Budapest, 1984. (22. évfolyam)
1. szám január - Farkasinszky Lajos: A munka folytonossága
A munka folytonossága Az év kezdetén megfogalmazott sokféle jókívánságot egy mondatba lehetne összefoglalni: kívánom, hogy mint eddig, ezután is mindenki békében, boldogan éljen, a köz javára, önmaga megelégedésére végezhesse munkáját. Ez a kívánság jól kifejezi minden értelmes és józan ember vágyát, éljen Magyarországon vagy a Föld bármely táján. Jól tudjuk, hogy a békés alkotó életnek és munkának sok feltétele van. Ezek közül az egyik fontos feltétel a folytonosság. Ez a többi között azt is jelenti, hogy nem feledjük a múltat, mert csak a tapasztalatok és tanulságok segítségével mérhetők fel a jelen lehetőségei, csak így vagyunk képesek tudatosan alakítani jövőnket. Ez pedig különösen fontos, hiszen szocialista társadalmi rendünk előre tekintő, embert szolgáló, azaz optimista. Ez az optimizmus nem jelenti, hogy elrugaszkodunk a realitásoktól. A jelen valósága — mint azt tudjuk, érezzük — különben is korlátozza vágyainkat, terveinket, határt szab a gazdasági növekedés ütemének, nehéz feladat elé állítja mind a nagyobb — nemzeti, fővárosi —, mind a kisebb — családi — közösségeket. Éppen az ilyen körülmények közt különösen szükség van a realitás iránti érzékre. Ezért még tudatosabban kell keresnünk azokat a módodokat, eszközöket, megoldásokat, amelyek abban segítenek, hogy fejlődésünk üteme bár lassúbb, de töretlen, azaz folyamatos maradjon. Igaz a mondás: minden rosszban van valami jó, de az is: csak a fénynek van árnyéka ... A gondok mellett egyre több emberi érték kerül a felszínre, bontakozik ki a szűkös körülmények ellenére, netán hatására. Csak néhányat említek. Azt hiszem, hogy finomodott az arányérzékünk. Ennek igen nagy jelentősége van a döntésekben, a feladatok sorolásakor, a kivitelezési módok megválasztásában. Fellendült a vállalkozói kedv, nagyobb teret kapott a közösséget is segítő egyéni kezdeményezés, megnőtt a szellemi és a fizikai kapacitás jobb kihasználása iránti igény, egészséges versenyszellem kezd kibontakozni, jobban törekszünk a képesség és teljesítmény differenciáltabb értékelésére, visszaszerzi rangját a minőségi munka. Az eredményesség számtalan feltétele közül ki kell emelni a munka szervezettségét. Ezen a területen nemcsak sok lehetőség kínálkozik, hanem sok a tennivaló is. A javítás érdekében például a tanácsi munkában és a struktúrában ésszerű változtatásokat, összevonásokat, illetve átcsoportosításokat hajtottunk végre a közelmúltban. Az említett folytonosságból — ami megújulást is jelent — következik, hogy a továbblépéshez, terveinkhez szilárd alappal rendelkezünk. Eredményeinket itt most nincs mód felmérni, mindenkinek a saját élete, környezete tanúskodik fejlődésünkről, melyet csupán néhány adattal szeretnék érzékeltetni. Budapesten, az elmúlt három esztendő során 1200 új kórházi ágyat létesítettünk, és mintegy 50 ezer új lakást adtunk át. S habár tapasztalható némi lemaradás is, ötéves tervünk három éve alatt mégis legalább 150—200 ezer lakos költözött egészséges, korszerű, új otthonba. Ennek a jelentőségét a megváltozott, egyre nehezebb viszonyok között igenis, hangsúlyoznunk kell. Valamint azt is, hogy a tervidőszak egészére előirányzott 1050—1100 általános iskolai tanteremből 900 már elkészült. Az egy teremre jutó tanulócsoportok száma hosszú idő után most a legkisebb: 1,15. A szocialista ipar bruttó termelése a fővárosban az 1981-ben elért 103,7%-ról 1982-ben 104,9%-ra emelkedett. Ezen belül a nehézipar 104,5 %-ról 107,0%-ra. A közlekedési hálózat (villamos, autóbusz, helyiérdekű, metró) hossza 1980-ban 998,9 km, 1982-ben 1012,1 km volt. A kiépített utak hossza 1970-ben 3506 km, 1982-ben 3765 km, a járdáké 7511, illetve 9852 km. Szembetűnő a közműhálózat fejlődése. A közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakosok száma 1980-ban 682 642 , 1982-ben 726 754. Az egy főre eső vízfogyasztás 1970-ben 48 m3, 1982-ben 833, és ez a szám a kulturálódó életkörülményekkel együtt emelkedik. 