Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)

1846-01-22 / 323. szám

50 Ezen számokból az tetszik ki, hogy egy gyarmatos annyi franczia bort fogyaszt mint 683 idegen, egyéb földművelési terményt, mint 4321, és gyári terményt, mint 779. Minthogy az országnak más, tengertúli tartományokkalegybeköttetései is csak gyarmatainál fogva állanak fen, természetes , hogy azok elpusztultával amazok is oda lennének, és a csapás a hazai termesztőkre esnék vissza. Czikkünk akaratunk ellen hosszúra nyúlván, nem ereszkedünk részletekbe azon tetemes hasznok iránt, mellyeket az anyaországi kereskedés a gyarmatokkali forgalomból von, az csak 100,000,000 kilogr.nál 30 millió ft.ra rúg. — Tudjuk pedig, hogy Francziaországnak messze terjedő tengerpartjai, nevezetes és számos kikötői, és nagy gyarapodásnak indult tengerész népessége van, mellynek jólléte kezeskedik a földművelés és műipar virágzásáról is. — Tudjuk azt is, és itt Anglia példája áll előttünk, milly szoros egybeköttetésben áll a kereskedési tengerészet a hadival. Mindezen érdekek hangosan követelték a répaczukor megadóztatását, hogy az ennek immunitása miatt romlásnak indult gyarmatok felüdülhessenek, mikhez járult még a kincstárnak is érdeke, melly 1820tól 1837ig, míg a répaczukor egészen adómentes volt, 91V* millió, ’s 1838tól 1843ig, mikor már 10—27’/tfr. terhet viselt 100 kilogr.tól, mégis 65V* millió fr., összesen 157 millió fr. kárt vallott; midőn a gyarmati czukor minden 100 k.jától 49 1/2 fr. vámot fizetvén , jövedelmének jelentékes részét formálta; mert az évi bevitel 1831től 1842ig évenkint középszámmal 82 millió kil ot, a fiscus bevétele pedig 40,590,000 frankot tett. Mindezen különféle fontos tekinteteknél fogva az 1836ki kamarák elhatározták a répaczukornak közterhekbeni osztozását ’s az 1837 . julius 18ikai törvény szerint 1838 julius ljétől fogva 100 k. 11 fr.ot tartozott fizetni, 1839 iki julius 1jétől fogva 161/a fr.ot. ’S ámbár ezen csekély teher alatt már nagy része azon intézeteknek összerogyott, mellyeknek vezérletében a földművelő tapasztalása nem volt egyesülve a műiparos ügyességével, a megcsökkent termesztés az első rémülés kipihenése után újra lábra kapott a kedvezőbb viszonyú termesztési központokban ’s ennek gátlására az 1840 julius 2-ai törvény 27 f1 fr.ra emelte a czukor adóját. — Azonban igy is 22 fr. különbség volt a két czukor adója között, ’s midőn a gyarmatok most sem látszottak bírni a versenyt a folyvást tökélyesülő, ’s magát 4 északi megyében az olcsó tüzelő, jó föld és a legvirágzóbb földművelés és müipar kedvező viszonyai közé visszahúzó anyaországi czukorral szemben: a kormány ennek teljes kisajátítását indítványozta, de ezen terv helyett 1843iki julius 2án azon törvényjavaslat fogadtatott el, melly a répaczukor adóját fokonkint, 5 év alatt, az Antillákéval egyenlővé(C491/2 fr.) tenni rendelte. Azonban,még mielőtt ezen törvény hozatott volna, egy komolyabb veszély fenyegette a gyarmati termesztést, mellynek befolyása az egész világ czukortermesztésére sokkal nagyobb volt, hogy sem egy külön rövid czikkre méltónak ne tartanak. Vida Károly: (A hetvenkedő Hetilap komoly szavára!) Szegény ember szándékát boldog Isten bírja! De a Hetilap szenvedélyes értekezője nincs ezen véleményben , és rágalom ellen kel ki, melly el nem követtetett, és szemünkre hány dolgokat, mellyek merő ráfogások ! Mi egész általánosságban egy „agitatióról“ és „elleneinkről“ vitázunk, minek nagyobb világosság okáért még nyilván is kitettük — „hogy nem annyira ezen concret tárgyról, mint általánosságban némellyeket hozunk elő ’stb.