IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1915

I. Háborús líránk

Háborús líránk. — Tanítványaimnak. — Nemzetünk dicsőséges történetében az 1914-ik esztendő­nek második fele olyan fejezetet kezd meg, melyhez foghatót változatos eseményekben gazdag történeti múltúnk folyamán, hiába keresünk. Innen-onnan második fordulójához érünk annak a nagy világégésnek, melyben a magyarság százados erényei hasonlíthatatlan fényességű lánggal tündökölnek. A szárnyaló hír elviszi a magyar katona páratlan vitézségét a világ négy tája felé. Mi, a békés kulturális munka népe, mindent kockára tettünk ebben a ránk kényszerített rettenetes küzdelemben — hiszen létünkről, fennmaradásunkról van szó — s azóta szaka­datlanul ömlik a drága magyar vér. . . kicsiségünknek, áldozó hazaszeretetünknek ragyogó példáival van tele a világ. A ma­gyar vitézség tündöklésén fellángol az arcunk, tűzben ég a sze­münk, — de azért itthon folyik a békés polgári munka s „meg­fogyva bár, de törve nem,“ — annál buzgóbban vállt vállhoz vetve dolgozunk azok helyett is, akik értünk véreznek. De min­den érzésünk, minden idegszálunk, egész szivünk-lelkü­nk ott van a mi vitézül harcoló, minden szenvedést eltűrő hőseinknél. A nagy háború „első perctől kezdve teljesen abszorbeálta egész életünket, lefoglalt lelkünk mélyéig, befurakodott környezetünk társadalmi és magánéletünk minden mozzanatába.“1) Eleinte megdöbbenés fogta el a lelkeket, mintha megszűnt volna az irodalmi élet, mintha elhallgattak volna a múzsák; de „a nemzeti lélek nem halt meg, csak­ szunnyadt a magyarság szivében.“ A béke nyugodt napjai kevésbbé alkalmasak a nem­zeti érzés és gondolkodás megnyilatkozására, m­íg a harci zaj megtermékenyíti s lelkesítő példáival telíti nemzeti voltunkat. A magyar nemzet ezeréves küzdelme eddig is gazdag táplálé­kot­ adott a költészetnek: a honfoglalás, a kereszténység és !) Gyulai Á.: A háború és az irodalom. Budapesti Szemle 1915. 463. sz.

Next