Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1883
Magyar
„A henyélés szeretete minden gonoszság kútfeje“ — azt mondja egy régi közmondás, melynek igazságát józanul senkisem fogja kétségbe vonni. A szülők és nevelők érzik annak helyességét, azért iparkodnak a vezetésükre bizott ifjúságnak vagy komoly, ész- és szivnemesitő, vagy mulattató foglalkozást adni. Már a csecsemőnek enyelgő játéka kis kacsóival, vagy apró ujjacskáinak harapdálása ö reá nézve foglalkozás, és az ifjú sarjadék örömtől sugárzik, ha valaki kedves fecsegéseit figyelemmel hallgatva, azokat válaszra méltatja. Már a gyermek is szemléletesnek és képzeletének, fogalom- és nyelvismeretének gazdagítására törekszik. De nem ritka eset, hogy gyermekek, kik csak saját tapasztalataikra és esetleges külső befolyásokra vannak utalva, egészen téves fogalmakat fűznek össze, melyek azután emlékezetükbe bevésődnek. Szükséges tehát, hogy a gyermekekkel környezetükről és tapasztalataikról felvilágosító és tanulságos módon beszéljünk. Ez pedig nem oly könnyű, amilyennek látszik. A gyermek szemléleti köre és felfogása még annyira eltérő a felnőttekétől, hogy nekünk, ha azt kellőleg foglalkoztatni s vele értelmesen beszélni akarunk, áthatva a tárgy és a gyermek iránti szeretettől szükséges, hogy magunkat annak felfogási körébe bele kell élnünk. A kis gyermek szellemi fejlődésére sikerrel csak úgy és akkor hathatunk, ha a foglalkoztatási eszközök megválasztásánál főképen a gyermek hajlamára vagyunk figyelemmel. Minden gyermek örömest hallgat elbeszéléseket, szívesen tanul dalocskákat, örömest szed virágot, mindegyik örömest néz képeket. Ezek tehát és ilyenek azon dolgok, melyeket a gyermek foglalkoztatására nyújtanunk kell, amelyeken oly különfélét és sokat tanuljanak, de mégis másképen, mint az iskolában. A még nem iskolába való gyermek szellemi tevékenysége ne legyen munka, hanem a nevelői behatás által szabályozott és tanulságossá tett játék. Boldog az a gyermek, kinek játéka ily módon vezettetett, hogy e mellett és ez által a jónak és szépnek, a tudásnak és saját tettének örül és oly ügyességeket sajátít el,