Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)

1846-03-26 / 359. szám

198 grád vérengzéssel szomoritja *). Adja a magyarok Istene, hogy a szerencsétlen sor Hacsra soha ne kerülhessen. ]VTart. 3­ h napján fenyitő, april 27kén polgári ’s fenyitő, május 25kén úrbéri, polgári ’s fenyitő törvényszékeink lévén, év­­negyedes közgyűlésünk junius 15­. napjára tűzetett ki. — A hús fontja 12 kr. —­Q0 AESZTERGÁMBÓL. Mart. 11 -én Keviczky Károly kö­zépponti főbíró ur elnöklete alatt a megyei nagyobb terem­ben igen számos és díszes közönség előt­t, a középponti köz­nemesség, kőkeszi Ajtics Horváth Józsefet, eddigi hadna­gyukat, ezen tisztének buzgó és közmegelégedést­­szült vise­lése tekintetéből, egyhangú fölkiáltással újra hadnagygyá választotta. Mit magában véve koránsem­ tartok olly fontos eseménynek, mikép annak közlésével a Híradó hasábjait töl­teni , és az olvasó közönséget untatni méltónak találnám. De elég fontos, ha tudjuk, hogy ezen hadnagyválasztás, a me­gyénkben 1836 óta tulságoskodó ellenzék hanyatlásának csalhatlan symptomája. Az említett évben jött t.i. megyénkbe egy férfi, ki egy, eddig még ki nem nyomozhatott forrásból szuszszal győzvén, véleményeket, vagyis embereket vásár­lóit, és ezen nyers tömeggel a megyei gyűléseken fennen ha­­donázott, és mind azon zavart előidézte , mellyel koronkint a hírlapok közlődtek. Így tartott ez 1844iki septemberig, mig t. i. Jagasics Sándor az esztergomi fő anyakáptalan uradal­mi főügyvédévé neveztetett, ’s a következett első közgyűlés alkalmával bátor elszántsággal a hazai közügyek java nevé­ben, az elbizakodott korteshős ellen síkra szállott, logicai és tárgyavatottságot tanúsító szónoklatával, és hóditó kardját, a kortessereget kezéből kiragadta, így sérülve 1845 kimar­.­dén Cs. B. P. H. 150. sz. 18450 újra össze akarta szedni elosz­lott seregét , de mint akkor láttuk, nem sikerült.— De ő mint közember sohá nem élhet, neki vezérkednie kell. Mit tesz tehát? beáll az esztergomi egyenruhás polgári örhadba közlegénynek, mint közlegény a hadi tanácsban eldöntő sza­vazatot vi ki magának, a tiszti karból álló alkalmi tisztelgő küldöttségeknek szónoka , ’s mint jól számita, csakhamar maga is tisztté, kapitányhadnagygyá lesz. Mint illyen szere­­pel most a városiak körében. A közügyekben Pesten ellen­zéki, megyénkben conservativ szerepet visz. Mi oda mutat, hogy a rajta ejtett seb megyei politikai létét tekintve igen elevenére talált, ’s mi tiz esztendeig zavart, vagy épen nél­külözött józan haladási működhetésünk terét, I. Jagasics Sándor ur helyes taktikája, erélyes és elszánt föllépésének is segélyével visszanyervén, ’s tovább is megtarthatni re­­ménylvén, szokott buzgósággal ’s ügyszeretettel járulunk a hon-átalakitási nagy munkához. Az augsburgi Allg. Zeitung , idei mart. 1 Okai mellék­letében illy czim alatt: A­z evang. papság ál­lapot­ja #) Bocsánatot tisztelt levelezőnktől, — de feltetlen mindeze­ket a megnevezett megyéknek róni fel. Mindenütt csak néhány — itt több másutt kevesebb — rakonczátlankodók , követnek el ki­hágásokat , illetlenségeket. De ezeket a megyékkel azono­sítani soha sem lehet, és nem is szabad. A baj többnyire csak abban van , hogy a rakonczállanok vakmerősége és hánykolódása megrémíti a mindenütt többségben levő , de szellenkedni vona­kodó rendszerelőket darab időre ,­­s ez