“ és erre rettenetes zajjal az „agitatiót“ és „elleneinket“ personificálják és ránk fogják, hogy mi valamit egy concret társaságra ráfogtunk volna! Ezen valóságosan alaptalan ráfogást minden ráépített nyers kitörésekkel együtt ünnepélyesen visszautasítjuk, már előbbeni számunkban megmutatván, hogy azon híreket nem koholtuk, hanem hallottuk,most pedig nyilván défavouírozzuk,hogy az illető társaságot szószegésről vádolni csak eszünk ágában is volt volna, és így az egész szenvedélyes tulhér szülte explosiót tárgytalan handabandára devalválván,újra kijelentjük,hogy mi semmiféle ránk ijesztés által meggyőződésünket meg nem változtatandjuk, és mihelyt hajlamot látandunk a kamatbiztosításra, minthogy ez min zsebünket is érdekli, és minthogy szabad hazában, mellynek belsejében még sürgőbb és kevesebb költséggel járó vállalatok létesítendők, senkit sem szabad e tárgyban, még törvény nincs, hallgatásra egy vélemény kedvéért kényszeríteni, ellenokokkal és a legújabb világtapasztalásokból merített tanulságokkal ismét és ismét fellépendünk és fegyvereink annál kevésbbé fognak vesztegleni, minél bizonyosabbakká tétettünk élőkről ez alkalommal! *) Z.ink egykor, a törökök erőszakos berohanásai ellen tett hősi elszántságuk ’s azon feláldozásuk miatt, mellyel nemzetünk ’s az európai felvilágosultság megörökült ellensége ellenvéröket harczban ontották, magasztaltattak ’s dicsőittettek: épen úgy kell most utódikat a műveltség ’s haladás minden barátjának őszintén sajnálnia, miután ama dicső hősök honában nagylelkűség’s bajnokiság helyett legalacsonyabb, az erény minden szikráját elfojtó gonoszság ’s meghasonlás vert gyökeret, hol rokon rokonát gyűlöli, hol egyik testvér a másiknak egyenes, mindnyájoknak kiszabott utón vermet ás. Mig szomszédaink részint a közfelvilágosultság ösvényén fáradhatlanul előhaladnak , részint uj ösvényeket ’s pályákat törni ’s alapítani, hazájokat hasznos intézetekkel dicsőíteni és minden módon nemzetük gazdagságát ’s jólétét gyarapítani igyekszenek, — azalatt mi, ugyanazon korona alattvalói, mintha az itt érintett feladatokat — mellyeket azonban helyesen föl sem fogtunk— már megoldottuk volna, minden nemzeti erőnket csupán kölcsönös gyűlöletre ’s ennek átkos czéljaira vesztegetjük ’s tékozoljuk, ’s ez után, nem figyelve az egyenetlenség szomorú következményire,, közhazánkat mindinkább a tátongó örvény felé sodorjuk! És mikép az közönségesen történni szokott, mig mi egymás ellen küzdünk, egy harmadik czivódásunk ’s ellenségeskedéseinket saját hasznára kizsákmányolni törekszik; és e harmadik a túlságos ellenzék, melly nemcsak minden törvényességet ’s e szerint a történetben alapuló ’s köztünk és a magyarok közt annyi századok óta fenálló ősi szövetséget, hanem a réginek meggondolatlan bolygatása ’s még meggondolatlanabb ujításai által az egyetemes magyar státusépitményt is legvégső veszélylyel fenyegeti. Spanyolország egykor a legjelentékenyebb királyságok egyike volt Európában; kincs és gazdagsággal terhelt hajói tengereket hasítottak, hatalma a legtávolabb tengerentúli tartományokra terjeszkedett, magában az országban pedig béke ’s bőség uralkodott; és a spanyol, nemzeti büszkeségtől lelkesíttetve, hazáját föld paradicsomának méltán nevezhető! És lássátok amaz, az égtől olly dúsan megáldott hazát , mióta benne a gyűlölet és meghasonlás pokolmérge a testvérszeretetet meggyilkolá! Azon országban, melly felett hajdan a nap soha