Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-02-23 / 136. szám

Vasárnap 186. BUDAPESTI »71 1 rjo­f Die Blöffzeichemnt noiyoen r­enruar­e­ö. a kladókivitalban, gránátos« atotai Dlandy-h­ázban 46(nik szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok,­­ csak a bécsi császári posta­hivatalnál rendeltethetnek meg. HÍRADÓ fixen lapok minden hétes négyszer, u. m. kedden,­sütör­­tökön, pént. és vasárn.Jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. et. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetűs hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. HAGAARRRS25ÁG és KERKLY. 6 cs. ap. kir. Fölsége gr. Szécsen Miklóst Pozsegamegye főispánját, saját kérelme következtében ezen megye kormányzásától,— eddigi érdemteljes vezérletével legfensőbb megelégedésének nyilvání­tása mellett —fölmenteni,’s e megye főispáni helytartójává gr. Szé­csen Antal udv. titoknokot legkegy. kinevezni méltóztatott. Ő cs. ap. kir. Fölsége Bittó Adalbert szerémmegyei főispáni helytartót ezen hivatalától fölmenteni ’s ,udv. tanácsos­ czimmel di­­szesiteni; Szerémmegye főispánjává pedig báró Ku­lmer Feren­­czet báni tábla ülnökét legkegyelm, kinevezni méltóztatott. Ő cs. ap. kir. Fölsége Clemens József zágrábi kanonokot a zágrábi nemesnövendék-ház igazgatójává méltóztatott kegyeim. ki­nevezni. Szerkesztőségünknél az árvamegyei, éhséggel küzdő szegények részére újólag köveik, emberbaráti adakozások történtek p. pénzben: Szász-Coburg és Gothai fejedelmi hg Ferdinand ő fensége 200 ft, ö fenségének fia Szász-Coburg és Gothai hg August ö fensége 100 ftot, ’s az ezen herczegi középponti cancellariai tisztség Bécsből 25 f. — N.N. Nagy­­szántóról 8 f. — Pesten: Trattner Terézia k. a. 1 f. és Ká­rolyi Sidonia k. a. 1 f.—Dr. Braun gyűjteménye Nagy-Abony­­ból 21 f. 40 kr. (Adakoztak ehez név szerint: Dr. Braun 2 f, Novákovics Ján. 20 kr, Szabó Kálm. 10 kr, Stern Adolf 20 kr, Korvány Roz. 20 kr, Zsigmond Erzs. 30 kr, Vida Ján. 1 f, Kostyán János 20 kr, N. N. 20 kr, Valerian Aloyzia 10 kr, Andrássy Ján. 1 ft, Szily Istv. 1 ft, Gaal Gásp. 10 kr, Alt­man Sam. 40 kr, Hay Dáv. 20 kr, Hay Móz. 20 kr, Altman Józs. 20 kr, Hay Salam. 20 kr, Hay Jak. 1 ft, Danieles Ján. 20 kr, Nagy Józs. 1 f, Perselné 24 kr, Majer Ján. 1 f, Király Mih. 20 kr, egy valaki 10 kr, Szikszay Gerg. 6 kr, Wexler Jós. 10 kr., Valaki 10 kr., Adler Éliás 10 kr., Prettenhoffer Józs. 20 kr., Gecse Endre 20 kr., Andrássy Istv. 1 fr., Wex­ler Lőrincz 20 kr, Stern V. és anyja 30k., Singer G. 1fr, Va­laki 1 fr., S. J. 2 fr., Egy valaki 40 kr.) — Tasi Becz Ádám 3 fr., t. Becz Kár. 1 fr. N. N. *) 3 fr. 40 kr. — Tészen ezen újabb adakozási öszveg 364 fr. 20 krt pp. (A már elküldött 2345 fr. 58 kr. és 3 darab aranynyal az egész gyűjteményi öszveg mostanig : 2710 fr. 18 kr. pgében és 3 db arany.) TUDOMÁNYOS VILÁG. M­agyar academia. .. (XVI. nagygyűlés. II. Szerkezetbeli módosí­­tások.) Előadtuk észrevételeinkkel együtt, a 97­. számban (dec. 17.) azon szerkezeti változások javaslatát, mellyel a múlt évi kisgyűlések készítettek. Óhajtásunk beteljesült. A nagygyűlés elfogadta. Ki van ez által rekesztve a nem szak­­beliek befolyása az illető tudományos tárgyakra úgy, mint a más osztálybeli férfiak választására. Csak szakbeliek birá­­landják meg az osztálybeli munkálatokat; szakbeliek szó­­landanak jutalomtárgyak kitűzéséhez , pályairatok és egyéb munka megjutalmazásához;szakbeliek választandanak tagokat, nem költő mathematicust, ez