Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)

1846-02-26 / 343. szám

Csütörtök 343. Februar 26. 1846. BUDAPESTI HÍRADÓ. N­ jflsüthetm írrrwrrTx kiadóhivatalban, hatvan h­at­orai Horvath-házban 483ik­szán alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az a i i i t r I a I birodalomba s külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasárn.Jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetű­s hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kitüntetés. Kine­vezés. Igazolás és utbaigazitás a pest-szegedi csatorna ügyében ’sat. Horváth Józseftől (folytatás.) Megyék. Főispán helyettes szék­­foglalása Nógrádban. Közgyűlés Mosonyban. Budapesti hi harang. Nemzeti színház. Magyar gazdasági egyesület februári közgyűlése. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Své­zia. Poroszország. Krakó. Mexikó. Hivatalos és magánhirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. 6 cs. ap. kir. Fölsége , báró Orczy Bélát Slevesmegye tisztib. főjegyzőjét a magy. kir. Helytartótanácshoz tisztib. sítoknokká méltóztatott legkegy. kinevezni. Ö cs. ap. kir. Fölsége Vizer István „Szózat a hazához a duna-tiszai csatornáról, a pesti kikötőről ’s Budapestnek az árvizektőli m­e­g­ó­v­á­s­á­r­ó­l“ czimü munkáját legmagasb királyi kegyelmére méltatni ’s szerzőjétől azt legkegyelmesben elfogadni méltóztatott. A kir. harminczadosi állomás Auban megüresült. (Igazolás és utbaigazitás a ,Hetilap­ múlt évi 66—73 ik számaiban a pest-szegedi csatorna ügyében ke­letkezett vitatkozások felett közlött észrevételekre. (Folyt.) Mindezek után M. urnak felhívó nyilatkozatára, hogy a do­log valódi állásáról tisztába jöjjünk, híradói értekezésem zárszavai iránt: „hogy V. ur nagy talentuma mellett is, iga­zán szólván, semmit sem tett,“ kívánom magam igazolni. Én V. urat mindenesetre mérnökeink első sorában állani lá­tom ’s üdvözlöm őt, de egészen más téren, mint M. ur gon­dolja. Midőn azt mondom, hogy Y. ur semmit sem tett, ér­tem a hydrotechniában ; mert ellenben megismerem, hogy más után ő is a haza javában fáradozott, ’s azon után, vagy­is saját szakja körében betöltötte a derék hazafi­as polgár hi­vatását. De őt nem tartottam soha vizmérnöknek, nem tar­tottam pedig, mivel eddigelé theoretikai készültsége mellett, a gyakorlat terén szoros értelemben, mint hydrotechna,sem­mit sem tett; pedig számos tárgy van a vizépítészetben, mellyet alig lehet könyvekből, alig calculusokból, alig Prony, Langsdorf, Eytelwein formuláiból, hanem egyedül a külső foglalkozás terén megtanulni, ’s mivel a vizépitészetben leg­avatottabb íróink , mint Pechmann, Voit, Eytelwein, Sche­med ’sat, abban általánosan megegyeznek, hogy ki a viz­épitészetben előmenetelt lenni vágyik, szükség theoretikai készültsége mellett, a cselekvés mezején magának reális tu­dományt és tapasztalást szereznie; ’s ezek továbbá mondják, hogy fökép folyók szabályozása körül a theoriának még tö­kéletlen voltát ’s hiányait csak a gyakorlat terén nyert ta­pasztalással lehet kiegyenlíteni. Szavaim megdöntésére mu­tasson fel M. ur tömérdek vizeink közöl csak egyet, mellyet V. ur szabályozott; mutasson föl csak 100 hold tért, mellyet V. ur kiszárított; mutasson fel csak egy hajózó, vagy erőművi csatornát, melly Y. ur által építve, őt a vizépitő névre jo­gosíthatná. Az imént említett b. Pechmann egy helyet mond­ja: „..........Er wird sehen, dass die Mathematik allein nur selten im Wasserbaue, und am wenigsten im Flussbaue den richtigen Weg zu zeigen im Stande ist ’sat.