Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)
1846-02-26 / 343. szám
Csütörtök 343. Februar 26. 1846. BUDAPESTI HÍRADÓ. N jflsüthetm írrrwrrTx kiadóhivatalban, hatvan hatorai Horvath-házban 483ikszán alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az a i i i t r I a I birodalomba s külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasárn.Jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbetűs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kitüntetés. Kinevezés. Igazolás és utbaigazitás a pest-szegedi csatorna ügyében ’sat. Horváth Józseftől (folytatás.) Megyék. Főispán helyettes székfoglalása Nógrádban. Közgyűlés Mosonyban. Budapesti hi harang. Nemzeti színház. Magyar gazdasági egyesület februári közgyűlése. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Svézia. Poroszország. Krakó. Mexikó. Hivatalos és magánhirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. 6 cs. ap. kir. Fölsége , báró Orczy Bélát Slevesmegye tisztib. főjegyzőjét a magy. kir. Helytartótanácshoz tisztib. sítoknokká méltóztatott legkegy. kinevezni. Ö cs. ap. kir. Fölsége Vizer István „Szózat a hazához a duna-tiszai csatornáról, a pesti kikötőről ’s Budapestnek az árvizektőli megóvásáról“ czimü munkáját legmagasb királyi kegyelmére méltatni ’s szerzőjétől azt legkegyelmesben elfogadni méltóztatott. A kir. harminczadosi állomás Auban megüresült. (Igazolás és utbaigazitás a ,Hetilap múlt évi 66—73 ik számaiban a pest-szegedi csatorna ügyében keletkezett vitatkozások felett közlött észrevételekre. (Folyt.) Mindezek után M. urnak felhívó nyilatkozatára, hogy a dolog valódi állásáról tisztába jöjjünk, híradói értekezésem zárszavai iránt: „hogy V. ur nagy talentuma mellett is, igazán szólván, semmit sem tett,“ kívánom magam igazolni. Én V. urat mindenesetre mérnökeink első sorában állani látom ’s üdvözlöm őt, de egészen más téren, mint M. ur gondolja. Midőn azt mondom, hogy Y. ur semmit sem tett, értem a hydrotechniában ; mert ellenben megismerem, hogy más után ő is a haza javában fáradozott, ’s azon után, vagyis saját szakja körében betöltötte a derék hazafias polgár hivatását. De őt nem tartottam soha vizmérnöknek, nem tartottam pedig, mivel eddigelé theoretikai készültsége mellett, a gyakorlat terén szoros értelemben, mint hydrotechna,semmit sem tett; pedig számos tárgy van a vizépítészetben, mellyet alig lehet könyvekből, alig calculusokból, alig Prony, Langsdorf, Eytelwein formuláiból, hanem egyedül a külső foglalkozás terén megtanulni, ’s mivel a vizépitészetben legavatottabb íróink , mint Pechmann, Voit, Eytelwein, Schemed ’sat, abban általánosan megegyeznek, hogy ki a vizépitészetben előmenetelt lenni vágyik, szükség theoretikai készültsége mellett, a cselekvés mezején magának reális tudományt és tapasztalást szereznie; ’s ezek továbbá mondják, hogy fökép folyók szabályozása körül a theoriának még tökéletlen voltát ’s hiányait csak a gyakorlat terén nyert tapasztalással lehet kiegyenlíteni. Szavaim megdöntésére mutasson fel M. ur tömérdek vizeink közöl csak egyet, mellyet V. ur szabályozott; mutasson föl csak 100 hold tért, mellyet V. ur kiszárított; mutasson fel csak egy hajózó, vagy erőművi csatornát, melly Y. ur által építve, őt a vizépitő névre jogosíthatná. Az imént említett b. Pechmann egy helyet mondja: „..........Er wird sehen, dass die Mathematik allein nur selten im Wasserbaue, und am wenigsten im Flussbaue den richtigen Weg zu zeigen im Stande ist ’sat.