Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)
1845-05-30 / 189. szám
Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbetüs hasábeoraért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Péntek 189. Május 30. 1845. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni helybe» a kiadóhivatalban, gránátos« atotai Dlandy-házban 466 ik szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál . Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Országgyűlési halászatok XI. (Folytatás.) Az ausztriai Lloyd védegyletről! czikke. Megyék: Közgyűlés és főisp. helyettes beiktatása Baranyában. — Egy kis ellenészrevétel a Hetilapban mondottakra. Dr. Gálitól. — Külföldi irodalom X. (Das Príncip der Erblichkeit und die französ und englische l’airie. Berlin, Stettin und Elbing 1832. — De la Pairie et de P Aristocratie moderne. Par lette Auguste Cieszkowski. Paris 1844. • Folytatás.) Külföld. Francziaország. Nagybritannia. Spanyolország. Bajorország. Schweicz. Egyveleg. Hivatalos és magánhirdetések. Latellákban húzott számok. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirok árkelete. Dunaszállás. HAGTATORT!XÁ€i és RBDÉIT. A nm. m.k. Ottótan. a k. polit. alapit -főfizetőhivatalnál Ceszár Ferencz halála által megüresült utolsó fizetőtiszti állomásra Trübsvetter Ferencz eddigi járulnokot , és az imigy ürességbe jött járulnokságra Kés Alajos eddigi díjas gyakornokot, ennek helyébe pedig Anker Lajos eddig díjtalan gyakornokot alkalmazá. (Pester Ztg.) Országgyűlési halászatok. XI. (Folytatás.) A királynak ’s megkoronázandó királynénak Pozsonyba martius 7dikén történt ünnepélyes bemenetelét igy írja le a jelenvolt Révay Péter koronaőr: „Mielőtt ő Felségök, Pozson városába a Dunán vert hídon bemenne, a karok és rendek azon Felségek illő fogadtatása és üdvezöltetése módjáról tanácskozván , az egyes főrendek kíséretéből alkotott egész sereg vezérkapitányául egy értelemmel gímesi Forgách Zsigmondot választják, kitől mind az országnagyok rende, mind a seregek elrendezése függene, ’s ki a megérkező Felségnek minden egyes ur lovasságát és gyalogságát megmutatná. Alkapitányok Bosnyák Tamás és Lónyai András voltak. —0 Felségük tisztes fogadtatása végett, úti szállásukra előre küldettek : a pécsi püspök, Dóczy András, Pálffy István, Lippay János királyi személynek, és a királyi városi követekből hozzájok adottak, — kettő tudniillik mindegyik rendből. A császárnét fogadandó országnagynők a pozsoni várba vezettettek, ’s a vár lépcsőjén díszesrendbe állíttattak, — mire Révay Péter volt kiküldve. — Ő Felségének az országlakosokkal találkozása alkalmával mondandó beszéd tartása Forgách Ferencz bibornokra bízatott, minthogy a nádor gróf Thurzó György, szemfájdalma miatt szabad légbe ki nem mehetett. Bevezettetvén ő Felségük a várba, a kiséretöket díszítő seregeknek meghagyatott, hogy a szállásokon ne sokat mulassanak, hanem miszerint a szegénység nyomulására alkalom ne legyen, mindnyájan haza menjenek. A várkapus ottani rendtartás gondja, hogy tudniillik a csőcselék nép betolakodása által akadály és szorultság ne álljon elő, Pálffy István pozsoni várkapitányra bízatott. A királyi személynek kötelessége pedig volt kinézni az alkalmas időt, mellyben a vármegyék és királyi városok követei jobbokat illendően nyújthassák ő Felségének.