Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)

1846-03-26 / 359. szám

Emen lapok ruháste véfysier u. a. keddna. f.ter­­lökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ér félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetüs hasáb­­joraért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Csütörtök 359. Martius 26. 1846. BUDAPESTI HÍRADÓ. Blöff telhet njhelybor­t kladAivatalban, hatvani út h­ozai Horváth-házban 483 ik szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányokat csak a b 6 c 11 császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg —---- ' " ---------^ ,BUDAPESTI HIRADÓI-nk f. évi april—júniusi évneg­yedes folyamára előfizethetni, helyben 2 ft 48 krral, postán küldve 3 ft 30 lujával pen­­gében. Az előfizetés elfogadtatik a kiadód hivatalban, hat , a m­-utezai Horváth-házban 483ik szám alatt földszint, és minden kir. posta­hivatalnál. TAHTALO­VJ. M­agyar­ország és Erdély. Megyék: Köz­gyűlés Bácsban. Hadnagy választás Esztergomban. Budapesti hitha­­rang. Az evang. papság állapotja Magyarországban. A pestmegyei gazd. frókegyesü­let tagjaihoz felszólítás. Devalvationalis rovat X. De­­valvatio a szedő és javitnok urak számára. K­­i­­­f­e­­­d. Francziaország. Hivatalos és magánhirdetések. IRODALOM és TUDOMÁNY. Német-, franczia- és an­golországi utijegyzetek. Irta Irinyi József, hit. ügyvéd, 1846. Szerző tulajdona. II. (Folytatás.) If MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. IWejcyék. BÁCSBÓL, mart. 19. Elérkezett f. hó 15ike, azon nap, mellyen Bács-Bodrogmegye ez évi első évnegyedes közgyű­lése megkezdetett, de a „nap“ a borongós felhők küzét ki­ütni nem akarván, ezúttal sem hintett biztató sugárokat az ellenzék fölé, mellynek tábora első nap három küzdő baj­nokból állott. Bevezetésül természetesen a nagyhírű pesti levél került szőnyegre, hogy mindjárt kezdetben csatát veszítsen annak óriási haladást hirdető serege, ’s hogy lássa a vak világ — mint egy ellenzéki szónok mondani szokta — mikint ellenkező véleményű megye is találtatik széles Ma­gyarországban, melly a jó harangozó megye elveinek szem­bekötve nem hódolván, a politikai mérlegen el sulyegye­­nezni tudja. Hontmegye ellenkező­ elvű levele is felolvas­tatok Az ellenzéki vezérszónok először röviden és szeré­nyen nyilatkozva, felírást indítványozott, mellyben ő felsége hódolattal megkeressék, hogy a horvátországi tartomány­­gyűlés felterjesztett határozatait, melly szerint a kapcsolati egység, alkotmányos szabadság és nemzetiség veszélyezte­tik, mint rendezési javaslatot kir előadási pontjai közé soroz­za. Ámde mikor a jobb oldal szónokai a honti felhívást pár­tolva kifejték, mikint a kir. udv. határozványban, mellynek utasító tartalmakint a turopolyai nemesek a tart.gyűlésen soha nem gyakorlott egyéni szavazást kierőszakolni indult kérelmezésétől elültettek, semmi sérelmet nem látnak, ’s a Pestmegyéhez bocsátott kir. dorgáló leiratban a kapcsolati egység biztosítva, a tanácsosok állítólag önhatalmú rendel­kezései elleni feljajdulás ezen, ő felsége tulajdon keze alá­írásával kiadott leiratban fényesen megczáfolva találtatik; de leginkább , midőn mizgos főispánunk, ki a horvátországi pártdühöngések ’s kiszökések vizsgálatában mint kir. biztos működött, a dolog velejéből, mint mondani szokás, merí­tett ’s hiteles iratokkal okadatolt nyilatkozatában kétségte­lenül napfényre derítette, milly törvényi viszonyokban áll a