Budapest, 1982. (20. évfolyam)
5. szám május - Veressné Deák Éva: Értelmes élet
ban az iskolákban, ahol megfordultam. A merev, egyenes ülés, a páros séta a tíz percben, mind csak később jött divatba. Gyakorló tanárként olyan szigorú kolleginával is találkoztam, akinél sétálni sem volt szabad, tíz percig párban álltak a gyerekek a folyosón. A magyar írásbeli feladat másolásból és tollbamondásból állt. Már a második elemiben elkezdtem a fogalmazás tanítását. Tudtak is az én tanítványaim fogalmazni, a gimnazisták között is kitűntek. Mondtam a másodikosoknak: írjátok le, mit csináltatok tegnap. Ijedezik az egyik, hogy nem tudja leírni. Akkor írd le azt, hogy nem tudod leírni. Az első háború előtti időkre egyre mélyült a szakadék a tanár és a diák között. Nagyon sok volt a gyönge tanár, aki mereven, könyvből tanított, könnyű volt hát nekem közülük kiemelkedni. Ezért választottak ki engem a pedagógiai szemináriumban mintatanításra. Benedek Elek meghívott riporternek a Néptanítók Lapjához. Sűrűn írogattam oda, sajnos a riportjaim nem maradtak meg. Egyszer pályázatot hirdettek a különböző európai országok nevelési metódusainak tanulmányozására. Jeligés tanulmányi programjavaslatommal megnyertem a pályázatot. Jellemző, hogy a bírálókban fel sem ötlött, nő is pályázhatott, mert a pénz odaítélésekor ezt írták: „A pályázó adja férfiúi becsületszavát, hogy be is váltja mindazt, amire itt vállalkozott." Nő létemre is igyekeztem beváltani: két hónapig Angliában és Németországban tanulmányoztam a pedagógiai módszereket. — Az urammal a húgom útján ismerkedtem meg. Alice a Csalogány utcai tanítóképző növendéke volt, korán írni kezdett. Tizenhét éves korában írt egy regényt, amely megtetszett Palágyi Lajos költőnek, a magyartanárának. Megmutatta Mikesnek, és hogy összeismerkedjenek, meghívta Alice-t a Margit körúti Park kávéházba, ahol irodalmi asztaluk volt. Alice el is indult, de akkoriban még másképpen nevelődtek a lányok, nem mert bemenni, hazajött, és csak másodszori nekiindulásra merészkedett be a híres irodalmárok közé. Attól kezdve hetenként eljárt az összejövetelekre, egyedül, amíg apám unszolni nem kezdett, menjek vele, ismerkedjem meg én is azzal a sok intelligens emberrel, Így találkoztam Mikes Lajossal, és mindjárt olyan jól elbeszélgettünk, hogy hazáig kísért bennünket. A véletlen úgy hozta, hogy a következő héten magam mentem, mert Alice megbetegedett , és most egyedül engem kísért haza. Ettől kezdve esténként eljárt hozzánk mint édesapám vendége, ugyanebbe a lakásba, ahol most lakom, és ahová 1909-ben költöztünk. Körülültük az asztalt, beszélgettünk, így ment ez két éven keresztül. Mikes Lajos akkor harminckét éves volt, és huszonkettő. A felesége négy éve kórházban feküdt, hamarosan meg is halt. Halála után Mikes Lajos újra nősült, tízévi kapcsolat után elvett egy költőnőt, Szász Piroskát, aki tehetséges, de gyönge idegzetű nő volt, egy erdélyi — marosvásárhelyi — gazdag virilista felesége. Mindig Pestre vágyott, az írók közé, így került össze Mikessel. Amikor Mikes Lajos bejelentette nekem, hogy újra nősül, akkor döbbentem rá, hogy szerelmes vagyok bele. Ez december 24-én történt, éppen Hatvany Lajos lányát magánvizsgáztattam az iskolában. Még az esküvője előtti estén is segítettem Mikes Lajosnak korrigálni a Strindberg-fordítását. Grazba mentek nászútra, és mikor megjöttek, Mikes Lajos azzal állított be apámhoz: Gyulám, nem sikerült. Felesége csalódott az új irodalmi társaságban, megbánta, hogy otthagyta férjét, gyermekeit, és márciusban öngyilkos lett. Szeptember elsején már Mikes Lajos felesége voltam. Titokban esküdtünk meg, hogy ne botránkoztassuk meg az embereket. — Az én uram szinte éjjel-nappal a szerkesztőségben ült. Én tettem lehetővé — ennél többet nem is nyújthattam volna neki —, hogy olyan tenger sok időt és pénzt fordíthasson a fiatal tehetségekre. Aránylag jól keresett, részben a sok fordítással (hét nyelvből fordított, Byront, Shakespeare-t, Goethét, Dickenst, Kiplinget, Ibsent, Darwint és sok mást), de volt öt másik állása is, mégsem maradt pénze soha. Amikor egyszer pénzt kértem, hogy a háztartásba vegyek valamit, azt felelte: nem menne le a falat a torkomon, ha bármit is vennénk magunknak, amíg tehetségek éheznek körülöttünk. Kivételes mecénás volt, mert ízléssel, tudással pontosan fel tudta mérni, kit, mit támogat: a magyar irodalom és pedagógia ügyét, Szabó Lőrincet, Gelléri Andor Endrét. Amikor csak húsz koronát kapott Byron Kainjának fordításáért, képes volt zálogba vinni a fehérneműnket, csak hogy segítsen valakin, aki meglehet, jobban élt, mint mi. Benedek Elek mondta róla, hogy ő Budapest legtöbbet kereső embere, akinek soha nincs pénze. Rengeteg munkával megkeresett havi ötezer pengőt is, mégis, amikor meghalt, tizenhatezer pengő adóssága volt, egy része százszázalékos kamatra, amit aztán én az özvegyi nyugdíjamból fizetgettem. Csak egyetlen hitelezője mondott le a törlesztésről. Még szerencse, hogy unszolásomra életbiztosítást kötött. Ez úgy történt, hogy a szerkesztőség orvosa nem ajánlotta őt biztosításra a rossz szíve miatt, mire a biztosító társaság kiküldött egy ellenőrző orvost, aki nagyon szerette volna a szerkesztő urat megnyerni, és havi 500 pengős felárral biztosította. A biztosítás 1930. augusztus 1-én lépett érvénybe, augusztus 19-én halt meg az uram szívrohamban. — Velem gyászolt Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, József Attila, Szabó Lőrinc, Erdélyi József. Gelléri Andor Endre első kötetét helyezte a sírra egy piros rózsacsokorral. Veressné Deák Éva A család 1923-ban Füsi György felvétele 18