1970-ben összesen 243 528 telefon-főállomást tartottak nyilván, 1982-ben 369 842-t. 1975-ben 31 budapesti szállodában 9196 kiadható férőhely volt, 1982-ben 39 szállodában 14 386. Sokáig sorolhatnánk a fejlődésünket bizonyító adatokat, köztük olyanokat is, amelyekre alig gondolunk, mert természetesnek tartjuk például a közvilágítást, az áramszolgáltatást, a távfűtést éppúgy, mint az új áruházak megnyitását. Mindezek az eredmények összefüggenek terveinkkel, beruházásainkkal. Befejezéséhez közeledik az Árpád-híd építése, a Flórián tér rendezése, a Szentendrei út korszerűsítése. Épül a kőbányai városközpont, a metró észak- déli vonalának újabb szakasza. A Délpesti Kórház továbbépítése javítja a kórházi betegellátást. Nemcsak környezetvédelmi, hanem általános egészségügyi szempontból lesz jelentős az észak-pesti szennyvíztisztító telep. Az eredményeknek, a helyenkénti kudarcoknak több oka, igen sok összetevője van. De ha erről a főváros folyóiratába, a Budapestbe írunk, ide kívánkozik annak a megemlítése is, hogy miként segítette lapunk a közös feladatok megoldását, a tanácsi munka sikerét, a lakosság és a városvezetés törekvéseit. Azt hiszem, nem elfogult az egy szóba tömörített válasz, eredményesen. A lap immár egy negyed százada igyekszik olvasóiban erősíteni a város szeretetét. Ez annyit jelent, hogy tudatosítja múltunk értékeit, tájékoztat jelenünkről, eredményeinkről, terveinkről. Vagyis: szemléletet formál, magatartást alakít, ugyanakkor aktivitásra késztet. A beleszólási jog, a tanácsadás, a segítés öröme, sőt, kötelessége jellemzi a városát szerető, arra és önmaga munkájára büszke budapesti polgár magatartását. így erősödik, gazdagodik „a dolgozó nép okos gyülekezetében" az a demokratikus közszellem és a tettekkel bizonyított támogatás, amely nélkül társadalmunk el sem képzelhető. Többek között ez a lap egyik pozitívuma: írásaival alátámasztja a közösen formált várospolitika céljait, mozgósít megvalósításukra. De nincs szükség itt részletes felsorolásra, aki ismeri a Budapestet, értékeli is sokszínűségét, igényességét, művészi kialakítását. Fő törekvésünk az volt, miként az lesz a jövőben is, hogy a különböző írások mindegyike a fővárosi embert állítsa elénk. Nagy értéknek tartom, hogy egyes elemzések, szociológiai tanulmányok előre jelzőek, figyelmet felhívóak. Nem mellékes az sem, hogy a Budapestnek — orosz nyelvű melléklettel — sok olvasója, híve van a Szovjetunióban is. Mindezt fontos megemlíteni éppen most, amikor a pénzügyi nehézségek, a papír árának és a nyomdai költségeknek az emelkedése arra késztették a Lapkiadó Vállalatot, hogy az eredeti előfizetési díjak meghagyása mellett, tizenhat oldallal csökkentse a lap terjedelmét. A szerkesztő bizottság és a lap szerkesztőségének a nevében kérem a Budapest olvasóit, fogadják megértéssel ezt a kényszerű intézkedést. Biztos vagyok benne, hogy a főváros folyóirata továbbra is megőrizve régi értékeit — az eszmei tisztaságot, az igényességet, a minőség folytonosságát —, az adott lehetőségek között is tovább tud lépni, és azt szolgálja, amit írásom elején kívántam mindnyájunknak: a békés alkotómunkát. FARKASINSZKY LAJOS