historicust, ez természettudóst. Fájdalommal kell megvallanunk, hogy az academia ítéletei és választásai nem részesültek eddig azon birodalomban, mellyre többnyire méltók voltak; az írósereg azt kérdezé: ki hozta ez ítéletet? egy vegyes gyülekezet, mellynek talán ötöd­e. *) Ezen tisztelt adakozó urnak , — ki levél kíséretében N. N alá­írással 3 fr. 40 krt küldött be ’s arra kér, hogy az újságban ki ne jöj­jön, — kénytelenek vagyunk szerénységét annyiban megsérteni, men­nyiben minden pénzről számolni tartozunk ’s igy az öszvegből ezt sem hagyhatók ki. S­z­e r­k. 'hatod, vagy épen tized része volt csak competens; kérdés:­­ ki választotta e mathematicust vagy történettudóst? egy ve­gyes gyülekezet, mellynek legnagyobb része szükségkép nem volt azon állapotban , hogy őt megitélhesse, mert vagy nem is ismerte, vagy legalább illetékes birája nem lehetett. Sym­­pathiák­ ’s néha jó szerencsének tulajdonító tehát a magá­nak illusiót nem csináló el választatását, mellyel inkább a vá­lasztójág többsége öntudatos, átgondolt ítéletének óhaj­a köszönhetni.Innen bizonyosan némellyeknek azon hidegségek, mellyel az intézethez, minek tagjai lettek, viseltetnek. Innen azon tény, miszerint a tagok sorában van nem kevés, ki még semmi tekintetben nem lendített nevezetest a maga osztályá­ra; ’s másfelül itt is ott is néhány jeles férfi, kit az osztá­lyok keresztül nem vihettek. A nagygyűlés mostani határo­zata szerint mindenike a négy állandó bizottságnak (miknek körei, mint azt fennidézett számunkban előadtuk: I. nyelv és széptudományok; II. bölcsészi és társadalmi tud.; III. törté­neti tud.; IV. mathem. és természet-tud.) maga választand köréhez tartozó tagokat, vagy a jegyzőkönyv nyelve szerint maga tüzendi ki azokat, ’s az összes academia, nagygyűlésé­ben, elfogadja vagy elveti; ha az elsőt, úgy megerősité a competensek tényét, ha a másodikat, úgy gátolja egy alkal­mas férfi beléptetését, mi sokkal kisebb erkölcsi rész, mint egy nem alkalmasnak beválasztása: t. i. a szigor által a tag­ság becse ’s tekintete nő, ’s a tagadó factum (a kirekesztés) egy évre szorítkozik; a gyengének választatása ellenben mély sebet ejt a tagság becsén, az academia tekintetén, ’s e seb azonfelül gyógyithatlan. Eddig, valljuk meg, az aca­demia szigorú nem volt; mert mikép is legyen az incompe­­tens szigorú adoz, ki, bármelly gyenge legyen szakában, benne mégis erősb nálánál? ’S a példának hihetlen ereje van! Miért ne ezt? mondják, hiszen olly méltó csak van ő is, mint M. vagy N., holott a helyes okoskodás ez volna: már M. és N. sem méltók, a világért ne szaporítsuk a nem méltók számát. Reméljük , új aerát derítene az új választási rendszer académiánkra, mert a kisebb és illetékes testületek hasonlithatlanul több garantiát nyújtanak az akadémiának ’s a közönségnek a mostani kevert és népes választó gyűlések­nél. Melly szigorra intetnek ezen bizottságok mindenek előtt a felelősség nagysága által, melly néhány egyed közt oszol­ván csak fel, mindeniket erősen nyomja! Nem veszélyezteti e legnagyobb mértékben tekintetét, ’s a bizodalmát, melly­nek megtartását az akadémia ellenében olly féltékenyül kell az egyes szakoknak kivánniok, ha felületes, gyenge, jeleset elő nem állított vagy nem ígérő férfit tűznek ki választásul ? ’S az illy, önállással felruházott testületekben szükségkép kifejlődő testületi szellem nem a legerősb pajzs-e méltatla­nok felvétele ellen? Igenis ellen lehet vetni a testületi szel­lem fonákját