Budapest, 1905. április (29. évfolyam, 91-119. szám)

1905-04-01 / 91. szám

(2) 91. szám. .BUDAPEST* Mintha csak az elhasznált ma- s lomke, melyet a gyepre hengerítettek, sajnálkoznék azon, hogy alatta nem nőhet a fű. — A szabadelvű párt a válság le­folyását nem irányíthatja, a megoldást nehezíteni nem kívánja. — Mennyi álnokság! Tisza és Khuen hónapok óta egye­bet sem tesznek, mint lesben állva, gáncsot vetnek gróf Andrássy Gyu­lának! És vájjon maga a határozat, éppen most hozva és éppen úgy hozva, mi egyéb, mint a megoldás megnehezítése ? Ha százötven magyar képviselő kijelenti, hogy neki a magyar vezény­szó, a magyar zászló és címer nem kell, vájjon ez erősíti a többi magyar képviselőnek fenséges nemzeti küz­delmét ? Férfiakhoz illő-e az a kétkulacsos politika, az a vénasszonyos siránkozás, hogy ők örömmel fogadnák ő felsége elhatározását, ha a hadseregben a ma­gyar nyelvnek tért nyitna, — de más­felől óva intik a nemzetet, ne tegye kockára a benső összhang áldásait! Meggondolták-e, hogy mit je­lent ez ? Ez a királyi mindenhatóság elis­merését jelenti. És lehet-e teljes benső összhang nemzet és király között akkor, mikor a király a nemzet nyelve, zászlója, tehát a nemzet becsülete ellen szegezi az ő vétóját? Micsoda bolond beszéd az, hogy az 1867. évi VII. törvénycikk 11. sza­kasza értelmében az alkotmányos feje­delmi jog alapján tarthatja fenn a király a német nyelvet ? Alkotmányos jog-e az, mely a nemzet nyelvét és zászlaját megszé­gyeníti? Az nem alkotmányos jog, sőt nem is jog. Hanem azért ők mégsem a nemzet mellé állanak, hanem a német vezény­szó és a feketesárga lobogó mellé, így akarván a közös hadsereget testünk­ből való testté, vérünkből való vérré tenni. Ezt se feledd el nemzetem! Azt is vésd emlékezetedbe, hogy a­mikor Ausztriának minden pártja össze­fogott, hogy gazdaságilag kizsarolhas­son bennünket, akkor akadt egy magyar párt, mely felajánlotta nekik a segítő kezet ellened! Hát ők ismét vannak! Vannak és mozognak. Rendületlenül fognak elveik mellett helyt állani! Gyönyörű elvek! Királyi önkényuralom! Gazdasági elvérzés! Német nyelv! Fekete-sárga lobogó! Golyó és akasztófa! Segélje őket a szolgaság Istene! — A vezérlő bizottság ülése. A szövetkezett ellenzék vezérlő bizottsága holnap, szombaton délelőtt 10 órakor a füg­getlenségi pártkör elnöki termében értekez­letet tart, amelyen a politikai helyzettel fog­nak foglalkozni s ennek kapcsán döntenek arra nézve is, hogy a képviselőházat április negyedikére vagy azt követő valamelyik napra az ülések megkezdése céljából összehívják-e. Az új alap. A Budapest mai vezércikke, mely rá­mutatott a kibontakozásnak egy új alapjára, az összes politikai körökben nagy feltűnést keltett. Mindenfelé erről a kérdésről folyt a beszéd annyival inkább, mert utólag kiderült, hogy a politikai válság megoldása körül tény­leg ezen az alapon indultak meg a tanácsko­zások. Némelyek azt hitték, hogy ezen az alapon már megállapodások is történtek. Azonban ez tévedés. Az eszme felvetődött, de még messze van attól, hogy valósággá váljék. Annyi kétségtelen, hogy a szövetkezett ellenzék körében élénk viszhangra talál ez a megoldási terv, azonban természetesen úgy, hogy ez csak alap, melyre a megoldás felépít­­hető lenne, ha a különböző kételyek, aggodal­mak eloszlathatók lennének. Mert kételyek két irányban merülnek fel: vájjon hozzájá­rul-e a király az újonclétszámemelésnek és a katonai teherem­elésnek két eszten­dőre (mert ennyi időről van szó) elodá­zásához és "Várjon gróf Andrássy Gyula hajlandó lenne-e ezen az alapon ka­­binetátalakításra vállalkozni ? Aggodalmak pedig abban az irányban merülnek föl, hogy szerezhet-e a szövetkezett ellenzék teljes és tökéletes biztosítékokat arra, hogy úgy gaz­dasági, mint belügyi programmjának minden pontját felülről jöhető akadály nélkül meg­valósíthatja, és szerezhet-e teljes biztosítékot arra nézve, hogy az említett időn, vagyis két esztendőn belül a hadügyi kormány nem áll elő katonai követeléseivel ? * Kossuth Ferenc fölfogása egészen fedi a „Budapest“ mai vezércikkében kifejezésre jutott álláspontot. Kossuth Ferenc a maga fölfogását ebben a kérdésben — már tudniillik magát az alap­­gondolatot illetően — a következőkben adta ma elő: — Sok jel arra mutat, hogy az utóbbi napokban felcsillant egy elfogadható meg­oldás reménysugara. A válság kezdete óta, sőt az egész par­lamenti küzdelem eleje óta az volt az állás­pontok a katonai kérdésekben, hogy ha új és nagyobb áldozatot követelnek a nem­zettől, fizessék meg ennek az árát a nemzet jogai érvényesítésével. E tétel ellenkezője nem áll ugyan, mert ha a katonai körök lemondanak is a na­gyobb