III. kerületi községi polgári fiúiskola, Budapest, 1872
Szerény kérelem. Elmúlt a nagy kataszófa, a győző lábaihoz dobatott a nemzet, hangadó nagyjai, maga a nemzet is, elnémítva jön. Következett sok évi passivitás, a szomorú múlt szülte szolgai tűrés, anyagi és szellemi senyvedés. Megsokallta a fogoly oroszlán bilincsét, a nemzet felébredt, elvesztett emberi jogait követelvén. Felemeltetett a porba vetett nép, megadatott a vagyonnak a szabad biztosság, a szellemnek a haladás szabad útja. Előlép egy fenmaradt lángész, egy a hosszú hallgatást megunt nemzeti genius, erőlködik nemzetének elidegenithetlen vagyont szerezni, legyőzhetlen erőt adni, meggyújtani a szellem világosságának kiolthatlan fáklyáját, egyengetni a szellemi kincsek elnyeréséhez vezető utakat. Népiskolai törvényeket szab, gondoskodik az éretlen gyermek és serdülő ifjú miveléséről akként, hogy egyúttal az embert kibékítse az emberrel. Keletkeztek egyebek közt községi elemi és polgári iskolák, melyek elsejét minden gyermeknek kötelessége, az utóbbit önként magasabb képzés után sóvárgóknak lehet látogatni. Sőt, különös szakbeli középiskolák nem látogatása esetében, a tizenhatodik év elértéig terjedő tankötelezettségnél fogva, a polgári iskolába járás majd kötelező. De a