is, annak elkorcsosodását, mellynek a tudós testületek csak úgy mint mások számtalanszor adák kártékony jeleit. De, mivel ez akadémiai bizottságok nem egészen füg­getlenek , sőt erkölcsileg mindig felelősek, tetteik motivá­­tiójával tartoznak, és az akadémia vétót gyakorolhat, mivel azon felül az académiának hatalma van rendkívül intézkedni, mihelyt ezen institutiói az illetékes közvéleménynyel magu­kat ellenzékbe teszik, ezek „franczia academiává“ soha nem fajulhatnak. — E belső-oeconomiai reform után, óhajtjuk és reméljük, hogy nem meszsze azon idő, mellyben az akadé­mia kis gyűlései is osztály­ülésekké alakulandnak által. A „quadrata rotundis“ sehol sem nagyobb képtelenség mint tudományos testületeknél. De elég erről most. Annyi bizonyos, hogy a jelen ülésszerkezet valamint példátlan, úgy a leghatalmasb eszköz az erőknek egymás általi paraly­­iálására. Azonban — habit Deus his quoque finem. (Közülés dec. 26­.) Tárgyait elmondák a lapok. Két dolgot nem hagyhatunk bár késecskén már, érintetlenül. Először a másodelnök megnyitó beszédét, mellyből azon intést kell kiemelnünk , mit a nyelvre nézve mondott el. A­­ mindig éber, üdvünk felett akkor is gyanakodva őrködő gr.­­Széchenyi István, midőn a nyert diadal mámorában el­szunnyadnánk, figyelmeztet, miképen még nem értük el a révpartot azzal, hogy a magyar nyelv nemcsak törvény, ha­nem oktatás és közigazgatás nyelve is! Ne nyugodjunk meg borostyánainkon. Még ezáltal a magyar nyelv meg­mentve nincsen! Deák volt még kevéssel ezelőtt tör­vény, iskola és igazgatás, de azért élet nyelve a deák nem­ volt, így a magyar is leginkább köznyelv, de a társasági téren, a közéletben, ide értve minden osztályait a társa­ságnak , élete még korán sincs biztosítva. Divattá, aszszo­­nyaink, házi életünk általános belső nyelvévé még nem lett. E téreket pedig el nem foglalhatni törvénynyel, nem semmi erőszakkal: erkölcseink szelídsége, kelleme, példás humanitás, ’s értelmiségünk és ízlé­sünk fáradatlan kifejtése, szellemi felsőség azon egyedüli fegyverek, mikkel szíveket és elméket nyer­hetni, mikkel a szelídebb erkölcsű , müvelt bánásu, értelmes és nálunk annyival finomabb ízlésű ’s szellemibb idegennyel­­vü honfitársainkat ’s a szépnemet meghóditani lehet. Még if­júságunk, sőt nem-ifjuságunk nagy része is úgy viselendi magát, hogy nyerseség és dacz, mint most, egyértelműnek fog tartatni a ,magyar‘-ral, addig nem nagy olvasztó erőt fogunk gyakorolni. Eddig is a melly szerencsénk volt, azon csodák közé tartozik, mikkel az úristen gyakran áldotta meg érdemen felül e hazát. Azon túl e szerencsét drágábban kel­lene vásárlanunk, mert eddig részint nem kelle még, részint csak részletes és gyenge reactióval kelle küzdenünk: mos­tantól kezdve minden lépés nehezebb lesz: a nyert diadal irigyeket gerjeszt, és a melly elemek a politikai élet mezején vesztenek el minden tért, a sociális életén fognak annál na­gyobb erőt kifejteni , ha elszunnyadunk. A magyarnak pe­dig épen ez hibája, mit a történetek bizonyítnak. Azért ki­áltja felénk gr. Széchenyi István az ébresztő szót: halljuk meg őt hazafiak, és őrködjünk. Nem vagyunk még túl a he­gyen , sőt annak csak alján állunk. A civilisatio’s az ipar a mai világ azon két óriása, kit meghódítani kell, v. meghódíttatunk általok. -- Más mit szó nélkül nem hagyha­tunk azon, sokfelé hallhatott észrevétel, hogy olly előadá­sok, miilyen Balogh Pál úré volt, nem illy közülésre valók. Tehát tudományos tárgy fejtegetése nem