“ Máshol pedig: „Der junge, mit seiner Bildung beschäftigte Hydrotekt soll daher allen Fleiss anwenden, nicht allein die gedruckten Bücher seines Faches, sondern auch das grosse Buch der Natur zu studiren und verstehen zu lernen, wobei ihm die Naturlehre eine wohlshätige Führerin seyn wird.“ És ismét : „Keine Theorie, kein Fleiss und keine Anstrengung vermag den Mangel natürlicher Anlage und des wahren praktischen Talents zu ersetzen ’sat.“ A gyakorlati talentumot pedig egyedül a gyakorlat terén lehet kifejteni. A theoretikai készültség tehát még nem elegendő, hogy valaki a hydrotechna nevet bitorolja. Tudhatja például valaki a tekejátéknál: „angulus incidentiae aequalis angulo reflexionis“ theoriáját, de azért őt jó játszónak, hanem gyakorlott, soha nem lehet tartanunk. Vagy például nálunk minden okleveles mérnök egyszersmind rigorosatus, tehát theoretikus gazda; de azért, ha a gyakorlati téren tapasztalásokat nem szerez, soha nem lehet őt gyakorlati gazdának tekintenünk. A jó theoretikusokról csak annyit mondhatunk: lehet, hogy jó praktikusok is válnak belőlök, de szükségkép még azt csalhatlanul nem következtethetjük. Valamint mindenben, úgy a vizépitésben is igaz marad ama régi deák közmondás : „Praxis sine theoria est manca, theoria sine praxi est nulla.“ Ha honunkban a kataszter-mérés felállíttatnék, első vagyok, ki Yurra, mint főigazgatóra, adnám szavamat, ’s ezen téren üdvözlöm és méltán tisztelem őt. Duna-mappatlónál, mint igazgató mérnök méltó állást vívott ki magának, ’s e téren őt otthonosnak látom. Igen, uraim, ha legjelesebb íróink felett számtalanszor kimondják az ítéletet, miért nem lehetne okadólag Y. úrról is, félretéve hazám java irányában egyesek tekintélyét, az igazat elmondanunk. Igenis, uraim, jöjjünk tisztába és ismerjük embereinket. Ki a vállalkozás mezején még semmit sem tett, az, nem tudjuk, minő sikerrel fog működni, mert az sokszor, ha valamit legjobbnak ’s legtökéletesbnek gondol vagy tervez, félre teszi, ’s gyakran épen félelméből zavarba ejtetik ’s a kivitelben minden csekélységeknél fel szokott akadozni. A vizek kürüli munkánál némileg edzett bátorságunak kell lenni, ’s valamint a katonát a nyert győzelmek után önérzete bátorítja a csatában, úgy a vízépítőt is csak sikerült munkák edzik merész, de biztos vállalatok végrehajtására. Hasonlót állít le. Pechman is. A nagyhírű William Tierney Clarknak a budapesti híd bizonyosan nem első munkája, és aligha fogott volna annak építéséhez, ha ollyforma építésen, vágyához közel hasonlón nagy talentumát gyakorlatilag is ki nem fejti. Meg kell választani embereinket, mindenkit a maga helyére, uraim! és csak így, így fogunk czélt érhetni. Nem akarom honunk egyes vidékein czélba vett szabályozási munkáknál több százezerek verítékes napjainak, a szabályozó mérnök helyes meg nem választása miatt hasztalanul lett elfecsérlését felmelegíteni,’s nem meg annyi létező ’s elenyészett cserszárkok romhelyeit említeni, nehogy elleneim számát szaporítsam ; mert mai világban gyakran úgy jár az ember, mint a példaszó tanítja ,mondj igazat ’s betörik a fejed/ Tudni fogják mindezeket azon érd. olvasók, kiket a dolog közelebbről érdekel. Gyanúsítva felhozza M. ur, hogy B. ur tulajdonkép nem a pest-szegedi csatornavonalát kereste, mert mire mutatnak több utakon tett kutatásai? B.