“ *) Az országgyűlési szertartásoknak tökéletlen képét festi ugyan Révay ezen rövid elbeszélése, de abban, ha azon szertartásokkal a legrégibb időktől mostantglan ismeretesek vagyunk, nem csekély és pedig hű árnyéklatait veszszük észre a múltnak és jelennek. Mind a királyok mind a királynék koronáztatása alkalmával tudniillik, zászlóaljaikkal jelentek meg az országgyűlésen azok, kiknek kötelességök volt saját költségökön tartani hadakat a haza védelmére, ’s kiket azért, mert azon hadakat saját zászlóik alatt vezették harczba , zászlós uraknak neveztek őseink; ezen nevezet alatt koránsem csupán azon néhány királyi főhivatalnokot értve, kiket mi most elég improprie értünk, hanem értve a főpapokat, ’s értve különösen azon egyes nemzetségeket is, melyeknek birtokaihoz a zászlóalj-tartás kötve volt, ’s menyeknek tagjai épen ezért, mint Regnibárones vagyis zászlós urak, a főrendi táblának született részesei voltak, a nélkül, hogy a mostani értelemben vett grófi vagy bárói czímmel díszlettek volna. Zászlóaljakkal pedig azért jelentek meg hajdan országgyűléseinken a zászlós urak, hogy azokkal együtt eskügyenek hűséget a megkoronázandó uj királynak. És ezen hajdan jelentékeny ősi szokás ereklyéjéül látjuk feltünedezni még napjainkban is koronázási alkalmakkor az úgy nevezett mágnási bandériumot, hét ország zászlóit lobogtatva tarka vegyületben a koronával ékesített fejedelem előtt. — Nevezetes, hogy Révay, midőn világosan megemlíti, miszerint a Felségekbe rendelt küldöttségbe, — mi máig is szokásban van — minden rendből két-két tag adatott, a főrendeket egy, nemeseket más, királyi városiakat harmadik rendnek veszi, és midőn főrendi tagokul a pécsi püspököt és Dóczy Andrást nevezi meg, a nemesek közé Pálffy István pozsoni várkapitányt és Lippay János királyi személynököt számítja; — ez utóbbi pedig azért is méltó figyelemre, mert több későbbi példa bizonyítja , miszerint a királyi személynök az alsó-táblának felső-táblához intézett, szenetvivő küldöttségeihez is igen gyakran adatott. Nevezetes továbbá az is, hogy Révay szerint a Felséget üdvözlő beszéd tartása azért bízatott az ország prímására, mert a nádor szemfájdalmai miatt szabad legbe ki nem mehetett, holott 1609 ben az iránt is nagy vita támadt: várjon a prímáshoz vagy a nádorhoz gyüljenek-e a főrendek, vagyis a prímás tartozik-e először a nádorhoz menni ülésbe, vagy ez amához? — Azon szokás hogy a megyei és városi képviselők jobbokat nyújtottak a fejdelemnek, mire a mtödik századból egykét példát tudunk, I. Leopold alatt kezesokká vált, ma illető főispánaik által mutattatnak be a megyei követek országgyűlés megnyitásakor a Felségnek_____________ Mikor közöltettek légyen a királyi előadások az ország rendeivel? nem tudjuk, mert azon felette káros régi divat élt még ezen korban is, hogy mind a fejedelem, mind az országos rendek minden czím, megszólítás, befejezés és keret nélkül intézték egymáshoz irataikat, mellyeket körülvágni illetlennek, bepecsételni pedig, mikint látni fogjuk, sérelmesnek is tartottak ; — az előbbi szokás nyomán indulva azonban hinnünk kell, hogy a Felség megérkezte utáni nap, tehát martius 8dikán nyittatott meg a királyi előadásokas illető szertartások mellett az országgyűlés. Nagyon csalódnék, ki azt vélné , hogy országgyűléseink mostani lármás és a kormánynak bár üdvös nézetei ’s kivánataival ellenkező jellemüket csak az újabb korban kapták, lármáztak már ekkor, sőt még régebben, és pedig nemcsak az alsótábla tagjai, de a főrendek is. A nagy és lényeges különbség mostani és hajdani