Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)
1846-01-29 / 327. szám
Csütörtök 327. Januar 29. 1846. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni neryomr a kiadóhivatalban, hatvant ut»ozal Horváth-házban ASrfik szám alatt földszint, és minden királyt postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. fixen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasárn.Jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. et. p. A hirdetmények minden apróbelűs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Ő cs. ap. kir. Fölsége Zách János szeredi ellenőrködő sómázsamestert legkegyelmesebben nyugalomba helyezni méltóztatott. A magy magy. kir. Hely.tanácsnál Tállián Sándor előléptetése által ürességbe jött valóságos fogalmazói állomásra ettrekarcsai Geörch Hugo eddigi díjas fogalmazógyakornok lön kinevezve , és az ez által megüresült díjas fogalmazógyakornoki állomást Borcsiczky Flórián eddig igtatói díjtalan gyakornok nyerte meg. (Pesti takarékpénztár.) Mikép sodortatik Magyarország némelly ellenzéki szájhősök szójárása szerint az elszegényedés örvénye felé, többek közt a magyar takarékpénztárak állapotjából is kitűnik, névszerint az előttünk fekvő pesti takarékpénztár legörvendetesb gyarapítását tanúsító 1845iki kimutatásból, melly szerint az 1844iki vagyon és teher állása 1,324,243 ft 53 kr p.pénzben, 1845ben 2,056,518 ft 42 krra emelkedett ! Illy fényes eredménynek péntetlen országban még annál inkább is örülni kell, mert ezen kimutatás rovataiból kitetszik, hogy még négy percentes kamatra is 958,714 ft volt letéve, mit elszegényedés jeléül csakugyan nem tekinthetni. Mint szaporodtak a betétesek, érdekes látni ezen részletes rovatokból, mellyeknek az 1844kieket ellenükbe teszszük. 1845ikr 1844iki E szerint 1845ben a megtakarított betétes volt 2,908,897 ft 25 kr 1844ben pedig ------ 1,817,527 ft 27 kr Különbség 1,091,369 ft 58 kr, minek csak örülni lehet. Mindkét évben visszafizettetett: 1845iki 1844iki 1845ki 1844ki 959,258 ft 12 kr kivétettek tehát 1845ben a megtakarított öszvegből 1844ben pedig 549,209 ft 48 kr, és így a kivétel a betéteihez majd ugyanazon arányban állott mindkét évben. Legnagyobb elégülettel veszszük észre ez évben, hogy a decemberi betétetekben azon felötlő hiány eltűnt, melly tavai az intézetnek a számadások elkészítése végetti bezáratása által okoztatott, mi nemcsak dicséretére válik az illetőknek, de javára is az intézetnek és a pénzforgalomnak. Az intézet tartalékpénztára vagyis tulajdona, melly 1844- ben 40,396 ft p. p. vola, 1845ben 68,261 ftra szaporodott, az idei kezelési jövedelem maga 24,001 ft 24 krra rúgván. Az intézet pénzei eképen ruháztattak be , 1845 ben. (Czukor és rabszolgaság. IL—Folytatás.) A rabszolgaság eltörlése initiativájának dicsősége az északamerikai quakereké, kik a rabszolgabirtokosokat eltiltották az ur asztalától. Példájukat a többi északi statusok követték. Angliában Sharp Grandville küzdötte ki 1772- ben a törvényszékek előtt azon elvnek elismerését, hogy a rabszolga, mikor Anglia földére lép, szabados. Ezen elvet Francziaországra nézve már X. Lajos kimondotta volt 1315- ben: „considérant que notre royaume est appelé le royaume de Franks et voulant qu’ien effet la chose soit accordante au nom ’sat. Állhatatos ügyvéde a négereknek Wilberforce volt, de ő is a balítéletek miatt nem mert többet követelni emberségnél a szállításban; csakugyan mikor 1792 ben (ekkor már a,Constituante' kihirdette volt az emberi jogokat) azzal vádolták, hogy el akarja törölni a rabszolgaságot, nem vonakodott elfogadni a vádat. A rabszolgakereskedés eltörlésének kezdeményi érdeme a dán kormányt illeti: VII. Keresztély király egy, Koppenhágából, mart. 16kán 1792 ben kelt végzésben 1803ra határozza annak végképi megszűnését gyarmataiban, mivel, úgymond, jobb a gyarmatokban nevelt rabszolgákkal műveltetni a földet. A franczia forradalom természetesen nem mulaszthatta el hatását ez ügyre nézve is, hanem a ,Constituante" csakugyan bölcs mérsékeltséggel fogott a dologhoz, előbb csak a szabad színesek és fejérek közti egyenlőséget mondván ki. A st. domingoi gyarmatosok elég gondatlanok voltak fölzendülni ezen végzés ellen, egy szigetben, hol a szabad színesek (mulattok) lányi birtokosok voltak ’s a rabszolgák az egész népesség 9/iedét tették. A vérengzések meggátlására és a csend helyreállítására a „Legislative“ számos csapatokat és biztosokat küldött St. Domingoba, a nagy Antilák legszebb gyöngyébe, de ezek „az emberek egyenlőségének“ manifestumát hozták magukkal ’s teljes szabadságot ígértek mindazon feketéknek, kik mellettük fegyvert fogni készek lennének a sziget nyugati részébe beütött spanyolok és a kikötni készülő angolok visszaverésére. Az angolok, féltvén szomszéd gyarmataikat a domingós példának veszedelmes hatásától, nem kímélték a pénzt és fegyvert az ellenállás erősítésére. Mire a ,Convention 1794iki febr. 4bén kimondotta a rabszolgaság eltörlését, akkori időben nem ritka, érzékenyítő ünnepélyességek között: az elnök megölelt két domingot m alatt követet é s utána az egész gyülekezetet, hogy a jelenés érdekesebb legyen, egy fekete nő a karzaton elájult, mire ő is részesült az ülés tisztességeiben, ’s Danton a megtestesült enthusiasmus és revolutio, felkiálltott: „dobjuk a szabadságot a gyarmatokba, ’s ma lesz vége Angliának!“ Azonban mégis az angolok lettek urai a franczia gyarmatoknak, St. Domingot kivéve, mellynek a négerek respublikái szabást adtak, ’s hogy előbbi sorsukra semmi se emlékeztesse, lerontották minden emlékeit a sziget virágzó iparának, úgy, hogy sokáig még ritkaságként sem lehetett volna benne egy latezukrot feltalálni. ’S igy az, ámbár mig Toussaint-Louverture élt, nem száműzte volt teljesen kebeléből a civilisatiót, mert ő bizonyára a legjelesebb képviselője a fekete fajnak, tudta, minő hasznos népére nézve a fehérek érintkezése, és azért, hogy azokat a négerek dühe elöl is megotalmazhassa, még a legmerészebb fictióhoz is folyamodott mit valaha alkotmánylevélbe iktattak, azt határozván t. i. Hónapokban. 5% betétei. 4°/o betétei. 5% betétei.4°/o betétei. ft. kr. ft. kr. ft. kr. ft. kr. Múlt évről fen maradt 990,55056 267,760 43 664,980 57 52,505 Január 101,16757 45,791 12 60,518 11 41,885 — Február 74,19829 60,889 -42,593 40 26,397 13 Martius 75,42739 74,800 — 54,474 1 35,087 -April 96,08656 75,96S 57 50,736 47 21,380 -Május 68,69212 43,260 -49,461 11 54,044 — Junius 72,01534 51,733 46 74,990 33 41,800 -Julius 89,89121 54,773 20 65,600 20 41,840 -Augustus 65,81014 34,820 -53,083 26 38,423 34 September 71,758 38 86,687 8 52,214 10 37,654 9 October 76,0375 50,994 — 62,741 18 50,072 -November 74,794 49 51,530 — 73,057 9 48,188 -December 93,750i 59,701 28 18,070 48 5,729 -összesen1,950,18151958,715 341,322,522 31495,004 56 Hónapokban. Január Február Martius 5% betétei. 4% betétei. ft. kr. ft. kr. 46,094 36 39,964 34 32,939 28 29,770 - 27,474 25 37,805 — 5°/o betétei. 4% betétei. ft. kr. ft kr. 26,578 47 4,200 — 18,266 56 6,140 -25,111 51 7,165 — 5% betétei. 4% betétei. 5% betétei. 4% betétei. ft kr ft kr ft kr ft kr April 38,04515 54,290 — 31,52130 21,995 — Május 43;,01637 26,070 24 27,94558 17,110 -Junius 43,33027 31,510 -20,39142 30,450 — Julius 37,0212 28,870 -22,77238 15,660 — Augustus 44,57930 41,945 — 31,,26249 28,020 -September 57,4294 50,020 — 39.,14121 43,541 — October 67.,0584 46,790 — 39,36521 15,555 — November 49,55723 28,308 -38,46912 23,917 13 December 34,81459 22,554 24 11,14330 13,485 — összesen521,,36050437,897 22 321,97135227,238 13 Státuskötelezvényekre - -Hg Esterházy-sorsokra Pesti kereskedelmi bankrészvényekre - - -Váltókra ----Pest- és fejérmegyei nemesi ingatlan javakra - - -Pestbudai házakra - - -Tulajdonjoggal biró szabad mezővárosi lakosok ingatlan vagyonaira - - -Kiváltságos és közpénztárral biró községeknél - -Pestmegyei jobbágytelkekre Készpénz a pénztárban - -ft. 57,071 18,930 13,917 356,287 kr. 15 44 933,782 53 383,990 — 