tudós társaság ülé­sébe való? E felfogás eredeti, ’s tősgyökeres magyar. Ti mulatni akartok ott, mint valamelly szavalati versenyben, v. színházban, ’s igy okotok van piszegni. Csodálatos idegen­kedés, csodálatos fázás az „ismeretektől“ még akkor is, mi­dőn azok olly kellemes és a be nem avatotthoz is leereszkedő módon közöltétnek, mint itt! *) Mi azt óhajtjuk, bár az academia, illy rendeltetését félreértő és az eféle nyílt ülések fogalmát megsemmisitő nézetekre nem hajtva, inkább kisded, de figyelmes és hozzáértő közönséget vegyen czélba, mint számosat, de figyelmetlent, nyugtalant, mellyet kíváncsiság csödit be, nem tudományszeretet, ’s melly hivatottnak érzi magát az előadónak piszegni, ha fejtegetései a tárgy kívá­naténál fogva tán bővebbek találnak lenni, mint a hogy a szeszélynek ’s részvétlenségnek tetszik. Hegy­ek és városok. Hevesből, febr. 17dikén. Tiz óra már reggel, ez gyűlésünk kezdet-órája; nincs cortes, ’s átérem még sem elég a gyűlésre seregletteknek. — Heves a legkegyelmesebb királynak hálaföliratot határozott a múlt évi dec. 16. esemé­nyek tárgyában kelt kir. leiratért; e hála-föliratnak Heves érzelmeit kell tolmácsolni, ’s e nagy statusból csak tizen­kettő emelt szót, de ne illessük a leplet, Heves engem érteni fog; külsők ne lássák kiskorúságunkat, ne vessenek meg gyöngeségünkért. — Kir. biztosi elnöklet alatt kezdett gyűlé­sünkben kihirdettettek legújabb törvényeink—ezek folytában a szent korona őreinek üdvözlő levél határoztatott; — az ev. lel­készek előtt netalán kötött vegyes házasságok összeh­alnak, hasonlókép összeh­atnak a közmunkások is; közmunka társ *) Megujjítjuk itt azon előbbi észrevételünket, hogy ezen érte­kezés hoszszadalmasabb volt, sem hogy egy illyen vegyes közönség figyelmét folytonosan lebilincselhette volna. Szerk. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezé­sek. Újabb adakozások az árvás szegények részére. tudományos világ (Magyar academia XV. nagygyűlés.) Megyék és váro­sok: Rendkívüli közgyűlés Hevesben. Árvamegyei inség-hirek. Veszprémi tudósítás a tapolczai tűzről. Rimaszombati levél: Nyilt­­válasz B. L. nyilt levelére. Budapesti hirharang. Hírlapi szemle. K­ü­l­­f­ö­l­d. Nagybritannia Franczia- és Spanyolország. Mexico. China. Egyesületi közlés : M. gazd. egyesület (vége.) Hivatalos és magánhir­­detések. Loteria-húzások. Nemzeti színházi előadások. Gabonaár. Statuspapirok árkelete Dunavízállás. T­á­r­c­z­a. Akarat és hajlam. Regény b. Jósika Miklóstól, l­d. Rész. l.szak. Monomania. (Folytatás.) B. PESTI HÍRADÓ TÁRCSÁJA. AKARAT és HAJLAM. Regény. - - B. JÓSIKA MIKLÓS­tól. II. R­é­s­z. II. Monomania. (Folytatás.) Szomorú kötelesség szegény gyermekem neked a valót meg­mondani, s jobb ha tőlem hallod, mint mástól, mi végre még sem maradhat titok előtted. — Anyám h­atályteljes nő volt, ivadéka egy régi nemes olasz családnak; atyám elcsábította őt — ’s vele szülői házát elhagyatá, s később iránta minden kíméletet és gyön­gédséget feledett. Kitartó csatlakozásának jutalma — megvetés ’s durva bánás jön; anyám nagylelkű volt, és tört — érettem­­ mig a kehely csordultig telt. De egygye után azon pórias indulat­rohamoknak, mellyekbe atyám , minden kis pénzköltségre kitört, anyám egy éjjel karjai közé fogott ’s odahagyta férje házát, ’s szüleihez ment. — Le nem irom neked ama nyomort, am nélkülözéseket, mely­­lyeket ezen erős lelkű némber kiállott, mig megsértett szülői laká­hoz ért, kik közöl csak atyja élt még, ki et az