turopolyai nemesség Zágrábmegyéhez ’s Horvátországhoz, ’s a zágrábmegyei gyűléseken csak 1831 ben, ekkor is nem törvény, hanem csak kir. udv. rendelmény által nyert egyéni szavazatot, a tart.gyülésen pedig mindig grófja által képviseltetett; e döntő védvek nyilvánításával mérgesebb hangulatra lobban a három ellenzéki szónok, ’s M. P. t.biró, kit méltán népszónoknak nevezhetni azért, mert jókedélyü modorával a tárgyat és ellene személyét jól találja, ’s kiben legjelesb egyházi szónokot vesztének kissorsosi, a magya­rok első vándorlási történetétől a rákosi térre utaztatá erdő­­deinket, hová sokan szalonnás tarisznyával ’s olly köpeny­nyel, mellyen a szél szabadon fujdogált, jelenének joggya­korlatra; ’s elmésen fejtegeté, hogy a követválasztás és tar­­tománygyűléseni szavazásjog a turopolyaiakat is a közös ma­gyar törvényeknél fogva egyenlően illeti, ’s az ettöl­ meg­fosztás sérelem; mert igen fél’s aggódik, mikint Horvát­­honból Magyarországba perdül a koczka, ’s oda lévén a rá­kosi arany szabadság, a megye teteme is elenyészendik.— L.V. ügyész szokása szerint, hosszú kitérengéssel a forradal­mak gyásziromjai között keseregve, a kormány mostani el­járásában óriási rémjeleneteket jövendölve, árkokat látott, mellyek addig halmoztatnak holt tetemekkel, mig azok meg­teltével az ellenzék védangyala a szabadság leventéivel győ­zelmi diadallal keresztül nem vonul, ’s itt leend a tejjel és mézzel dicső magyar Utopia, a szabadság ’s egyenlőség boldog hazája.—Z. J. a municipiumokkal, mint mondá, e csak álomban létező lényekkel, gr. Draskovics Jankó könyvéből olvasott elmefullatásaival ’s ezekből kimagyarázott jogsérel­mekkel vesződött; tagadni egyébiránt nem lehet, hogy kör­mönfont okoskodás is , midőn azoknak törvényes alapot nem találhatott, olly virágos szavakkal, annyi éles­ elmü­k kép­letekkel, annyira buzdító felérzékenyüléssel festé élénkbe, hogy csak az úgyszólván általános ellenmeggyőződés és innét eredt nem-hivés gátolá a csábhangu vezér győzelmét. Mint­hogy azonban bármilly széphangu elméleti okoskodások könnyű ködként elenyésznek a törvény és törvény­es gyakor­lat hatalmas szavaira, ’s önkénytelen és tisztelettel hódol honpolgár a fejedelme által szentesített törvényeinek, az al­­kotmányos­ elvnek közöl tiz szónok küzdött a harcztéren, a törvény és törvényes gyakorlat, történeti adatok, ország­­gyűlési felirás, k. leiratok fegyverével, ’s főispánunk a tur­­mezeiek tulajdon közgyűlései jegyzőkönyvi kivonatival ügy­­döntőleg kimutatván, hogy ők a tart.gyülésen egyéni sza­vazattal sohasem bírván, egyedül grófjok által képviseltettek, a szép szerkezetű, de üres fenekű körlevél nem pártol­tatok Ez volt elsőnapi harczias vitatkozásunk eredménye. Sajnálni lehet, mert a parlamentáris szónoklat szabályai el­len van, hogy megyei gyűlésünk kis országgyűléssé válván, a szónokok közöl némellyik tizenkétszer is tusát vt, és sok­szor a discussio valóságos defensióvá válván, egyrészről makranczes ostrom, más részről makacs védelem, közben­­közben személyeskedés, néha gúnyos lepiszkolás támadt. — Másnap Pozsonymegye körlevele , mellynek jajveszéklő so­raiban tudomásunkra juttatja, hogy küldöttségét a horvát ügyekben ő felsége el nem fogadván, a hozzájok érkezett k. leiratban e lépések fejedelmi visszatetszéssel roszaltakik. Néhányan sérelemnek találván ez el nem fogadást és kir. visszatetszést leginkább azért, mert az 1770iki leiratra, mint 