Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)
1846-01-29 / 327. szám
66 hogy minden, ki St. Domingoban született,különben akármi színe legyen, már annálfogva néger; mindazáltal lassankint visszatért az örökös harcz a vadság állapotára, ’s ekép a tökéletes rabszolgaságot követő tökéletes szabadság a tropikusok egyik leggyönyörűbb, legtermékenyebb szigetét újra beparlagosította. Ezzel azonban sem a rabszolgakereskedés, sem a rabszolgaság általában még fenyegetve nem volt, csak az Angliában és Francziaországban fenálló rabszolgaság elleni társulatok érlelték a közvéleményt azon rendszabályokra, melylyeket az napjainkban próbált kivíni. 1806ban ugyan már így szólott Fox az angol parliamentben: „Sajnálnám, hogy 40 év alatt hasztalan munkálkodtam, ha nem bírnám még ezen munkát (t. i. a rabszolgakereskedés eltörlését) végrehajtani;“ mégis csak 1824ben Canningnek sikerült azt tengeri rablásnak nyilatkoztatni. Hanem mivel a törvényt már jóelőre lehetett sejteni, ezáltal a gyalázatos trafika még hathatósabb ösztönt kapott a sietésre. A rabszolgakereskedést végzésekkel nem lehetett eltörölni ; már a bécsi congressusban egyesült hatalmasságok megígérték volt, hogy eszközökről fognak gondoskodni az embertelen kereskedés ellen. M Milyen eszközt a londoni ,afrikai intézet már ajánlott volt az angol kormánynak ,a hajók kölcsönös motozásában melly kérdés, mint nyájas olvasónk tudja, azóta annyi bajt szerzett az európai diplomatának. Ezt Anglia azonnal is kezdette gyakorolni , de a rabszolgás státusok ellentállottak. Azonban sikerült neki a nagyobbrészt majd kereskedési szerződések, majd fenyegetések által rávenni. Hanem az egész világ hamar észrevette Angliának rejtett czélját: tengeri felsőbbségének szilárdítását, és Északamerika már 1842 ben teljesen fölmentette lobogóját Angliának ezen sok összeütközést okozó joggyakorlata alól. Francziaország, melly a Bourbonok alatt nem szenvedte, de a júliusi dynastia alatt megengedte volt a motozást, mint tudjuk, csak most vonta ki magát alóla, magának a nyugotafrikai partokat tartván meg motorzási térül, midőn Anglia a keletin gyakorlandja a policziát, hol az adeni partokon egy fekete szultánnak egész birodalmát megvette mintegy 2000 v.fton ’s 130 fr. évi nyugdíjon, a szerződés szerint megengedvén alattvalóinak továbbra is a négervadászatot. — Még Brazília is felmondta a függetlenné nyilatkozásakor 1826 ban Angliával kötött motozási szerződését, melly épen ez évben lelt ki.’S mindezen erőködések után, halljuk, mit mondott gróf Clarendon az 1844diki parliamentülésben: „A rabszolgakereskedés ahelyett, hogy csökkent volna, gyarapodott, és én bátran állítom, anélkül , hogy meghazudtolástól félnék , mikép a családjaiktól olly végre elszakasztott személyeknek, hogy rabszolgaságra hurczoltassanak, száma kétszer annyi most, mint akkor volt, midőn a rabszolgakereskedést tűrték. Ma már jobban űzik a rabszolgakereskedést, mint valaha spanyol és brziliai lobogó alatt,’s daczára a mi törvényeink és a közvéleménynek, angolok is vannak érdekelve a trafikában.