ár egy olly vonal felkeresésére intézte kutatásait, mellynek huzamán Pesttől Dunát a Tiszával czélszerűen és gazdaságosan összekapcsolni lehetséges, miután régibb időkben, a nemzet szilárd óhajtása mellett tett kisérletek eredménye, Pesttől Dunának a Tiszával összekapcsolása lehetlenségére mutatott. B. ur tehát nem mulatságból, nem tétovázás-szülte szórakozásból, nem bizonytalan kapkodásból tétette a több rendbeli kutatásokat, mint M. ur gondolja, hanem hogy kitűnjék: melylyik vonalon lehetséges egy duna-tiszai csatornát létrehozni, é s hogy tökéletesen kiismerhesse a Duna és Tisza között fekvő földezet alkatát, mi egy duna-tiszai csatorna eszméjénél leglényegesebb főkellék. Bár bizonyosan, ha Nagy- Körösnek, vagy Kecskemét tövében vezethetné a csatornát, akkor aligha Bugacz felé Szegednek tervezendi. Kutatásainak végeredménye tehát csak az, hogy Pesttől Dunát a Tiszával egyedül Bugacznak lehetséges Félegyháza alatt Csongrád vagy Szeged felé gazdaságosan és czélszerűen összekötni, ’s ennélfogva ezen két vonalt tervezé, mellyekből a t. társaság a szegedit választotta; ’s ép ezen oknál fogva szenvednek Bálla urnak a Jelenkorban közzé tett szerény óhajtásai törést, mivel az általa kérdésbe hozott vonalon nem lehet sem álló- sem folyóvizü csatornát építeni. Furcsának látszik M. ur előtt a több utakon tett kutatások tétele , pedig ezen eljárás minden nagy vállalatnál első feladat, hogy a lehető vonal kipuhatoltassék, vagy a több lehető vonalak közöl a legjobb kiszemeltessék. Illy előleges kutatások szükségesek a vasútvonalak megállapításánál is, hol a vasút két messze fekvő véghelyet fixkoztatnak. Nem ritkán a vonal megállapításától függ, úgy a vasutaknál, mint a csatornáknál százezrek megkimélése, vagy czéltalan elfecsérlése, ’s ennélfogva a vonal megállapítása nagy vállalatoknál egyik lökellék, ’s azért több rendbeli kutatásokat ’s nagy gyakorlati ítélő belátást igényel. ’S ezekre nézve ép az, hogy M. urnak a kutatások tétele furcsának látszik , valóságos csalhatlan kriteriuma annak, hogy M. ur ismeretlen térre kell ki csatázni, mit erősít ama mondása is, hogy a szintezés elrejtett pontjait elébb kellett volna annak idejében megmutogatni, és Y. urat nem most az öszszehasonlításra felhíni. Hiszen azok nem Y. vagy M. ur előtt rejtettek el, nem is azért, hogy titokban maradva elenyészszenek, hanem a szintezési eljárás természeténél fogva, a szintező mérnök nevezetesebb helyeken, nem nagy távolságra egymástól, főpontokat szokott letétetni, ’s azokat eltakarni, alias elrejteni, hogy mások azokat negédességből ki ne ronthassák. ’S Y. urat is csak akkor hívatom fel a két szintezés eredménye összehasonlítására, midőn ő jó szándék szülte (?) hamis nyilatkozata által okot ad a fölhívásra. Mindezek iránt M. urnák tanúsított éles belátásából eredményezett észrevételeire valóban: Difficile est satyram non scribere. Közlő úr fogalma szerint B. urnák nem érdemül, és mivel még nagy kérdés, talán megrovásul róhatni fel, hogy a kérdéses csatorna eszméjét szunyadni nem engedé, és saját költségén annak kutatásába ereszkedett. Szegény haza te mit várhatsz az illyetén bevallott nézetektől, főleg ha ollyaktól jőnek, kiktől bevezető magasztos szavaik értelmezése után egészen mást várhattunk. Nem csak érdemül tulajdonítani , de nagy jutalmakkal is kellene mérnökeinket serkenteni, hogy kétes, vagy főkép lehetlennek vallott esetekben — mint