Budapest, 1901. március (25. évfolyam, 60-89. szám)

1901-03-01 / 60. szám

Március 1. (2) 60. szám. „BUDAPEST“ A Székelyföld felszaba­dítása. fittflSftBAt, &uf. 23. (S. D.) A laarosvásárh­elyi tév és választás az ország figyelmét egy időre* a Székelyföld felé fordította. Ez az el­hanyagolt föld —* ez az elfeledett nép, amely bástyája volt mindig a szabad Erdélynek —* foglalkozatni kezdte az újságolvasókat. Hogyan, hát vannak még emberek, akik elveik győzedelméért meghalni is készek — mikor élni any­­nyian akarnak a haza jóvoltából?! Itt, az ország fővárosában székelő országló urak csak Úgy ismerték a szék helységet, mint amely mindig kész sza­vazó­gépeket szállítani nekik. A Székely­földet már régen besorozták a biztos kerületek közé s lassan, de biztosan pusztították ki az utolsó függetlenségi képviselőt is Bánffy alatt. Ugron­ Gábor, Molnár Józsiás, Mol­­nár József, Bariba Miklós vagy kibuktak véglegesen vagy idegenbe mentek man­dátumot vállal»­. A Székelyföldet buda­pesti bankárok és gyárosok árendálták ki s a Bánffy-féle választási hadjárat után még hírmondó sem maradt a füg­getlenségi képviselőkből. Az utolsó időben —■** időközi válasz­táson —egyszerre két kerületet hódit­ott vissza a függetlenségi és 48-as párt. Svézdivásárhely Molnár Józsiást küldte fel a főispánná kinevezett Béldi László helyett s most közelebb Marosvásárhely, a székely főváros hódította vissza az áru­lás folytán elvesztett kerületet, úgy tud­juk, hogy Székely keresztül­, Székely- Udvarhely, Csíkszereda is szervezkedik s az általános választásokra mindenik függetlenségi képviselőt akar felküldeni. A Székelyföld, mely az utóbbi évek­ben az általános elszegényedés szélére jutott s amelynek lakosságát az oláh­or­­szági kivándorlás ritkította meg, immár belátja, hogy az uralkodó kormányrend­­szert a tönk szélére jutatta s hogy a mos­­­­tani közfisügyes rend arszífd­ Mába tár segedelmet fel kell szabadítani a Székelyföldet. Az ország figyelmét ide kell fordítani, erre az istentől oly dúsan megáldott, de emberektől elhagyott pusztuló földre. Ez a föld geológiai, éghajlati, etimográfiai viszonyai és alakulatainál fogva ipar­űzésre van teremtve. Gazdag természeti erők, mérhetetlen kincsei az anyaföldnek várják a kiaknázást. Az eszes, élelmes, szívós székely nép pusztulását csak terv­szerű öntudatos akció akadályozhatja meg. Bátor, őszinte orsz. képviselők kel­jenek ide és nem leltármamelukok, akik az ötévi árenda lefizetésével a kerület iránt minden szolgálat alól felmentve ér­zik magukat. A függetlenségi eszmék széles e hazában oly biztos talajon sehol sem nyugodtak, mint most a Székelyföldön. Általuk nyeri vissza a nép a jövőbe ve­tett hitét. Ez eszmék győzedelme, szivé­nek legfőbb óhajtása. Mert ez az egyet­len út gazdasági és politikai szabadsá­­­­gához. A BUDAPEST TÁRCÁJA. Testvérek. (Szinmű 3 felvonásban. Irta Biczkó Andor. — Bemutató előadás a N Nemzeti Színházban.) A munkás-nyomort, mely egész sor bécsi és berlini modern, naturalista darabnak a kedvenc tárgya, nálunk eddigelé csak nép­színművek és életképek mutatták be, de nó­tákkal tarkítva és enyhítve. Kétségkívül az Mei télen, a­mikor a munkátlanok száma oly ijesztő módon megszaporodott: a lehető leg­aktuálisabb egy munkás-dráma, s örvendek, hogy Laczkó Andornak, a