Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)

1846-01-29 / 327. szám

66 hogy minden, ki St. Domingoban született,különben akármi színe legyen, már annálfogva néger; mindazáltal lassan­­kint visszatért az örökös harcz a vadság állapotára, ’s ekép a tökéletes rabszolgaságot követő tökéletes szabadság a tro­pikusok egyik leggyönyörűbb, legtermékenyebb szigetét újra beparlagosította. Ezzel azonban sem a rabszolgakereskedés, sem a rab­szolgaság általában még fenyegetve nem volt, csak az An­gliában és Francziaországban fenálló rabszolgaság­ elleni tár­sulatok érlelték a közvéleményt azon rendszabályokra, mely­­lyeket az napjainkban próbált kivíni. 1806ban ugyan már így szólott Fox az angol parliamentben: „Sajnálnám, hogy 40 év alatt hasztalan munkálkodtam, ha nem bírnám még ezen munkát (t. i. a rabszolgakereskedés eltörlését) végre­­hajtani;“ mégis csak 1824ben Canningnek sikerült azt ten­geri rablásnak nyilatkoztatni. Hanem mivel a törvényt már jóelőre lehetett sejteni, ezáltal a gyalázatos trafika még hat­hatósabb ösztönt kapott a sietésre. A rabszolgakereskedést végzésekkel nem lehetett eltö­rölni ; már a bécsi congressusban egyesült hatalmasságok megígérték volt, hogy eszközökről fognak gondoskodni az embertelen kereskedés ellen. M Milyen eszközt a londoni ,afrikai intézet­ már ajánlott volt az angol kormánynak ,a hajók kölcsönös motozásában­ melly kérdés, mint nyájas olvasónk tudja, azóta annyi bajt szerzett az euró­pai diplomatának. Ezt Anglia azonnal is kezdette gyako­rolni , de a rabszolgás státusok ellentállottak. Azonban si­került neki a nagyobbrészt majd kereskedési szerződések, majd fenyegetések által rá­venni. Hanem az egész világ ha­mar észrevette Angliának rejtett czélját: tengeri felsőbbsé­­gének szilárdítását, és Északamerika már 1842 ben teljesen fölmentette lobogóját Angliának ezen sok összeütközést oko­zó joggyakorlata alól. Francziaország, melly a Bourbonok alatt nem szenvedte, de a júliusi dynastia alatt megengedte volt a motozást, mint tudjuk, csak most vonta ki magát alóla, magának a nyugotafrikai partokat tartván meg moto­r­zási térül, midőn Anglia a keletin gyakorlandja a policziát, hol az adeni partokon egy fekete szult­ánnak egész birodal­mát megvette mintegy 2000 v.fton ’s 130 fr. évi nyugdíjon, a szerződés szerint megengedvén alattvalóinak továbbra is a négervadászatot. — Még Brazília is felmondta a függetlenné nyilatkozásakor 1826 ban Angliával kötött motozási szerző­dését, melly épen ez évben lelt ki.’S mindezen erőködések után, halljuk, mit mondott gróf Clarendon az 1844diki parliamentülésben: „A rabszolgakereskedés a­helyett, hogy csökkent volna, gyarapodott, és én bátran állítom, anél­kül , hogy meghazudtolástól félnék , mikép a családjaiktól olly végre elszakasztott személyeknek, hogy rabszolgaságra hurczoltassanak, száma kétszer annyi most, mint akkor volt, midőn a rabszolgakereskedést tűrték. Ma már jobban űzik a rabszolgakereskedést, mint valaha spanyol és br­ziliai lobo­gó alatt,’s daczára a mi törvényeink­ és a közvéleménynek, angolok is vannak érdekelve a trafikában.