nem alkonyodott le , melly Volik Károly alatt egész Európát féleleme s rettegéssel tölté el, most anynyira elharapózott a szegénység, hogy sok embernek éhen kell halnia. Az ország el van pusztítva, a városok szétdúlva, a lakosok kiengesztelhetően gyűlölet és kölcsönös vérontásig ellenségeskednek, elannyira, hogy köztök, mint magától értetik, nem önérdek nélkül, majd ez, majd amaz békét alapítani törekszik. Ki ne viszhangozza itt Gundulie panaszát: „Átok arra, ki a hazában békétlenséget hint, ’s ki a honi zavarokat gyűlölet ’s meghasonlás által táplálja.“ És ha olly virágzó ’s hatalmas ország, a föld első birodalminak egyike, megszakadás által olly mélyen sülyedett, mit várhatunk mi majd annak mérgétől, mi, kik századokon át az európai határszéleken Európáért küzdve, a többi nemzetektől tudományok, művészetek és jólétre nézve minden tekintetben annyira elmaradóak ? Ahelyett, hogy hasonló példákból okulnánk; ahelyett, hogy olly könnyen tökéletes szűkölködéssé válható szegénységünket Spanyolország tömérdek kincse ’s gazdagságával összehasonlítanék, melly egyenetlenség által végre mégis kifogyott;—a helyett,hogy mezőgazdaságunkat emelnék, a műipart előmozdítnák, a kereskedést kifejtenék, a nemzetközi tudományokat ’s ismereteket terjesztenénk; röviden: ahelyett, hogy nemzetiségünket szeretnők, mert csak azt szeretjük valódilag, mit tökéletesítünk — a helyett mi mindezek elleni utálatraméltó erősödésekkel, azon büszke ürügy alatt, a közjóért minden jó ellenében, legsötétebb gyülölségeskedéssel ’s hiú, csupán a féktelen ’s felingerült szenvedélyeket ápoló viszálykodással vesztegetjük drága időnket, hol nemzeti büszkeség helyett személyes nagyravágyás ’s a nemzeti érdek helyett, melly által mindenki jólétének meg kellene szilárdíttatnia, cspán személyes irigység, mint két mérges kígyó, lövik magasra fejeiket ’s küzdenek egymással. A nemzetiség ’s a haza jólétének jogszerű ’s rokonkinli előmozdítása törvényes király és szabad alkotmány védpajzsa alatt ez pártunk jelszava; de a másik rész azt állítja, hogy a hazát Ő is szereli,s azt boldoggá tenni kivánja. E szerint azt kellene gondolni, mikép a két párt, miután a főpontra nézve megegyezik, nemcsak egyesülhet, de sőt egyesülnie kell, hogy összemunkálva, a nemzet dicsőségét közigyekezettel előmozdílandja. És mégis egy év másik után enyészik ,s nemcsak a törzs-, de az alkotmány szerinti testvérek szívei is mindinkább elidegenülnek egymástól. És vájjon hol kell mindezen bajok forrását keresni? Meggyőződésünk szerint sehol másutt, mint a túlzó ellenzék felfordult szellemében, melly, hogy túlfeszített önhittségében képzelt czéljait elérje, törekvése eszközeit különféle gyanúsítások sötét ködével mystificálja szüntelen, miszerint testvér testvérét ne lássa, ne ismerje és ne ölelje, miszerint a rokonuk Horvát és Tótország, a régi barát, Magyarhon mérsékelt pártjával őszinteség szellemében szorosan egyesülve, kölcsönös ólalom paizsa alatt ’s a conservativ-progressiv elv értelmében öröklött nemzetiségét, a magyar testvéreké mellett, a jelentőség méltó fokára ne emelhesse ’s ne fejleszthesse. Mi mégsem hiszszük, hogy csak egy magyar, horvát vagy lót is volna, ki a közhazának maga nemében szép jövendöt ne óhajtana. És e jövő nemcsak lehetséges, de kitárva fekszik mindazok szemei előtt, kiket koholt gyanúsítások, vagy képzelt, nyaktörő, ábrándos tervek nem vakítanak és az egyetértés utjától el nem szédítenek. Igenis, frigyesülés és egyesség az, mellyekre mindenek felett szükségünk