1791dik évi 10 és 12dik t.czikk által törvényesen eltörlött rendeletre hivatkozik ; miután más oldalról kifejtve jön, mi­kint a küldöttségek fogadtatása szertartási szabályoknak te­kintetvén, ’s annak mikinti rendezése épen a megtisztelendö fejedelemhez tartozván ’s az 1770iki leirat „patens“nek, mellynek a felhívott t.czikkekben eltörlése rendeltetett, nem vétethetvén, a kir. visszatetszés pedig nem azért jelentetvén ki, mert kiküldöttség neveztetett, hanem mivel a megye az 1770dik évben kiszabott ’s maiglan szakadatlanul fentartott udvarlási rendszabályokat, miket leérkeztével gyülésileg el­fogadott, egyenesen elmellözte, törvénysérelem nem talál­tatván, a buzdító felhívás megbukott. — Hontmegyének, hi­teles pecsétje alatt érkezett valódi körlevele, mellyben a tiszti sorból kimaradt párttöredéknek, törvényellenes meré­­nye miatt, törvényes fenyités alá vonatása tudtunkra adalik ’s titkos czéljai napfényre hozatnak, tudomásul vétetett. — Nógrád felszólítására, miszerint tudós hazánkfia ’s történet­­búvára Horváth István könyvtárának , mint egyik tudományi kincsnek megszerzése iránt fenséges nádorunknál könyör­­genénk, határozatott, hogy a könyvtár jegyzéke meg nem küldetvén, e felhívás Nógrádmegye által különben is ország­gyűlésen, mint jósoljuk, indítvány kint forduland elő, annak megszerzése iránt tehát akkor intézkedendünk.— Olvastatott egy felsőbb k­­leirat, melly tudtunkra juttatja, hogy Haller gróf­­ excllja saját kérelmére a horvátországi báni hivataltól felmentetvén, ideiglen a zágrábi püspök neveztetett ki bán-helyettesül, mi is tudomásul jegyeztetett föl. — Sző­nyegre kerülvén azon kebelrendilő esemény, melly az ott tanyázó szász király nevét viselő vasas-ezred egyik száza­dosa és a cservenkai jegyző között botrányosan kitörve vál­tozatos figyelemmel kisértetett, miután a tiszti jelentésből tudomásunkra jutott, hogy a szándéklott arczulcsapás a szá­zados kar fentartásával kiparkroztatott,— oda hajlott a köz­vélemény, mikint magán­ kereseten kivül köztiszti fenyités alá nem vonathatván, a merész jegyző hivatalától sem foszlat­­hatik meg, ’s minthogy vannak események, mint a jelenlegi is , mellyek eszélyesen elfátyolozva az elsimítás néma leple alatt kedvezőbb utóvéleményt hagynak fen, — mint ha ma­kacs erőletés ’s hamis szemérem által egész meztelenségük­ben világ elé hurczoltatnak, —igy akartak kedvezni a sze­rencsétlen családapának , — ki úgy is már az ezredtől bú­csút vön, — a higgadt véleménynek ; ámde a szétpattaná­sig fesziteli bosszús ellenszegülés azt szülé, hogy az előbbi szelíden habozok a lángszenvedélyű ostromlók indítványá­hoz csatlakozva, e nem jó szagu tárgyban újabb vizsgálat rendeltetett, é s aligha sajnálandó áldozatul nem esendnek azok, kiken segiteni törekedtek, a megfeszült harczolók. A jegyző hivatalába visszatételeit, a katonaság Cservenkáról Sz. Tamásra szállásolnod. E tárgyról jövőre talán szomorúb­bat írandók.—Egy közgyűlésen kívüli de Bács-Bodrogmegyét érzékenyen érdeklő tüneménynyel zárom be jelen tudósításom első szakaszát;—azon fáklyás-zene fölemlitésével, melly méltóságos főispánunk névünnepe előestéjén a kivilágított megyeház előtti téren gyönyörködteté a tömérdek tisztelgő sereget. Mozsarak durrogása előzé meg az esd pompás ün­nepélyt; éljeni-kiállások kisérék a taraczk dörgéseket; zene és mozsár-üdvözlés zárá be ez ünnepélyt. Ma fényes udvarlás és szives kivánatokkal üdvözöltetett a szeretve tisztelt főkor­­mányzó, és ha annyi éveket él — mennyit részére az ég urá­tól kikönyörgöttek, —matuzalemi életkor nyílik elibe; és mi örvendünk, hogy Bács a békés egyetértés olajága alatt tisz­telegve üdvözli főispánját, midőn Bihar karddal fenyegeti, Hont rágalmazza gúnyolja, Nógrád boszantva üldözi. Csen- Irodalom és Tudomány. NÉMET-, FRANCZIA-ÉS ANGOLORSZÁGI UTIJEGYZETEK. Irta Irinyi József, ügyvéd e­lső rész. A szerző tulajdona. 