“­­ Ugyan hon­nan is volnának a rabszolgák a gyarmatokban mindig teljes számban, az 5—10 f es halandóság daczára? A motozási jog tehát teljesen hatálytalannak mutatkozott, és ezen eszköz már el van ítélve minden oldalról. lord Palmerston szerint, még kegyetlenebbé tette a rabszolgakereskedők bánásmód­ját, mert a szüntelen rajtakapás, megismerés, a következő elkobzás és elitélés félelme miatt mennyivel inkább nem kénytelenek élő­ árusokat eldugni, kis bárkákba zsúfolni, ’s veszély idejében még tengerbe is dobni ? — A­kik a dolog­gal különösen foglalkoztak, úgy ítéltek, hogy más eszköz a kereszténytelen kereset elnyomására nincs az általános, tel­jes emancipation kívül. — Ez eszköz sem maradt megkí­sérlés nélkül, munkának, ’s hogy halála után ragasztatott ehez. Igen valószinü tehát, hogy nem folyt az ő tollából; mihez még az is járul, hogy a spalatoi esperes történeti munkáját magában foglaló legrégibb kéziratokban is találtatik , ’s hogy azon horvátok , kik rá hivat­koznak , azt közönségesen csonkítottnak is veszik­­). E sorok írója mindazáltal azt tartja, hogy ha ma kérdésben forog a kapcsolt részek állása és viszonyai a magyar anyaország­hoz, nem tanácsos sem az egyik, sem a másik történeti véle­ményhez vakon ragaszkodni. A kritika méltányolja ugyan mind­kettőt, és elvonva mindeniknek egyoldalúságától, tud magának históriai álláspontot is meghatározni, melly­ől maga ezen kérdés a magyar státustörténetben tekintendő. De hol nem egyedül a történettudományi szempont döntheti el a kérdést, hanem annak fejtegetésében más tekintetek is bírnak nagy nyomatékkal, eze­ket szintén kell elhatárzó momentumokként számba vennünk. ’S erre nézve el nem hallgathatjuk, miket épen az itt szóban lévő kérdést illetőleg egy mind tudományára , mind finom praktikai élet tapintatára nézve igen jeles író gróf Ser­magé Károly mond. Ítélete szerint a magyar korona és kapcsolt részei közt­epén a történeti előzményeknél fogva is olly szoros az összefüg­gés , hogy ma mindkettő jogai egy garantia alatt állva, mindket­­en csak kölcsönös méltánylás és megtisztelés által fentarthatók. S valamint a horváttól méltán kívánható , hogy a magyar nem­zet jogát és szabadságait tisztelje, úgy ennek is érdekében és tisztében fekszik , a kapcsolt részek alapjogainak szeplőtlen fen­­tartása. Mert: „Wer könnte gegen (die Rechte der Nebenländer und die bestattigenden Gesetze) seine Stimme erheben , ohne mit den Blattern der gesetzlichen Urkunden , welche die Garant­en vergangener Jahrhunderte für die nationellen Vorrechte der ver­bündeten Königreiche enthalten , zugleich die nicht heiligeren Fundamentalgesetze Ungarns anzutasten, zu gefährden zu ver­­letzen ?“ **) —___________ i­r. W. Már 1823 ban indítványozta Buxton Fowel az angol par-­­­ium­etilben a rabszolgaság lépcsőnkiüli eltörlését, támasz­kodva az északamerikai hasonló kísérletek sikerére.­­ Az indítvány egy sor javítási rendszabálylyá alakult át, melly a felszabadulást lett volna előre készítendő. A gyarmatosok nyakasan szegültek a tulajdonjog követelt megsértetésének ellene ; a rabszolgák, kiket az abolitionisták kiküldöttei máár régóta gyúrtak, ’s nem előkészítést az emancipatiora, hanem rögtönös és teljes szabadulást reménylenek, zenebonáskodtak. Minek az lett vége, hogy a kormány 1831 ben teljesen fel­­szabadította a korona rabszolgáit (nem jut-e itt önkint anya­­jas olvasónak eszébe a muszka czárnak közelebbi hasonló rendszabálya ?) ’s védő tisztviselőket nevezett ki, kiknek tekintélye az ur és rabszolga közötti villongásokat lecsila­­pitsa.­­ Az ellenállás még erőszakosabb lett a gyarmato­sok részéről, véres zavarok törtek ki mindenfelé.— Haladék nélkül kellett határozni, mert az anyaország népességének véleménye is fel volt csapdosva az abolitionisták izgatásai által úgy is a szigorún vallásos érzelmű nép ítélete előtt már rég el volt kárhoztatva a kereszténytelen intézet, ’s mi­dőn a ministerium már többé nem állhatott ellent a közelgő népviharnak, maga állott annak élére, követvén a gyakor­lati életszabályt „faire bonne mine au mauvaisseu,“ ’s egyik tagja, az akkori gyarmati minister lord Stanley által maga in­­ditványoztatta 1833diki május 14én, a rabszolgák emanci­­patioját, melly rendszabály a házakon olly gyorsan ment keresztül, hogy augustus 28án már a királyi sanctio is rá vett téve. Ezen parliamenti végzés olly móddal mondta ki a rabszolgák szabadságát, hogy 1834diki aug.