“ Ugyan honnan is volnának a rabszolgák a gyarmatokban mindig teljes számban, az 5—10 f es halandóság daczára? A motozási jog tehát teljesen hatálytalannak mutatkozott, és ezen eszköz már el van ítélve minden oldalról. lord Palmerston szerint, még kegyetlenebbé tette a rabszolgakereskedők bánásmódját, mert a szüntelen rajtakapás, megismerés, a következő elkobzás és elitélés félelme miatt mennyivel inkább nem kénytelenek élő árusokat eldugni, kis bárkákba zsúfolni, ’s veszély idejében még tengerbe is dobni ? — Akik a dologgal különösen foglalkoztak, úgy ítéltek, hogy más eszköz a kereszténytelen kereset elnyomására nincs az általános, teljes emancipation kívül. — Ez eszköz sem maradt megkísérlés nélkül, munkának, ’s hogy halála után ragasztatott ehez. Igen valószinü tehát, hogy nem folyt az ő tollából; mihez még az is járul, hogy a spalatoi esperes történeti munkáját magában foglaló legrégibb kéziratokban is találtatik , ’s hogy azon horvátok , kik rá hivatkoznak , azt közönségesen csonkítottnak is veszik). E sorok írója mindazáltal azt tartja, hogy ha ma kérdésben forog a kapcsolt részek állása és viszonyai a magyar anyaországhoz, nem tanácsos sem az egyik, sem a másik történeti véleményhez vakon ragaszkodni. A kritika méltányolja ugyan mindkettőt, és elvonva mindeniknek egyoldalúságától, tud magának históriai álláspontot is meghatározni, mellyől maga ezen kérdés a magyar státustörténetben tekintendő. De hol nem egyedül a történettudományi szempont döntheti el a kérdést, hanem annak fejtegetésében más tekintetek is bírnak nagy nyomatékkal, ezeket szintén kell elhatárzó momentumokként számba vennünk. ’S erre nézve el nem hallgathatjuk, miket épen az itt szóban lévő kérdést illetőleg egy mind tudományára , mind finom praktikai élet tapintatára nézve igen jeles író gróf Sermagé Károly mond. Ítélete szerint a magyar korona és kapcsolt részei köztepén a történeti előzményeknél fogva is olly szoros az összefüggés , hogy ma mindkettő jogai egy garantia alatt állva, mindketen csak kölcsönös méltánylás és megtisztelés által fentarthatók. S valamint a horváttól méltán kívánható , hogy a magyar nemzet jogát és szabadságait tisztelje, úgy ennek is érdekében és tisztében fekszik , a kapcsolt részek alapjogainak szeplőtlen fentartása. Mert: „Wer könnte gegen (die Rechte der Nebenländer und die bestattigenden Gesetze) seine Stimme erheben , ohne mit den Blattern der gesetzlichen Urkunden , welche die Garanten vergangener Jahrhunderte für die nationellen Vorrechte der verbündeten Königreiche enthalten , zugleich die nicht heiligeren Fundamentalgesetze Ungarns anzutasten, zu gefährden zu verletzen ?“ **) —___________ ir. W. Már 1823 ban indítványozta Buxton Fowel az angol par-iumetilben a rabszolgaság lépcsőnkiüli eltörlését, támaszkodva az északamerikai hasonló kísérletek sikerére. Az indítvány egy sor javítási rendszabálylyá alakult át, melly a felszabadulást lett volna előre készítendő. A gyarmatosok nyakasan szegültek a tulajdonjog követelt megsértetésének ellene ; a rabszolgák, kiket az abolitionisták kiküldöttei máár régóta gyúrtak, ’s nem előkészítést az emancipatiora, hanem rögtönös és teljes szabadulást reménylenek, zenebonáskodtak. Minek az lett vége, hogy a kormány 1831 ben teljesen felszabadította a korona rabszolgáit (nem jut-e itt önkint anyajas olvasónak eszébe a muszka czárnak közelebbi hasonló rendszabálya ?) ’s védő tisztviselőket nevezett ki, kiknek tekintélye az ur és rabszolga közötti villongásokat lecsilapitsa. Az ellenállás még erőszakosabb lett a gyarmatosok részéről, véres zavarok törtek ki mindenfelé.