tehetséges fiatal írónak, az időpont is kedvez, a­mikor első kí­sérletét előadják. Sötét, vigasztalan és ennélfogva jórészt nem igazságos képét tárja föl előttünk a szerző. Pesszimizmusa oly túlzott, hogy már nem is tud vele megdöbbenteni, csak fejcsó­­válást provokál. De embereinek rajzában sok a helyes megfigyelés is; a darab fölépítésé­ben technikai ügyességet tanúsít, a­mi külön­ben az ilyen puritán egyszerűségű, sőt igény­telen cselekvénynél sem épen nehéz feladat. A bonyodalom hiánya: egyik főkelléke min­den telivér modern drámának, mely fősúlyt tudvalevőleg a környezet rajzára s az alakok és viszonyok erőteljes jellemzésére fektet. A „Testvérek“ szerény elnevezése he­lyett inkább „A félbemaradtak'' címét ad­hatta volna Laczkó a darabjának. Olyan két testvérről, fiúról és lányról van szó, a kijjtet szegény munkás apjuk magasabb, intelligen­sebb emberekké akart nevelni, de tanulásuk­nak a cél előtt útját állta a családi nyomor s most a fiú és a lány is ferde helyzetben ver­gődik. Érdekes és jóra való téma. Lássuk útiként elevenedik meg előttünk a darab. Szőnyi Pál (Szacsvay), mint saját fe­lesége a szemére hányja, afféle ábrándos munkás volt, még­pedig gépfelszerelő, a­ki­nek egy alkalommal a gép elszakította a fél hatját. Azóta, mint szolga tengeti életét. Fia, Károly (Mihály­fi), néhány középiskolai osz­tályt végzett, aztán ő is munkásnak állt, de mint fél­művelt ember, szocialista tanokkal vesződik és többet izgat, mint dolgozik. E miatt Slortha Kálmán gyáros (Vízvári) ki is dobja a munkásai sorából. Most már a Sző­­nyi-család ott a pince­lakásban, melynek egy spanyol fala tele van aggatva a „Budapest“ képes címlapjával, még nagyobb nyomornak néz eléje. A lány, Ima (P. Márkus Emilia) szerencsétlen színi növendék volt, most Ledényi Sándor uracsnak (Dezső) a sze­retője, de pénzt nem fogad el tőle, bár­­mint korholja érte anyja Szőnyiné (Rákosit Szidi). A meghasonlott Károly szemére­­ lány­­a húgának a szégyenét és kárörömmel elmondja, hogy Sándor urtinak menyasszo­nya van. Irna kétségbeesik, megfogadja, hogy többé magához sem engedi Sándort, de a­mikor a csábító megjelenik, örömsikoltás­sal a nyakába borul. Majd Horthy Kálmán házába pillantha­tunk be. Díszes szalonban arról fecseg a gyár­­i Sfioda vejével, Sándorral, miként­­ lehetne szépen lerázni a nyakukról az alkal­­­­matlan Irmát. Az após igen hosszú, igen eről­­t­­etett és igen ízléstelen hasonlatot mond a­­ szivarról és szivarvégről, a­melyekkel az asz­­­­szonyt allegorizálja. Aztán jön az operából I Hortháné (Szacsvayné) és leánya Jolán, a­­ menyasszony (Török Irma), pörölve, miért s nem jött értük a vőlegény. Végre a márkapár ; egyedül marad, de idilli jelenetüket hamar­­ megzavarja Irma hirtelen berontása. Éjfél­­ előtt történik e dolog az előkelő szalonban. A­­ megcsalt leány leleplezi a csábítót, mint Bos­­nyák Zoltán „Becsületbiró“-jában. A meny­asszony elájul, a szülők kétségbeesnek s a vőlegényt elkergetik. Aztán megint a pincelakás szomorú lát­ványa következik. Történni itt sem történik sok, bár sokat járnak-kelnek az emberek és még többet pörlekednek. Újra meg újra a családi nyomort hánytorgatják. Károly alszik, Irma is­­ alszik. Az öreg asszony azonban szolgálatba­n készül állam­. Jön három munkás, a­ki nem értette meg