­sjétől fogva a házi rabszolgák még négy évig szolgáljanak mint ujonczok (apprentice­ laboureurs),a külső munkások pedig, mint ke­­vésbbé készültek a teljes szabadságra, hat évig. A 19 gyar­matnak pedig 200,000,000 p.ft kárpótlást rendelt.­­ Azon­ban a szabadsági viaskodás nem szülte meg a várt eredmé­nyeket, mert a jamaikai kormányzó sir Lyon él Smith már 1837 ki od­ 29ről így ír az angol kormánynak : „A sziget megérdemli azon gáncsot, hogy az inasok bizonyos tekin­tetekben roszabb állapotban vannak mint a rabszolgaság ko­rában,­ úgy hogy, némellyek a rosz bánásmód elől a fran­­czia rabszolga-gyarmatokba menekültek , ’s gyakran meg­történt, hogy, a szabadság hírére az angol gyarmatokba szökött franczia rabszolgák, vissza kívánván térni régi uraik­hoz, az angol kormányzók nem adtak rá szabadságot, kinyi­latkoztatván nekik, hogy „kény­t­ele­ne­k s­z­ab­ado­k maradni.“— Az átmeneti intézetnek gyökeres hibája volt ’s onnan eredeti minden baj, hogy „az ur látván, mikép él­vezete csak rövid ideig tarthat, sokat kívánt, míg a rab­szolga kimenekülvén az absolut függés alól, semmit sem akart adni,“ mint egy akkori utazó helyesen megjegyzi. — Ebből természetesen zenebonák, mindkét részről véres ki­csapongások következtek ,s a parliamenti vitákban sok visz­­szaélései kerültek napfényre a gyarmatosoknak. A közvéle­mény megint felháborodott, petitiókkal ostromolta a háza­kat, — egykor J. Brougham és Sligo marquis egy 600,000 nőtől aláirt ’s a királynéhoz intézett kérelmet mutattak be. Hanem az inaskodás tovább is maradt , ’s a zenebonok is vele együtt; mig végre a kifáradt gyarmatosok kénytelenek voltak magok folyamodni a közvetlen és teljes emancipatio­n­ért, a mi 1838. augustus 1 jén vallásos ünnepélyességek kö­zött végre is hajlatolt-------minden gyarmatokban ? úgy mondta volt a parliamenti végzés, azonban a végrehajtás nem terjedt túl az amerikai gyarmatokon ’s némelly szigetein az afrikai óczeánnak.—A kormány és a parliament liberalis­­musa megállóit, minthogy érdeke máskép nem is engedhet­te, a keleti óczeán kapujánál,’s nem hatolt Indiába, melly­­nek tömérdek népességéből !) i() legnyomorultabb rabszolga, kit még föl sem lehet szabadítani a kaszt-rendszer megtá­madása nélkül. — — És igy az általános emancipatio nem volt egyéb egy nagy — — költeménynél, miben az angol kormány, a különben mindig olly fontoló, hamarko­­dását nem késett elismerni, ’s a régi állapotra különböző utakon visszatérni. — Ugyanis mi volt legelső következése az egyébiránt dicső ’s az angol nép vallásos érzelmének be­csületére váló rendszabálynak.? Az, hogy a négerek sem­mitől sem irtózván inkább, mint korábbi sorsuk emlékétől, odahagyták a nádültetvényeket; a férfiak halászok vagy kis kereskedők lettek; a nők az ásót letévén a háztartás édes gondjaival cserélték fel, mire különös hajlandósággal bír­tak örökké; a gyermekek a helyett, hogy a mezőre, az isko­lába mentek, mert a néger rendkívül szereti utánozni az eu­rópait ’s kivált bolondul az írástudásért, mit ő afrikai nyel­ven „a toll és tinta tu­d­ományá“-nak nevez; a munkásabbak kissé pihenni akartak’s a semmirekellők meg­menekülvén a kényszertől, teljes élvezetében a szabadságnak adták magokat a „dolce far niente“ gyönyöreinek, a széles­­levelű fügefák árnyékában, egy mindig mélyenkék déli ég, többnyire