Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)
1845-09-16 / 251. szám
180 telt szónok urak, kik eddig beszéltek, úgy látszik, azon hiedelemben vannak, mintha Cz. ur mint vádlott állana itt, kinek védelemre van szüksége? Ez hibás suppositum.A dolog másképen áll. Cz. ur nem áll vád alatt, ellene ekkorig még gyanú sem lehet, ’s igy ha arról volna szó, kell-e, szükséges-e, hogy a fenforgó ügyben itt felvilágítást adjon? Kétségkívül azt tenni szabadságában állana. De most nem kívántatik tőle semmi felvilágosítás. Ő már kinyilatkoztatta a törvészék előtt, hogy a kérdéses váltók nála vannak, és akarván szólni, szólhatott volna, mielőtt a végzés meghozatott. Akkor hallgatott, most nincs más hátra, minthogy a megyei határozat végrehajtassák.“ — „Halljuk! halljuk!“ — Más hangok: „Igaza van első alispán urnak...“ — Egy báró: (halljuk ! halljuk!) Ha arról volna szó, kell-e és lehet-e az. urnák itt szólani ? akkor magam is tek. alispán úrral tartanék ; de itt más a kérdés. A kérdés t. i. az: van-e Cz. urnak jogáé teremben szót emelni, ’s igy szabad-é szólnia? Nem mintha én Cz. ur iránt valami sympathiát értenék, bizonyosan nem; mert hiszen nem olly ügyben fordul itt meg neve, melly személye iránt sympathiát gerjeszteni képes volna; de a municipalitás érdekében azt mondom, hogy Cz. úrnak van joga e teremben most is, a végzés hozatala után, szólani, és hogy e jogát, hacsak mi magunk a szólásszabadságot korlátolni nem akarjuk, tőle el nem vitathatjuk. Emlékeztetem a t. kk. és rrket a néhány év előtt történt szomorú eseményekre, midőn annyira jutottunk, hogy a szólásszabadságot a megyei teremnek számára olly nehezen tudtuk kivíni! (halljuk! éljen! halljuk!) nem akarom azokat felhozni, mert fris emlékezetében lesznek a t. kk. és rrknek; de kérdem: tanácsos-e, hogy amiért mi olly sokat és olly nehezen küzdöttünk, azt most magunk rontsuk le? bizonyosan nem tanácsos; azért, úgy hiszem, tisztelni kellvén e jogot, illik meghallgatnunk Cz. urat is.“ — A hallgatóság: „Éljen! éljen!“ — Más hangok: „Halljuk Cz.t! halljuk! halljuk!“ — A nagy zaj közben Sz. M. e. alisp.: „Én nem a jogot vontam kétségbe; de azt mondom: most nincs szükségünk Cz. ur allegatióira.“— Hangok: Halljuk! halljuk!“ — Más hangok: „Nem kell, hogy itt allegáljon! Halljuk! halljuk!“ — (E közben többen felállottak, köztök B. J. tb. ur is, ki a folytonosan tartott zugás közepett csöndet intett a hallgatóság felé. — Felállott a conservativ részen is két szónok, ’s midőn szólni készülnének B. J. t.biró: „A szólás rende rajtam van, de azt, ha Cz. ur akarna szólni, neki engedem át, különben magamnak fentartom.“ — A hallgatóság: halljuk! halljuk! — Ama két szónok leül.) Egy szinte már régen álló t.biró szóhoz jutván, elsorolja az egész esetet, melly e vitára okot adott; szavaiból azon természetes következést kelle levonni, hogy ő is a végzés végrehajtását sürgetendi; de beszéde zárlatában, ellenkezőleg az előzményekkel, ő is arra szavaz, hogy Cz.t meg kell hallgatni (nagy zaj, éljen és halljuk! között leül). — E. R. S. tb. ur feláll. — B. J. tb. ur: „A szólás engem illett, ha Cz. ur nem szól.“ — Hallgatóság: „Halljuk! halljuk!“ — E. R. S. tb.: „Csak tessék hát szólni!“ — B. J. tb.: „Tek. kk. és rrk! Cz. ur iránt én sem érzek különös sympathiát; de itt nem sympathiát, nem antipathiát kell figyelembe vennünk. A szó arról van: lehet-e egy szabad hon polgárának megtiltani, hogy itt e teremben, melly a szabad szó oraculumhelye, szólhasson? azt hiszem, hogy nem. Cz. urat tehát, ki sem elitélve, sem vád alatt nincs , meg kell hallgatnunk, ha nyilatkozni akar.