Budapest, 1881. március (5. évfolyam, 59-89. szám)
1881-03-26 / 84. szám
84-ik szám. (2) A polgári házasság, Budapest, március 26. Olvasóink előtt fekszik egész terjedelmében az a várva várt törvényjavaslat, melyet másfél évtized óta sürgetett a közvélemény; melynek előterjesztésére másfél évtized óta minden évben utasította a kormányt a parlament; melynek szükségességét mindenki belátta, melyet a korszellem hangosan követelt. Megvan tehát a polgári házasságról szóló törvényjavaslat, meg van igen, de nincs benne köszönet! Ez a törvényjavaslat nem a polgári házasságról szól, hanem egyedül a zsidók és a keresztyének közötti házasság lehetőségéről; ez a törvényjavaslat nem egy szabadelvű kormánynak, ez egy papi kormánynak a törvényjavaslata. Ez a törvényjavaslat nem tisztázza a házassági jognak összekuszált kérdéseit, nem oldja meg a házassági kötelékből származó zilált viszonyokat, nem felel meg sem a kor szellemének, sem a mindennapi szükségnek; ez a törvényjavaslat nem rendezi az állam és az egyház viszonyát, nem adja meg az államnak azt a jogot, amely az államot megilleti; ez a törvényjavaslat gúny tárgyává teszi a polgári házasságot, s csak arra való, hogy a polgári házasságot értékétől megfoszsza s a kötelező polgári házasságnak eleve is útját vágja; ehez a törvényjavaslathoz a címet és az első szakaszt csak úgy oda hazudták ! Ha eddig semmi sem, úgy e törvényjavaslat napnál is világosabban bizonyítja azt, miszerint a Tisza-kormány irtózik a szabadelvűségtől, a sza-_____ u u p A p JL s_T______ hadelvű intézményektől; hogy e kormánytól a szükségnek megfelelő reformokat várni lehetetlen; hogy e kormány a legszebb eszmét is tönkre silányítja s a nemzetet a műveltség, a korszellem kívánalmaihoz képest egy lépéssel sem akarja tovább vinni! Midőn Ausztriában behozták az ideiglenes, a kivételes polgári házasságot, Magyarországon mindenki f ég rendszabálynak ítélte, mindenki azt mondta róla, hogy a barátokat ki nem elégíti, az elleneket pedig elkeseríti, így tehát rossz, midőn Magyarországban egy évtizeddel ezelőtt az a hír terjedt el, hogy a kormány a fakultatív polgári házasságot akarja behozni, Magyarországban nem volt szabadelvű ember, aki a kötelező polgári házasságot ne követelte volna. És íme, Magyarország szabadelvű kormánya még oly reformra sem képes, mint aminőt Ausztria kormánya létesített e téren; Magyarország szabadelvű kormányának a polgári házassága sem kötelező, sem fakultatív, sem szükségbeli; Magyarország szabadelvű kormányának a polgári házasságról szóló törvényjavaslata: kortesfogás, amely a klérus és a klerikálisok szavazatának megtartására és az izraeliták megnyerésére számít. Mi szükségesnek tartjuk úgy társadalmi mint nemzeti érdekeink szempontjából, hogy a zsidók elkülönzöttsége megszűnjék, hogy a zsidók és a keresztyének közötti házasság lehetővé tétessék, hogy azon polgártársaink házassága, kik külföldön kötötték azt meg, itthon érvényesnek elismertessék, de tiltakozunk az ellen, hogy ez pol-Mahomet-ben Abdallah, a nagy próféta, sebesülten feküdt; sok vérvesztés következtében elalélt. — Midőn magához jön, látja, hogy egy macska sebeit nyalja. Az Emir megcsókolta a macska hátát, s azóta esik a macska mindig talpra; vájjon ki csókolta meg Grossnak a hátát ?* r * Lír Bem tábornok Szamosujvártt hagyta utócsapatát Kiss Sándor parancsnoksága alatt; én melléje voltam rendelve; parancsunk volt másnap őt követni és Kolozsvártt vele csatlakozni. Karácsony napját Szamosujvártt töltök, vígan lakmározva; ilyen daridót nem ültem soha; minden tekintélyes polgára Szamosujvár városának ebédre hivott, s kért, nála enném meg a karácsony kalácsát, dúsan kimozatkozva malogaszőlővel; mindenki meghívását elfogadtam; resteltem a szives meghívásokat visszautasitani. Délelőtt hozzám jön Kiss Sándor s azt mondja: — Druszám ! én megszöktem hazámnan; az örmények meg vannak bomolva s mindegyik azt akarja,hogy néki ebédeljek, te hol leszesz, én is oda megyek ? — Kinek a meghívását fogadtad el ? — Egyiknek sem. — Én meg ellenkezőleg, mindegyiket elfogadtam. — Hát már most mit fogsz csinálni? — Van-e időd ? — Van. — Úgy elmegyünk mindegyikhez. E percben kopogtat be Placsintár Bálint, apámnak igen jó embere. — Azért jöttem ■— monda —hogy ebédre vigyem; az ezredes úrhoz is lesz szerencsém ? — Nem oda Buda, lassan a testtel Bálint bácsi! nem úgy verik az örményt, halljon