ragyogó napjának forró sugarai alatt, mellyeket az európai kerül­és csak a néger türhet el. — Illyenforma a kép, mit magok a legkitűnőbb négerbarátok adnak a fel­szabadultakról mindjárt az emancipatio után. De a gyarma­tosok teljes romlásról, pusztulásról, rabló-csapatokról, el­­fajultságról ’sat. panaszkodtak; ’s maga a dolog megvizs­gálására kirendelt parl­amenti bizottmány is elismeri, hogy a feketék állapotának javulásával egyszersmind tetemes csök­kenés állott be a gyarmatok főbb termékeiben, ésannyira, hogy az nehéz szenvedéseket és több esetekben tönkrefullaló veszteségeket okozott az ottani ültetvénybirtokosoknak sat. A következő számok világosan fognak beszélni. (Vége köv.) 191 ele­lék. Rövid közlés Torontálbul. Folyó évi van. 19kén vévé kezdetét évnegyedes közgyűlésünk. — Szeretve tisztelt föisp. helyettesünk üröm­érzettel üdvözölvén a számosan egybesereglett árkot, rendszerinti alispánunknak a megye jelen állásáról tett hivatalos jelentése után: az ismeretes honti levél, ’s Pest megyének a horvátországi tartománygyű­­­lésre nézve tett kormányi intézkedés elleni fölszólamlása, vetettek tanácskozás alá. — A honti levélre nézve mindenek elött arra sz­ólitá föl fölsp. helyettes ur ö mltga a riket vár­jon akarják-e ezen magánúton érkezett ’s magánpecsét alatt Hontmegye közönsége nevében tett fölszólitást tárgyalásba venni ? rövid ideig tartott fölszólamlások után, abban álla­podtak meg a rrk, hogy „miután köztudomás szerint Hont­megye közönsége, törvényes hatóságánál fogva ez ügyben már rendelkezett, a fölszólító levél tárgyalásába bocsátkoz­ni szükségesnek nem látják.“ — Ezután Pestmegye levele olvastatott, mellyben a kormánynak a horvátországi tarto­­mánygyülésre nézve tett intézkedéseit taglalván,’s azokat, jelesen, hogy a nemesség onnan, egy legfelsőbb rendelvény által kirekesztetett, ’s más tekintetekbül is alkotmány-elle­nesnek nyilatkoztatván, e részben hozott határzatáról e me­­­gyét olly fölszólitással tudósítja, hogy a kormánynak Hor­vátországban történt eljárására nézve törvényesen intézked­jenek. Az iratok fölolvastatván, mgos fölsp. helyettes úr nem akarva a­kiknek ez érdemben kifejtendő nézeteiket meg­előzni, csupán a tárgy kellő fölvilágosítása tekintetébül elő­terj­eszté : mikint a Horváthonban közbenjöttek miatt a kor­mány eljárását gyanúsítani legnagyobb méltánytalanság, sőt felséges urunk igazságszeretetétül, csüggedést nem ismerő fiúi bizodalommal nem is várhatni mást, mint a köztörvények szentségének fentartása mellett, a magyar közállománynak törvényszabta vedlését, ’s a közös haza javának legkegyel­­­mesb előmozdítását; legkevésbbé sem kétkedhetvén, mikép fejedelmi bölcseséggel párosított atyai gondoskodása, módot találand abban is, hogy ugyanazon egy hazának jótétemé­nyeit élvező honfiak közt, csak félreértésből és gyűlöletes személyeskedésből támadhatott azon ingerültség, mellynek tulajdoníthatók az eddigi kedvellenségek,’s melly megszüntet­­tetvén, a magyar sz.korona alatt egyesített hiv népek közötti kölcsönös bizodalom, a vészt hozó meghasonlás magvának tökéletes kiirtásával helyre fog állíttatni. Hosszas pár órai vitatkozás,’s mindkét részrül tett nyomos fölszólamlások után szavazattal döntetett el jelen kérdés, ’s nevezetes szótöbb­­­séggel határzattá jön, mikint a rendek a kormánynak, ez ér­­dembeni intézkedéseiben semmi törvényellenes tényt nem látnak, ’s a kormányt ok nélkül gyanúsítani, vagy a végre­hajtó hatalmat kötelessége teljesítésére fölszólítani, vagy csak figyelmeztetni sem tartván jogosnak : „Pestmegyének ezen fölszólitását nem pártolják, ’s azt egyszerű tudomásul ve­szik.