Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)

1845-07-15 / 215. szám

Kedden 215. Julius 15. 1845.­­ BUDAPESTI HÍRADÓ ■ hen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütör­tökön, pénz. és vasáru,jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 60 ft., postán bo­rítékban 6 ft. et. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetű­s hasáb­­soraért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, gránátos a­nterai IHan­hy-h­ázban Kizik szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Újabb segélygyüjtemény a szepesiek részére. Megyék: Tisztvá­lasztási közgyűlés Biharban. Közgyűlés Esztergom­ és Turóczban.­­• Budapesti hirharang. Losonczi levél (tanulók kicsapongásai.) Kül­föld.­­A németországi vasutak jövedelmei. Nagybritannia. Franczia­­ország. Elegy. Hivatalos és magánhirdetések. Loteriákban húzott szá­mok. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirok árkelete. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. 6 cs. ap. kir. Fölsége , almási R­u­d­i­c­s József bácsmegyei főispánnak a pápa ő szentségétől nyert szent Gergely-rend közép­­keresztjét elfogadni és viselni, legkegyelmesebben megengedte. A cs. ap. kir. Fölsége, U­h­­­a­r­i­k János nyitrai kanonokot szkalka-bérczi szent Benedek apátjává ; K­r­a­j­c­s­i­k János szinte nyitrai kanonokot zobori szent Ipoly , ’s végre V­i­b­e­r József esz­tergomi kanonokot pécsváradi hold, szűz Mária czimzetes apátivá méltóztatott legkegy. kinevezni. A nagyszombati kerületi tábla jegyzőjévé báró Heller-Ber­­t­r­am Móricz , ugyanazon táblai protocollista lön alkalmazva. Szerkesztő-hivatalunkhoz a szepesmegyei szegények ré­szére legújabban beküldetett, mint Bácsbodrog-megyei se­gélygyüjtemény 23 forint 10 kr pengőben. Megyék, Biharból. Jun. 23, 24 ’s 25ik napjain valahára itt is megtartatott a végehajtott tisztujitás. Mint több megyében úgy itt is két hatalmas párt küzdött a hivatalok elnyeréséért; az egyik, volt másod alispán Bernáth József, és főszolgabíró Thurzó János, a másik Papszász Lajos és Sántha György urakat tűzvén ki az alispáni hivatalokra. Az első párt hívei, az úgynevezett oppositio zászlójával, ’s igy a szabad elve­­kérti küzdésnek előpostájával; imezek pedig a négy év el­­forgása alatt lábrakapott zsarnokság ’s elnyomatásnak, köz és magán jogok eltiprásának megszüntetési jeleivel igyekez­tek részökre a többséget meghódítani. De amazok a szép és szabad elvek között mystificálva magokat, világo­san kitüntették, hogy ők bizony nem szabad elvekért, hanem hivatalokért izzadnak, és sokat sokat költenek, nagy uzsorára pénzt kölcsönöznek, ’sat. Ugyan­is már esztendővel ez­előtt tiszti lajstromot készítenek, melly­­ben csak a rokonok, a népszerűséggel bírók, és az ijeszteni, személyeskedni szokott szónokok , mint meg­an­nyi szabad elvnek (?) valának szemlélhetők. Ez által, igaz, sokat igen sokat, még pedig ollyanokat is, kik azt sem tud­nák , minő fán teremnek a szabad elvek, sikerült maguk ré­szére hódítani, mert a lajstrombelieknek atyjok fiai, barátai, komái ’sat, — természetesen igen örvendenek, hogy övéik­ben erős támaszokra találván, másod alispán B. J. őket majd fényes hivatalokkal fogja feldiszesiteni, ’s igy a hivataloktól kölcsönözendő fény is mindnyájokra az atyafiság fonalán na­gyobb kisebb mértékben ki fog terjedni, azonkívül pedig a hivatalok jövedelmesek lesznek, sok kellemetlenség, miilyen például a csőd, elháríttatik és még — a mi legnevezetesb — mindnyájan becsületes