Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1882
Magyar
A gyermek nevelése és a büntetés mint nevelési eszköz. Tavasi értesítőnk értekezésében az iskola és szülői ház öszhangzatos működéséről szólván, többek közt azt állítottuk, hogy erkölcsies jellemet csak nevelni lehet, és hogy a tanítás ezen nevelést csak kiegészítheti és gyámolíthatja, amennyiben az iskola azon szövevényhez, mely az ember jellemét képezi, legfölebb csak egyes szálakat nyújthat, és erre is csaknem teljesen képtelen lesz, ha e tekintetben a család már jó eleve a szilárd alapot le nem rakta. A gyermek életének első hat évében, amelyekben testileg inkább fejlődik mint a következő összes életkoraiban, és amelyben szellemileg is többet eltulajdonít magának, mint amennyire a legtudósabb tanító későbben taníthatja, kizárólag a családé, illetőleg az anyáé: „Az anya a gyermek geniusa!“ És mi mindnyájan ezen örömet sugárzó, áldó geniusra, ki nekünk minden boldogságunkat nyujtó, életünk végső napjáig szent meghatottsággal emlékezünk vissza. Milyen szív is volna az, mely elfelejthetné az anya áldozatait, fáradozásait, aggodalmait és kényeit , melynek emlékezetéből az anya kedves arczvonásai, az anya szeretetteljes hangja kiveszhetne . És habár csak ritkán találkozik a Corneliáknak Plutárchjuk, mégis senki sem tagadhatja, hogy az anyák azok, kik az államnak hőseit, tudósait, költőit, művészeit nevelték, kik századról-századra a kornak oszlopait, napjait, vészmadarait, fülemiléit adják. Azért jelen értekezésünk első része is főképen csak az anyáknak szól. Igaz ugyan, hogy a pädagógiai tudomány semmiféle tana és módszere nem pótolhatja az anya gyors és tiszta érzését, a gyermek egyes gerjedelmei fölötti véghetetlenül árnyalt ítéleteit, annak összes egyéni tulajdonságainak mély felfogását; és ha valahol a számító és következtető gondolat elégtelenségét és a közvetlen szemlélet hatalmát el kell ismernünk, úgy az bizonyosan az emberi egyéniség felismerésénél és annak lényeges mivolta és gyengéi, szükségletei, rokon- és ellenszenvei szerint való bánásmódnál mondható, mely természeti tehetségre s adományra mindenkinek szüksége van, ki embert nevelni és vezetni akar és a melylyel csaknem kivétel nélkül minden nő magától a természet-