“ Máshol pedig: „Der junge, mit seiner Bildung beschäftigte Hydrotekt soll daher allen Fleiss anwenden, nicht allein die gedruckten Bü­cher seines Faches, sondern auch das grosse Buch der Na­tur zu studiren und verstehen zu lernen, wobei ihm die Na­turlehre eine wohlshätige Führerin seyn wird.“ És ismét : „Keine Theorie, kein Fleiss und keine Anstrengung vermag den Mangel natürlicher Anlage und des wahren praktischen Talents zu ersetzen ’sat.“ A gyakorlati talentumot pedig egyedül a gyakorlat terén lehet kifejteni. A theoretikai ké­szültség tehát még nem elegendő, hogy valaki a hydrotechna nevet bitorolja. Tudhatja például valaki a tekejátéknál: „an­­gulus incidentiae aequalis angulo reflexionis“ theoriáját, de azért őt jó játszónak, hanem gyakorlott, soha nem lehet tartanunk. Vagy például nálunk minden okleveles mérnök egyszersmind rigorosatus, tehát theoretikus gazda; de azért, ha a gyakorlati téren tapasztalásokat nem szerez, soha nem lehet őt gyakorlati gazdának tekintenünk. A jó theoretiku­­sokról csak annyit mondhatunk: lehet, hogy jó praktikusok is válnak belőlök, de szükségkép még azt csalhatlanul nem következtethetjük. Valamint mindenben, úgy a vizépitésben is igaz marad ama régi deák közmondás : „Praxis sine theo­­ria est manca, theoria sine praxi est nulla.“ Ha honunkban a kataszter-mérés felállíttatnék, első vagyok, ki Y­­urra, mint főigazgatóra, adnám szavamat, ’s ezen téren üdvözlöm és méltán tisztelem őt. Duna-mappatlónál, mint igazgató mérnök méltó állást vívott ki magának, ’s e téren őt ottho­nosnak látom. Igen, uraim, ha legjelesebb íróink felett számtalanszor kimondják az ítéletet, miért nem lehetne ok­­adólag Y. úrról is, félretéve hazám java irányában egyesek tekintélyét, az igazat elmondanunk. Igenis, uraim, jöjjünk tisztába és ismerjük embereinket. Ki a vállalkozás mezején még semmit sem tett, az, nem tudjuk, minő sikerrel fog működni, mert az sokszor, ha valamit legjobbnak ’s legtö­­kéletesbnek gondol vagy tervez, félre teszi, ’s gyakran épen félelméből zavarba ejtetik ’s a kivitelben minden csekélysé­geknél fel szokott akadozni. A vizek kürüli munkánál némi­leg edzett bátorságunak kell lenni, ’s valamint a katonát a nyert győzelmek után önérzete bátorítja a csatában, úgy a vízépítőt is csak sikerült munkák edzik merész, de biztos vállalatok végrehajtására. Hasonlót állít le. Pechman is. A nagyhírű William Tierney Clarknak a budapesti híd bizo­nyosan nem első munkája, és aligha fogott volna annak épí­téséhez, ha ollyforma építésen, vágyához közel hasonlón nagy talentumát gyakorlatilag is ki nem fejti. Meg kell vá­lasztani embereinket, mindenkit a maga helyére, uraim! és csak így, így fogunk czélt érhetni. Nem akarom honunk egyes vidékein czélba vett szabályozási munkáknál több százezerek verítékes napjainak, a szabályozó mérnök he­lyes meg nem választása miatt hasztalanul lett elfecsérlését felmelegíteni,’s nem meg annyi létező ’s elenyészett csersz­­árkok romhelyeit említeni, nehogy elleneim számát sza­porítsam ; mert mai világban gyakran úgy jár az ember, mint a példaszó tanítja­ ,mondj igazat ’s betörik a fejed/ Tudni fogják mindezeket azon érd. olvasók, kiket a dolog köze­lebbről érdekel. Gyanúsítva felhozza M. ur, hogy B. ur tulajdonkép nem a pest-szegedi csatornavonalát kereste, mert mire mutat­nak több utakon tett kutatásai? B.