Budapest, 1905. április (29. évfolyam, 91-119. szám)
1905-04-01 / 91. szám
(2) 91. szám. .BUDAPEST* Mintha csak az elhasznált ma- s lomke, melyet a gyepre hengerítettek, sajnálkoznék azon, hogy alatta nem nőhet a fű. — A szabadelvű párt a válság lefolyását nem irányíthatja, a megoldást nehezíteni nem kívánja. — Mennyi álnokság! Tisza és Khuen hónapok óta egyebet sem tesznek, mint lesben állva, gáncsot vetnek gróf Andrássy Gyulának! És vájjon maga a határozat, éppen most hozva és éppen úgy hozva, mi egyéb, mint a megoldás megnehezítése ? Ha százötven magyar képviselő kijelenti, hogy neki a magyar vezényszó, a magyar zászló és címer nem kell, vájjon ez erősíti a többi magyar képviselőnek fenséges nemzeti küzdelmét ? Férfiakhoz illő-e az a kétkulacsos politika, az a vénasszonyos siránkozás, hogy ők örömmel fogadnák ő felsége elhatározását, ha a hadseregben a magyar nyelvnek tért nyitna, — de másfelől óva intik a nemzetet, ne tegye kockára a benső összhang áldásait! Meggondolták-e, hogy mit jelent ez ? Ez a királyi mindenhatóság elismerését jelenti. És lehet-e teljes benső összhang nemzet és király között akkor, mikor a király a nemzet nyelve, zászlója, tehát a nemzet becsülete ellen szegezi az ő vétóját? Micsoda bolond beszéd az, hogy az 1867. évi VII. törvénycikk 11. szakasza értelmében az alkotmányos fejedelmi jog alapján tarthatja fenn a király a német nyelvet ? Alkotmányos jog-e az, mely a nemzet nyelvét és zászlaját megszégyeníti? Az nem alkotmányos jog, sőt nem is jog. Hanem azért ők mégsem a nemzet mellé állanak, hanem a német vezényszó és a feketesárga lobogó mellé, így akarván a közös hadsereget testünkből való testté, vérünkből való vérré tenni. Ezt se feledd el nemzetem! Azt is vésd emlékezetedbe, hogy amikor Ausztriának minden pártja összefogott, hogy gazdaságilag kizsarolhasson bennünket, akkor akadt egy magyar párt, mely felajánlotta nekik a segítő kezet ellened! Hát ők ismét vannak! Vannak és mozognak. Rendületlenül fognak elveik mellett helyt állani! Gyönyörű elvek! Királyi önkényuralom! Gazdasági elvérzés! Német nyelv! Fekete-sárga lobogó! Golyó és akasztófa! Segélje őket a szolgaság Istene! — A vezérlő bizottság ülése. A szövetkezett ellenzék vezérlő bizottsága holnap, szombaton délelőtt 10 órakor a függetlenségi pártkör elnöki termében értekezletet tart, amelyen a politikai helyzettel fognak foglalkozni s ennek kapcsán döntenek arra nézve is, hogy a képviselőházat április negyedikére vagy azt követő valamelyik napra az ülések megkezdése céljából összehívják-e. Az új alap. A Budapest mai vezércikke, mely rámutatott a kibontakozásnak egy új alapjára, az összes politikai körökben nagy feltűnést keltett. Mindenfelé erről a kérdésről folyt a beszéd annyival inkább, mert utólag kiderült, hogy a politikai válság megoldása körül tényleg ezen az alapon indultak meg a tanácskozások. Némelyek azt hitték, hogy ezen az alapon már megállapodások is történtek. Azonban ez tévedés. Az eszme felvetődött, de még messze van attól, hogy valósággá váljék. Annyi kétségtelen, hogy a szövetkezett ellenzék körében élénk viszhangra talál ez a megoldási terv, azonban természetesen úgy, hogy ez csak alap, melyre a megoldás felépíthető lenne, ha a különböző kételyek, aggodalmak eloszlathatók lennének. Mert kételyek két irányban merülnek fel: vájjon hozzájárul-e a király az újonclétszámemelésnek és a katonai teheremelésnek két esztendőre (mert ennyi időről van szó) elodázásához és "Várjon gróf Andrássy Gyula hajlandó lenne-e ezen az alapon kabinetátalakításra vállalkozni ? Aggodalmak pedig abban az irányban merülnek föl, hogy szerezhet-e a szövetkezett ellenzék teljes és tökéletes biztosítékokat arra, hogy úgy gazdasági, mint belügyi programmjának minden pontját felülről jöhető akadály nélkül megvalósíthatja, és szerezhet-e teljes biztosítékot arra nézve, hogy az említett időn, vagyis két esztendőn belül a hadügyi kormány nem áll elő katonai követeléseivel ? * Kossuth Ferenc fölfogása egészen fedi a „Budapest“ mai vezércikkében kifejezésre jutott álláspontot. Kossuth Ferenc a maga fölfogását ebben a kérdésben — már tudniillik magát az alapgondolatot illetően — a következőkben adta ma elő: — Sok jel arra mutat, hogy az utóbbi napokban felcsillant egy elfogadható megoldás reménysugara. A válság kezdete óta, sőt az egész parlamenti küzdelem eleje óta az volt az álláspontok a katonai kérdésekben, hogy ha új és nagyobb áldozatot követelnek a nemzettől, fizessék meg ennek az árát a nemzet jogai érvényesítésével. E tétel ellenkezője nem áll ugyan, mert ha a katonai körök lemondanak is a nagyobb