Evangélikus gimnázium, Budapest, 1884

A FORMAI LOGIKA REFORMJÁRÓL. Különös tekintettel a magyar iskolákban használt logikai könyvekre. 1. A modern tudománynak majdnem minden ágában azon saját­ságos ellenmondással találkozunk, hogy régi és új nézetek egymás mellett békében állanak s míg emezekben mindent az ész autonom tör­vényeivel igazolva látni kívánunk, a régi nézetekkel szemben csekély kritikát sem gyakorolunk. A modern tudomány ezen vonása készület­­lenségének jele; könnyen érthető ugyan azon átalakulásból, melyen összes ismereteink metaphysikai formájukból kivetkőzni, s positív alapokon megnyugodni igyekeznek, s mégis olyan elemet kérdez ismeretünkben, mely azok rendszeréből kiküszöbölendő, mert az olyan tanfejleménynek rendszeres értéke nem lehet, mely új igazsá­gokat kritika nélkül elfogadott régi elvekkel összeilleszteni akar — sikertelenül. Ilyen helyzetben vagyunk a formai logikával is. Az összes tudo­mányok meghajolnak tételei előtt, ezzel vezetjük be a serdülő ifjúságot a gondolkodás rengeteg birodalmába, magától értetődőnek vesszük azon bizalmat, melylyel e régi tekintély iránt viselkedünk s Kant szinte dicsérve említi, hogy ezen tan Aristoteles óta az ő koráig hala­dásnak nem indult. Pedig kirívóbban a modern tudomány alapellen­­mondását sehol sem észlelhetjük, mint épen a formai logikánál; s hogy annak rendszerét befejezettnek hiszik, az csak azon túlzott jó­hiszeműségről s kevés óvatosságról tanúskodik, melylyel az ész ezen tudomány tekintetében maga iránt viselkedik. Mert az ókor meta­physikai alapjain egy nagy gonddal megszerkesztett középkori scho­­lastikus épület emelkedik előttünk, melyhez az újkori lélektani s ismeretelméleti kutatások kívánnának simulni, — de hozzá toldott ékítményekként mindig lehullanak róla. Valósággal ez a formai logi­kának jelen képe, a­melyet kivált magyar iskoláinkban nyújtunk róla ifjainknak : ráncos vén asszony, jó éveiből fenmaradt ruháiba erősen befűzve, a tavasznak tarka színű, üde szülöttjeivel feldíszítve.

Next