106,190 1844ben. ft. kr. 44,907 — 17,530 — 5,216 — 205,172 42 625,475 — 316,490 — 80,170 — 14,000 9,899 186,45214 14,000 9,710 22,63754 összesen 2,080,520 6 1,341,308 36, miből láthatni, milly gazdag segédforrássá vált az intézet a pénzforgalmat tekintve, és milly hasznos egyszersmind az alapítókra nézve, kiknek 36 forintnyi részvényei, mint halljuk, már 200 fton felül kelnek. Az intézet fenállásától kezdve mostanig e kép gyarapodott: Év. Betételek és be-Kivételek és ki- Kezelési jó-Maradt az év fizetett kamatok, ft. kr. fizetett kamatok, vedelem, ft. kr. ft. kr. végével, kr. kr. 1840 65,1201 — — 508 23 64,611 38 1841 140,59918 47,070 11 1,118 12 157,022 33 308,543 — 1842 249,8987 95,976 59 2,400 41 1843 686,196 4235,492 14 7,852 57 751,393 53 1844 1,172,694 55 582,780 12 17,064 43 1,324,243 53 1845 1,755,370 31 999,094 1824,001 24 2,056,518 42 TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Nyugalmazás. Pesti takarékpénztár. Czilkor és rabszolgaság II. (folytatás.) Megyék: Rövid közlés Torontálból. Közgyűlés Nógrádban. Budapesti hirharang. Nemzeti színház. Pestmegyei gazd. ítókegyesület. Külföld: Nagybritannia. Francziaország. Portugallia. Hivatalos és magánhirdetések. IRODALOM és TUDOMÁNY (Kritikai vázlata a Magyarország és kapcsolt részei közt fenálló viszonyokat illető újabb literaturának. (Vége.) Irodalom és Tudomány. KRITIKAI VÁZLATA a Magyarország és kapcsolt részei közt fenálló viszonyokat illető újabb literaturának. (Vége.) IV. B) A kapcsolt részek egyesülése a magyar anyahazával. Sajnos tapasztalás az, hogy még a történeti literaturában is, melly egyedül tényekkel, azaz egészen positív anyaggal foglalatoskodva , lényegénél és legbensőbb természeténél fogva szintén positiv jellemű, épen a legfontosabb kérdésekben, művelői közt ritka a tökéletes egyetértés. Nem tartjuk szükségesnek példákat felhozni, ezen tapasztalást megbizonyítókat. És csak kevéssé jártas is az egyetemi literaturának ezen igen fontos ágában, lehetetlen, hogy az maga nem talált volna illynemű példákra. Egyébiránt is a tünemény nem olly különszerű, miilyennek talán első pillanatra mutatkozik. Gyakran történik, hogy az események történeti fontossága csak idő folytában tűnik elő, midőn azok rég elmúltak már. Csak vak eset akkor, ha egykorú bővebb tudósítások jutnak róla az utókorra. De ha ez meg is esik, sőt akkor is , ha mindjárt kezdetben már észrevétetik nagyobb jelentősége , s ehez képest emlékezete fentartására létetnek czélirányos készületek , nem volt-e már elég példa, hogy sophisticus fogások elhomályosíthatják a legtisztább igazságot is? Az itt felhozott tapasztaláshoz hazánk története is nyújthat több adatot. S ezeknek legfontosbjai közé tartozik a kérdés : mikor smilly módon egyesültek a magyar anyaországgal annak kapcsolt részei? Két főirány létezik történeti literaturánkban ezen kérdés megfejtésére nézvemellyeknek egyike nemzetünk legrégibb históriai forrásaira támaszkodva , eldődeinktől mindjárt első letelepedések alkalmával a 9i. században elfoglaltat mindet földet az adriai tengerig ; a másika pedig ezt tagadva állítja, hogy csak Kálmán királyunk idejében a 12. század kezdete táján egyesültek a kapcsolt részek a magyar szent koronával. Természetes, hogy magát a kérdést nem egyes történetirók felfogása vagy véleménye, hanem egyedül azon tárnokok döntik el, mellyeken ezek alapulnak. Legnevezetesb újabb történetirónk, ki a magyaroktól már a 90. században elfoglaltatja a kapcsolt részeket, Horvát István. Véleményének tárnoka nemcsak Béla király névtelen jegyzője, ki „De gestis Hungarorum“ nevű munkájának 42. és 43dik fejezetében elbeszéli Vérbulcs, Lehel és Botond magyar vezérekről , miszerint „egressi usque ad portam Waziliverunt, et ex nine egressi terram Racy subjugaverunt. Hinc vere egressi usque ad mare pervenerunt, et omnes nationes illius patriae dominatur Árpád Ducis Hungarorum potenter et pacifice subjugaverunt , et civitatem Spalatensem ceperunt, et totam Crovatiam sibi subjugaverunt. — Hinc egressi, silvam , quae dicitur Peturgoz descendentes juxta fluvium Culpe castra metati sunt, et transito fluvio ille, usque ad fluvium Zoua pervenerunt, et transito Zoua castrum Zabrag ceperunt, et hinc equitantes castrum Posaga, et castrum Vlcsu ceperunt. Et hinc egressi Danubium in portu Greci transnavigantes in Curiam Ducis Árpád pervenerunt.