“ — Hallgatóság: „Halljuk ! halljuk!“ — Más hangok: „Menjen a váltókért, halljuk! halljuk! halljuk Cz.t!“ — Elnök: „A rik többsége Cz. urat hallani akarja, tehát tessék szólani.“ — Cz. ügyvéd: „Szomorú rám nézve, hogy személyem ’s birtokomban törvény ellenére igy sértetem . . .“ (Hangok: „A dologra! a dologra!“ — Más hangok: „Halljuk! halljuk!“) Cz. ügyvéd: ,, Mi a dolgot illeti, mellyé rám nézve kellemetlen és sérelmes vitatást felidézte, előadom azt röviden, hogy lássák a t. kk. és rrk., mikép én egészen ártatlanul keveredtem e dologba. (Itt Cz. úr közel félóráig beszél, többszöri megszakasztás mellett, ’s előadja a kérdéses váltóknak dologra épen nem tartozó genesisét, mi által azok valódiságát akarja kitüntetni; ’s hogy eleget tegyen azon liberális uraknak, kik részére a szólásszabadságot kivítták, kellő prókátori fogással iparkodik a tárgyat mindinkább bebonyolítni, azt gondolván, az idő telik, 1 óra közel ’s az ebéd emléke mellett, majd kiszabadul a hínárból. Hiába a nemesis ezúttal a liberalismus köpenye alatt megjelenvén, oda vitte a dolgot, ahol azt legitt látni fogjuk.) — Sz. M. e. alisp.: „Nem az a kérdés: igazak-e a váltók, hanem hogy kiadassanak.“ — Cz. ügyvéd: „A váltók sajátom, engem azoktól meg nem foszthat senki...“ — Több hang az asztal körül: „Senki sem akarja megfosztani, hanem ki kell adni a törvényszéknek használat végett...“ — Hallgatóság: „Igen! halljuk! adja ki a váltókat! halljuk! elő a váltókat“—Cz.: „A váltók igazak, ’s én használat végett kész vagyok azokat óvás mellett kiadni.“ — Itt a közgyűlés „grand-juryvé“ változott — Ny. P. m. alisp. : „Minthogy Cz. ur szóláshoz jutván, sok dolgot elmondott, mi a tárgyra nem is tartozott, óhajtanám, nyilatkoznék aziránt is, hány váltót fog a törvényszéknek kiadni. Vannak ugyanis adataim arról, hány ollyan váltó van Cz. ur kezei között, mellyek a gr. Cs. Zs. ur által elkövetett csalási bűnt érdeklik; mert nem szeretném , hogy Cz. ur ollyak miatt is faggattassék, mellyek arra nem vonatkoznak ; mint másrészről azt sem szeretném, ha azon váltók más kezekre kerülnének. — Ugyan is tudomásomra van, mikép Cz. ur azóta, hogy a törvényszék által a kérdéses váltók kiadására felszólittatott, egyet már másra ruházott át, némellyek elidegenítésére nézve pedig lépéseket tett... ,u — A nézőség: „Szóljon Cz.! halljuk! halljuk!“ — (Cz. ügyv. szólni készül; a zaj nagynehezen lecsilapszik.) Cz. (látható zavarodással): Mennyi váltó van kezeim között, azt itt kinyilatkoztatni nem tartozom .. ..“— Nézőség: „Sőt csak azt! szóljon! nyilatkozzék!“ — Más hangok: „Halljuk! halljuk! El vele! hozza el a váltókat!“ — Ismét más hangok: „A végzés! a végzés! halljuk!“ Más hangok: „Ha nem adja ki, le kell őt tartóztatni! . .“ — ki kell őt kisérni!“—Egypár hang: „A szolgabiró és eskütt menjenek a váltókért, addig Czur maradjon itt . . . .“ A zaj és zúgás egyre növekszik, már alig érthetni egy szót, mikor ime közel délutáni egy órakor, két csákós és kardos (tehát fegyveres) megyei hajdú jő a terembe, ’s rést törnek magoknak a tömérdek hallgatókon keresztül, szinte az asztalok közé, hol — magok közé veszik Cz—t, ’s iszonyú zaj között a hites ügyvédet, és mikép a tiszti ügyész ellenmondása nélkül önmaga ismételve nyilatkoztatta, kihirdetett nemes embert, elfogván, a teremből — minden legkisebb ellenzés nélkül — kivezetik.------Néhány conservativ triró „Ez hallatlan törvénytelenség !