van; — de miben egyesüljünk hát egyelőre ? Bizonyára semmi elkerülhetlenebb és nélkülözhetlenebbül nem kívánandó, mint hogy mindnyájan és egyenkint egyesüljünk magas kormányunk iránti bizalomban, melly legújabb időben a magyaroknak úgy mint nekünk, a nemzet és haza javára és boldogságára czélzó őszinte törekvésének tanúságát olly mértékben adá, hogy azt csak a legsötétebb hálátlanság vonhatná kétségbe. Avagy mutasson nekünk valaki kort, midőn a magyar nemzetiség, daliás nyelvével a dicsőség’s virágzás olly magas fokára emelkedett, mint az most néhány év óta habár saját igyekezet, de mégis nem kevésbbé a magas’kormány kegye által történt? Vagy mikor jön nemzetiségünk a nyelv kifejtésében ’s a nemzeti polit. nyilvánosságban olly nagy, olly eredménydús előlépéseket, mint miilyeneket most néhány év óta a kormány által jóváhagyott intézkedések következtében utódaink elmaradhatlan javára tön? Nem vagyunk-e kötelesek ez igazságokat az egész világ előtt nyíltan kimondani? És ha ez így van, kérdjük, ez első feltételében minden nagyobb közhaladásnak, bármelly nemzethez tartozó pártok miért ne egyesüljenek? Lehet-e az itt fenforgó akadályt őszintén annak vagy épen törvényesnek tartani ? mert várjon közös szabadságunkat, vagy a mi külön régi jogainkat, a rokon magyar nemzetiséget vagy a miénket és végre mindkettőnek haladását kicsoda ellenezhetné ? Mire van tehát feszüktségünk? Kölcsönös egymást megértés, kiengesztelődés és egyesülésre. Ezt olly gyorsan, amint csak lehet, elérni, legforróbb óhajtásunk, és minden érzelmünk, minden gondolatunk és törekvésünk e czélra van irányozva. Ki más czélokról tud valamit, az lépjen ki a napfényre, ’s mint becsületes ember ’s a szent korona hit alattvalója, kötelességéhez képest leplezze le’s bizonyítsa be. Az egymást megértés, kibékülés és egyesülés szent czéljának nyitjuk mi meg ezen lapjainkat, é s a kölcsönös szeretet értelmében ajánljuk mindazon honfiaknak, kiknek érdekükben fekszik fentartva-haladó, azaz: idő- és természetszerű lépcsőnkénti haladás elve szerint, a haza közjavát előmozdítani ; legyenek magyarok vagy saját nemzetünkbeliek, nyújtsanak nekünk e szándékunkban segédkezeket, legyenek bármilly tekintetben felvilágosító czikkekkel gyámolitásunkra, és különösen sötét, kétértelmű é s kétséges tárgyak józan és meggondolt fejtegetése által az annyira óhajtott egyességet nemcsak köztünk ’s pártunk közt, mint inkább köztünk ’s a velünk ősi idők óta frigyesült magyar nemzet közt helyreállítani buzgókodjanak!“ HIBAIGAZÍTÁS. Mult (322.) számunk 2dik czikkjében a boldal 2d. has. 15d. sorában alulról ,reménynyelv hely. olv. ,eredmeny nyel ’s az ugyanezen czikkhez tartozó szerk. csill. jegyzetben 3d. has. első sorában ^elhallgattunk volna' h oly elhallgattak volna. A Novine horv. slav. dalmatinske irányának magyarázata. (Fordítva ilirból. Ugyanazon lap 1845iki dec. 13ai lovik számából.) *•) „Valamint erdőde Megyék. FEHÉRBŐL (közgyülésröli tudósítás folytatása.) A közbeeső ünnep miatt, e hétbén ujonan megkezdett, ’s több napokon keresztül folytatott közgyűlés főbb eredményei még im ezek: a már fentebb érintett pesti levél olly hosszas kimaradása iránt, pár ellenzéki szónok aggodalmát nyilvánitá, ’s az érintett levél deviatióját sérelemkint tudván be a kormánynak, a megyét az elmaradás okának kipuhatolására hitták fel. Voltak, kik a kipuhatolást Pestmegyéhez akarák áttenni; végre ollyak is, kik várakozást ajánlottak. ’S ez utóbbi ajánlat, határozatba is ment, miután főispáni helyettes ur a