áldozatok követeléséről, a nemzet nem mondhat le arról, hogy az ő nemzeti jogait igyekezzék érvényesíteni, de a tö­rekvések akut jellegére nézve s azoknak azonnali érvényesítésére vonatkozólag meg­szűnik a mostani időhöz kötött aktualitási ok, és e jog követelése a magyar állam k­iü­ggetlenségére vonatkozó többi nemzeti követelések közé sorakozik ismét; más szóval, a jövő kérdésévé válik, mint ahogy a magyar állam függetlenségének összes jogai a jövő kérdését képezik, bár e cél felé végzetszerűleg haladnak az esemé­nyek, mint az adott helyzet szükségszerű logikai következménye felé. Mindeddig a korona nem tartotta lehe­tőnek azt, hogy egy meghatározandó időre lemondjon minden újonctetszámemelésről és a katonai teher növeléséről; még­pedig oly időre, mely elégséges legyen arra, hogy a szövetkezeti pártok többi program­pontjait keresztülvihessék, ha kormányt vállalnak s a közgazdasági önállóságra nézve megalkossák a törvényhozási hatá­rozatot és széles alapon lássanak hozzá a gazdasági különválás rázkódtatás nélküli előkészítéséhez, oly intézkedések létesíté­sével, melyeknek elmulasztása az 1899-iki XXX-ik t.-cikk valóságos kijátszását ké­pezte. Ha azonban a korona e felfogásában tényleg változás állna be, akkor, bár a nagy kérdés elodázása nem lenne távolról sem oly előnyös megoldás, mint az, ha tel­­jesíttetnének a nemzet kívánságai, azért mégis e megoldás, szerintem, kívánatosnak lenne tekinthető, mert eloszlatná azon nehéz felhőket, melyek édes hazánk egén tor­nyosulnak Tényleg lehetetlen lenne végtelenül nem aggódnunk afelett, hogy mi lenne a következése annak, ha extra-parlamentáris vagy kisebbségi, vagy hosszú időre ügyvivő kormány venné át az állam ügyeit, s ez arra vetemednék, hogy a képviselőházat többszörösen lefoszlassa, ami az országot veszélyes izgalomba hozná s az ellentétet a nemzet s a korona közt annyira fokozná és kiélesítené, hogy oly kitörésektől le­hetne tartani, amilyenektől (Kossuth Lajos is intőleg írta) Isten óvja meg a nemzetet. A szövetkezeti pártok — s ezek közt a legnagyobbik (tehát az, mely jogosan követelheti a befolyás oroszlánrészét) — az összeütközést pont egy bizonyos hosz­­szabb időre kiszabott kikapcsolásával vál­lalkozhatnának a kormányzásra azzal a tu­dattal, hogy ezen idő alatt a nemzet ügyét jó előre viszik s a nemzet megerősítésére , a nép boldogitására üdvös, áldásos alkotá­sokat létesíthetnének, az uralkodó pedig: mindinkább meggyőződhetnék, ha a szö­vetkezeti pártok kormánya által lenne kör­­­nyezve, hogy a magyar nemzet és magyar­­ állam erősbödése s önállóságának kiépítései nemcsak nem képeznének az ő trónjára veszélyt, hanem ellenkezőleg, ennek egyet­len, feltétlenül biztos alapját és támaszát teremtenék meg. “ Kossuth Ferenc e kijelentéseiből is csak az tűnik ki, hogy­­felcsillant egy elfogadható megoldás reménysugara“, de arról, hogy a válság csakugyan megoldást nyer és pláne,, hogy a koalíciós kormány tényleg megalakul, még nagyon korai lenne beszélni. Még igen sok akadály győzendő le minden oldalon, mert még magának az alapnak elfogadása sem bizonyos, sem a korona, sem a koalíciós pártok részéről. A függetlenségi pártkörben ma este nagy számmal összegyűlt párttagok, akik közt ott volt Kossuth Ferenc is, kizárólag erről a jelentős dologról, mint nagy fontosságú fordu­latról beszéltek. Abban körülbelül mindenki egyetért,, hogy az országra és a nemzetre rendkívül üdvös lenne, ha a koalíciós pártok vehetnék kezökbe a kormányzás hatalmát és megvaló­síthatnák úgy a gazdasági kérdésben, mint a belügyi reformok terén a szövetkezett ellen­zék programmját. Mert kétségtelen, hogy e Programm keresztülvitele előbbre vinné a nemzet ügyét, de előbbre vinné a függetlenségi politika ügyét is. Két esztendő múltán, ha előállanának a katonai követelé­sekkel s a koalíció ezekkel szembe helyezné a maga katonai követeléseit, nagyobb erőt képviselne s akkor már a megcsinált refor­­mok révén a függetlenségi párt még inkább biztosítaná a maga számára a magyar nem­zeti közvélemény hangulatát. De lényeges aggodalmak is kifejezésre futotta le. Vannak, a kik azt tartják, hogy a ve­zényleti nyelvre vonatkozó követelésnek a programmból való kikapcsolása, félreértés — Minigatertait­os. Ma délután 6 óra­kor minisitertanács volt, melyen a kabinet vala­mennyi tagja résztvett. — A gsagredi választás. A szegedi füg­getlenségi és 48-as pártnak egy nagyobb számú küldöttsége holnap délután érkezik Budapestre, hogy Herczegh Mihály egyetemi tanárnak a jelöltséget felajánlja. A Herczeghi valószínűleg va­sárnaphoz egy hétre április 9-én tartja meg programmbeszédét. A választás április hó 13-án lesz. Április 1.

Next