emberek , azaz hazavédők, libera­­listák lesznek. Bizony ennyi szépért, és hasznosért méltán lehetett B. J. zászlója alá tódulni; csakhogy maguk sem gondolták, vagy ha gondolták is, azt hitték, hogy senki sem veszi észre, mikint e lajstrom, ezen hivatalosztogatás által, a főispánnak kijelölési joga ellen rútul vétkeztek, a szabad választást gépelyként használhatandónak előlegesen feltéte­lezték, sokakat, kik náluknál tudomány, észtehetség, jár­tasság és tapasztalásra nézve több hivatalképességgel bírná­nak , elmellőztek , szóval: a törvényt, igazságot, és képes­séget személyes érdekeiknek alárendelték, vagy­is nem elv, hanem haszonlesés volt szemeik előtt. — Szinte eszten­dővel ez­előtt, egyik lelépett követünk helyét mással kel­letvén betöltetni, B. J., és a lajstrombeli elvbarátok, az országgyűlési követségre legalkalmasb T. Ö. helyett fő­ügyvéd D. M.t jelölték ki, azon elvteli eltéréseket, miszerint a legalkalmasbik lett volna felküldendő, azzal mentegetvén, hogy már egyik követünk katholikus, és igy­­ mint katholikust a reformátusok sérelme nél­kül föl nem küldhetni. Azonban bár illy nagy politikai bűnt a vallás kedvéért sem volt volna szabad elkövetniük, T.-nek elmellőzésében mindazáltal más alacsony kilá­tás lappangott. B. t. i. és asseciái igy okoskodtak: P. L.t, ki szerintük az országgyűlési követséggel kívánt volna magának utat törni az alispáni hivatalra, per fás et nefas le kell győzni, mert ha követ lesz, útja nyílik az alis­­páni hivatalra is; ha ő talál alispán lenni, akkor B. és nagy munkával, gonddal és vigyázattal készített tiszti laj­­­stroma is semmivé lesznek. De P. ellen nem lehet, úgy­mond, mással győzni, mint református emberrel, mivel r. is református, és tartani lehet , hogy mint illyen­­hez a bihari nemesség könnyen csatlakozandik csak azért is, mert a másik követ katholikus: elhatározták tehát, hogy P ellenebe IJ-t mint reformátust, és terjedelmes ro­konsági kapcsolattal bírót kell használni. És igy történt, hogy T. min legalkalmasb, a vallás és nexus miatt! P. pedig, mint a reformátusok között legkitűnőbb, azért, mivel tőle az alispánságot és a lajstromozott tisztikar­nak létesülhetését féltették , elmellőztettek. Szembetűnő tehát, hogy B., és szabadelvű baráti saját érdekük­ért ismét az elvet áldozták fel.­­ Ugyancsak B. J. az adózó néptől kimondhatlan sok napszámot sajtolt ki a Körös és Berettyó szabályozására, természetesen a me­gyétől nyert engedelem mellett, mert a megyét egyedül ő kormányozván nem nagy erejébe került illy engedelmet ki­eszközölni. Kihirdettetvén azonban az 1844ki törvények, a­kik törvény 16 ok­ánál fogva, a még be nem végezhetett viz­­szabályozásokat tovább is az adózó nép kezeivel folytatni természetesen nem lehetett. De mivel tisztelt másod-alispá­nunk B. J. urnak, érdekében állott első alispánság­­ra kitűzött czéljának elnyerése, és magának ez okból az adózó népnek megterheltetésével, vizszabályoztató­k. biztos, és főispánunk gr. Zichy Ferencz ő excllja előtti kitünte­tése, jónak gondolta a martiusi közgyűlésen azt indítvá­nyozni, hogy az adózó nép javára hozott ime törvény­t rész­ben ne vétessék foganatba, mig ő az adózó néppel a Körös és Berettyó szabályozását be nem végzi. És majd majd sike­rült is ezen indítványát végzéssé alakítani; azonban a jelen­volt jólelkűek nagy serege levoksolta vala. Miből ismét vilá­gos , hogy a szabadelvűek dicső vezére saját érdekének kí­vánta volna a törvényt és az adózó népnek véres