II. kerületi Toldy Ferenc állami főreáliskola, Budapest, 1875
A család és a vérboszú a kezdetleges művelődés korában. Mióta a culturális fejlődés rugói közöl a véletlen ép úgy, mint a végzet száműzettek, mióta hadat üzentek az emberi szabad akaratnak s helyébe állították a föld, a lakhely alkatát, terményeit, az éghajlatot s más cosmicai tényezőket, mióta az ethnographiai sajátságoknak, a létért való küzdelemnek a culturhistoriában mind nagyobb tért kívánnak hódítani — mindinkább meggyőződéssé válik, hogy vannak az emberiség művelődési processusában is bizonyos változatlan törvények, melyeknek kikutatása és biztos megállapítására már számos kísérlet létetett ugyan, de nem csalódom, midőn azt állítom, hogy épen a feladat nehézségénél fogva az még mindeddig teljesen nem sikerült. E feladat annál nehezebb, minél bonyolultabb viszonyokkal áll szemközt a kutató. Ezért többen a culturhistoricusok közöl a legegyszerűbb viszonyokat feltüntető primitív cultura fejlődésének tanulmányozását tűzték ki czéljukul, s azon eredményre jutottak, hogy sok társadalmi szokás, nézet sőt intézmény, melynek helyes és indokolt magyarázatát adni képesek nem voltak, az ismert legrégibb culturában, mint a vad népeké, gyökerezik. Ezen kutatások eredményét a család és vérboszúra nézve előadni, lesz ez értekezés feladata. Az európai régészeti ásatások oly építményeket s eszközöket hoztak napvilágra, melyek az ős állapotukban Austráliában vagy Dél-Amerikában élő népeknél máig is emeltetnek, illetőleg használtatnak.1) Bizonyíték ez arra nézve, hogy földrészünkön és elődeink is olyforma műveltséggel bírtak, minővel birnak p. az australiai scrub vándorai; ha megbarátkozunk e gondolattal, nem fogunk irtózni oly szokásokat, melyek a vadaknál máig is feltalálhatók, s melyeknek nyomai nálunk is megvannak, olyanoknak tartani, melyek nálunk is fennállottak s nem fogunk vonakodni beismerni azt, miszerint a műveltség változataiban egyes részek évszázad és ezredeken keresztül a legnagyobb szívóssággal fenntartják magukat. Félreértetés kikerülése végett megemlítem, hogy ezzel nem azt akarom mondani, mintha az őseurópaiak az afrikaiakkal érintkeztek s egymástól valamit elsajátítottak volna; egyenlő behatások a különben egymástól igen különböző néptörzseknél egyenlő eredményt idéztek elő. A társadalom életalapja a család. Vájjon létezett-e családi élet az ember őskorában? E kérdésre a legnagyobb valószínűséggel igennel felelhetünk. Eltekintve attól, mit Darwin* 2) Az állítás védelmére felhoz, hogy *) Lásd erre nézve Sir John Lubbock: Történelem előtti idők. 2) Abstammung des Menschen. Bd 2. S. 318—319. 1*