“------A karzaton egy hölgy, a jeleneten megindulva, fejér patyolat-zsebkendővel szemeit törli. (Mások azonban azt állítják, hogy a gyöngéd hölgy csak a nagy hőség által kisajtolt veríték-cseppeket tölné arczáról.) Egy tbiró ur: „Tek. kk. és rr.k ! Illy szörnyűséget lehetlen eltűrni!...!“ — Száz ajak: „Ez szörnyűség! iszonyú botrány! Vissza kell őt hozni!..“ — Más hangok: „ki tette ezt ? ki hozta be a hajdúkat! Vissza kell hozni Cz—t!“ A roppant zaj egyre tart: halljuk! actio! meg kell actiózni, ki a hajdúkat behozta. — actio! halljuk! Ez szörnyű botrány!“ (Cz. e közben visszavezettetik.) Elnök: Minthogy a hajdúk berendelése sem végzés által nem történt, sem arra az illetők senkit meg nem bíztak, úgy hiszem jó volna másod alispán urat vizsgálódásra kiküldeni ... “ — Az asztalok körül: „Szóljon , ki rendelte be a hajdúkat?“ —A zugás folyvást tart, és növekszik. — E közben Fan eskütt ur felállván, ’s a végtelen halljuk! után szóhoz jutván, oda nyilatkozott, hogy neki, mint a kiküldött sz.biró úr társának, meg lévén hagyva, ügyvéd urnak letartóztatása, miután az— azt, hogy a kérdéses váltókat kiadni kész volna, nem nyilvánította, sőt — azoknak még csak számát is megmondani vonakodnék, a teremben pedig általánosan hangzanék, hogy míg egy másik szolgabiró Cz. ur szállásáról a váltókat elhozná, addig Cz.— személyét le kellene tartóztatni, ennélfogva ő hivatalos kötelességének tartotta, a hajdúknak megparancsolni, hogy előre nyomuljanak. — Több hang: „elég roszul tette!“ — Más hangok: „Actiót neki, halljuk! halljuk!“ Néhány hang: „Hisz csak azt tette, mit a teremben kiáltoztak!“ — Elnök: „eskütt ar roszul tette, hogy egyenes utasítás nélkül a terembe hajdúkat rendelt; úgy hiszem előbbi végzésünket kellene végrehajtani, ’s a szolgabiró és eskütt menjenek el a váltókértHangok: „helyes! helyes!“ — Más hangok: addig Cz. ur tartóztassák a megyeháznál!“ — Ismét más hangok: „nem kell letartóztatni, nem szabad még letartóztatni! Halljuk! halljuk!“—Elnök: Tehát Cz. urat nem kell letartóztatni? .... Sok hang: Halljuk! halljuk! — Elnök: A végzés áll mint először hozatott, t. i. a kiküldött szolgabiró eskütt társával menjenek Cz. úrral ennek szállására ’s hozzák el az érdeklett váltókat, ’s csak ha azokat át nem adná, tartóztassák le személye. — (A folyvást tartó zajlás közben a szolgabiró és eskütt Cz. úrral távoznak az ominosus váltókért. — Az elnök fölkel. Az ülés két óra tájban szétoszlik.) BUDAPESTI HIRHARANG. Gr. Széchenyi István f. hefen foglalt ülést a helytartótanácsnál, mint az országos közlekedési ügyosztály elnöke, ’s a Jelenkor szerint, az említett osztály életbeléptetéseig, mint kir. biztos először is a Tisza vidékit tekintendi meg Vásáros-Naménytól Szegedig, ’s az illető hatóságokkal több helyen tanácskozandik, jelesül S. Ujhelyen, Vásáros-Naményon, Debreczenben, Szolnokon és Szegeden , e folyam pusztító kiöntéseinek akadályozása iránt. Ez útra f. hószén induland, ’s a fönebbi czél elérése után Fiumét látogatandja meg , szinte közlekedési ügyek elintézése végett. — Egy ur, ki több év óta kizárólag csak neje vagyonából élősködött, néhány nap előtt azzal hálálta meg neje jószívűségét, hogy drágaságit, ’s pénzének egy részét magához vevén, elszökött, szemes rendőrségünk alkalmasint kézre fogja a szökevényt keríteni. Eddig leginkább csak nők szoktak férjeiktől megszökni, de az újítások mostani korszakában igen természetes , hogy a férjek szerepet cserélnek.