verítékét feláldozni. — Június­ban tartatott évnegyedes gyűlésünkben a küldöttségek bemutatják a nemesség-összeírási lajstromo­kat, a többiek között annak megemlítésével is, hogy a me­gyei végzés szerint szavazási joggal fölruházott tisztes­ek is összeirattak. Elnök föisp. helytartó­i méltósága kijelentvén, hogy szívesen óhajtja ugyan a honoratiorokat szavazási jog­gal fölruháztatni, de hivatalánál fogva kénytelen javasolni a megye rendeinek, hogy eféle jogok kiterjesztésébe — mig törvény nem alkottatik — ne bocsátkozzanak; mert, úgy­mond’, attól tart, hogy majd úgy járunk, mint Győr vármegye. Ekkor azok nemcsak elnök­i méltóságának javaslatát el nem fogadják, hanem a szavazási jogot még szélesebbre is kiter­jesztik, mind azokra, t. i. kik a kir. kanczellariától őfels. nevében kiadott kiváltságos levéllel ellátvák; midőn azonban ő felségének a nagy httó tanács utján leérkezett azon ke­gyelmes rendelete, hogy a fölsp. httó mindaddig tisztujitást ne tartson, mig a megye a honoratiorok szavazhatása iránt hozott végzésétől el nem áll, a jan. 16-ra összehítt gyűlés­ben kihirdettetek, kik voltak elsők, kik a megyei végzés megsemmisítését javasolták? nem mások, mint B. J. et comp. És miért áldozták ők fel ezen „szabad elveket?“ azért, mivel a közelgett tisztújításra, B. és társainak megválasztására már akkor igen sokat áldoztak , és a corte­­seknek előlegeztek. Nehogy tehát ezen áldozatok, előlege­zések, leitatások, vesztegetések füstbe menjenek, a szabad­elvűek kényteleneknek érzék magukat a megyének régibben hozott, és az az előtti gyűlésekben ismételve megerősített végzésétől elállani: az oppositio, liberalisták , szabadelvű­ek , szabad gondolkozásnak tehát ismét feláldozták elvöket pénzfukarságból, ’s azon kinézésből, hogy B., és a lajstrombeliek a kitűzött hivatalokat minél hamarébb megra­gadhassák. Azt meg kell vallani, hogy B. Ö. ebben nem vett részt, feléje sem lővén a gyűlésnek, a mint hallat­szott azért, mivel — úgymond — semmit sem ad aféle op­­positióért, melly B. alispánságáért mindent kész felál­dozni. Meglehet ez is volt egy ok, mellynélfogva a „nagy“ férfiú politikai hitvallását a megyei gyűlésen is kinyilatkoz­tatni elmulasztó, de dicséretére legyen mondva, sokkal fon­tosabb okok vonták el a gyűlésbeni megjelenéstől, mert ő egy részről pénztárnoka volt a B. et comp. egyesület­nek ’s mint illyen a nagy uzsorákra kölcsön felszedett pén­zek kiosztogatásával, a cortesek lekenyerezésével vola el­foglalva, más részről pedig éppen a gyűlés napján Bárodra szándékozott, és el is ment, mint újonnan elválasztott kerül, kapitány, az oláh-ajkú számos nemességet meghódítandó; mert mi tűrés tagadás, ő is emberi gyarlóságánál fogva most ősz napjaiban fölcsapott cortesnek. Ezen tisztes foglalkozás pedig vajmi terhes és kellemetlen vala reá nézve, mivel vé­res verítékek között szokatlan nyelven, azaz oláhul kelle perorálnia, most kezdvén legelőször átlátni, hogy haza­fias kötelesség lett volna ezen hátramaradt ártatlan népet inkább taníttatni, a helyett, hogy őket az erkölcsrontó kor­tesek által a szerencsétlenség örvényébe engedte sülyesztetni; ha tanítatta volna— mire 15 esztendei kapitánysága alatt elég idő volt; — ha a kerületnek évenkinti közös jövedel­meit, mint valódi népbarát, a nép felvilágosítására fordította volna; ha a bárodsági oláhajku nemességnek meg akarta volna hálálni azon buzgalmát, mellyet pálinkával megvett jószívűségből elvbaráti mellett folytonosan tanúsított, már talán