II. kerületi Toldy Ferenc állami főreáliskola, Budapest, 1875

A család és a vérboszú a kezdetleges művelődés korában. Mióta a culturális fejlődés rugói közöl a véletlen ép úgy, mint a végzet száműzettek, mióta h­adat üzentek az emberi szabad akaratnak s helyébe állították a föld, a lakhely alkatát, terményeit, az éghajlatot s más cosmicai tényezőket, mióta az ethnographiai sajátságoknak, a létért való küzdelem­nek a culturhistoriában mind nagyobb tért kívánnak hódítani — mindinkább meggyőződéssé válik, hogy vannak az emberiség művelődési processusában is bizonyos változatlan törvények, melyeknek kikutatása és biztos megálla­pítására már számos kísérlet létetett ugyan, de nem csalódom, midőn azt állítom, hogy épen a feladat nehézségénél fogva az még mindeddig teljesen nem sikerült. E feladat annál nehezebb, minél bonyolultabb viszonyokkal áll szemközt a kutató. Ezért többen a culturhistoricusok közöl a legegy­szerűbb viszonyokat feltüntető primitív cultura fejlődésének tanulmányozását tűzték ki czéljukul, s azon eredményre jutottak, hogy sok társadalmi szokás, nézet sőt intézmény, melynek helyes és indokolt magyarázatát adni képesek nem voltak, az ismert legrégibb culturában, mint a vad népeké, gyökerezik. Ezen kutatások eredményét a család és vérboszúra nézve előadni, lesz ez értekezés feladata. Az európai régészeti ásatások oly építményeket s eszközöket hoztak napvilágra, melyek az ős állapotukban Austráliában vagy Dél-Amerikában élő népeknél máig is emeltetnek, illetőleg használtatnak.1) Bizonyíték ez arra nézve, hogy földrészünkön és elődeink is olyforma műveltséggel bír­tak, minővel birnak p. az australiai scrub vándorai; ha megbarátkozunk e gondolattal, nem fogunk irtózni oly szokásokat, melyek a vadaknál máig is feltalálhatók, s melyeknek nyomai nálunk is megvannak, olyanoknak tar­tani, melyek nálunk is fennállottak s nem fogunk vonakodni beismerni azt, miszerint a műveltség változataiban egyes részek évszázad és ezredeken keresztül a legnagyobb szívóssággal fenntartják magukat. Félreértetés kikerülése végett megemlítem, hogy ezzel nem azt akarom mondani, mintha az ős­európaiak az afrikaiakkal érintkeztek s egymástól valamit elsajátítot­tak volna; egyenlő behatások a különben egymástól igen különböző nép­törzseknél egyenlő eredményt idéztek elő. A társadalom életalapja a család. Vájjon létezett-e családi élet az ember őskorában? E kérdésre a legnagyobb valószínűséggel igennel felel­hetünk. Eltekintve attól, mit Darwin* 2) Az állítás védelmére felhoz, hogy *) Lásd erre nézve Sir John Lubbock: Történelem előtti idők. 2) Abstammung des Menschen. Bd 2. S. 318—319. 1*

Next