alatt a rakonczállanok győznek és paczkáznak. Ez azonban csak addig t­art, míg a rend­­szerelők ezt tűrni nem átalják ; de azon pillanatban megszűnik , m­ellyben magokat föllépésre ’s a rend , illedelem ’s méltányosság helyreállítására elhatározzák: ugyan­is az illyen szövetségesek­nek hatalma még a kisebbség kezeiben is igen nagy, annyival győzőbb pedig a többség kezeiben. Hogy pedig a rendszeretők vannak többségben, arról meg lehet győződni, csak össze kell szedni őket, együtt tartani és gyakran megszámitani. — Szerk. Magyarországban (Lage der evangelischen Geistlich­keit in Ungarn) következőket közöl , mellyeket azon oknál fogva adunk, mert hazai lapjainkban még nem olvastuk: „Most, midőn a vallási mozgalmak Európa egy nagy részében minden műveit ember ügyeimét magukra vonják, nem lehet érdektelen egy pillanatot vetni a magyarországi protestáns egyház állapotjára. A bécsi békekötés II. Rudolf császár és Bocskay ; a linczi békekötés III. Ferdinand és Rákóczy között, az 1794­. 26d. törv.czikk ’s az utolsó or­szággyűlés vallási törv.czikke tartalmazzák a magyarországi protestáns egyház jogait a status és kalh. vallás irányában, ’s az utolsó országgyűlés óta alig maradt fen többé ok a ka­tból­ikusok és protestánsok közti súrlódásokra; a protestáns egyház tökélyesülési­ elvéhez képest belsejében szabadon fejlődhetnék, ha t. i. annak közepette nagy akadályok nem léteznének, és valóban az egyház érdekében áll óhajtani, hogy ezen bonyodalmak minél előbb megszűnjenek. A­­pro­testánsok* 1 * * nevezete alatt Magyarországban mind az ágostai, mind a helvélziai egyház hívei értetnek; az elsők többnyire németek és szlávok, az utóbbiak többnyire magyarok. A helvésziai egyház — kebelében nyugalmas, de koránsem uralkodik illy nyugalom és béke az ágostai hitvallás követői közt; az ágostai egyházbani meghasonlás különösen a pap­ság és világiak közt létezik; az evang. papság helyzete nyomasztó, ámde a papság békével szenvedő ezen helyze­tét , érezvén , hogy az evang. egyház — számra és előre Magyarországban a leggyengébb — csupán egyesség és ösz­­szetartás által nyerhet szilárdabb állást. Azonban az 1840-i országgyűlés után komoly súrlódások keletkeztek, é s ezek csakhamar az egész országban tudva lőnek. Első okot szol­gáltatott pedig erre néhány világi egyház-felügyelőnek tul­­buzgalma, miszerint a magyar nyelv az evang. községeknél behozassák. Ez ellen tiltakozott az evang. papság, mert, mikép már fentebb mondva volt, ezen egyház legtöbb hívei szlávok és németek. Számuk könnyen terjedhet egy millió lélekre. A világi egyház-felügyelők mitsem engedtek, a szakadás folyvást nőtt, ’s valóban nevezetes, hogy azon két elsőrangú személy, kik nyilvánosan az evang. papság ural­­mára keltek, két katholikus volt, t. i. gróf Széchenyi István és gróf Mailáth János; de a mit ők mondottak és írtak, siker nélkül maradt. — A súlyosan nyomatott cv. papság tehát egy számos aláírással ellátott folyamodványban a császárhoz járult. Az evangélikusok közgyü­lekezete — azok főelőljáró­­sága — ezt rész néven vette ; a közgyülekezet mondá, miért nem járult a papság előbb hozzánk, mi igazságos panaszai­kat orvosolták volna. A közgyülekezet olly zajos volt, hogy több superintended eltökélt magában, azt többé meg nem látogatni. Így következett el az 1843-i országgyűlés. Az időnek egy nyomós jele