­ár egy olly vonal felke­resésére intézte kutatásait, mellynek huzamán Pesttől Du­nát a Tiszával czélszerű­en és gazdaságosan összekapcsol­ni lehetséges, miután régibb időkben, a nemzet szilárd óhajtása mellett tett kisérletek eredménye, Pesttől Dunának a Tiszával összekapcsolása lehetlenségére mutatott. B. ur tehát nem mulatságból, nem tétovázás-szülte szórakozásból, nem bizonytalan kapkodásból tétette a több rendbeli kuta­tásokat, mint M. ur gondolja, hanem hogy kitűnjék: mely­­lyik vonalon lehetséges egy duna-tiszai csatornát létrehozni, é s hogy tökéletesen kiismerhesse a Duna és Tisza között fekvő földezet alkatát, mi egy duna-tiszai csatorna eszmé­jénél leglényegesebb főkellék. B­­ár bizonyosan, ha Nagy- Körösnek, vagy Kecskemét tövében vezethetné a csatornát, akkor aligha Bugacz felé Szegednek tervezendi. Kutatá­sainak végeredménye tehát csak az, hogy Pesttől Du­nát a Tiszával egyedül Bugacznak lehetséges Félegy­háza alatt Csongrád vagy Szeged felé gazdaságosan és czélszerűen összekötni, ’s ennélfogva ezen két vonalt tervezé, mellyekből a t. társaság a szegedit választotta; ’s ép ezen oknál fogva szenvednek Bálla urnak a Jelen­korban közzé tett szerény óhajtásai törést, mivel az általa kérdésbe hozott vonalon nem lehet sem álló- sem folyóvizü csatornát építeni. Furcsának látszik M. ur előtt a több uta­kon tett kutatások tétele , pedig ezen eljárás minden nagy vállalatnál első feladat, hogy a lehető vonal kipuhatoltas­­sék, vagy a több lehető vonalak közöl a legjobb kiszemel­tessék. Illy előleges kutatások szükségesek a vasútvonalak megállapításánál is, hol a vasút két messze fekvő véghelyet fixk­oztatnak. Nem ritkán a vonal megállapításától függ, úgy a vasutaknál, mint a csatornáknál százezrek megkimélése, vagy czéltalan elfecsérlése, ’s ennélfogva a vonal megálla­pítása nagy vállalatoknál egyik lökellék, ’s azért több rend­beli kutatásokat ’s nagy gyakorlati ítélő belátást igényel. ’S ezekre nézve ép az, hogy M. urnak a kutatások tétele fur­csának látszik , valóságos csalhatlan kriteriuma annak, hogy M. ur ismeretlen térre kell ki csatázni, mit erősít ama mon­dása is, hogy a szintezés elrejtett pontjait elébb kellett volna annak idejében megmutogatni, és Y. urat nem most az ösz­­szehasonlításra felhíni. Hiszen azok nem Y. vagy M. ur előtt rejtettek el, nem is azért, hogy titokban maradva elenyész­­szenek, hanem a szintezési eljárás természeténél fogva, a szintező mérnök nevezetesebb helyeken, nem nagy távol­ságra egymástól, főpontokat szokott letétetni, ’s azokat el­takarni, alias elrejteni, hogy mások azokat negédességből ki ne ronthassák. ’S Y. urat is csak akkor hívatom fel a két szintezés eredménye összehasonlítására, midőn ő jó szán­dék szülte (?) hamis nyilatkozata által okot ad a fölhívásra. Mindezek iránt M. urnák tanúsított éles belátásából ered­ményezett észrevételeire valóban: Difficile est satyram non s­crib­ere. Közlő úr fogalma szerint B. urnák nem érdemül, és mi­vel még nagy kérdés, talán megrovásul róhatni fel, hogy a kérdéses csatorna eszméjét szunyadni nem engedé, és sa­ját költségén annak kutatásába ereszkedett. Szegény haza te­ mit várhatsz az illyetén bevallott nézetektől, főleg ha ollyaktól jőnek, kiktől bevezető magasztos szavaik értelme­zése után egészen mást várhattunk. Nem csak érdemül tu­lajdonítani , de nagy jutalmakkal is kellene mérnökeinket serkenteni, hogy kétes, vagy főkép lehetlennek vallott esetekben — mint