon kevés joggal lehetne a „Föld­közi tenger keleti részében való béke fenntartásáról” beszélni. Annak ellenére, hogy már hónapok óta tervezték, az angol-francia-török katonai szövetség megkötése tehát, ahogy Rómá­ban látják, úgy a Balkánon, mint a Föld­közi tenger keleti részén, nemcsak mesz­­szemenő módon megváltoztatta a hely­zetet, hanem azt az aggodalmat is felve­tette, hogy ezzel mlég nincs vége a fordu­latnak és minden valószínűség szerint még további döntő változások következ­nek be a legközelebbi jövőben Európa délkeleti részén. Rómában egész világo­san látják, hogy Anglia fáradhatatlanul folytatja azt a törekvést, amellyel le­hetőleg minél több államot akar moz­gósítani — ha nem is katonailag, de po­litikai és gazdasági téren — Németor­szág ellen. Nagyon jelemző, hogy a Tö­rökországgal kötött szerződés aláírása napján azt jelentették Londonból, hogy az angol külpolitika legközelebbi két cél­ja a következő: 1. Az éppen megkötött angol-francia­­török katonai szövetség ellenére mégis meg kell valósítani a tervezett török-szov­­jetorosz barátsági szerződést és ezzel megfelelő biztonságot szerezni Szovjet­­oroszországnak a jelenlegi európai hábo­rúval szembeni további magatartása te­kintetében. 2. Angliának mindent el kell követnie, ami módjában van, annak érdekében is, hogy megjavítsa Törökország és Olasz­ország között a viszonyt és ezáltal továb­bi biztosítékot teremtsen magának egész Délkeleteurópa helyzetét illetőleg. Az angol politikának ilyen messzemenő terveivel szemben, amelyek Európának erre a részére vonatkoznak, felvetődik a kérdés: hogyan képzeli el Olaszország a maga bekapcsolódását ebbe a helyzetbe? Erre vonatkozólag — mint már említet­tük — egyelőre még nagyon kevés tám­pont van. Minél nagyobb az a tevékeny­ség, melyet a hadviselő felek kifejtenek és ennek következtében minél inkább növe­kedik a további bonyodalmak veszélye, Olaszország annál tartózkodóbb. Ez az óvatos olasz politika azonban tökéletesen egyezik a dunai és Balkán-államok nagy többségének a kívánságával és magatar­tásával. Ezért tartják Rómában valószí­nűnek, hogy az a hajlandóság, amely a dunai és Balkán-államok körében a há­ború kezdete óta amúgy is megvolt az Olaszországra való szorosabb támaszko­dás terén, most még kifejezettebb formá­ban fog megnyilatkozni és ebből a szem­pontból a nyugati hatalmak és Törökor­szág között megkötött szövetségi szerző­dés végeredményben Olaszországra nézve is előnyös lesz. bizottság vasárnaptól kezdődőleg Moszk­vában folytatja működését. MEGKEZDŐDÖTT A LETTOR­SZÁGI KATONAI TÁMPONTOK MEGSZÁLLÁSA (Moszkva, Rador) A Havas-ügynökség jelenti, hogy a lettországi katonai tám­pontok megszállására induló első szov­­jet csapatszállítmány vasárnap reggel be­futott a határon fekvő Zilupa állomásra. A szovjet csapatot Latgale tábornok, a lett hadsereg egyik hadoszályparancsnoka üdvözölte. A lett díszszázad zenekara­­ játszotta az Internacionálét, míg a szov­jet csapat zenekara rázendített a lett him­nuszra. (Riga, Rador) Apsitis lett külügymi­niszter és Kotze német követ aláírták a lettországi németek visszatelepítésére vo­natkozó egyezményt (Róma, Dunaposta) A Popolo d’Italia jelentése úgy tudja, hogy a most össze­ülő szovjet parlament e 4 kérdést vi­tatja meg: 1. A volt lengyel területek be­kebelezése a Szovjetszövetségbe. 2. A Szovjetszövetség politikája a balti álla­mokkal szemben. 3. A Szovjetszövetség és Németország második baráti egyez­ménye. 