IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1936
SZALATNAI HUBAY JENŐ. 1858—1937. Váratlanul és tragikusan, az őrhelyen, munkája és tervezgetései közben hanyatlott le szép művészfeje és a hegedű mestere elnémult örökre. 1937 március 12-én futótűzként terjedt el a hír, hogy a Városházán, a Szent István év művészi programmját megállapító ülésen, beszéde közben, hirtelen meghalt Hubay Jenő. Csak a kiválasztottaknak jut ilyen kivételes vég. Változatos, színes, sokoldalú és nagyúri egyéniség volt. A család gyökere német földbe nyúlik, de őt, a magyar föld szülöttét, egészen és hiánytalanul magyarrá tette és nevelte a magyarság gazdag, színes, lobogótüzű és bánatos borongású muzsikája. Csodálatos lelkét megfogta a mi dalunk szépsége — elvitte a végtelen róna csillagos pásztortüzeihez, a füstösfalú csárdák kormoslámpájú falai közé — oda, ahol a puszták balladája születik. A magyar lélek bánatát és keserűségét , örömét, vágyait és szerelmét.