II. kerületi Toldy Ferenc állami főreáliskola, Budapest, 1930
. Olyan kedves, olyan becses emlékeknek tömege lepi meg mindannyiunkat, hogy itt érezzük valójában, milyen felbonthatatlan az a kapcsolat, amely a mi lelki világunk és az öreg budai reáliskola közt fennáll; és hogyha én ezeknek a kedves reminiszcenciáknak egyikétmásikát érintem néhány szóval, meg vagyok róla győződve, hogy mindnyájuknak lelkében az emlékezés hárfájának ugyanaz a húrja fog megrezdülni. Negyvennyolc esztendővel ezelőtt egy szegény vidéki fiú jelentkezett itt, ebben az intézetben, az első emeletnek egy szobájában, amely akkor az igazgató irodája volt. Felvételre jelentkezett az akkori igazgatónál, egy galambősz, jóságos arcú úrnál, Say Móricnál, aki elvégezvén a felvételnek hivatalos részét, szeretetteljesen érdeklődött ennél a kis fiúnál az ő családi viszonyai felől. Az a kis fiú elmondta neki árvaságának szomorú történetét, amire Say Móric jóságos mosollyal azt mondta ennek a fiúnak : »Tanulj szorgalmasan, viseld jól magadat és jó sorod lesz ebben az iskolában«. És ez a szegény fiú másnap már ott ministrált a Kapucinusok templomában, ahol ma istentiszteletet hallgattunk, ott ministrált Csergheő Aladárnak, az akkori hittanárnak és attól kezdve nyolc esztendőn át szakadatlanul asszisztált neki vasárnapi szentmiséjéhez. És az I. A osztálytól kezdve a VIII. osztályig minden esztendőben valóra vált Say Móric biztatása, mert az az árva fiú itt tandíjmentesen és ösztöndíjjal végezte el tanulmányait. Kedves volt iskolatársaim és kedves növendékek, akik ma vagytok ennek az intézetnek tanítványai ! Az I. osztály és az érettségi vizsga az ember életpályáján afféle határkövek, amelyeknek az emlékét azzal a szeretetteljes meghittséggel őrzi az ember az élet minden körülményei között, akárcsak az első szerelemnek titkát. (Taps.) Tisztelt Közgyűlés! Negyven esztendővel ezelőtt az ajtó mellett állott a szószék és az a bizonyos árva diák onnan búcsúzott az intézet tanári karától, az intézettől magától és itt tett fogadalmat arra, hogy mindazt, amit innen hozományképen kapott az élet számára, azt becsületes hűséggel és abban a szellemben fogja felhasználni hazája és a magyar társadalom érdekében, amint arra itt tanították. És negyven év után a jóságos Isten kegyelméből ez a szegény árva fiú, mint Budapest főpolgármestere (nagy éljenzés és taps, a közönség felállva ünnepli a szónokot) a Volt Iskolatársak Egyesületének elnöke, innen köszönti az iskolának jelenlegi tanári karát. (Éljenzés.) Büszke önérzettel tekintek erre az iskolára, ennek az iskolának tanári karára, mint a réginek utódára, hogy azt a fegyverzetet, amivel innen útnak eresztettek és ami egyedüli kincsem, vagyonom volt az életem számára, azt becsületes hűséggel használtam fel. Ezért hálás vagyok ennek