Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1869
A germán nyelvcsaládról. n.1) Az éjszaki nyelv és irodalom. 1. Skandinávia népei. Azon nagy félszigetet, mely Germaniától éjszakra egészen a jeges tengerig terjed, s melyet az atlanti és keleti tengerben számtalan sziget és szigetcsoport környez. Skandináviának nevezzük, bár ezen név eredetileg csak a sziget középső partjait, Schonen tartományt illette. A Skandináviai félsziget területéhez tartozik: keleten Oeland és Goland, délkeleten Dánia, az éjszaki tenger szigetei és partjai, végre a brit szigetek, Izland és Groenland, melyeket különösen norvégok telepítettek. Skandinávia nevét legelőször Pomponius Mela (III, 6.) és Plinius (hist. nat. IV., 13.) említik, mindkettő azonban csak a mai értelemben vett Skandinávia legdélibb részét, t. i. Schonen tartományt ért alatta. A név latinosítása folytán eredt ebből: Skandinavi (mely alakot nagy valószínűséggel képezhetni), azaz: homok-sziget, ma nord-'ó, ó-német ouwa-asig. Skandinávia elnevezésére két későbbi alakkal is bírunk : t. i. éjsz. skán-ey3) és angolszász sceden-ig. A svédben a név még mai nap is Skane, az újnémetben Schonen. Kétségtelen tehát, hogy az egész félsziget azon legdélibb csúcsától, mely mai nap Schonen névvel neveztetik, nyerte nevét.4) „Éjszaki“ (nordisch) megnevezéssel négy népet szoktunk megkülönböztetni. Ezek: a svédek, gautok, dánok és norvégok. 1. A svédek. A svédek neve legelőször gót alakban fordul elő Jornandesnél,5 t. i. Suethans (éjsz. sviar, agsz. sveón, óm. sveiden, km. eveiden). Ezen név angolszász alakját találjuk már Tacitusnál (c. 44.) is, ki Suiones-ről szól; ezen alakot megtartotta Tacitus nyomán az egész latin középkor. Eredetinek, melyből a 1) Folytatása a múlt évi értesítőnkben megjelent értekezésnek, mely a „Bevezetést“ és a „A gót népet és nyelvet“ tárgyalta. Rövidítések : éjsz. = éjszaki (nordisch) ; angsz. = angolszász (angelsächsisch) ; ófn. = ó-felnémet (althochdeutsch) ; kmn. = közép-felnémet (mittelhochdeutsch); ófn. ~ újfelnémet (neuhochdeutsch); kelsk. = kelet-, nyugsk. = nyugatskandináviai. 2) Analógiát találunk ebben: Austravia — Auster-avia. m. kelet-sziget (ófn. ostar-auwa, ófn. Ost-insel). Ily szigetet (bizonytalan, melyiket ért) említ Plin. histor. nat. XXXVII., 3. 3) Skán lett skandinból; a második szótag elesését az elsőnek meghosszabbitása pótolja. 4) Grimm, Geschichte d. deutsch. Spr. Második kiadás (Berlin, 1868.), II., 503. Grimm, u. o. p. 506., tagadja azon nézet helyességét, melynél fogva a germánok nem egyenesen Közép-Európába, hanem Oroszországon keresztül először is Skandináviába és csak innen (ex hac Scandia insula quasi officina gentium aut certe vetus vagina nationum, fornandes, de rebus geticis, c. 4.) a balti tengeren át törtek Középeurópába. Daczára Grimm ezen fellépésének, mégis annyi tény szól ezen felfogás mellett, hogy nehéz azt határozottan helytelennek nyilványítani. Könnyen magyarázható az éjszakról délre irányzott vándorlásból, hogy Skandináviában az ó-germán intézmények jóval tovább fennállottak, mint Közép-Európában ; hogy az éjszaki irodalom oly széles körökben és oly gyorsan fejlődött; hogy a német rúnák is Skandináviában keletkeztek ; hogy végre számos germán nép mondáiban Skandinávia említtetik mint őshaza; igy a gótoknál (Jornand. c. 4.), a longobardoknál (Paulus Diaconus, a VIII. század végén, histor. longob. 1., 2.), a szászoknál (Widukind, I., 2., 3.) stb. Igaz, hogy a skandinávok maguk épen ellenkező irányban említik ezen beköltözést; ezen mondák szerint a germánok Ázsiából Németországon keresztül jutottak volna Skandináviába ; — de ezen mondák csak a XIII. században fordulnak elő s azért kevesebb hitelt érdemelnek.) De reb. get. c. 3. Alia vere gens ibi moratur Suethans. Némelyek, mint pl. Closs (1861-ben megjelent kiadásában) tekintettel Tacitusra és a svédek éjszaki és angolszász neveire, Suehans alakot pártolnak. Grotius azonban (Jornandes kiadásában proleg. p. 5.), valamint Gejer (Gesch. Schwedens, I., 38.) és Grimm (Gesell, d. ds. Spr. II., 516.) a fent felhozott alakot tartják helyesnek.1*