A Magyar Bridge, 1934 (2. évfolyam, 1-14. szám)
1934-01-01 / 1-2. szám
renc mint főszerkesztő, dr. Hernád István mint felelős szerkesztő, további munkássága pedig biztosítja, hogy A Magyar Bridge miként a múltban, úgy ezután is az összes magyar bridzsezők barátja, tanácsadója, a magyar színeket képviselő szervezetek képviselője óhajt maradni. Az ország és a külföld kiváló mestereinek együttműködése, rajtuk keresztül a magyar bridzs tömegeivel való tökéletes és szerves kapcsolat fenntartása lesz a jövőben is fő célunk. Ezekhez a célkitűzésekhez kérjük az ország annyi dicsőséget szerzett versenyzőinek együttműködését. Nem feledkezünk azonban meg arról, hogy A Magyar Bridge ezenkívül kedves játékunk iránt érdeklődők hatalmas tömegeinek orgánumaés a mi osztályrészünk az a munka, hogy a bridzsezők mindazt megtalálják lapunkban, amit tőlünk joggal elvárhatnak. Köszöntjük tehát olvasóinkat az új esztendő küszöbén és azt kívánjuk, hogy a bridzs az az egyesítő, nemes szellemi szórakozás maradjon, amely sok-sok kellemes órát szerez mindnyájunknak. A Vanderbilt-Cup küzdelmei nagy meglepetéssel végződtek Amerikában sokáig a Vanderbilt-Cup küzdelmei döntötték el, hogy melyik teamet tekintik az amerikai első klasszis legkiválóbb képviselőjének. Évekig a Culbertson-félie vagy más, a The Bridige World-hoz közelálló játékosokból megalakult csapatok vitték el a pálmát, csupán 1930-ban és tavaly, jobban mondva 1932-ben győztek az önök riválisok, a „Fouir kőrisemen”, majd a Sims—Vanderbilt— von Zedwiitz—Hymes csapat tagjai. Az amerikai Vanderbilt Cup az ottani bajnoki küzdelmek bevezetése után is Debby maradt, melyen ezúttal november 8-án és 9-én kiesési alapon 28 csapat vett részt, köztük négy „élcsapat”, azaz olyanok, akik a győzelem reményében, favoritként indultak. Ezek közé tartozott a tavalyi kupagyőztes Sima csapat,, továbbá a Culbertson—Lightner—Culbertsonné—Morehead csapat, az ugyancsak Culbertsonhez közelálló Jacoby— Schenkem—Gottlieb—Buristine csapat (ezek voltak a főfavoritok) és végül a Watsons—Fry—Frey—Bamnes csapat,, akik közt megint csak a Bridge World gárdája volt többségben. A küzdelmek óriási meglepetéssel végződtek. Mér az elődöntőben elvérzett a tavalyi kupavédő, akiket egy teljesen ismeretlen georgiai csapat Mrs. Danáét— Don Danielt—Billy Barrett—W. Cary vert meg. Ugyanakkor térdbe kényszerült a Jaboofov csapat is, melyet ezúttal Amerika legjobb kombiliiációjának neveztek,, végül kiesett a Culibertston team is, mind ismeretlen, de kitűnő játékosokból álló teamtől elszenvedett vereségek révén. A döntőibe a „nagyok” közül csak a Watson team és ezek ellen a Jacobysék felett győztes Mr. Kendon—Mr. Feuer—Mr. Abrahamsohn—Mr. Rusinow együttes került és utóbbiak a döntőiben betizonnyították, hogy méltón kerültek Jacobyéscon keresztül a végküzdelembe, miért 1160 ponttal az utolsó favoriton is győzedelmeskedtek és megszerezték Amerika legklasszikusabb vándorserlegét, a Vanderbilt-kupát. Az ismeretlen, de immár „nagycsapat” derekas munkát végzett, mert egyik team sem adta olcsón meg magát. Itt ismertetünk egy játszmát, amelyet Culbertson— Lightper mint ellen játékosok szép játékkal buktatták meg ellenfeleiket, 3 szamzaduban, ami azonban nem volt elég a győzelemhez. A lapok: Észak ellen, mint felvevő ellen Culbertson Kelet helyén kis körrel indult. Felvevő ütéshez került és pikket hívott,, asztalról a pikk dámával ment, amit * 9 6 R? A B 3 0 B 2 4. ARB654 * A 8 É ♦ B 10 5 10 8 5 Ny K (J D 9 7 Z 0 A D 9 7 4 p. 0 10 6 5 * 10 8 7 ♦ D 9 3 * K D 7 4 3 2 9 K 64 0 K 8 3 * 2