az, hogy azon kísérlet, miszerint az evang. papság ügye az országgyűlési tanácskozás tárgyává tétessék , egy buzgón-katholikus gróf által indult ki; és hogy az evang. urak a kérdést mindannyiszor megbuktatták Az 1844 iki novemberben végződött országgyűlés után az evang. papság kivánasit , panaszit és sérelmeit az egyházi közgyűlés el­be terjesztő, de a convent a benyújtott folya­modást el sem olvastatá,annál kevesbbé vette tárgyalás alá,’s igy az evang. papságnak nem marad egyéb hátra, mint a nyilvánosság terére lépni ’s kivánalit és panaszait hírlapok utján nyilvánítani. Az ev. papság panaszai ezek : 1) a papság az egyház meze­­jén nyilván háttérbe van szorítva. A világi rend kizárólag viseli az elnökségi és toll­vivői hivatalt, a papság alárendelt hely­zetben tűnik fel, csupán hogy a rendeleteket hallja és ma­gát a felelősségnek alávesse. Voltak esetek, hogy a hely­beli felügyelők az evang. papnak még együtti elnökösködé­­sét is, mi­nt törvényesen illeti, kétségbe vonták, söt abból verba volant!), hogy azon szilárd nemzeti léthez mérve, melly Francziaországban és Angliában van ('s mellyel 1. ar egy pár hónapi néma utazás alatt fenékig kiismert), a tudósokkal kérkedő Németországban szintúgy nincs nemzeti lét (szegény Né­metország!) mint a barbár Oroszországban.­ Mert azzal, hogy va­lamelly nép, ügyes uralkodó avagy minister által vezetve és igaz­gatva (mellyek nélkül csakugyan nem mehet sokra akármiilyen önkormányzó nép is), bizonyos nevet képes magának ki­vini mind békében mind háborúban , a nem­­eti l­é­t , a m­­a­­g­as­a­bb értelemben vett nemzeti lét (váljon hányféle le­let I. ur ezen teremtményéből ?) egy ál­ta­l­á­b­a­n nincsen bizo­nyítva. ... És ez oknál fogva , én egyenesen tagadom, hogy a németeknek magasabb értelemben vett nemzeti létek vol­na.( Ez világos, ugy­e bár szives olvasó), — commentár ehez nem kell. — Egy kis divagatlo után ,a mi számunkra­ is újra elmondja utazónké gondolatait, ezen capacitáló formulának előrebo­csátásával­ ,még csak eszébe se jusson senkinek,’ hogy I. i­ ,po­lyglott kormányzás mellett ezentúl boldogulni lehessen.­ De ez csak mellékes dolog, fő pedig a politikai önállóság. A politikai élet a nemzet-épület, melly befogad, melly lakot ad, melly biztosit, s mindenesetre szükség van ugyan a tudományra és művészetre, de ezek csak a terem­ éke­sitések (más szókkal: a tudomány, luxus! — 1. ur megveti, mint az egykori róka a szőlőfürtöt), mellyek csupán akkor jóllötnek létre, ha már felemelkedett az épület fál.* 1' (vájjon, mégis nem volna-e szükség egy kis építészi tudományra illy rop­pant, monumentális épületek felállításánál ?; s épen ellenkezőleg I. ur állításával , nem létezik-e sok helyi tudományosság ezen politikai épület hiányában is — mi alatt I. ur, a mint alább meg­mondja ,a­l k o t­m á ti y‘­l, politikai önállóságot sat. sal. est­i; ’s vájjon nem volna-e czélszerű­bb az embernek is előbb tanulni és tudni, ’s aztán tanítani akarni, mint megfordítva O- I- in­’kini azonban ezen épület, vagy alkotmány előtt, minden egyebi i d ft e I ő 1.1 i, a /. a z i d é 11 o n (azaz: előbb a kalap , azután a fej). A tények egy csöppet sem hozzák zavarba utazónkat Német­országot tönkretevő szándékában ; báró­ domanxi szabadság­gal bánik velök ; egy 27 lapnyi larinya-banuigai száguldozás- és csörgottyű­szerü keresztül-kasul