itt a kérdéses csatorna vonalánál — a lehető legjobb vonal kikutatására mérnökeink kiszálljanak. Bár tehát, hogy a nemzet közel százados óhajtásának, mellynek valósíthatását már több ízben lehellennek nyilatkoztatták, teljesülhetési módját, költséges, fáradságos és a régi kísérletektől eltérő más után élőnkbe zárni merészlé, közlő úr szavai szerint még nagy kérdés, ha várjon érdemre vagy megrovásra méltó-e ? Milly szívet rejtő kebelből fakadhat az illyetén nyilatkozat, érdemes olvasóim megbírálására bízom. Szegény Kliegl! és a Hetilap 64. számában említett Campe Márton ! ki érzékenyen panaszolja, mikép lehet gyöngykása-malma építése alatt a kivitel nehézségein kívül csípős gunynyal és szándékáról lebeszélő nyilatkozatokkal küzdeni, mit várhattok és milly érzelmet szülnek bennetek az illyetén nyilatkozatok. Szegény magyar művészet ’s műiparti! milly kecsegtető ’s édesgető ezeknek hallása rátok nézve. Különben tudja meg M. ur, hogy B.ur a csatorna-vonal kutatásába akkor ereszkedett, midőn előbb egy bécsi nagy háztól kecsegtetést nyert volt. Végre M. urnak azon alaptalan gyanúsítása, hogy B. ur a csatorna-tervezeteket a t. vállalkozó társaságnak bizonyos tiszteletdíj nélkül kiadni nem akarta, ’s azokért, mielőtt helybenhagyást nyertek, jutalmat követelt volna, ’s ez okból terveivel az illetők előtt nyíltan föllépni vonakodott, azok előtt, kiknek a dolog valódi állásáról bő tudomásuk van, kik B. úrral a tervek iránt közelebbi érintkezésben voltak, és kik ismerik, ’s többször tapasztalták illy körülmények közt B. ur szerénységét, mondom azok előtt ime jellemzetes gyanúsítása M. urnak alacsony rágalomnak bélyegezhető, mi csak azoktól származhatik , kik a kérdéses csatorna ’s ezzel B. ur megbuktatására is, minden utón ’s módon törekednek, és a végett czélok kivitelére semmit kisérletlenül nem hagynak , szóval: et Acheronia movent. ’S most kivergődvén M. ur szép szavakba burkolt gyanúsító vádjai, alattomos czélzásai ’s ferde nézetei özönéből, midőn egyedül a kérdéses csatorna érdemében felidézett újabb ellenvetéseit kellene megcáfolnom, szabadabban lélekszhetem, mert kegyed olly térre kel ki csatázni, hol legkönnyebb megmutatnom, mikép kegyed még csak ujonczgyakornok, járatlanul forgatja a fegyvert, és csak bitorolja az e térem kiszállhatási jogot. Ezekről valamint a kérdéses csatorna tervének még rövid de tökéletesen kimerítő részletes felvilágosításáról a későbbi számokban. Horváth József: Mejtyék. NÓGRÁDBÓL. (Beiktatási ünnepély.) Megyénk főisp. helyettese febr. 18 án iktattatott be kormányzói hivatalába, csendes ünnepélyességgel. Megyénk rendei szigorú következetességgel mindent mellőztek ugyan, mi a hivatalos tisztelgésnek csak színét is viselhette volna, de mitsem is követtek el, mi illy ünnepély komolyságával össze nem férne. Ő mirga Istennel kívánván kezdeni tisztes hivatalát, legelsőbb is templomba ment, hol sz. mise-áldozat alatt épületes buzgósággal Salamonkint kéré a Mindenhatót: „Adj szolgádnak értelmes szívet, hogy igazságosan ítélhesse népedet, és választást tehessen a jó és rész között ’sat.“ Szép példa, bár követésre találna minden rendű é s rangú tisztviselőinknél! Isteni szolgálat után fogadá ő mlzga a tisztelgőket. Mindnyájan siettek tiszteletére az egyháziak úgy mint a világiak, de nem egész testületekben, hanem egyenkint vagy páronkint. Ritka nyájassággal fogadá mindnyáját.