országgyűléseink között teként az, hogy hajdan a kezdeményi jogot mind a két tábla gyakorolta, cs esze ágába sem ötlött az alsótáblának ezt kizárólag magának tulajdonítani, — és hogy az üzenetváltó rendszer, melly mostani hoszszadalmas alakját csak az 1618diki országgyűlésen kezdette legelőször jelölteni, hajdan a legegyszerűbb színben tűnik fel. Nem a jelen 1613iki országgyűlés történetei elősorolásához tartozik ugyan kimutatni, hogy a kezdeményi jogot, ’s pedig mi most korkérdés, az adó megajánlására és mennyiségére nézve is a főrendi tábla is gyakorolta, miután azonban ars longa, vita brevis, ’s annak, hogy valamennyi országgyűléseink oknyomozó történeteit egykor egész terjedelemben terjeszthessük a haza színe elibe , még csak reményével sem kecsegtethetjük magunkat , czélszerűnek látjuk itt a következendőket megemlíteni . 1535 ben, az October 4-dikére Nagyszombatba hirdetett országgyűlésen, mind a rendek, mind a főrendek, többizben előforduló szokás szerint külön felírást küldvén a királyhoz, a rendek vagy akkori nyelven nemesek azért, mert az egész országgyűlés igen kevés tagból állott, újabb országgyűlést sürgetve ezt mondják: „Miután pedig ezek által a bajokat elhárítani, ’s az országot csak részben is, míg tudniillik a veszély forrása egészen elnyomatnék, a bellázadásnak közölünk kioltásával hajdani nyugalmába viszszahelyezni tetemes költség nélkül nem lehet, majd ha a jövő országgyűlés egybehivatik, Felséged ottan megjelen, ’s a fenemlített bajok elhárításáról idején gondoskodik, mi, miként hálás és hű alattvalókhoz illik, Felséged irántunk való kegyelméért, a köznyugalom és szabadság viszszaállítása tekintetéből, nemcsak az egy forint segedelempénzt megajánljuk, de mindazt, mi tőlünk kitelik, saját vérünkkel együtt, Felséged óhajtásához képest, a haza javára áldozni készek vagyunk.“*) — A főrendek pedig, vagyis akkori nevezet szerint az urak, elismerve a királyi előadásokban kifejtett szükséget, bár az újabb országgyűlés egybehivását szinte kérték, az adót semmi feltételhez nem kötötték, hanem azonnal megajánlották, ’s jövendőre a nemesekkel hasonló ígéretet tettek, mikint külön felírásuk következő szavai világosan tanúsítják: „Erre nézve az urak átlátták, hogy Felségednek szüksége van azoknak segedelmére, kiknek ügye fenforog, ’s épségben maradásukat Felséged védelmezi. Ők tehát engedelmességökhöz képest minden jobbágytól egy forintot ajánlanak tettleg, de ha Felséged meg nem egyezik az országgyűlés tartásában, nem látják , miként fizethessék ezt le, miután ennyi bajnak és veszélynek mielőbb elejét venni és gátat venni szükséges. Nem akarnak pedig az ajánlásban (t. i. a jövő országgyűlési ajánlásban) az urak hátrább állani a nemességnél ’s minden terhek egyenlő viselésére magokat készeknek ajánlják.“ **) —És az urak ezen tettleg, tehát azonnal megajánlott adózására, mit a nemesek majd csak a jövő országgyűlésen teendőnek ígértek, a királyi válasz igy hangzott: „Ámbár ő Fels, azon s frint segedelempénzzel, mellyet ő Felségének az urak ajánlanak, igen csekély hadi készületet tehet, óhajtja mindazáltal ő Felsége, hogy annak öszeszámitására ne Lucza napján, hanem a legközelebbi sz. Márton püspök és hitvalló ünnepén küldessenek ki a rovok, — és azt is akarja ő Felsége, hogy a nemesség a segedelemadásban az uraktól ne különködjék, hanem azt az ő Felső hadai fizetésére, miszerint ezeket a rablás és fosztogatásoktól annál könnnyebben el