fecsegésből a mi lényegest véres verítékkel kitartózha­tu­nk, ime: „Németországon erkölcsi őt kirekeszteni akarók ; voltak esetek, hogy a papok az egy­házi község conventionatusainak neveztettek. Voltak esetek, hogy a helybeli felügyelők gyűléseket a pap elő értesülése nélkül hirdettek ,s őt csak akkor hivatták, ha a gyűlés már együtt volt. Voltak esetek a szavazásnál, midőn a felügyelő megparancsolta a papnak kire szavazzon, ’s ha ez nem tévé, amaz szavazatát visszaküldötte. Az evang. papság tehát kí­vánja, hogy az idősb superintendensek egyike a közgyűlé­sen mindig együtt elnököljön ’s minden elnöki joggal (jura praesidialia) bírjon, mikint azt már 1828ban az eperjesi conventben a superintendentia indítványozta ; hogy a gyű­lésre választott papság a táblánál ’s pedig jobb oldalon fog­laljon helyet; hogy a senioratusok ’s kerületek által csak olly világi férfiak küldessenek követekül, kik arra tisztes kor, feddhetlen élet, tapasztalás, érdemek és az egyházi szokások követése által alkalmasak, de különben illy tanácskozásokra általában senki se bocsáttassék, hogy a köz-, kerületi és senioratusi gyűlésekben csak követek bír­janak eldöntő szavazattal, ha mindjárt utasítási vagy tanács­kozási szavazat minden jelenlévő evangélikusnak megen­­gedtetik is. Második panasz az , hogy egy idő óta a közgyülekezet­ben az erkölcsi biztosságot nélkülözni kell. Voltak közgyű­lések , mellyeken a hallgatók olly rokonczátlanul viselték magukat, miszerint a pesti közönség jövőre semmi gyűlést nem enged az egyházban tartani. Az evang. papság tehát kí­vánja, hogy azon hallgatók, kik tetszés- vagy nemtetszésü­ket illetlenül vagy sértőleg nyilvánítsák , kitiltassanak, é s ha az elnök szava nem elegendő , rendőri intézkedések tétesse­nek a tanácskozási csend és méltóság féntartása végett, hogy minden a gyűlésben történt sértések büntetessenek; vég­re, hogy azoknak , kik a magyar nyelvben még kellőleg nem jártasok, az országban divatozó bármelly más nyelven szó­lam megengedtessék. Harmadik panasz. A közgyűlésen nemcsak egyházi, ha­nem a protestáns egyház nagy kárára politikai tárgyak is feszegethetnek. Az evang. papság ennélfogvást kívánja, hogy a közgyülekezet kizárólag egyházi és tanodai tárgyakkal fog­lalkozzék , az egyházban úgy mint a tanodákban jó rend­es fenyítékről gondoskodjék , hogy az egyház jogait őrizze ,s e czélra erélyes választmányt nevezzen ki; végre , hogy min­den , árulásróli és panslavisticus törekvésekről­ vádak el­enyész­hessenek. Negyedik panasz: szélszerű­tlen ü­gyfolyam. Az uj isko­lai terv, a magyarországi két protest, egyház egyesülése iránti indítvány, a Pesten építendő, mindkét evang. vallásuak egyetemének terve — mind megannyi életkérdés — nem a régi szokásos után dolgoztattak ki ’s közölt­ettek a világgal. A jelen ügyfolyamról például elég legyen egy esetet felhoz­ni Teleki grófnő, szül. Roth, végrendeletileg tetemes össze­get hagyott ,segélydíjakut ágost. vallásu tanulók számára azon egyetlen kikötéssel, hogy nemes ifjak hasonló tehetség és szorgalom mellett elsőséggel bírjanak , ötven évig úgy tör­tént, de újabb időben a közgyűlés tényleg e segélydí­jakat főkép ollyanoknak juttató, kik magokat a magyar nyelv­ben kitüntetik, sőt még helvét­ vallásunkra is kiterjeszté, miszerint az indítványozott egyesülést könnyítse és siettesse, mi