“ — hanem sok más egykorú és jó hitelű iró is, így elbeszéli Dandulus is a még barangoló magyarokról, hogy azok a horvátok földét magokévá tették ; — igy tudósitanak szintén Aquileja városának történetírói egyetemleg, hogy annak tőszomszédságát elfoglalták és bírták a régi magyarok. Még számos más adatokat , mellyekre Horvát István, és az általa újabb időben leghathatósabban védett vélemény egyéb pártolói hivatkoznak , itt elmellőzünk. Ezen vélemény ellenei azon vannak, hogy részint azt egyenesen megczáfolják , részint hiteles forrásokból a régi horvátok történetét ollyannak bizonyítsák, miszerint amaz nem történtnek, sőt tehtetlennek mutatkozzék. E végett eltagadnak az ismeretes Schlözer és Dobrovszky-féle eszmélkedések nyomán az Anonymustól minden hitelességet, ’s Constantinus porphyrogenetából, és más néhány régi írókból tulajdonítanak az őshorvátoknak tökéletes politikai függetlenséget a magyaroktól. Spalatoi esperes Tamás , az, ki véleményök szerint egyedüli kalauzunk lehet, midőn szó alatt van a kapcsolt részeknek kapcsoltatása a magyar szent koronához. Ez pedig, hogy 9. vagy 16dik században alá lett volna vetve a magyaroknak Dalmát és Horváthon, mit sem tud, sőt inkább azt bizonyítja, hogy csak Kálmán magyar király idejében, azaz a 12. század kezdetén csatlakoztak legyen a horvátok a magyarokhoz , és pedig nem fegyverreli meghódíttatás következtében , hanem önként, mint szabad nemzet frigyek és alkudozások útján. Ha részrehajlatlan szempontból szemügyül vesszük ezen két történeti ellenvélemény tárnokait és alapnézeteit, kénytelenek vagyunk megvallani, hogy mindkettőben van valami, mi inkább az események egyoldalú felfogásának, mint a források valódilag történettudományi megvizsgálásának eredménye. Ha egy részről túlzottság , az anonymustól eltagadni minden históriai hitelességet, kinek nagy fontosságát hazánk történetére nézve olly jelesen védték Cornides Dániel és Endlicher István, úgy másrészről szinte túlzottság ignorálni mindent, mit a másik vélemény pártolói más hiteles írókból a régi horvátok történetére nézve felhoznak. Hogy már Árpád idejében magokévá tették a magyarok az egész földet az adriai tengerig, ’s hogy az ott lakozó horvátok hódoltak a magyar fővezérnek , az alig kétségbevonható. De úgy látszik , hogy ekkor Dalmát és Horváthon összefüggése a magyar hatalommal tartós nem volt. Azon szerencsétlen események, mellyek még a 100. század folytában érték a magyarokat. valószinüleg a horvátoknak elválását is vonták magok után, ’s igy történhetett, hogy Constantin porphyrogeneta idejében megint az önállóság színében jelentek meg. Azonban már a id. században tett lépéseket sz. László az előbbi viszonyok megújítására, mit Kálmán olly sikerrel vitt véghez , hogy korától fogva Dalmáthon és Horváthon folyvást szoros összeköttetésben álltak a magyar szent koronával. És szintezen módosítással is kell értenünk a kapcsolt részeknek meghódíttatását. Mert hogy mind Árpád, mind László , mind Kálmán fegyveres erővel léptek fel, azt talán csak el nem fogja tagadni senki. Mi pedig az állítólag Kálmán királyunk és 12 horvát néptörzsek főnökeivel kötött szerződést illeti, igen figyelemre méltók Horvát István észrevételei. Végigjáratván t. i. szemeinket Tamás spalatoi esperes munkáján, azt látjuk, hogy ebben magában legkisebb nyoma sincs illynemű szerződésnek. Csak végén olvassuk ezen szavakat: „Memoriaie bonae memoriae D°mi“ in Thomae, quondam Archidiaconi Ecclesiae Spalatensis, mit azután követ a kérdéses alkudozás elbeszélése. Kitetszik ebből, hogy ezen elbeszélés csak függeléke a spalatoi esperestől is