beszélne magyarul a bárodsági nemesség legalább fia­talabb része, ’s a nagy férfiú (?) nem kényszeríttetnék oláhul szónokolni és fájdalmasan tapasztalni, hogy minden szónoki tehetségének sincs legkisebb foganata, hacsak a drága pá­linkát — ezen népjavító szert — tőtelékül nem használja. De azt közbenszólólag kikérjük, nehogy a pálinkának illy alkalomkori használatát valaki a tisztelt kapitánynak vétkü­l tulajdonítsa, mivel minálunk Biharban, de különösen a Bá­­rodságon, ez már bevett szokás; nem gondolunk mi azzal, legyenek erkölcsileg tiltott vagy nem tiltott eszközök azok, mellyeket a szabad (!) elvek támogatására használunk, csak­hogy czélunkat, a híres nevezetes oppositiónak diadalát, győzelmét elérhessük, bárha más részről a mi kedves Ö­­­nünk most egyszer azzal nem is dicserhetik, hogy az oppo­sitiónak valamelly kitűnő állást szerzett légyen, sőt alantabb egészen ellenkezőt fogunk tapasztalni, azt t. i., hogy ő volt, ki a tiszta keblekbe tüzes üszköket szórva, a bizalmatlansá­got, ingerültséget legnagyobb fokára emelte; de azzal igenis méltán büszkélkedik, hogy a bihari kortesek elől előszöri föllépésével már elnyerte a koszorút. Biharban egyedül ő az igazi kortes, de ám mi is nagy tisztelettel viseltetünk iránta. Jelenleg több szabadelvű társaival more patria Bécs felé igyekszik, az ősi alkotmányon ejtett sérelmeket megorvos­­landó. Lesz-e utazásának valami sikere vagy nem? azt mi honveszteglök nem tudhatjuk. — Miután a B. párt­nak irányával, lisztujitási készületeivel és szabad elvei­vel, mellyeket száján egész az unalomig pengete, némileg megismerkedtünk, és álláttuk, hogy a bihari opposik­ót nem elvek, hanem magánérdekek, mellyeket a körülményekhez képest haladási elvekké változtat, kormányozzák, hozzáfo­gunk a küszöbön álló tisztujitás nagy művének leírásához.­ A tisztujitás előtti héten mindennap reggeltől estig egymást váltották fel fölső. helytartó­k nagyságánál az alázatos lisz­­telkedések. Boldog, boldogtalan, haladó és késedelmező hi­vatali kijelöltetésért esedezett, mindenki felírván óhajtását az e végett administrator ő nagyságánál készen állott ívekre. A kérők összes száma mintegy ötszázra ment; szolgabiró­­ságra és esküttségre majdnem négyszázan kérvén ma­gokat kijelöltetni. Mig ott­hon a kortesek éjjel-nappal pénzt és italt nem kíméltének a nemességtől; ’s mig a P.­­pártiak azzal téritgetének , hogy B. a nemességet a lae­tus ellenére halhatatlanul bezáratja, éjjel-nappal kártyázik, a gyűléseken önkényeskedik, magán- és közjogokat tipor el, ellenségein után-útfélen bosszút áll, ’sat, a B.-pártiak el­lenben azt álliták, hogy P.nem ért az alispáni hivatalhoz,is­meretlen Biharmegyében, a papsággal közel fogva veszé­lyeztetni kívánja a nemesség vallását, jogait; szégyen volna Biharmegyére nézve, ha más megyéből választana magának alispánt, ha épen azt választaná el, kit saját megyéje sem szeret ’sat., az alatt itt ben Nagyváradon sűrűn tartat­tak a conferentiák, a szobákban, ’s az utczaszegleleknél egyaránt; a nagy úrtól kezdve az utolsó koráig azon törte eszét, vájjon a főispáni helytartó úr fogja-e Ezt kije­lölni vagy sem? Némellyek mondák, hogy fogja kijelölni, mert azzal tartozik; tartozik pedig azért, mivel B. D. lemondván az első alispáni hivatalról, az egész teher B. arra háromlott, ő egy esztendeig jól vitte az elnökséget, és jelenleg az oppositiónak nincs olly embere, ki által magát a kormány ellenében fentarthassa; de azonkívül a törvény nyil­ván mondja, hogy a főispán köteles négyet kijelölni „cum priore vicecomite“­­, pedig esztendeig egyedül lévén al­ispán a törvény szerint „prior vicecomes“-nek méltán tekin­tendő. Egyébiránt ha B. kijeleltetik, mindenesetre elüti, mivel B. Ö. a zsidók negyvenezer forintot kölcsönöz­tek az oppositionak, ezen öszveggel pedig már annyira megnyerte B. é s társai a nemességet, hogy a tisztújí­tásra szinte 5 ezer nemességet fog behozni. Minden áron meg kell lenni B.