épen a végrendelet ellen van. Az evang. papság tehát kívánja, hogy az ügyrend az egyház öszves tagjaira nézve nyugodtabban számíttassák ’s közbizalom alapjára építtessék — ’s csak akkor, ha minden kellőleg felfogva, méltányolva ’s akadályoktól mentve leend , ajánltassék szigorú megtar­tásra; hogy méltó tekintetbe vétessenek a szláv nem­­zetbeli tanulók, hogy jövőre műveit ’s ügyes férfiak­ká válhassanak;­­voltak már esetek, midőn a legde­rekabb ifjak, tanitóktól is ajánllatva, csupán azért rá­erő nincs, mert nincs sajtó (?!) mi által a véleményeknek ala­kulni lehetne; a tudományosság csak kis körbe van szorítva, a nagy közönség még a középszerűség fokán sem áll ... . ’s mint van még az a h­iresztelt alapossága is a jámbor németek­­n­e­k ? ‘ — ’s itt azon százszor hallott mesére , miszerint Hegel halálos ágyában azt mondta volna, hogy teljes életében egy em­­ber értette meg , s az is félreértette, azon elmés következ­tetést alapítja, hogy a jámbor németek­nek is azért tet­szik Hegel, mivel nem értik. — „Annyi mindenesetre bizonyos, folytatja , hogy minden előlépések mellett, mellyeket a philoso­­ph­ia mezején a németek tettek (de hogyan teh­ettek alaposság nélkül?), meg nem volt nemzet, melly valamelly tudományt úgy szertevonczolt (vájjon mit jelent ez ?) ’s mellőzve vagy aláren­delve­ a lényeget, a casuistic a nevetséges a­pró Sko­dán ain­ak­, több dagályos és mégis üres szavakba törpített volna, mint épen a németek a ph­ilosophiát.“ Mielőtt tovább mennénk, legyen szabad megjegyeznünk azon szives olvasóink kedvéért , kik a tudományok terminológiájával nem volnának egészen megbarátkozva , hogy a c­a­s­u­i­s­t­i­c­á­nak és neve­t­­séges a­p­r­ó­s­k­o­d­á­s­a­i­nak semmi köze a tulajdonképeni philosoph­iával; a casu­istica semmi sem egyéb mint erkölcsi bű­nöket magyarázó tudomány vagyis inkább azon mesterség, melly­nek segélyével a jezsuiták a 17- és 1­8 i. században hatalmukba kerítették volt a lelkiismeretük igazgatását. — Ilyen rajtakapás után nem mondhatják-e mi is joggal, hogy nincsen ember, ki midőn ph­ilosophiáról szól, inkább tárgyismeret nélkül beszélne, mint épen I. ur. "S már most ezen figyelmeztetés után gyönyör­ködjünk azon modorban , mellyel I. ur elunt folytatja ph­iloso­­ph­iai kirándulását: „Eli nem állítom, hogy kizárólag a Hegel zászlója alatt, indulnának a német p­h­­i­l­os­op­h­i­a h 9 d­o­k­g s­z­é­l­m­alom­h­a­r­c­z­r­a , mert n­e­k­e­m­ úgy tetszik , mintha Sehellingnek legfőbb törekvése abban állaim , hogy megmutassa, mikrp az ész nevében­­is utján homályosodul egye­dül neki van kizáró szabadalma, 's miutha Hagel I­u­s fino­m­i­­t a 11 módszere és f­u­r­c­s­á­l­k­o­d­ó c 11 e a té­telei (itt lehe­tetlen hahotára nem fakadni) csak arra ösztönöznek, hogy ugyan­azon homályoskodást rövidebb vagy legalább más után ő is elér­hesse. — Komolyan szólva , ha valaki csak annyit mondana, mi mellynek elvei szerint elegendő valamelly nemzetnek alkot­mányos esettel nem bírni , h­o­g­y bizonyos megvetéssel ! 1 Le 11 e s s é k az‘ (ok iskola,öli elvek ! van-e még valaki s. uron kí­vül, ki titeket képviselni ne undorodnék!)* És megvallom,én nem ér­­tem(!) mikép lehet nem igy okoskodni^) minden embernek, mert végtére is,hol nem maga kormányozza a nemzet magát,ott, nem két­lem, gyakran igen sokat lehet ugyan mond­a­n­i, az uralkodók lé­­leknagyságáról, é­s n­em tudom mi m­i­n­d­e­n egyéb tulajdo­­nairól, de a nemzetről magáról mint i­­l­y­e­n­r­ő­l, az­az , mint önmagát kormányzóról bizonyosan semmit sem. És a­k­á­r­k­i mit beszél is nekem............