— Haladék nélkül kellett határozni, mert az anyaország népességének véleménye is fel volt csapdosva az abolitionisták izgatásai által úgy is a szigorún vallásos érzelmű nép ítélete előtt már rég el volt kárhoztatva a kereszténytelen intézet, ’s midőn a ministerium már többé nem állhatott ellent a közelgő népviharnak, maga állott annak élére, követvén a gyakorlati életszabályt „faire bonne mine au mauvaisseu,“ ’s egyik tagja, az akkori gyarmati minister lord Stanley által maga inditványoztatta 1833diki május 14én, a rabszolgák emancipatioját, melly rendszabály a házakon olly gyorsan ment keresztül, hogy augustus 28án már a királyi sanctio is rá vett téve. Ezen parliamenti végzés olly móddal mondta ki a rabszolgák szabadságát, hogy 1834diki aug.sjétől fogva a házi rabszolgák még négy évig szolgáljanak mint ujonczok (apprentice laboureurs),a külső munkások pedig, mint kevésbbé készültek a teljes szabadságra, hat évig. A 19 gyarmatnak pedig 200,000,000 p.ft kárpótlást rendelt. Azonban a szabadsági viaskodás nem szülte meg a várt eredményeket, mert a jamaikai kormányzó sir Lyon él Smith már 1837 ki od 29ről így ír az angol kormánynak : „A sziget megérdemli azon gáncsot, hogy az inasok bizonyos tekintetekben roszabb állapotban vannak mint a rabszolgaság korában, úgy hogy, némellyek a rosz bánásmód elől a franczia rabszolga-gyarmatokba menekültek , ’s gyakran megtörtént, hogy, a szabadság hírére az angol gyarmatokba szökött franczia rabszolgák, vissza kívánván térni régi uraikhoz, az angol kormányzók nem adtak rá szabadságot, kinyilatkoztatván nekik, hogy „kénytelenek szabadok maradni.“— Az átmeneti intézetnek gyökeres hibája volt ’s onnan eredeti minden baj, hogy „az ur látván, mikép élvezete csak rövid ideig tarthat, sokat kívánt, míg a rabszolga kimenekülvén az absolut függés alól, semmit sem akart adni,“ mint egy akkori utazó helyesen megjegyzi. — Ebből természetesen zenebonák, mindkét részről véres kicsapongások következtek ,s a parliamenti vitákban sok viszszaélései kerültek napfényre a gyarmatosoknak. A közvélemény megint felháborodott, petitiókkal ostromolta a házakat, — egykor J. Brougham és Sligo marquis egy 600,000 nőtől aláirt ’s a királynéhoz intézett kérelmet mutattak be. Hanem az inaskodás tovább is maradt , ’s a zenebonok is vele együtt; mig végre a kifáradt gyarmatosok kénytelenek voltak magok folyamodni a közvetlen és teljes emancipationért, a mi 1838. augustus 1 jén vallásos ünnepélyességek között végre is hajlatolt-------minden gyarmatokban ? úgy mondta volt a parliamenti végzés, azonban a végrehajtás nem terjedt túl az amerikai gyarmatokon ’s némelly szigetein az afrikai óczeánnak.—A kormány és a parliament liberalismusa megállóit, minthogy érdeke máskép nem is engedhette, a keleti óczeán kapujánál,’s nem hatolt Indiába, mellynek tömérdek népességéből !) i() legnyomorultabb rabszolga, kit még föl sem lehet szabadítani a kaszt-rendszer megtámadása nélkül. — — És igy az általános emancipatio nem volt egyéb egy nagy — — költeménynél, miben az angol kormány, a különben mindig olly fontoló, hamarkodását nem késett elismerni, ’s a régi állapotra különböző utakon visszatérni. — Ugyanis mi volt legelső következése az egyébiránt dicső ’s az angol nép vallásos érzelmének becsületére váló rendszabálynak.? Az, hogy a négerek semmitől sem irtózván inkább, mint korábbi sorsuk emlékétől, odahagyták a nádültetvényeket; a férfiak halászok vagy kis kereskedők lettek; a nők az ásót letévén a háztartás édes gondjaival cserélték fel, mire különös hajlandósággal bírtak örökké; a gyermekek a helyett, hogy a mezőre, az iskolába mentek, mert a néger rendkívül szereti utánozni az európait ’s kivált bolondul az írástudásért, mit ő afrikai nyelven „a toll és tinta tudományá“-nak nevez; a munkásabbak kissé pihenni akartak’s a semmirekellők megmenekülvén a kényszertől, teljes élvezetében a szabadságnak adták magokat a „dolce far niente“ gyönyöreinek, a széleslevelű fügefák árnyékában, egy mindig mélyenkék déli ég, többnyire