Szombat, március 26. gári házassági törvénynek tekintessék, mert a kormány által beterjesztett törvényjavaslat, amely nem tekinti a házasságot polgári szerződésnek s igy nem utalja a házasságot oda, ahová tartozik, az állam illetékességi körébe s nem teszi azt kötelezővé, amely még csak tetszésére sem bizza a polgároknak, hogy polgári vagy egyházi hatóság előtt lépjenek házasságra, tehát fakultative sem rendelkezik, amely a házasságot még azoknak sem engedi meg, akik arra jogérvényesen léphetnek de összeadásukat az egyház megtagadja, tehát a szükségbeliségnek sem tesz eleget, ez a törvényjavaslat nem tárgyalja a polgári házasságot, hanem csakis a zsidók és keresztyének közötti házasság lehetőségét! Mi tehát míg egyrészről a zsidók és a keresztyének házasságát megengedhetőnek, a külföldön kötött házasságokat érvényeseknek tartjuk s tartatni kívánjuk, addig másrészről határozottan követeljük, hogy a címből és a törvényjavaslat első szakaszából »a polgári házasság« töröltessék, s a kormány egy úg, valóban a polgári házasságról szóló törvényjavaslat kidolgozására és beterjesztésére utasíttassék. Mi határozottan követeljük hogy, ha már ez a szabadelvű kormány nem meri a kötelező polgári házasság intézményét behozni, akkor legalább részletfizetést adjon s szabadelvűségét legalább a fakultativ, ha pedig még e miatt is irtózik a pápák átkától, akkor legalább szükségbeli polgári házassággal bizonyitsa; mert ezek nélkül polgári háokos szót, minket itt olyan szívesen fogadnak, hogy húsz helyre hívtak meg ebédre, húsz gyomrunk nincsen, de húsz helyre elmehetünk , maguknál megesszük a levest, Gajzágóéknál a húst, Simaiéknál a káposztát, Szappanosoknál a tésztát, Verzáréknál a pecsenyét, a többinél a konfektet s visszakerülünk oda, ahol a legjobb bor van; igy nem bántunk meg senkit s szent a békesség. — Nem— mondá meghatottan Bálint ur — nem, a feleségem a pecsenyét nem engedi el, hizlalt pulyka ujjnyi szalonnával szopóbárány karácsony napján. — Nagy ritkaság — mondám meglepetve — ez ugyan húsvéti sült, de ha jó kövér, döfi karácsonykor is ; tehát a pecsenyét magánál eszszük meg; áll a vásár ugye; de már most legyen szives és rendezze az ambuláns ebédet. — Igen — mondá Kiss — ezennel kinevezem gyomrunk táborkari főnökének. Bálint úr távozott. Kevés idő teltével egy csomó amphytrion kíséretében visszajött, mi nyakunkba vettük az utcát, mint egy cigánybanda: nem húztuk, de ettünk mindenütt. Midőn a negyedik vagy ötödik helyről kijövünk, Kiss karon fog s félrevezetve halkan mondja: — Druszám! én nyomot vesztek, te maradj velek; gyülőt veretek s egy óra múlva indulunk; nyergeltetek nálad is; ez nincs jól igy ; a mit velünk tesznek, azt teszik a legényekkel is. Itt itt maradunk, egy óra múlva csak a rabok lesznek józanok Szamosujvár városában; meneküljünk Capuából s kerüljük Hannibal deliciáit. Kiss Sándor kereket oldott, mi épen a kövér pulyka és szopóbárány felett tartánk holocaustot, melyben a tűz szerepét mi vivők, midőn egyszerre trombita harsog, dob pereg; nagy ijedség Jerikóban; egy bátor hazafi el_ A „BUDAPEST“ napi tárcája. Kolozsvártt* *) 1848. december 25-dikén. — TRIBBICZ SÁNDORTÓL. — Soha város vígabban nem ünnepelte karácsony napját, mint Kolozsvár ezernyolcszáznegyvennyolcban ; az öreg nem hozta a város karácsonyfájára az angyalfiát.... fél Erdélyországot. Szomorú volt Adám és Éva napja; komisz Urbán harácsolt; Wardener basáskodott; Dietzer parancsolt és cigány Kristóf botoztatott; a törvény e bitangok fia volt, sic jubeo-ja volt. A vén ember a kisnyiresi hegytetőről sólyomszárnyakkal csapott alá, megtollázta őket Kápolnánál, Deésnél; várva ugyan, de véletlenül Kolozsvárt kardcsapás nélkül bevette ; a kolozsváriak azt sem tudták hogy hogyan hívják és kicsoda. Wardener Torda felé rückwertz concentrált; komisz Urbán Válaszút és Apahida között Zsákba bujt, s onnan Besztercére kullogott, hátra hagyva utócsapatát Papfalvánál. Gross Gusztáv, a város érdemes polgármestere, örömmel üdvözölte Bemet, mint azelőtt örömmel üdvözölte Wayt, Urbánt, Wardenert, s ha kellett volna Mustafát, Caraffát, Teleki Mihály uramat, vagy Tökölyt. Gross Gusztáv egyike volt azon ritka ember-phenoménoknak, kik egészen macskatermészettel bírnak, s kik mindig és minden körülmények közt talpra esnek. Tudják-e miért esik a macska mindig talpra ? Megmondom, igy mondja az arab rege: *) Mutatvány a „Bem Albumából