“ Ilyen de­monstráló modorban folytatja I. ur gondolkozását , — mire az olvasónak akaratja ellen is megint nyelve hegyi­e jö­n— nevet­séges! De legyen szabad még egy darabkát idéznünk, hogy politikus utazónknak egész este járását — mondhatná a tréfás olvasó­ bolygását — kiismerhessük; aztán csak nagyában folytatandjuk szemlénket, mert ha utazónk g­o­n­d­o­l­a­t­gazdag­ságában bízva , azt mondhatta előszavában , hogy c­z­i­k­k­e­i­t a végtelenségig f­o­l­y­t­a­t­h­a­t­n­á , mi már a kezünk közt le­vőkre nézve is azt mondhatjuk , hogy kétségbe estünk , várjon ad-e Isten elég hosszú életet , erőt és egészséget, hogy a gon­dolatok e sivatagán természetellenes ugrások nélkül átvergőd­hessünk. Miután megtanít I. ur , hogy Francziaországban minden (mi?) előbb indult virágzásnak, mint a politika (I. ur előtt Colbert , Sully , Richelieu nem is léteznek), ekint folytat­ja : „A nemzeti létre nézve nem elegendő, hogy bizonyos számú emberek egymás mellett lakjanak; nem elegendő, hogy közöttök néhányat! kitűnő tudományosságnak legyenek ; nem elegendő, mint kivált nálunk sok j­ámb­o­r (ti Széchenyi , Wesselényi, Deák és egész országgyűlések !) hiszi­k egy közös nyelvbeni összefor­­radásuk ; nem a saját irodalom, sőt még a szélesebb értelemben vett hazaegység sem elegendő, bárha ezek mind múlhatlan fel­tételek de mindenek felett szükséges, hogy azon bizonyos szá­mú embereknek önállásuk, vagyis közös életök (ez unum idem), melly a politikai diétáés egyéb nem lehet, (mindezek tehát synonimok) legyen; mert e nélkül m­i­n­d­e­n e­gy­é­b (a­mit fenébb elészámlálunk) csak h­a­s­z­o­n­t­a­la­n- Hu­­g(l). És e tekintetből lehet aztán mondani (ah, miért hogy, verba volánt!), hogy azon szilárd nemzet­i léthez mérve, melly Francziaországban és Angliában van ('s mellyet I.­nr egy pár hónapi néma utazás alatt fenékig kiismert), a tudósokkal kérkedő Németországban szintúgy nincs nemzeti lét (szegény Né­metország!) mint a barbar Oroszországban. — Mert azzal,hogy va­­lamelly nép, ügyes uralkodó avagy minister által vezetve és igaz­gatva (mellyel­ nélkül csakugyan nem mehet sokra akármillyen önkormányzó nép is), bizonyos nevet képes magának ki­­vini mind békében mind háborúban , a n­em­z­e­t­i lét­, a m­­a­­gasabb értelemben vett nemzeti lét (váljon hányféle le­let I. uz ezen teremtményéből ?) egyél In I­á­b­a­n nincsen biz.o­­nyitva. ... És ez oknál fogva , én egyenesen tagadom, hogy a németeknek magasabb értelemben vett nemzeti létök vol­na.­ Ez világos, ugy­e bár szives olvasó, — commentár éhez nem kell. — Egy kis divagatio után ,a mi számunkra­ is újra elmondja utazónké gondolatait, ezen capacitáló formulának előrebo­csátásával­­ ,még csak eszébe se jusson senkinek,­ hogy t. i. .po­lyglott kormányzás mellett ezentúl boldogulni lehessen.