II. kerületi Toldy Ferenc állami főreáliskola, Budapest, 1940

Pintér Jenő 1881—1940 Nem régen még mint főigazgatónktól búcsúztunk el, s most — annyi sokunk fájdalmára — végső búcsút kell tőle vennünk. Alig volt még ennél szomorúbb búcsúvétel. Hiszen nem lehetett olyan művelt magyar, akit Pintér Jenő halála meg ne rendített volna, mert Pintér Jenő nemcsak a tanárságé, hanem az egész magyar kul­túrának s egész­­nemzetünknek büszkesége volt. Kevés jelesünk volt még, aki a nemzeti művelődésnek a maga teljességében olyan hasznára, áldására élt volna, mint Pintér Jenő. Az egyéni műveltségnek legszembetűnőbb mérőfoka az irodalom ismerete, az irodalomban való jártasság, olvasottság; s aki ebben útmutatót, iránytűt s tájékoztatót adott, s nemzetének a legteljesebb irodalmát, sőt művelődéstörténetét megírta, — világos, közvetlen, élvezhető formában és e mellett magas színvonalon közkinccsé tette,­­ az nemcsak a tanárságot és tanuló ifjúságot, hanem nemzetünk­nek minden tagját örök hálára kötelezte. Pintér Jenő még alkotó ereje teljességében volt, midőn a halál elragadta tőlünk. Ezért fáj valamennyiünknek a távozása. Kétszeresen fáj nekünk, a Toldy-gimnázium tanári karának és ifjúságának, mert nemcsak tanúi voltunk az ő nagyértékű rendkí­vüli munkásságának, hanem a szívéhez is igen közel álltunk, s ő a kínálkozó alkalmat mindannyiszor felhasználta ennek a nyilvá­nítására. Értesítőinkben (1928—29, 1938—39 és 1939—40) már több ízben is méltattuk Pintér Jenő főigazgatói és tudományos működésének, sokirányú munkásságának értékét és jelentőségét, de nem mehetünk el személye mellett most halála után sem a­nélkül, hogy ne hivat­kozzunk rá, hacsak érintőleg is, hogy több kiadásban közrebocsátott irodalomtörténetének a magyar művelődésben felbecsülhetetlen jelen-

Next