—Múlt héten egy háromdob utczai fűszerárus boltjában éjjel tűz támadván, árui mind elégtek ; a lőpor szerencsére kiszabadíttatott, ’s ez ismét intésül szolgálhatna, hogy város közepén lőport áruitatni olly veszélyes visszaélés, mit meg kellene szüntetni. — Egy pár német író valami német Évkönyvet akar kiadni, mi ellen semmi kifogásunk nem lehetne, ha már botránynyá nem kezdene válni ezen iparvállalat , ’s igy nekünk is hozzá kell szólanunk. Először is olly dolgozótársakat hirdete ki édesgető maszlagul az ismeretlen vállalkozó, kik most egymásután nyilvánosan jelentik, hogy közremunkálódásukat tőle egyenesen megtagadták ! Másodszor , a megnevezett, de azért mégis ismeretlen vállalkozó elég szerénytelen azt hirdetni, hogy ő ollyasmit akar létesíteni , mit már elhúnyt gr. D. Aurél is kívánatosnak hirdetett, ’s az ó honunk viszonyainak alapos megismertetése a méltánytalan külfölddel. Az ismeretlen vállalkozó ezt német versek ’s beszélyekkel akarja eszközleni, mellyek számára már az „Iris“ is elég helyet szolgáltat, és mégis D. A. nevével takarózni merészkedik ! Végre azt sem átallja mondani az ismeretlen vállalkozó, hogy e munka tiszta (!!) haszna valamelly jeles fiatal költő fölsegélésére fog fordittatni, ki magyar is lehet, é s e könyvbe dolgozó német irók által fog megválasztatni! Meg kell jegyezni, hogy e német irók többnyire külföldön laknak, ’s a magyar irodalmat nevéről is alig ismerik, ’s mégis ők lehetnek birák a legjobb fiatal magyar költő meg- választásában? Mindezekből világos, hogy az egész vállalat csak egy kis nem épen törvénytelen „modus merendi“ akar lenni, mi ellen semmi kifogásunk, ha a vállalkozó nyíltan kimondja , hogy neki egy kis apró pénzre van szüksége de a közönség illynemü mystificatióját ellenzenünk kell , ’s reményijük, hogy e vállalathoz egy jóravaló német iró sem fog csatlakozni, a magyarok pedig szépen köszönik az illy kunyerált alamizsnát, mellyre épen nem szorulnak, mert a jelesb fiatal magyar költők versei is aranyakkal díjaztatnak, ők tehát illy koldusgarasra nem szorulnak, mellynek legfölebb csak bizonyos vándorirók örvendhetnek, kik „egy portré vesepecsenyeért ’s egy fütty steinbruchtért“ játékszini dicséreteket vagy piszkolódásokat firkálnak! — E napokban igen sok nőcseléd mondá föl szolgálatát Budapesten.—Szombaton este egy ember a hajóhídról Dunába ugrott, de kifogták őt s azonnal kórházba vitték, hogy ismét kedvet nyerjen az élethez. Tudjuk már, miért sötét a nemzeti színház! A légszesz bérlője vagy kezelője nem akarja, hogy az egész város légszeszvilágítást nyerjen, és azért roszhírbe akarja azt hozni. — Az „Életképek“ múlt szombati száma igen élesen kelt ki azon botrány ellen, melly szerint színházunkban az előadásokat nem szokták a kitűzött órában megkezdeni, mi leginkább operai előadások alkalmával történik. Ugyanazon este operai előadás vola, és a karmester hét óra után tizenegy percz múlva jelent meg a hangászkarban. Mégis csak szép a következetesség, főkép, ha nincs, ki az illy botrányokat meg merné büntetni! — Operánk igen szomorú állapotban van most, Schodelné szabadságideje még nem telt el, Joób beteg, Pecz rendkívül gyöngélkedik, Paksyné rekedt, Füredy műutazáson van, csak K. Ida énekel mindig szorgalmasan. — Városunk tanácsa hatályosan intézkedni készül, hogy több éjszakai botrány ne történhessék, ’s e szerint alkalmasint elmondhatjuk, hogy valamint csak egyszer volt Budán kutyavásár , úgy Pesten csak egyszer volt éjjel fej- és ablaktörő mulatság. — Bizonyos lap jelenti, hogy ezentúl hetenkint többször fog megjelenni; alkalmasint azt hiszi, hogy kisebb adagokban könnyebben megemészthető leend. — © .AZT MONDJÁK/ Miskolcz, sept. 8. 