áldozatok követeléséről, a nemzet nem mondhat le arról, hogy az ő nemzeti jogait igyekezzék érvényesíteni, de a törekvések akut jellegére nézve s azoknak azonnali érvényesítésére vonatkozólag megszűnik a mostani időhöz kötött aktualitási ok, és e jog követelése a magyar állam kiüggetlenségére vonatkozó többi nemzeti követelések közé sorakozik ismét; más szóval, a jövő kérdésévé válik, mint ahogy a magyar állam függetlenségének összes jogai a jövő kérdését képezik, bár e cél felé végzetszerűleg haladnak az események, mint az adott helyzet szükségszerű logikai következménye felé. Mindeddig a korona nem tartotta lehetőnek azt, hogy egy meghatározandó időre lemondjon minden újonctetszámemelésről és a katonai teher növeléséről; mégpedig oly időre, mely elégséges legyen arra, hogy a szövetkezeti pártok többi programpontjait keresztülvihessék, ha kormányt vállalnak s a közgazdasági önállóságra nézve megalkossák a törvényhozási határozatot és széles alapon lássanak hozzá a gazdasági különválás rázkódtatás nélküli előkészítéséhez, oly intézkedések létesítésével, melyeknek elmulasztása az 1899-iki XXX-ik t.-cikk valóságos kijátszását képezte. Ha azonban a korona e felfogásában tényleg változás állna be, akkor, bár a nagy kérdés elodázása nem lenne távolról sem oly előnyös megoldás, mint az, ha teljesíttetnének a nemzet kívánságai, azért mégis e megoldás, szerintem, kívánatosnak lenne tekinthető, mert eloszlatná azon nehéz felhőket, melyek édes hazánk egén tornyosulnak Tényleg lehetetlen lenne végtelenül nem aggódnunk afelett, hogy mi lenne a következése annak, ha extra-parlamentáris vagy kisebbségi, vagy hosszú időre ügyvivő kormány venné át az állam ügyeit, s ez arra vetemednék, hogy a képviselőházat többszörösen lefoszlassa, ami az országot veszélyes izgalomba hozná s az ellentétet a nemzet s a korona közt annyira fokozná és kiélesítené, hogy oly kitörésektől lehetne tartani, amilyenektől (Kossuth Lajos is intőleg írta) Isten óvja meg a nemzetet. A szövetkezeti pártok — s ezek közt a legnagyobbik (tehát az, mely jogosan követelheti a befolyás oroszlánrészét) — az összeütközést pont egy bizonyos hoszszabb időre kiszabott kikapcsolásával vállalkozhatnának a kormányzásra azzal a tudattal, hogy ezen idő alatt a nemzet ügyét jó előre viszik s a nemzet megerősítésére , a nép boldogitására üdvös, áldásos alkotásokat létesíthetnének, az uralkodó pedig: mindinkább meggyőződhetnék, ha a szövetkezeti pártok kormánya által lenne környezve, hogy a magyar nemzet és magyar állam erősbödése s önállóságának kiépítései nemcsak nem képeznének az ő trónjára veszélyt, hanem ellenkezőleg, ennek egyetlen, feltétlenül biztos alapját és támaszát teremtenék meg. “ Kossuth Ferenc e kijelentéseiből is csak az tűnik ki, hogyfelcsillant egy elfogadható megoldás reménysugara“, de arról, hogy a válság csakugyan megoldást nyer és pláne,, hogy a koalíciós kormány tényleg megalakul, még nagyon korai lenne beszélni. Még igen sok akadály győzendő le minden oldalon, mert még magának az alapnak elfogadása sem bizonyos, sem a korona, sem a koalíciós pártok részéről. A függetlenségi pártkörben ma este nagy számmal összegyűlt párttagok, akik közt ott volt Kossuth Ferenc is, kizárólag erről a jelentős dologról, mint nagy fontosságú fordulatról beszéltek. Abban körülbelül mindenki egyetért,, hogy az országra és a nemzetre rendkívül üdvös lenne, ha a koalíciós pártok vehetnék kezökbe a kormányzás hatalmát és megvalósíthatnák úgy a gazdasági kérdésben, mint a belügyi reformok terén a szövetkezett ellenzék programmját. Mert kétségtelen, hogy e Programm keresztülvitele előbbre vinné a nemzet ügyét, de előbbre vinné a függetlenségi politika ügyét is. Két esztendő múltán, ha előállanának a katonai követelésekkel s a koalíció ezekkel szembe helyezné a maga katonai követeléseit, nagyobb erőt képviselne s akkor már a megcsinált reformok révén a függetlenségi párt még inkább biztosítaná a maga számára a magyar nemzeti közvélemény hangulatát. De lényeges aggodalmak is kifejezésre futotta le. Vannak, a kik azt tartják, hogy a vezényleti nyelvre vonatkozó követelésnek a programmból való kikapcsolása, félreértés — Minigatertaitos. Ma délután 6 órakor minisitertanács volt, melyen a kabinet valamennyi tagja résztvett. — A gsagredi választás. A szegedi függetlenségi és 48-as pártnak egy nagyobb számú küldöttsége holnap délután érkezik Budapestre, hogy Herczegh Mihály egyetemi tanárnak a jelöltséget felajánlja. A Herczeghi valószínűleg vasárnaphoz egy hétre április 9-én tartja meg programmbeszédét. A választás április hó 13-án lesz. Április 1.