egészen megvál­tozott egy avult rongyokba takart gyermekkel, mint amitenét ker­gette el házától ! — Istenem! — saját gyermekét! mig házában egy fiatal nő, nejének egykori komornája azon daczczal vezeté a kormányt, melly az illy teremtések sajátja , ha valahol gyenge és gyöngédtelen férfiakra kapnak, kik e nemében a viszonynak fűzik odább napjaikat. — Anyám ezen iszonyú bánástól lesújtva, végre a törvényekhez folyamodott, atyád gróf Sevillié — iparlovag — bár egy régi család ivadéka — de erről később — egy a legszebb férfiak közöl kit valaha láttam , akkor tájban még alig huszonnégy éve, min­denkép igyekezett anyám kegyét megnyerni. Anyám minden szen­­vendései mellett, szép nemes tekintetű hölgy volt, ki nagyatyám­­­nak számos ellenségei közöl, mert mindenki gyűlölte büszkeségé­ért, többekkel ismerkedett meg, ’s ezek közöl többen leginkább atyád kifáradhatatlan közbenjárása által, hév tevékenységgel fog­ták föl ügyét. Végre azonsága kiviláglott, mindenki ráismert, ’s atyja kényszerítve jön, egy öszveget kifizetni, melly elég volt arra, hogy abból nem fényesen ugyan, de becsületesen élhessen. Ekkor már Sevillié — későbbi férjem — annyira be tudta magát anyámnál hízelegni, mikép minden dolgaiban megbízta. A világ Sevilljét nem rég ismerte, mert ő bár ottani születés, távol földön nevekedett, ’s csak nem régiben került szülötte helyére vissza. Ő azon tulajdonokkal teljes mértékben birt, mellyek megfogha­­tóvá teszik az emberek elemének boldogulását, mint tevékenység — — legnagyobb készség szolgálatra, kellemes külső ’s kifogy­­hatlan vidámság. — Ezek csempészték őt be a jobb társasá­gokba, hol játékkal tartotta fen magát, a nélkül hogy valaki se­gédforrásaira gondolna , ’s voltak kik anyámmal­ összeköttetésé­ben többet barátságnál, mások kik semmi különöst nem találtak. Sevillié később anyám egész vagyonának kezelője lön. Anyám elhagyta honát és Bécsbe utazott, hol Sevillié kezelése alatt pénze igen gyorsan szaporodott. Anyám, kinek pénzügyek­ben semmi tapasztalása nem volt, egyébiránt a Sevillie kezelésének gyakorlatába ’s részleteibe beavatkozást unta, naponkint jobban meg volt vele elégedve. — Mi meghúzva éltünk annyiban, hogy a világban keveset jártunk, bár anyámnak a legfelsőbb körökben voltak jó emberei, sőt rokonai. Az egyedüli férfiú úgyszólván, ki­vel közelebbi ismeretségben valék, Sevillié volt, kit legzsengébb ifjúságom óta megszoktam házi barátnak tartani, ’s kit vég nélkül hallottam anyámtól dicsértetni. Nem tagadhatom, mikép ezen embernek kellemes tulajdonai ’s főleg mindenkori derültsége igen kedves hatást gyakoroltak rám. Tizennégy éves koromban Sevillié figyelmesebb jön irántam , ’s anyám a mint később észrevettem, szándékosan igyekezett közeli­tését pártfogolni. Nem akarok hoszas lenni: Sevillié nyilatkozott, ’s én pár holdi vonakodás után, mivel szerelmet iránta nem éreztem , neje levék. Anyám ekkor minden ellenkezésem daczára külön szállást vett; még pedig egy apácza-kolostorban, hol idejét munka és elmélke­dés közt töltötte ’s nagy tiszteletben volt. — — Sehová sem járt, kivévén hozzám , kit igen gyakran meglátogatott. Vagyonát foly­tonosan férjem kezelte, ’s házasságunk első féléve semmi kellemet­lenséggel sem volt összekötve. — Egy volt, mi nekem visszatet­szett: darab idő óta férjemhez néhány nem igen ajánlható külsejű ember járt, kikkel hosszas értekezései voltak. Ezek közt volt Ro­derick is; akkor még a többi közt legelfogadhatóbb kinézésű fér-

Next