lehessen tiltani, egyenlő értelemmel fizessék. A mit aztán ezen felül a jövő országgyűlésen a közjóra ’s az ország megtartatására ajánlandanak ő Felségének, igen meg *) „Cum autem hisce mala evitari, Regnumque vei particulariter, donee fomes mali in toto extingvatur , intestina sedicione e medio nostri sublata, pristine tranquilitati restitui absque impensa notabili minime queant, posteaquam Diéta ipsa fulura celebrabitur, Majestate Yestra illic presente, deque ammovendis premissis malis mature providente, nos, úti gratos et fideles decet subditos, pro Majestatis Yestre erga nos clemencia , publice tranquilitatis libertatisque restituende habita racione, nonmodo unius floreni subsidium offerimus, séd tolum id quod prestare poterimus, simul et corpora quoque pro voto Majestatis Vesíre, in commodum patrie exliibere parati sumus.“ **) „Ad rém hanc Yiderunt Domini, Majestatem Sacralissimam subsidio eorum indigere quorum res agilur, et salutem Majestas Veslra Sacr. tutatur. Ilii pro sua obedientia de singulis colonis florenos singulos offerunt de facto , séd si Majestas V. non admiserit Diaetam, non Yident se reddere posse, quia tot malis et calamitqtibus prius occurrere et prospicere necessarium est. — Nolunt in offerendo Domini cedere Nobilitati, séd ad omnia ónéra ex aequo ferenda se se paratos offerunt.“ fogja köszönni híveinek, ’s egész kegyelmével viszszafizettetni.“ — *) 1542 ben, a beszterczei országgyűlésen, az adó mennyisége iránt egyetértett a két tábla, de kezelésére nézve nagy különbözés fejlett ki. A főrendek t. i. eddigi szokás szerint, mind közösök, mind a nemesek közöl választandó kincstartókra kívánták bízatni az adónak beszedését és kiadását, a rendek pedig azért, mert a tapasztalás szerint azon kincstartók eddig elé a beszedett adót nagyrészt vagy elevesztegették, vagy magánszükségeikre fordították, minden egyes vármegyénél akarták azt hagyatni; ’s e kérdés felett a két tábla nem egyesülhetvén, a főrendek Batthyányi Kristóf királyi főpohárnokmester, a rendek pedig Rakovszky Györgyöt küldötték követökül a Felséghez, külön külön sürgetvén egymástól eltérő határozataik megerősíttetését. (Folytatjuk.) Igen érdekes lévén tudni, hogy mozgalmaink milly szempontból tekintetnek legközelebbi szomszédainknál, kikkel olly számosak viszonyaink, anélkül, hogy annak jegyzésekkel nem kisért állításait mind magunkévá tennék, adjuk kivonatban a „Journal des Oest. Lloydnak“ védegylet iránti czikkét, alkalmasint hű viszhangjául az ausztriai tartományokban uralkodó véleményeknek, mellyek, ismételjük, figyelmünket nagy mértékben igénylik, mihelyt meggyőződünk arról, hogy a vélemények a 1ödik században már az alkotmánynyal nem bíró országokban is nagy befolyást gyakorolnak. „Ha valaki azon szemrehányástól, miszerint ő tudja, mit akar, föl nem oldathatik, úgy Pulszky úr, a védegylet előbajnoka az augsburgi újságban, illy helyzetben van. Soha sem terjeszkedik ellenfelei okaira, soha nem kísérti meg azok cáfolatát; tizszer megveretve ’s elűzve, azon rovarhoz hasonlóig, mellynek működését elleste, ismét visszatér ugyanazon helyre. Vájjon azon tények, mellyeket felhoz, igazak ’s helyesek-é, ’s ha bizonyitványai logikai rendezetűek ’s szilárdak-e, az nem aggasztja őt, hacsak ámítania másokat, és csallétét a bálványnak , mellyel imádásra állíta fel, még egy időre tovább nyújthatnia sikerül. Ő azt állitá, hogy a külföldi nyersanyagokat nehezebb Magyarországba