4. A Szovjetszövetség viszonya a többi nagyhatalmakhoz. Arádon röpcédulákkal hívják fel a lakos­ságot az utólagos állampolgári jelentkezésre Arad, október 30. Az utólagos állampolgársági bejegy­zésről szóló legújabb törvény végre­hajtása kapcsán Arad város vezetősége azt tanulmányozza, hogy miképpen egyszerűsítsék a kérvényezési eljárást Valószínűleg új kérvényt kérnek majd a felektől, de ezeknek jogukban áll hi­vatkozni a régi kérvény számára, sőt esetleg vissza is kaphatják a régi ira­tokat, hogy azokkal szerelljék fe­l új be­adványaikat A város egyébként a kérvényezés le­hetőségét a legszélesebb körben nép­szerűsíteni akarja és ezért falragaszo­kon, valamint házról házra terjesztett röpcédulákkal hívja majd fel­ erre a La­kosság figyelmét Semleges döntőbírósághoz fordul Finnország, ha a moszkvai tárgyalás eredménytelenül végződne Helsinki vélemények szerint hosszú ideig eltartanak az orosz tárgyalások és finn küldöttség valószínűleg kedden tér vissza Moszkvába Október 31-én ül össze a szovjet parlament, hogy kimondja a Lengyel terv­etek bekebe­­zését volt (Helsinki, Rador) A finn kormány tag­jai vasárnap délután megbeszélést foly­tattak a parlamenti pártok vezetőivel a Szovjetunió javaslatairól. A kormány e megbeszélések alapján új utasításokat dolgoz ki a Moszkvába visszatérő finn küldöttség számára. (Kopenhága, Dunaposta) A dán fővá­rosba még nem érkezett hivatalos értesí­tés arról a válaszról, amelyet a finn kor­mány a legutóbbi moszkvai javaslatokra ad. Hire jár, hogy Finnország a tárgyalá­sok kudarca esetén semleges döntőbíró­ság igénybevételét ajánlja. Finn részről hivatkoznak az 1932. évi finn—szovjet szerződésre, amelynek értelmében a két ország közti esetleges nézeteltérések csakis békés úton intézhetők el. A finn küdöttség valószínűleg kedd este utazik ismét Moszkvába. Helsinki politikai kö­rökben hosszú tárgyalásokra számítanak. (Stockholm, Dunaposta) A svéd kor­mány újabb 4 évjáratot hívott be katonai szolgálatra. Ezzel szemben, mint hire jár, ugyanannyi tartalékost leszerelnek a korábban behívottak közül. (Moszkva, Rador) Nyugatfehérorosz­­ország Bialystokban összeült nemzetgyű­lése kimondotta a Szovjetszövtséghez való csatlakozását, valamint a szovjet­rendszer bevezetését. (Moszkva Radar) A DNR sajtóügynök­ség­­jelentése szerint a szovjet parlament, amely október 31-ikén ül össze, napirend­jének legfőbb pontjaként ünnepélyesen kimondja a volt lengyel területeknek a Szovjetunióhoz való csatolását. A parla­mentben a nyugatukrajnai és nyugatfe­­héroroszországi nemzetgyűlések is kép­viseletet kapnak. (Vilna, Rador) A Reuter-ügynökség jelentése szerint Vilnában a bevonuló lit­ván csapatokat ünnepélyes fogadtatásban részesítették. A litván, orosz, lengyel és zsidó népközösségek vezetői üdvözlő be­szédeket mondtak. A litván közönség le­írhatatlan lelkesedéssel köszöntötte a lit­ván hadsereg felvonuló egységeit, míg a lengyel lakosság csendesen viselkedett Vasárnapra virradóan, három heti hall­gatás után újból megjelentek a vilnai lit­ván, lengyel és zsidó újságok. (Moszkva, DNR) A Német Birodalom és a Szovjetunió érdekhatárainak megál­lapításit rendez német-szovjet vegyes­ 3 okte' Japán nem szándékozik tár­gyalni Angliával és Amerikával (Tokió, Dunapesta) A Comex japán sajtóiroda közlése szerint a külügymi­nisztérium tájékoztató irodájának veze­­tői kijelentette, hogy a japán kor­mánynak a jelen pillanatban nem áll szándékában Angliával és az Amerikai Egyesült Államokkal tárgyalásokat kez­deni­­ függő kérdések megoldására. Ami a helyettes külügyminiszternek Craigie tok'oi angol nagykövettel folytatott leg­utóbbi megbeszélését illeti, az csak tá­­j.­k..zindó jellegű eszmecsere volt. ­ Tak­arékossá! ! megg­azdagít Fém takarékpersely olyan berende­zéssel, amely jelzi a bedobott 10 leje­­seket és mutatja, mennyi gyűlt össze Önműködőleg csak akkor nyitik ki, ha 1000 lejt tartalmaz. A használat végtelenségig megismé­telhető. Kapható: M. et M. KESTENBAND Bucuresti, Str. Selaxi No. 9., dara­bonként 100 lejért. Az egész országba szállítjuk 100 lej — plusz 30.— szállítási díj ellenében, utánvéttel. Román királyi szabadalom

Next