“ Ennek bevégezte után az első napi gyűlés eloszlott. Másnap a jegyzőkönyv meghitelesittetvén , e soros közgyű­lésen a tisztviselők jelentései tárgyalásához fogtunk. Gyű­lésünk folyvást tart. — Többen. NÓGRÁDBÓL. Balassa-Gyarmath, jan. 19. Év­negyedes közgyűlésünk első alispánunk elnöklete alatt meg­kezdetvén, mindenekelőtt gróf de la Motte Antal e megye főisp. helytartóvá lett kinevezése tárgyában érkezett k. kir. leirat ’s ezzel kapcsolatban lévő tárnok­a exclljának e me­­gyétőli búcsúzó levele vétetvén tárgyalás alá, K. F. t.biránk előadta, mikép ha valaha, most kell egyesülni mindazok­nak, kiknek a status quo fentartása szivükön fekszik, midőn az uj rendszer működve fenyegeti alkotmányunkat. Igaz, hogy a decretumban ’s ahoz csatolt esküformában semmi uj nincs. Ő felsége személye ellen szónoknak nincs semmi ki­fogása , hanem a haza mostani állását az ő felségét környező tanácsadóinak lehet köszönni­­). Felszólitá a riket, hogy a megye következetessége tekintetéből az uj rendszer tárgyában hozott végzésökhöz hűségesen ra­gaszkodjanak ’sat.—Illy értelemben szólottak többen. Né­­mellyeknek arczairól lehetett látni, mikép sajnálják, hogy a megyének már hozott végzéséhez (melly az uj administra­tor iránti tisztelkedést is megtiltja) következetesnek kell ma­radni. Minthogy azonban az e részbeni teendőket a gyűlés előtti tanácskozmány tisztán átszűrve ’s megrostálva kívánta a rrk­elibe tüntetni, az indítványozó tb. ur is némelly kivá­­natitól nagylelkűen elállott,’s csakugyan határozatta lön; hogy ő felsége ezen leirata kellő ’s szokott tisztelettel fogad­­tassék; tárnok ő exclljához búcsúzó küldöttség rendeltes­sék ; egyébiránt a megye a már előbb kimondott végzé­­­seinek nyomán maradand.­­ Ezután felolvastatott Hontme­gye ügyében küldött kegy. kir. leirat és Hontmegye rendei­nek levele. Az e tárgyban kifejtendő eszmecseréket a jelen­volt majdnem teljes­ számú honti ellenzék hőseinek agitatiói miatt, a conferentiának átszűrni vagy rostálni teljes lehetet­len volt, mert H. K. I.biránk mindjárt nyilváníts, hogy nem várta azon egyoldalúságot, miszerint a panasz meg sem vizsgáltatva, az egyik fél fölött a kárhozatos ítéletet ki lehes­sen mondani, holott a honti és bihari helyettesek nagy sé­relmet ejtettek alkotmányunkon; ő, úgymond, nagyobb hi­telt ad az úgynevezett „töredék egykét tagjának,“ mint az itt felolvasott Hontmegye levelének. — Illy érte­lemben nyilatkozott K. F. J.biró , állítván, hogy Hontban nem a valóságos, hanem csak a számszerinti többség hatá­roz. — H. E. főbíró parlamentáris nagylelkűségénél fogva csak azt állitá, hogy a honti és bihari helyettesek örök ne­veket víttak ki maguknak. — Több más szónokok előadásai, mint a felizgatott kedélyek kifolyásai, minden kezeinkben lévő constitutional!s eszközt e tárgyhoz alkalmaztatni akartak, t. i. jegyzőkönyvi óvást, felírást, országgyűlési sé­relmet és kéi leveleket. — Azonban az elnök szerény elő­adása és abeli figyelmeztetése, hogy a közvélemény néha a legméltatlanabbakat is felkarolja a dicsőség szekerébe, el­lenben néha azokat szokta tiporni, kik a későbbi igazolás *) V. ö. Stephan v. Horvát: „Über Croaticn“ ’stb. Leipzig Í8V< 45. ’stb. 1. ' 6 **) J. F. Graf v. Serinage: Die ursprüngliche Vereinignng der Königreiche Croaticn , Dalmatien und Slavonic» mit der Krone Un­garns- Wien Ih.'ld. 27. 1 *) Erre nézve igen különböznek a vélemények. Vannak sokan, kik hiszik , hogy ha az illyforma politikusok, mint az érdemes szónok, csak egy évig elhallgt­ttanak és tanácsaikat önmaguk számára megtartanák, a zavaros­­állapotnak iffszint vége volna. S­z­e­r­k.

Next