Károly szocialista beszédjét. A munkás­vezér most megmagyarázza nekik, hogy tőkét kell gyűjteniök, még­pedig a heti keresményük fölöslegéből, de a három mun­kás (Hetényi, Rózsahegyi és Kőrösmezey) kineveti az ábrándozót, sőt önzéssel vádol­ják. Ekkér csalódik Károly azokban, akikért fáradt s állását elvesztette. Apja kérésére aztán elmegy, hogy munkát keres. E közben az anya harmincegy évi házasélet után csak­ugyan elmegy szolgálni, a­mi megtöri az öreg férjet. Jön Sándor urfi még és pénzt kí­nál Irmának kárpótlásul felelet, visszautasí­tás és kidobatás a visszatért Károly részéről. ~ POLITIKAI imT~ Budapest, febr. 28. — A képviselőim holnapi ülésén az igazságügyi költségvetés részleteit tár­gyalják, továbbá ezzel kapcsolatban Visontai Somának az 1874. évi XXXIV. t.­c. módosí­tásáról (az ügyvédi nyugdíjalapról) szóló in­dítványát, végül esetleg következik, ha ráke­rül a sor, a honvédelmi tárca tárgyalása. — A függetlenségi és 48-as­­Kossuth­-párt ma este 0 órakor Ihaly Kálmán elnöklete alatt értekezletet tartott, melyen a honvédelmi tárca költségvetését vették tárgyalás alá. Többek hozzászólása után a párt különösen azon indokolással, hogy az újabb időben a honvédelem vezető­­i­­énél oly irányzatok merültek fel, melyek szerint a honvédség mint a közös hadsereg fiókintézménye szerepel, a költségvetési nem fogadja el. A párt álláspontját a képvi­selőháziban Thaly Kálmán és Tóth János fog­ják kifejteni. —­ Az agrárszenvezkedés. A „Bud. Lev.“ című agrárius kőnyomatos az agrárprogrammra nézve ezeket írja: A gazdák régi törekvése, hogy azok az óhajok és kívánságok, amelyeket az O. M. G. E. tanácskozásain a gazdakongresszuson évek során kifejezésre juttattak egy szerves prog­­rammban gyű­jtessenek össze és jöjjenek kifeje­zésre. Ez a programm összessége a magyar ag­rár­törekvéseknek, ez a magyar agrárprogramul. Csak a rosszakarat foghatta reá a fenti értekez­letre, hogy a programja alapján külön agrár­pártot akar létesíteni. Egy hang sem merült fel ebben az irányban, de igenis elhatározták azt, hogy az agrár­programmot, amely minden po­litikai párt keretében helyet foglalhat, a lehető széles körben terjesztik, népszerűsítik s az egész országban általánosan ismertté teszik, törekedve arra, hogy a képviselőjelöltek a vá­lasztásoknál ezt a programmot pártkülönbség nélkül főágukévá tegyék. Ez nem érinti a kormányt, nem a pártokat, de be fogja vinni az agrárkérdéseket a mainál nagyobb mértékben a képviselőházba. Ilyen értelmű nyilatkozatot tesz közzé ma Bauer Antal, a gazdák értekezletén résztvett kormánypárti képviselő is. •L Áss önálló vámterület mellett. Csongrád megye mai közgyűlése nagy szó­többséggel hozzájárult Heves megyének az önálló vámterület ügyében a képviselőházhoz intézett köriratához. — Bírósági kinevezések. A király • Vidovich Ferenc budapesti királyi ítélőtáblás tanácsjegyző-albirót a szentendrei királyi já­rásbírósághoz járásbiróvá, Bruck Lajos, a győri ítélőtáblához berendelt birósági jegyzőt a tébhi járásbírósághoz, B. Kiss Gyula kaposvári tör­vényszéki jegyzőt a szolnoki törvényszékhez, Buttyán József teregovai járásbírósági aljegy­zőt az ugyanottani és Kesztler Tivadar, a po­zsonyi ítélőt­táblához berendelt bírósági aljegy­zőt a galánthai járásbírósághoz albirákká ne- t vezte ki.

Next