ragyogó napjának forró sugarai alatt, mellyeket az európai kerülés csak a néger türhet el. — Illyenforma a kép, mit magok a legkitűnőbb négerbarátok adnak a felszabadultakról mindjárt az emancipatio után. De a gyarmatosok teljes romlásról, pusztulásról, rabló-csapatokról, elfajultságról ’sat. panaszkodtak; ’s maga a dolog megvizsgálására kirendelt parlamenti bizottmány is elismeri, hogy a feketék állapotának javulásával egyszersmind tetemes csökkenés állott be a gyarmatok főbb termékeiben, ésannyira, hogy az nehéz szenvedéseket és több esetekben tönkrefullaló veszteségeket okozott az ottani ültetvénybirtokosoknak sat. A következő számok világosan fognak beszélni. (Vége köv.) 191 elelék. Rövid közlés Torontálbul. Folyó évi van. 19kén vévé kezdetét évnegyedes közgyűlésünk. — Szeretve tisztelt föisp. helyettesünk ürömérzettel üdvözölvén a számosan egybesereglett árkot, rendszerinti alispánunknak a megye jelen állásáról tett hivatalos jelentése után: az ismeretes honti levél, ’s Pest megyének a horvátországi tartománygyűlésre nézve tett kormányi intézkedés elleni fölszólamlása, vetettek tanácskozás alá. — A honti levélre nézve mindenek elött arra szólitá föl fölsp. helyettes ur ö mltga a riket várjon akarják-e ezen magánúton érkezett ’s magánpecsét alatt Hontmegye közönsége nevében tett fölszólitást tárgyalásba venni ? rövid ideig tartott fölszólamlások után, abban állapodtak meg a rrk, hogy „miután köztudomás szerint Hontmegye közönsége, törvényes hatóságánál fogva ez ügyben már rendelkezett, a fölszólító levél tárgyalásába bocsátkozni szükségesnek nem látják.“ — Ezután Pestmegye levele olvastatott, mellyben a kormánynak a horvátországi tartománygyülésre nézve tett intézkedéseit taglalván,’s azokat, jelesen, hogy a nemesség onnan, egy legfelsőbb rendelvény által kirekesztetett, ’s más tekintetekbül is alkotmány-ellenesnek nyilatkoztatván, e részben hozott határzatáról e megyét olly fölszólitással tudósítja, hogy a kormánynak Horvátországban történt eljárására nézve törvényesen intézkedjenek. Az iratok fölolvastatván, mgos fölsp. helyettes úr nem akarva akiknek ez érdemben kifejtendő nézeteiket megelőzni, csupán a tárgy kellő fölvilágosítása tekintetébül előterjeszté : mikint a Horváthonban közbenjöttek miatt a kormány eljárását gyanúsítani legnagyobb méltánytalanság, sőt felséges urunk igazságszeretetétül, csüggedést nem ismerő fiúi bizodalommal nem is várhatni mást, mint a köztörvények szentségének fentartása mellett, a magyar közállománynak törvényszabta vedlését, ’s a közös haza javának legkegyelmesb előmozdítását; legkevésbbé sem kétkedhetvén, mikép fejedelmi bölcseséggel párosított atyai gondoskodása, módot találand abban is, hogy ugyanazon egy hazának jótéteményeit élvező honfiak közt, csak félreértésből és gyűlöletes személyeskedésből támadhatott azon ingerültség, mellynek tulajdoníthatók az eddigi kedvellenségek,’s melly megszüntettetvén, a magyar sz.korona alatt egyesített hiv népek közötti kölcsönös bizodalom, a vészt hozó meghasonlás magvának tökéletes kiirtásával helyre fog állíttatni. Hosszas pár órai vitatkozás,’s mindkét részrül tett nyomos fölszólamlások után szavazattal döntetett el jelen kérdés, ’s nevezetes szótöbbséggel határzattá jön, mikint a rendek a kormánynak, ez érdembeni intézkedéseiben semmi törvényellenes tényt nem látnak, ’s a kormányt ok nélkül gyanúsítani, vagy a végrehajtó hatalmat kötelessége teljesítésére fölszólítani, vagy csak figyelmeztetni sem tartván jogosnak : „Pestmegyének ezen fölszólitását nem pártolják, ’s azt egyszerű tudomásul veszik.