­ De ez csak­ mellékes dolog, fő pedig a politikai önállóság. A politikai élet a nemzet­ épület, melly befogad, melly lakot ad, melly biztosit, s mindenesetre szükség van ugyan a tudományra és művészetre, de ezek csak a terem-ékesitések (más szókkal: a tudomány, luxus i­s. ur megveti, mint az egykori róka a szőlőfürtöt), mellyel­ csupán akkor jöhetnek létre, hamar felemelkedett az épület sal.4' (vájjon, mégis nem volna-é szükség egy kis építészi tudományra illy rop­pant, monumentális épületek felállításánál­­; s open ellenkezőleg I. ur állításával , nem létezik-e sok helyi tudományosság ezen politikai épület hiányában is — mi alatt I. ur, a mint alább meg­mondja ,a 11. o­t­m­á­n­y­­ t, politikai önállóságot sat. sal, élt ?; ’h vájjon nem volna-é czélszerű­bb az embernek is előbb tanulni és tudni, 's aztán tanítani akarni, mint megfordítva ?). S­orkint azonban ezen épület, vagy alkotmány előtt, minden egyéb i­d­ő e­l­ő­tt­­, a­z­a­z i­déli o­n (azaz, előbb a kalap , azután a fej). A tények egy cseppet sem hozzák zavarba utazónkat Német­országot tönkretevő szándékában ;­­ báró­ doman­xi szabadság­gal bánik velük; egy 27 lapnyi larinya-ban­igni száguldozás- és csörgettyűszerű keresztül-Vasul fecsegésből a mi lényegest véres verítékkel kitartózhattunk, ime: „Németországon erkölcsi erő nincs, mert nincs sajtó (!!) mi által a véleményeknek ala­kulni lehetne; a tudományosság csak kis körbe van szorítva, a nagy közönség még a középszerűség fokán sem áll ... . ’s mint van még az a hiresztelt alapossága is a jámbor németek­­n­­e­k­ ? ‘ — ’s itt azon százszor hallott mesére , miszerint Hegel halálos ágyában azt mondta volna, hogy teljes életében egy em­­ber értette meg , s az is félreértette, azon elmés következ­tetést alapítja, hogy a jámbor németek­nek is azért tet­szik Hegel, mivel nem értik. — „Annyi mindenesetre bizonyos, folytatja , hogy minden előlépések mellett, mellyeket a philoso­­­phia mezején a németek tettek (de hogyan tehettek alaposság nélkül?), még nem volt nemzet, melly valamelly tudományt úgy szertevonczolt (vájjon mit jelent ez ?) ’s mellőzve vagy aláren­delve­ a lényeget, a casuistic­a nevetséges aprósko­­dásainak, több dagályos és mégis üres szavakba törpített volna, mint épen a németek a philosophiát.“ Mielőtt tovább mennénk, legyen szabad megjegyeznünk azon szíves olvasóink kedvéért, kik a tudományok terminológiájával nem volnának egészen megbarátkozva , hogy a c­a­s­u­i­s­t­i­c­á­nak ’s neve­t­­séges a­p­r­ó­s­k­o­d­á­s­a­i­nak semmi köze a tulajdonképeni philosoph­iával; a casuistica semmi sem egyéb mint erkölcsi bű­nöket magyarázó tudomány vagyis inkább azon mesterség, melly­­nek segélyével a jezsuiták a 17- és 1­8 i. században hatalmukba kerítették volt a lelkiismeretek igazgatását. — Ilyen rajtakapás után nem mondhatnék-e mi is joggal, hogy nincsen ember, ki midőn philosophiáról szól, inkább tárgyismeret nélkül beszélne, mint épen I. ur. S már most ezen figyelmeztetés után gyönyör­ködjünk azon modorban , mellyel I. ur ekint folytatja philoso­­ph­iai kirándulását.: „Én nem állítom, hogy kizárólag a Hegel zászlója alatt indulnmink a német p­h­i­l­os­op­h­u­c­h 9 d­0 K­g s­z­é­l­m­alom­b­a­r­c­z­r­a , mert n­e­k­e­m úgy tetszik , mintha Sebellin­gnek legfőbb törekvése abban állana , h­ogy megmutassa, mikep az esz nevében­­is u tj­á­n homály­oskovás egye­dül neki van kizáró szabadalma, mintha Hegel­­­u­­ finom­i­­t a 11 módszere és f­u­r­c­s­á­lkodó e 11 e­lté­telei (itt lehe­tetlen hahotára nem fakadni) csak arra ösztönöznek, hogy ugyan­azon homályoskodást rövidebb vagy legalább más után ő is elér­hesse. — Komolyan szólva , ha valaki csak annyit mondana, mi

Next