itt a kérdéses csatorna vonalánál — a lehető legjobb vonal kikutatására mérnökeink kiszáll­janak. B­­ár tehát, hogy a nemzet közel százados óhajtásá­nak, mellynek valósíthatását már több ízben lehellennek nyilatkoztatták, teljesülhetési módját, költséges, fáradságos és a régi kísérletektől eltérő más után élőnkbe zárni me­részlé, közlő úr szavai szerint még nagy kérdés, ha várjon érdemre vagy megrovásra méltó-e ? Milly szívet rejtő ke­belből fakadhat az illyetén nyilatkozat, érdemes olvasóim megbírálására bízom. Szegény Kliegl! és a Hetilap 64. szá­mában említett Campe Márton ! ki érzékenyen panaszolja, mikép lehet gyöngykása-malma építése alatt a kivitel ne­hézségein kívül csípős gunynyal és szándékáról lebeszélő nyilatkozatokkal küzdeni, mit várhattok és milly érzelmet szülnek bennetek az illyetén nyilatkozatok. Szegény magyar művészet ’s műipar­ti! milly kecsegtető ’s édesgető ezeknek hallása rátok nézve. Különben tudja meg M. ur, hogy B.ur a csatorna-vonal kutatásába akkor ereszkedett, midőn előbb egy bécsi nagy háztól kecsegtetést nyert volt. Végre M. urnak azon alaptalan gyanúsítása, hogy B. ur a csa­torna-tervezeteket a t. vállalkozó társaságnak bizonyos tiszteletdíj nélkül kiadni nem akarta, ’s azokért, mielőtt helybenhagyást nyertek, jutalmat követelt volna, ’s ez ok­ból terveivel az illetők előtt nyíltan föllépni vonakodott, azok előtt, kiknek a dolog valódi állásáról bő tudomásuk van, kik B. úrral a tervek iránt közelebbi érintkezésben voltak, és kik ismerik, ’s többször tapasztalták illy körülmények közt B. ur szerénységét, mondom azok előtt ime jellemzetes gya­núsítása M. urnak alacsony rágalomnak bélyegezhető, mi csak azoktól származhatik , kik a kérdéses csatorna ’s ezzel B. ur megbuktatására is, minden utón ’s módon törekednek, és a végett czélok kivitelére semmit kisérletlenül nem hagy­nak , szóval: et Acheronia movent. ’S most kivergődvén M. ur szép szavakba burkolt gya­núsító vádjai, alattomos czélzásai ’s ferde nézetei özönéből, midőn egyedül a kérdéses csatorna érdemében felidézett újabb ellenvetéseit kellene megc­áfolnom, szabadabban lé­­lekszhetem, mert kegyed olly térre kel ki csatázni, hol leg­könnyebb megmutatnom, mikép kegyed még csak ujoncz­­gyakornok, járatlanul forgatja a fegyvert, és csak bitorolja az e térem­ kiszállhatási jogot. Ezekről valamint a kérdéses csatorna tervének még rövid de tökéletesen kimerítő részle­tes felvilágosításáról a későbbi számokban. Horváth József: Mejtyék. NÓGRÁDBÓL. (Beiktatási ünnepély.) Megyénk főisp. helyettese febr. 18 án iktattatott be kormányzói hivata­lába, csendes ünnepélyességgel. Megyénk rendei szigorú következetességgel mindent mellőztek ugyan, mi a hivata­los tisztelgésnek csak színét is viselhette volna, de mitsem is követtek el, mi illy ünnepély komolyságával össze nem férne. Ő mirga Istennel kívánván kezdeni tisztes hivatalát, legelsőbb is templomba ment, hol sz. mise-áldozat alatt épü­letes buzgósággal Salamonkint kéré a Mindenhatót: „Adj szolgádnak értelmes szívet, hogy igazságosan ítélhesse né­pedet, és választást tehessen a jó és rész között ’sat.“ Szép példa, bár követésre találna minden rendű é s rangú tisztvi­selőinknél! Isteni szolgálat után fogadá ő mlzga a tisztelgő­ket. Mindnyájan siettek tiszteletére az egyháziak úgy mint a világiak, de nem egész testületekben, hanem egyenkint vagy páronkint. Ritka nyájassággal fogadá mindnyáját.