18­­6 II. (Folytatás.) A 4d. czikliben illyen anathemát mond I­­ut Németországra ’s különösen Bajorországra: „Én ha német volnék, szeretném ugyan Németországot, mint hazámat bizonyosan, és ha fia is volnék annak mindenesetre , de ugyan nem fognék ám vele föl­dicsekedni senkinek sem (bajos azt őszintén szeretni, mit az ember szégyell, az ollyan idegennel pedig, ki Bajorországba menne, minden netalán korábbi barátságot félbenszakasztanék, vagy legalább szeme elől elvonnám magamat .... mert én mint német, szégyenleném, hogy Németországban van Bajorország.“ S miért esett a szerencsétlen Bajorország ennyire disgrafiájába I. urnák? két képért , mellyeket I. ur egy templomban és a kép­tárban látott, ’s meg azért, hogy a király verseket irt, mellyek I. urnák mind nem tetszenek. Láthatja a nyájas olvasó , hogy I. ur az ész világánál utazik és előszeretettel épen nem vi­seltetik a külföld iránt. Az ,Allgemeine Zeitung­ szerkesztőjével találkozván, kinyilatkoztatta I.­ur azt is, „hogy a magyar nemzet sokkal inkább kész, férfias csatában, együ­l egyig elesni, mint­hogy csupa orosziszonyból anticipandó németté váljék.“ Utazónk, ki mint már tudjuk, nem azt írja le , a­mit lát, hanem a­mit gondol, ld. czikkében a Rajnavidéken nyargal át és szetteben igen kevés megjegyzésre érkezik. Van azonban egy észrevétele és egy gondolata, mellyeket ha a nyájas olvasó­nak be nem mutatnánk, méltán pártoskodással vádolhatna. Az első fii Utató angolokat illeti, kiknek némelly különösségeiket és bal­­ságaikat a felsőbbségi érzet magasztos megelégedésében, rövid vonásokkal rajzolván, illyen conclusiora jő : „Ámde ezen ala­­kik ennyire nevetségeseknek és csupán a föld terhének lát­szanak leitni, ha az ember (már I. ur) közelebbről tanulá őket ismerni (par­ quel »Tayen, s’il vous plait?), ’s ügyetlenségök iránt elnézéssel viseltetik (immár I. ur!) , nem ritkán azon meggyőző­désre birnak , hogy ugyancsak nem csupán terhei a földnek (a­mi magában nem nagy bók). Hanem ez csak semmi azon ujdon új gondolat­hoz képest, mellyel I. urban a Guttenberg szobrá­nak szemlélete ébresztett fel Mainzban —, ’s ha igaz, a miben nyájas olvasónk nem fog kétkedni, hogy az emberiség szellemi kincsei a gondolatokban állnak, úgy I. urat mától fogva az em­beriség jóltevői közé számláljuk , mert egy uj gondolattal aján­dékozta meg azt, melly ime: „Különös, de úgy van! A könyvnyomtatás , vagyis a belüknek ólombéli (?) készítése, nem is mesterség tulajdonképen , mert hisz ehez semmi számolás, semmi fejtörés sem kell (!), ’s a legelső ember, ki elsározván ujjait ekép valamit megérintett, már megtett annyit, mennyi az úgynevezett Guttenberg találmányának megkísérléséhez megki­­vántatott (ne neked Guttenberg!). A Guttenberg találmánya nem is találmány, hanem csupán használatba-vétele egy igen egyszerű dolognak (valamint a gőzmozgony sem találmány, ha­nem csak használatba-vétele egy igen egyszerű dolognak — a gőznek, melly világteremtetése óta létezik, ’s a legelső ember, ki egy főző-edényböl e gőzt kiszállani látta , már megtett annyit, mennyi ’sat.). De — igy végzi I. ur — miért nem vették tehát használatba , annyi évezredek alatt, korábban?