-nak, mert az oppositio kezében van a ha­talom ; jaj T.-nak, ha ki nem jelelné­ halál lesz, és vér fog folyni ’sat; — némelly ellenkezők pedig azt álliták , mi­kint a főispáni helytartó nem tartozik B.-ot kijelölni, mert ő habár egyedül vitte is az alispáni hivatalt, azért mégis mindig másod-alispán maradt, a törvény illy esetben sehogy sem rendelkezik, ’s csupán az első alispánról szól, különben többes számban beszélne ’s említené a substitutus alispánt, de e hivatal az 1723iki törvény idejében még nem is létezett. B. nem tekintve, hogy 1840-ben csupa kegyelemből, ’s miután az oppositio kibékülést, egyetértést ígért, főispáni helytartó ur által, mint mondá , meggyőződése ellen jelölte­tett ki a másodalispánságra, főispáni helytartó úrral újat huzva, a megye fejét a gyűléseken, ’s magánhelyeken egy­formán sértegette, rágalmazta; az oppositio B. kíván­ságára , ki alispánságát azért vélte megsértettnek lenni, mi­vel főisp. helytartó ur mint helyben lakó megyei kormányzó, a posta utján érkezett hivatalos leveleket először magához parancsolta vitetni, az ígért olajágat tisztújítás után mindjárt tűzre tette, a kormányzat méltatlan személyes sértegetések­kel a közbotrány, ingerültség, és gúnyolódás tárgyául tűzte ki, hol makacsul követelt orvosválasztás, hol reá méltatla­nul illesztett pártoskodás ürügye alatt. B., B. és tár­saik — a nagy patriarchalis család — az elöbbeni főisp. helyettes által kinevezett, ’s ő felsége által is kegyelmesen megerősitett megyei orvosnak fizetését letartóztatták ő felsége saját nevének aláírásával megerősített kegyelmes parancsá­nak , a nmélt. helyt, tanács intézményeinek félretételével. Továbbá , a kir. biztossal is daczolva, rendeleteit soha foganatba nem vette. Következőleg mint illy konok ellen­szegülőt, felsőbbséget nem kimélet, a fölsp. helyettes kije­lölni nem fogja, mégpedig azért sem, mivel a megye polgá­rainak lekötelezettje, a törvény pedig megkívánja, hogy a kijelölendők „possessionati, et dissinteressali, ac dominis terrestribus ejusdem comitatus nullalenus obligati“ sint. így folytak B. mellett, ’s ellene a gyönyörű okoskodások, ellenvetések és czáfolatok ; mert föisp. helyettes úr, mint fő­­hivatalnokhoz illik, mélyen hallgatott, titkát senkinek fel nem fedezte, még meghittebb embereinek sem, őszintén meg­­vallván, hogy még maga sem tudja, ki lesz a szerencse fia? — Az is hallatszott, hogy a katonaság is nagy számmal fog kiállíttatni, a nemességnek, az elégületlen résznek, múlt kö­vetválasztás alkalmával is szomorún tapasztalt vérengzési szomját elfojtandó.­­ Vasárnap azaz június 22dikén minden ember, még talán a betegek is, mozgásba jöttek, az aszszo­­nyok elfoglalák az utcra és piacz felöli ablakokat leirhatlan kíváncsisággal várván az egymással küzdött pártok melletti nemességnek beérkeztét. Délután legelőször kocsikázott be a bárodsági nemesség — B. Ö.nek fehér regimentje 72 szekérén B. ur részére, — ezt követé a szalontai járás nemessége két­ részre oszolva, az egyik veres tollasok

Next