-------A tisztelgők nagy seregével tömött gyűlésterembe lépő főisp. helyettes urat a többség éljenkiáltással fogadta. Üdvözölvén a riket, átnyujtá főjegyzőnknek a kinevezési k. k. oklevelet, mellynek felolvastatása ’s az eskü letétele után, azonnal sikra lépett K. F., sajnálkozását jelentvén ki, hogy a­kik ez al­kalommal illy örömnapot ülnek; mert minden hazafinak, mint ő mondá, ez nem öröm-, hanem gyásznap; és indítványozó, hogy ezen új rendszernek törvényellenisége ellen ismét uj óvás tétessék, azt mégis ez alkalommal nem kívánta discus­­sio tárgyává tenni. A többségnél, még az ellenzék részéről is, nagy visszatetszést szült az, hogy az indítványoz,ó meg­előzvén O mlrgának a rikhez intézendő beszédét, heve által igy engedte magát elragadtatni. Ő mlrga kijelenté, mikép kellemetlen ugyan rá nézve, hogy szónok úrtól megelőzte­­­tett, de őt akadályozni az udvariság nem engedé; és hogy ha a rrknek úgy tetszik, a megpendített tárgyat átteszi a discussio terére, csak engednék meg előbb a rrk, hogy ki­fejthesse vezérelveit, mellyek szerint e megyében működni szándékozik. És hallánk tőle egy jeles, igen jeles beszédet, mellyet az abban kifejtett politikai elvek tisztaságánál, az azt átható hazafius lelkűsésnél, kormányának minden ágaira — a vallásosságot sem hagyva érintetlenül — kiterjedő figye­lemnél fogva, a szónak teljes értelmében remeknek mond­hatni. Abból kivonatot megkísérteni annyi volna, mint ava­tatlan kezekkel azt csonkítani. Az egészet szeretnők bírni. Szívből fakadt harsány éljenkiáltás koronázta e remek be­szédet; még az ellenzék emberei sem tarthaták zárva ajkai­kat. Hatott e jeles beszéd a kedélyekre ’s azon rémképeket, mellyektől néhányan közölünk kinoztattak, egy csapással látszott szétűzni. — Ezek után első alispánunk tett jelentést a volt főispán urunknál tisztelkedett küldöttség eljárásáról, és áttérvén K. F. indítványára, megjegyzé, hogy miután ezen kormányzási rendszer ellen már annyi óvást tettünk, ne ho­­mályosítsuk meg ezen nap örömtisztaságát ismét újabb óvás­sal. Erre ismét K. F. szólalt meg, és dicsérvén e mliga be­szédének szépségét, ígéreteinek hazafiságát is ismételve fel­­sóhajtván, adja ég, hogy mindez úgy legyen, hogy ezen kormányzási rendszer közénk konkolyt ne hintsen, ismét oda nyilatkozott, hogy óvás tétessék. De a rik az uj óvást nem akarák. Ez jön végzéssé is. — Ezekután azonnal működni kezdvén ő mlrga, több kegyes intézvények és magán­ügyek tárgyaltattak mind ezen, mind a következő napon. — A te­remből visszatérő főkormányzót szállni nem akaró örömki­áltás kisérő szobájába. Ő mlrga udvariságával, nyájassá­gával, fesztelen leereszkedésével, szóval: igen szép sze­mélyes tulajdonaival mindnyájunk szívét megnyerte. Aszta­lához igen nagy vendégkoszorút fűzött. — Febr. 20-án tá­vozott ö­mliga Gyarmatról Feledre, mindenütt az illető szol­­gabiráktól kisértetve. MOSONYBÓL. M.-Óvár. Megyénk január 20án főis­pán ur ő­mligának elnöklete alatt tartá elsőévnegyedes köz­gyűlését. A terem tömve *) ; a rendesen jelen lenni szokot­ *) A győri ellenzéket látni ’s hallani csődültek tömegében, most először iskolás gyermekek is tolonganak. E megye ugyan eddigelé sem tanácskozott zárt termekben, de hallgatósága a tárgyalásokhoz legalább sejtett; ha ez színház-karzatiassá, ér­telem-, nem- és kor­különbség nélküliekből alakul, ferde fel­» fogásai szerint sympathiájával csak a balvéleményt éleszti, tér-i­jeszti és csak káros hatású lehet. — Tudósító.

Next