-------A tisztelgők nagy seregével tömött gyűlésterembe lépő főisp. helyettes urat a többség éljenkiáltással fogadta. Üdvözölvén a riket, átnyujtá főjegyzőnknek a kinevezési k. k. oklevelet, mellynek felolvastatása ’s az eskü letétele után, azonnal sikra lépett K. F., sajnálkozását jelentvén ki, hogy akik ez alkalommal illy örömnapot ülnek; mert minden hazafinak, mint ő mondá, ez nem öröm-, hanem gyásznap; és indítványozó, hogy ezen új rendszernek törvényellenisége ellen ismét uj óvás tétessék, azt mégis ez alkalommal nem kívánta discussio tárgyává tenni. A többségnél, még az ellenzék részéről is, nagy visszatetszést szült az, hogy az indítványoz,ó megelőzvén O mlrgának a rikhez intézendő beszédét, heve által igy engedte magát elragadtatni. Ő mlrga kijelenté, mikép kellemetlen ugyan rá nézve, hogy szónok úrtól megelőztetett, de őt akadályozni az udvariság nem engedé; és hogy ha a rrknek úgy tetszik, a megpendített tárgyat átteszi a discussio terére, csak engednék meg előbb a rrk, hogy kifejthesse vezérelveit, mellyek szerint e megyében működni szándékozik. És hallánk tőle egy jeles, igen jeles beszédet, mellyet az abban kifejtett politikai elvek tisztaságánál, az azt átható hazafius lelkűsésnél, kormányának minden ágaira — a vallásosságot sem hagyva érintetlenül — kiterjedő figyelemnél fogva, a szónak teljes értelmében remeknek mondhatni. Abból kivonatot megkísérteni annyi volna, mint avatatlan kezekkel azt csonkítani. Az egészet szeretnők bírni. Szívből fakadt harsány éljenkiáltás koronázta e remek beszédet; még az ellenzék emberei sem tarthaták zárva ajkaikat. Hatott e jeles beszéd a kedélyekre ’s azon rémképeket, mellyektől néhányan közölünk kinoztattak, egy csapással látszott szétűzni. — Ezek után első alispánunk tett jelentést a volt főispán urunknál tisztelkedett küldöttség eljárásáról, és áttérvén K. F. indítványára, megjegyzé, hogy miután ezen kormányzási rendszer ellen már annyi óvást tettünk, ne homályosítsuk meg ezen nap örömtisztaságát ismét újabb óvással. Erre ismét K. F. szólalt meg, és dicsérvén e mliga beszédének szépségét, ígéreteinek hazafiságát is ismételve felsóhajtván, adja ég, hogy mindez úgy legyen, hogy ezen kormányzási rendszer közénk konkolyt ne hintsen, ismét oda nyilatkozott, hogy óvás tétessék. De a rik az uj óvást nem akarák. Ez jön végzéssé is. — Ezekután azonnal működni kezdvén ő mlrga, több kegyes intézvények és magánügyek tárgyaltattak mind ezen, mind a következő napon. — A teremből visszatérő főkormányzót szállni nem akaró örömkiáltás kisérő szobájába. Ő mlrga udvariságával, nyájasságával, fesztelen leereszkedésével, szóval: igen szép személyes tulajdonaival mindnyájunk szívét megnyerte. Asztalához igen nagy vendégkoszorút fűzött. — Febr. 20-án távozott ömliga Gyarmatról Feledre, mindenütt az illető szolgabiráktól kisértetve. MOSONYBÓL. M.-Óvár. Megyénk január 20án főispán ur őmligának elnöklete alatt tartá elsőévnegyedes közgyűlését. A terem tömve *) ; a rendesen jelen lenni szokot *) A győri ellenzéket látni ’s hallani csődültek tömegében, most először iskolás gyermekek is tolonganak. E megye ugyan eddigelé sem tanácskozott zárt termekben, de hallgatósága a tárgyalásokhoz legalább sejtett; ha ez színház-karzatiassá, értelem-, nem- és korkülönbség nélküliekből alakul, ferde fel» fogásai szerint sympathiájával csak a balvéleményt éleszti, tér-ijeszti és csak káros hatású lehet. — Tudósító.