“ (that is the question­­). És már most tudjuk, mik és mik nem a találmányok. Azt mondhatná ugyan erre az olvasó, kit a superlatives önelé­gültség (suffisance) , mivel e gondolatok elé vannak adva, kissé sért, hogy­ ez nevetséges! de ne ítéljük meg a na­pot lemente előtt, — még csak az első kötet első lapjain vagyunk — sőt siessünk át a 6d. czikkre,hol utazónk a németországi köz­­s­z­e 11 e­m­ről adja elő gondolatait. Előre képzelhetni, hogy utazónknak, mint a par excellence- politikusnak , itt van az ereje. Azonban szükséges még előre megegyeznünk a nyájas olva­sóval némelly szóknak értelme iránt, különben könnyen tömke­legbe juthatnánk. — — Közszellem (esprit public — Ge­meingeist) a mint tudjuk , jelenti azon kisebb nagyobb részvételt, mellyel a közönség közügyek iránt viseltetik; szellemi ki­fejlődés vagy szellemi műveltség (développement moral, culture morale — Geistescultur , geistige Cultur, sittliche Bildung) a felsőbb ’s kivált humanitási tudományok ’s általában a szépművészetek minden ágainak kisebb nagyobb mértékben el­terjedését; politikai műveltség, a közügyek felfogásában és kezelésében kisebb nagyobb képességet; nemzeti lét, idegen uralkodók és idegen törvényektőli függetlenséget. Úgy véljük, hogy ezen rövid értelmezésekben csak a közönségesen bevett fogalmakat fejeztük ki. Most már lássuk , mikép­p­o­n­d­o­l­k­o­z­i­k utazónk. Szerinte „azon mértékben van valamelly nemzet szellemileg kifejlődve, minő fokon áll kebelében a közszellem ... a kettő tulajdonképen ugyanazon egy dolog , egyik a másiknak oka és okozatja is.“ — Gondoljunk már most mi is , nyájas olvasó Izlandra , északi, déli Amerikára, sőt Magyarországra is —, minő lábon áll ezen tája­kon a szellemi kifejlődés minden hatalmas közszellem mellett is. „Különös figyelmet érdemel — folytatja utazónk, kétségkívül igen elmélyedve gondolataiba — a szellemi kifejlődés min­den nemzetnél, mert kivált midőn nem századok, hanem tizedek, avagy épen egyes évek időköze szerint óhajtjuk (hm­­mi: Hume, Gibbon, Sismondi, Guizot, Cantu, Müller, Niebuhr ’sat. és — — — I. J. !) valamelly nemzet haladását leírni, akkor mellőzhetlenül fötekintettel kell lennünk a szellemi kifejlő­désre.“ — Íme kulcsa a történetírásnak! — mire ugyan megint azt mondhatná az emberi értelem sértésén megboszankodott olvasó: nevetséges! De ne siessünk! Egy pár sorból álló kitérés után Francziaországra, így folytatja gondolatait utazónk: „igen természetes ,hogy nos a közszellem bizonyos önálló­ságra­­ jutott, ott többé önkény nem létezhetik. ... Legyen az alkotmányos élet a jólétnek és polgári szabadságnak valóban leghelyesebb biztosítéka avagy nem, az mindegy, mert egy felvilágosodott nemzet már csak azért sem fogja tűrni az önkényt (de van-e egyetlen egy felvilágosodott nemzet önkény alatt ?) mivel mindenek fe­lett azt tartja, hogy más által kormányoztatni lealázás ’s ennél fogva maga akarja magát k­o­rm­á­­nyozni (im a Selfgovernement kimagyarázva minden érzelmek számára!) És ime ez azon ok, mellynél fogva én nyíltan azon iskola növendékének vallom magamat. *) Hogy rövidéül» legyek, ezentúl csak alá fogom huzni az olly sajátságokat és képtelenségedet, mellyekre észrevét-'­l lenni felesle­gesnek tartom. — Bee.

Next