VIII. ker. Vas-utcai felső kereskedelmi iskola, Budapest, 1918

REV 2010 MEGEMLÉKEZÉS A HARCTÉREN HŐSI HALÁLT HALT TANÍTVÁNYAINKRÓL. PRO PATRIA! Fehér Dezső m. kir. honv. zászlós, az északi harctéren. Keszstler Imre 1914-ben az orosz harctéren. Lővenrosen Győző a m. kir. I. honvéd gyalogezred zászlósa, az I., II. és III. osztályú vitézségi érem tulajdonosa, a Zlota-Lipánál szerzett sebesülése következtében. If­. Schmidt Nándor a cs. és kir. 27. repülőszázad tart. hadnagya, a kis ezüst vitézségi érem tulajdonosa, a Toboli hídfő elleni támadásnál. Tímár István a 32. gyalogezred önkéntes tizedese, szakaszparancsnok, Zagarce galíciai község határában ellenséges golyótól szíven találva. Visszapillantás az 1918/19. tanévre. Intézetünk történetében még nem volt és talán nem is lesz többé olyan szomorú emlékezetű tanév, mint aminő az 1918/19-ki volt. Mintha csak a világ összes rossz szellemei kezet fogtak volna egymással arra, hogy az iskola szent falai között minden jót és szépet néhány nap alatt tönkre tegyenek, amit elődeink hosszú évtizedek alatt, sok áldozattal lassan-lassan felépítettek, teremtettek. Maga a tanév látszólag csendesen nyílott meg, habár a tanuló ifjúság körében már észrevehető volt bizonyos nyugtalanság és destruktív irányzat, amit az iskolán kívül működő és nemzetközi szellemet szító ifjúsági és egyéb hazafiatlan irányú egyesületek már hosszabb idő óta tervszerűen plántáltak a tanuló ifjúság fogékony lelkébe. Az október végén kitört első forradalom tehát már előkészített talajra és kész elemekre, az ú. n. diákbizalmiakra talált az­ iskolában, akik a kívülről titokban nyert utasítások alapján most már nyíltan és programmszerűen kezdték a tanárok tekintélyét és az iskola magas szín­vonalát lesülyeszteni. A politikai forradalom tehát az iskolában is megterem­tette a maga forradalmát és a diákagitátorok által felbíztatott diákbizalmiak lassanként mindig türelmetlenebbé és követelőbbekké lettek.

Next