1845. Fővárosi újdonságok, Hirharang, Vidéki tárcza, ’s több illy nevezetek , e két szóba „azt mondják“ mindben foglaltatnak. Azért jövőre hireinket ezen czim alatt közlendjük. És ha fővárosiak volnánk, jelen sorainkat azon kezdenék , mikint múlt vásárkor két iparlovag egy urat órájától megszabadítván, tetten kapatott ’s a büntető igazságnak adatott által. Azt mondják, fővárosiak voltak a tettesek. Ha ez való , érdemes volna tudni, nincs-e a fővárosban bizonyos „nagy család“ melly tagjait iparűzés végett országszerte kiküldi? És ha van, és ha küldöttek által működik, érdemes volna tudni azt is, nála-e eredeti gondolat ez, vagy a politikusoknál? Hja! de mi fővárosiak nem vagyunk, annálfogva híreket Chinából sem kölcsönözhetünk. Mondják tehát, hogy Sajó mentiben van egy város, melly nemrég leégett, ’s leégett bizonyos magtár és a színház is. Azt mondják, hogy valaki, hivatalos tekintély segedelmével, saját épületeit, közmagtárnak óhajtotta fordittatni, ’s iránta már lépések tétettek is, de a másod alispánt e tervnek megnyerni nem lehetett; ’s azt mondják, mikint az ellene keletkezett bizonyos ingerültségnek, ’s a színház építése elmaradásának is egyik oka ebben rejlenék. A leégett város, székhelye bizonyos megyének, mellyből a Pesti Hírlap tudósítója XXX. ezen három X. közöl kettő, aligha bebonyolódva nem volt a leégett városbeli korona-kávéházi famosus esetbe, a harmadik X. pedig hirszerint az egyik X. testvére. Hogy már ezek, saját ügyekben, hiteles tudósítást tesznek, kétségbe hozni ki fogja? ki fogja kétségbe hozni — miután ők állítják— hogy kilenc, kevesebb nyolcznál. Mert tudni kell, hogy a XXX által is említett tudósítás tárgyalásakor, így állottak a szólók egymás ellenében, különös számtanúnak kell tehát lenni XXXnek, hogy a többséget mégis a nyolcznak adja. Ezen XXX lehetőnek hiszi, hogy az uj föisp. helyettes iránt a bizodalom megtévend, pedig azt mondják, miként kinevezés után harmadnappal a székvárosban mintegy háromszáz, azóta pedig kívül mintegy hetven főbül álló tisztelgő sereg üdvözlötte föisp. helyettes urat. Megtérő, vagy el sem is vesztett bizodalom tanusítása-e ezt elhatározni nem akarjuk; de azt mondják, mikint a XXX és pártja bizodalma csak úgy térend meg, ha helyettes úr, annak karjai közé veti magát. Bizonyos egyházmegyei gondnokválasztás is történt, és a szavazatok vadászata, politikai térről, már az egyházba is átvitetett. Tiszti tekintély; négy fő- és tiz alszolgabiró, csendbiztos és utazó téritök; egyházakra tett ajánlatok és kiosztott tajtékpipák ; a már egyszer szavazott egyházak újabb szavaztatása, ’s a presbyteriumok tagjai szavazatának egyenlősége esetében, egy egy helybeli papnak — vadontúl és csupán e czélra alkotott egyházi törvény szerint — egy és 3 szavazat tulajdonítása, szóval minden kigondolható módok elővetettek a kívánt eredmény kivívására. Mert azt mondják, hogy az egyházmegyei gondnokság előnyt ad az első alispánságra. És mindezen öröködés daczára is Nagy Gedeon választaték meg, nagy botrányával a most democratai elveket fitogtató azon úgynevezett ariszocratáknak, kik minden érdemöket elődeik érdemében helyezik, és lenéznek másokat, kiknek születésök az övéknél kevésbbé fényes! — Városunkban két casino létezik , ’s most egy harmadik is van készülőben — mint hirdettetik — a műveltebb (?) osztály számára. Gyönyörű bók a már fenálló egyesületeknek! de hiába, némelly emberek csak olly helyen érzik jól magokat, hol mások társalgási igényeire semmi figyelemmel nem kell lenniök. 5. XiiLFOU). Az Alig. Ztung sept. 4kd mellékletében a központosított