vinni, mint más tartományokba; hogy a vámozott külföldi áruk Ausztriából Magyarországba szabadon vitethetnek, de nem megfordítva Magyarországból Ausztriába; a nyilvánosan ismert hazugság, mellyet e részben magának engedett, kimutattatok neki. Azt mondá, mikép az ausztriai vámok a magyar műipar készítményeit annyira terheik, hogy Ausztriába szállithatásuk csak illusorius; bebizonyíttatott neki, hogy ezen vámok egyremásra a becsnek V/* perjét sem érék el, sőt azon áruknál, mellyek M.országban nagyobb mennyiségben készíttetnek, még ezen mértéken alul is maradtak. Eröködött azt megmutatni, hogy a vámok az ausztriai műipar hasznára ’s a magyarnak kárára vannak számítva; ’s tényekkel épen az ellenkezőt álliták ebbe, hogy t. i. a vámok, főleg a búza ’s más nagyobb földművelési termények kivitelét Magyarországból más tartományokba terhelik , ’s hogy ennélfogva az adózó ausztriai földbirtokos érdekének a nemadózó magyar földbirtokos ellenében, áldozatul hozatnak, ’s hogy azok az élelmiszerek árának mesterséges fölemelése által, mellyet előidéznek, az ausztriai műipart inkább károsítják, mintsem elősegítenék. P.ur 100 millióról beszélt, mellyet Ausztria a vámokból húz**), egyik honfija ez öszveget 2/1 millióra, az eredeti fölvételnek épen 1/4v ére vonta össze. Azt hozta fel P. úr, hogy Magyarországba a bevitel és onnan a kivitel hivatalos értékei milly hibásan vannak felszámítva, mennyit kell egyrészt hozzászámolni, másrészt elvonni, hogy Magyarországra nézve egy szenvedő kereskedési mérleg kieszközöltessék ; ugyanazon honfija megczáfolja ez adatokat, ’s e lapok 16, ’s 17dik számaiban foglalt czikk mindazt megsemmisíti, mit csak P. ur amaz értékekre nézve felhozni tudott. Az augsb. újság 50. számában ismét előlép, ’s a vámjegyzék egyes, a vas, pamut, len ’s gyapjukészitményeket illető rovataiból azt akarja következtetni, hogy a vámok Magyarországot maradandólag nyers anyagok ’s félgyártmányok készítésére szorítják, ellenben az ausztriai műiparnak a finomabb gyártás kizáró birtokát törekszenek biztosítani. Az egyes vámjegyzéki rovatok mindenesetre növekednek azon mértékben, amint az anyagok a félgyártmányok sorozatából egész gyármányokká emelkednek, de P. ur nagy bölcsen elhallgatta ez áruk értékét, és a vámrovatokat nem ezen értékek petjeiben fejezte ki, mert így egészen más eredményekre jutott volna. Egy mázsa durva posztó Magyarországból kivitetvén, a körvonali vámon becséhez képest fizet mintegy 5 petét; egy mázsa szőrposztó (Loden) 23/4 petét; ellenben finom posztó 23/n petét; durva vászon 23/no, finom 12/n petét; durva *) De Monarchia et Sacra Corona Regni Hungariae Centuriae 7. Auct. Petro de Róva, 1659, 138 l. *) „Licet Majestas Regia subsidio unius floreni quod Doni i n i Majestati Sue offerunt, parvam admodum expeditionem facéré potest, nihilominus optat Sua Majestas, ut ad connumerandum illud non in festő Lucie séd in proximo festő b. Martini Ep. et Conf. dicatores emittanlur; — vult hoc quoque Majestas Sua, ut Nobilitas in exolutione subsidii a Dominis non dissentiat, séd unanimiter ad solutionem gentium Majestatis Sue .... exolvant. Quicquid autem ultra hoc in Diéta fulura pro bono publico et conservatione Regni offerent Sue Majestati, majores aget gratias fidelibus suis, et omni clemencia sua refundere curabit. **) Ezt P. nem állította , hanem azt, hogy vámváltságul, ha az eltöröltetnék, falán 100 milliót kellene fizetni. Szerb.