riket eléggé felvilágosító, és meggyőző arról, hogy a hiba nem mindig a kormányban vagy a posta eljárásában, hanem legtöbbször a törvényhatóságok eljárásiban gyökeredzik. — Ezután a felállítandó magtárak érdekében működő választmány, első alispán ur által azon jelentést téve, hogy magtáraknak mindhárom járásbani egyszerres felállíttatása, több oknál fogva, jelenleg ki nem vihető, hanem addig is, mig a tervezet teljesülésbe mehetne, a megyeház hátulsó épületeit, mellyek tűz ellen eléggé biztositvák,’s elrendezésűk kevés költségbe kerülend, mégis mintegy 2800 p.m. eleséget magokba foglalhatnak — ajánlá középponti magtárnak, ’s az ezeknek kezelésébeni practikus ismeretet, Borsodmegyétől, hol már illy magtárak régóta léteznek, megkéretni javaslá. A javaslat elfogadtatott. A nevelés ügye kerülvén szőnyegre, az iskolai felügyelők azon jelentésére, hogy fenyitó hatalom nem lévén kezükben, a szülőket, gyermekeik iskolábajáratására nem kényszeríthetik ; azon pénzbeli segély pedig, melly a szegényebb sorsú gyermekek szorgalma ’s iskolai képeztetések előmozdítására , önkénytes ajánlás útján gyűlt össze e megyében, ’s jelenleg 886 ft 45 krt p.p. tesz, biztos kulcs a felosztásban nem lévén, nem elég pontossággal adatik ki. Minek következtében az elsőre nézve határoztatott, hogy a jövő országgyűlésre e tárgyban intézkedni fognak, a második pedig választmányra bízatott. Továbbá a tisztújításkor a megyének életbe léptetett azon határozata, hogy minden determinatiót a főbiráknak küldessenek meg, állatok illető tisztviselőknek kézbesítendők , czélszerűtlennek és felesleges idővesztéssel járónak tapasztaltatván, a jövőre nézve megváltoztatott, — ismét a régibb mód fogadtatván el.—Pozsony levelében a lézengő czigányok kóborlása megszüntetésére ajánlott mód, igen keménynek ’s embertellennek találtatván, nem fogadtatott el, hanem e tárgyban a megyének egy régibb határozata, miszerint illy kóborló czigányok útlevelei elszedetvén, származási helyükre lennének visszakisérendők, megerösitletett. — Zágráb levele, a varasdi örökös főispán viszszahelyezése iránt tudomásul vétetett. Szinte Pestmegyének nádori herczegsége félszázados örömünnepe megtartását jelentő levele, hasonló örömnyilatkozatok között megéljeneztetett. E gyűlés a közmunkák tárgyában, miután a választmány szükséges adatok hiánya miatt, kimerítő jelentést nem készíthetett: a jövő gyűlésre tétetett át, — mellynek megtartása húsvéti utáni keddre tűzetett ki.— Több végzaményit ’s határozatait e gyűlésnek szükségtelennek törtöm magemtt* #) Ehez magunk részéről csak annyit teszünk, hogy mi sem látjuk a kérdéses vasut-társaságot sértve, sem pedig hogy lapunkban sértessék ok nélkül , meg nem engedtük volna. Ennek kijelentése után a leghidegebb közönyösséggel tekinthetvén a Hetilap nevetséges hánykolódásira, azokra minden további feleletet szükségfelettinek tartunk. — S ze rk. **) Köztudomású dolog, hogy az úgynevezett dir párt orgánumának azon lap tartatik, mellyből a fentebbi czikket közöljük. Ha sejtelmünk nem csal, ezen czikk magától dr. Gájtól származik, ki az ilir párt egyik legtüzesebb tagja. Ajánljuk azt olvasóink figyelmébe. Meglátszik belőle, hogy ott is kezd a kibékülés szüksége éreztetni. Nincs tehát roszabb és károsabb politika, mint illyenkor keseríteni a kedélyeket, illyenkor lépni föl be nem bizonyítható vádakkal és gyanúsításokkal, illyenkor támadni meg a kapcsolt részek municipallé jogait, mellyekben ők méltán szemmlélik nemzetiségök legfőbb biztosirdkáit. — Szerk.