“ Ennek bevégezte után az első napi gyűlés eloszlott. Másnap a jegyzőkönyv meghitelesittetvén , e soros közgyűlésen a tisztviselők jelentései tárgyalásához fogtunk. Gyűlésünk folyvást tart. — Többen. NÓGRÁDBÓL. Balassa-Gyarmath, jan. 19. Évnegyedes közgyűlésünk első alispánunk elnöklete alatt megkezdetvén, mindenekelőtt gróf de la Motte Antal e megye főisp. helytartóvá lett kinevezése tárgyában érkezett k. kir. leirat ’s ezzel kapcsolatban lévő tárnoka exclljának e megyétőli búcsúzó levele vétetvén tárgyalás alá, K. F. t.biránk előadta, mikép ha valaha, most kell egyesülni mindazoknak, kiknek a status quo fentartása szivükön fekszik, midőn az uj rendszer működve fenyegeti alkotmányunkat. Igaz, hogy a decretumban ’s ahoz csatolt esküformában semmi uj nincs. Ő felsége személye ellen szónoknak nincs semmi kifogása , hanem a haza mostani állását az ő felségét környező tanácsadóinak lehet köszönni). Felszólitá a riket, hogy a megye következetessége tekintetéből az uj rendszer tárgyában hozott végzésökhöz hűségesen ragaszkodjanak ’sat.—Illy értelemben szólottak többen. Némellyeknek arczairól lehetett látni, mikép sajnálják, hogy a megyének már hozott végzéséhez (melly az uj administrator iránti tisztelkedést is megtiltja) következetesnek kell maradni. Minthogy azonban az e részbeni teendőket a gyűlés előtti tanácskozmány tisztán átszűrve ’s megrostálva kívánta a rrkelibe tüntetni, az indítványozó tb. ur is némelly kivánatitól nagylelkűen elállott,’s csakugyan határozatta lön; hogy ő felsége ezen leirata kellő ’s szokott tisztelettel fogadtassék; tárnok ő exclljához búcsúzó küldöttség rendeltessék ; egyébiránt a megye a már előbb kimondott végzéseinek nyomán maradand. Ezután felolvastatott Hontmegye ügyében küldött kegy. kir. leirat és Hontmegye rendeinek levele. Az e tárgyban kifejtendő eszmecseréket a jelenvolt majdnem teljes számú honti ellenzék hőseinek agitatiói miatt, a conferentiának átszűrni vagy rostálni teljes lehetetlen volt, mert H. K. I.biránk mindjárt nyilváníts, hogy nem várta azon egyoldalúságot, miszerint a panasz meg sem vizsgáltatva, az egyik fél fölött a kárhozatos ítéletet ki lehessen mondani, holott a honti és bihari helyettesek nagy sérelmet ejtettek alkotmányunkon; ő, úgymond, nagyobb hitelt ad az úgynevezett „töredék egykét tagjának,“ mint az itt felolvasott Hontmegye levelének. — Illy értelemben nyilatkozott K. F. J.biró , állítván, hogy Hontban nem a valóságos, hanem csak a számszerinti többség határoz. — H. E. főbíró parlamentáris nagylelkűségénél fogva csak azt állitá, hogy a honti és bihari helyettesek örök neveket víttak ki maguknak. — Több más szónokok előadásai, mint a felizgatott kedélyek kifolyásai, minden kezeinkben lévő constitutional!s eszközt e tárgyhoz alkalmaztatni akartak, t. i. jegyzőkönyvi óvást, felírást, országgyűlési sérelmet és kéi leveleket. — Azonban az elnök szerény előadása és abeli figyelmeztetése, hogy a közvélemény néha a legméltatlanabbakat is felkarolja a dicsőség szekerébe, ellenben néha azokat szokta tiporni, kik a későbbi igazolás *) V. ö. Stephan v. Horvát: „Über Croaticn“ ’stb. Leipzig Í8V< 45. ’stb. 1. ' 6 **) J. F. Graf v. Serinage: Die ursprüngliche Vereinignng der Königreiche Croaticn , Dalmatien und Slavonic» mit der Krone Ungarns- Wien Ih.'ld. 27. 1 *) Erre nézve igen különböznek a vélemények. Vannak sokan, kik hiszik , hogy ha az illyforma politikusok, mint az érdemes szónok, csak egy évig elhallgtttanak és tanácsaikat önmaguk számára megtartanák, a zavarosállapotnak iffszint vége volna. Szerk.